"Ha felnősz, a szíved meghal"
John Hughes a '80-as évek legigényesebb tinifilmjeinek rendezője készítette ezt a klasszikus filmet. Ez a legdrámaibb alkotása, bár vannak benne remek poénok, nem olyan könnyed, mint a Tizenhat szál gyertya, a hangsúly inkább a főhősök lelkivilágán van. Hitelesen ábrázolni a tinédzserek problémáit úgy, hogy közben sikeresen ragadja meg a korszellemet nem egyszerű feladat, itt mégis sikerült. Hőseink egytől egyig sablonoknak tűnnek, ahogy a végén el is mondják, mindegyikük zseni, atléta, művész, hercegnő és bűnöző. Aztán ahogy beszélgetnek egymással, mindegyikőjükről szépen lassan leomlik az álarc. Mindegyiküknek megvan a maguk problémája, félelme, és a szüleikkel való viszonyuk sem felhőtlen, nem véletlen, hogy büntetésből vannak itt. A színészek mind tökéletesen játsszák a szerepüket, száz százalékig át tudjuk érezni az öltözködésnek, a frizuráknak és a remek betétdaloknak hála azt a bizonyos '80-as évek feelinget. A forgatókönyv és a rendezés legfőbb trükkje az, hogy bár látszólag semmi fontos nem történik a filmben, mégis annyira érdekelnek minket a szereplők, hogy többet akarunk tudni róluk, minél jobban meg akarjuk ismerni őket, és ahogy hullanak le róluk a rétegek, kinél előbb, kinél később, úgy jutunk egyre közelebb hozzájuk.
Remek film tehát a Nulladik óra, de a humor és a drámaiság tökéletes arányát Hughes igazán csak a Meglógtam a Ferrarival című örökbecsű alkotásával éri el. A Nulladik óra a mai napig nem avult el, hála annak, hogy örökérvényű tinédzserproblémákkal foglalkozik. És amíg vannak fiatalok, addig a film is klasszikusnak fog számítani.
A magyar szinkron (rtl-es) szerintem borzalmas lett. Nem hallottam eredetiben soha a filmet, de teljesen biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot félrefordítottak, és sajnos sok párbeszéd értelmét vesztette emiatt, kit teheti, nézze inkább eredetiben, legközelebb én is úgy fogom.
