Mario Bava-ban az a szörnyű, hogy még a gyengébb filmjeiben is volt annyi újdonság és potenciál, ami új alműfajokat teremtett a horroron belül. A '71-es Bay of Blood (eredeti olasz címe Reazione a catena) a jóval későbbi amerikai slasher hullámra volt nagy hatással. Amikor italozó, szexelő fiatalokat öl meg az ismeretlen, az színtiszta slasher már önmagában. A gyilkosságok mindegyike sokkoló, brutális, és ötletes, és mint ilyen egyedülálló lehetett a maga korában, és mai szemmel nézve sem rosszak egyáltalán. A trükkök is jók, és tényleg meglepődünk. És igazából ez a legnagyobb problémám, hogy ezen kívül viszonylag kevés erénye van a filmnek. Nem igazán feszült, és sajnos egyetlenegy szereplővel sem lehet azonosulni, ugyanis mindegyik egy erkölcstelen pénzéhes rohadék. A színészek egyébként karakteresek, bár Claudine Auger elképesztő, hogy mennyire megöregedett az 6 évvel korábbi Tűzgolyó című 007-es kaland óta. A zenei aláfestés teljesen korrekt, a fényképezéssel együtt van egy elég kellemes hangulata is a filmnek, csak ilyen szereplőkkel nehéz fenntartani az érdeklődésünket, a meglepő és váratlan brutalitás ellenére is. Viszont tény, hogy a kezdő jelenet, és a befejező jelenet zseniális, arra egyetlenegy rossz szavam sem lehet. Azonban amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy a forgatókönyv pocsék (gyakorlatilag egy új, gyengébb változata a már korábban tárgyalt Five Dolls for an August Moon-nak), a dramaturgia szörnyű, mellékesen pedig mégis egy műfaj alig ismert alapkövéről van szó, melyből rengeteget merítettek.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.