Olyan rég néztem már egy jó kis gengszterfilmet, hogy gondolkodás nékül belevágtam a Bugsyba, pedig majdnem 2 és fél órás a játékidő. Ez a történet igazán kívánkozott a filmvászonra, egyrészt a gengsztermiliő, másrészt a zseniális karakter, harmadrészt a lángoló szerelem, és végül Las Vegas miatt. Ígéretesnek tűnik, nemde?

Azonban sajnos nem sikerült mégse igazán jóra a Bugsy, ennek oka pedig az alapkoncepcióban rejlik, ugyanis leginkább a szerelmi szálat helyezték előtérbe, a háttérben meg építenek valami szállodát, és körülbelül ennyi a sztori, két és fél órára. Az a jelenet mikor Bugsynak ki kell végeznie egy barátját, az is csak úgy lóg a levegőben, egyáltalán nem lehet átérezni a drámaiságát. A romantikával alapvetően nem lenne egyébként semmi bajom, inkább azzal, hogy egy ennyire erős alapanyagból, mint Bugsy Siegel valós élete, miért csak egy közepes se veled-se nélküled stílusú Love Story-t kell látnom. Az egyetlen jó dolog ebben Annette Benning, aki annyira szerethető és bájos, hogy egy pillanatig nem lehet kétségünk hősünk érzelmei felől. A főszerepet, ezt az elképesztő figurát, aki az egyik pillanatban sármos és lehengerlő, a másik pillanatban viszont egy dühöngő őrült, Warren Beatty kelti életre, és elég középszerű alakítást nyújt ahhoz képest, hogy mintha ráöntötték volna a szerepet. A neves mellékszereplők, mint Harvey Keitel és Ben Kingsley sem tudják igazán emelni az alkotás színvonalát, gyakorlatilag statisztaszerepre vannak kárhoztatva, semmi lehetőségük nincs tehetségüket kibontakoztatni.

Viszont kár is lenne tagadni, még így sem beszélhetünk egyáltalán rossz filmről, inkább csak egy kihagyott lehetőségről. A dramaturgia például feszes, a két és fél óra ellenére végig a székbe szögezi a nézőt, érdekes az egész cselekmény, és remekül megírt párbeszédeket hallhatunk, főhősünket pedig számos érdekes szituációban figyelhetjük meg; a legemlékezetesebb talán, amikor szakácssipkában vezényli le a gengsztertárgyalást, miközben a kislányának készíti a szülinapi tortáját. A rendezésre sem lehet így panasz, Barry Levinson kellően profi ahhoz, hogy levezényeljen egy ilyen filmet. Az operatőri munka szintén egész jó, különösen emlékezetes az a jelenet, amikor hőseink összejönnek a vászon mögött.

A Bugsy akár hatalmas klasszikus is lehetett volna, a sztoriban, a rendezőben és a színészekben simán megvan annyi potenciál, hogy egy Nagymenőkhöz, vagy Casinohoz mérhető alkotást tegyenek le az asztalra. Az elhibázott alapkoncepció miatt azonban a Bugsy nem több egy közepesen jó mozinál.