"Menjünk felügyelő! Egy kicsit hideg van."

A félreértések elkerülése végett: már ez a film sem giallo, mégha máshol esetleg úgy is hivatkoznak rá, ez sokkal inkább egy thriller néhány szexjelenettel.

A gyilkos személye ezúttal olyannyira nem titok, hogy már a legelső képsorokon megpillanthatjuk az arcát. A színészválasztás ezúttal tökéletes: Michel Antoine pusztán az arcával, vagy a jelenlétével hiteles úgy, hogy közben nem is igazán kell játszania. Főszereplőnek mégis George Hiltont írták ki, ezúttal nem olyan irritáló, mint egyébként, talán azért mert kevesebbet szerepel, de az is lehet, hogy azért mert szerepe szerint is egy negatív figurát kell alakítania.

A történet kiindulópontja kísértetiesen hasonlít a Coen fivérek későbbi nagy klasszikusára a Fargo-ra, de a végkimenetel teljesen más. A történet tele van váratlan fordulatokkal, esetlegességekkel, a gyilkos pedig még úgy is képes ránk hozni a frászt, hogy elég hamar kiderül: egy lúzer. Ilyen tekintetben még a későbbi Tarantino hősökkel is mutat egy hangyányi rokonságot, és az is jó ötlet volt vele kapcsolatban, hogy az égvilágon semmit se tudunk meg róla, se a nevét, se azt, hogy kit ölt meg, vagy hogy miért. A sztori nagy részében egy hülye hibáját akarja helyrehozni, nem túl sok sikerrel.

A rendező olyan biztos kezűen tartja egyben ezt az egyenes, erőltetett fordulatoktól mentes történetet, hogy azt öröm nézni. Érdekes beállításokat láthatunk, és valami egészen egyedi vágástechnikát, eszembe nem jutott volna ezek alapján, hogy Luigi Cozzinak ez az első alkotása. Az izgalmakkal is kiválóan operál, hihetetlenül feszült, Hitchcockra emlékeztető suspense-t ugyanúgy láthatunk, mint nagy meglepetéseket, vagy éppen ezek érdekes elegyét, akár egy jeleneten belül. De még olyan zavarbaejtően drámai képsoroknak is szemtanúi lehetünk, amiben párhuzamos montázsban látjuk egy szűz lány megerőszakolását, illetve a lány barátjának szeretkezését egy butuska szőkével. Az operatőri munka szépségét remekül kiegészíti a kellemes zene, amitől egészen különleges hangulata lesz ennek a nyomasztó filmnek. Meglepve olvastam, hogy annak idején a The Killer Must Kill Again megbukott, és egyáltalán nem volt ismert alkotás (a dvd borítóján a "The Lost Giallo Classic" felirat szerepel, valószínűleg nem véletlenül), pedig egy végtelenül igényesen elkészített, a mai napig szórakoztató, és érdekes thriller.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!