Bruce Willis egy kudarcba fulladt akció után már igencsak lestrapált, a feleségével meg a lányával sem épp a legjobb a viszonya, de aztán beindulnak az események. Ismerős? Nem, nem Az utolsó cserkészről írok, de nem is a Die Hard valamelyik részéről.

Ennek a filmnek nem tartozik az erényei közé az eredetiség, úgy nagyjából a meglepetés is teljesen hiányzik. Ez viszont csak a váz, nézzük meg mivel sikerült feltölteni. A feszültség például teljesen rendben van, tényleg végig lehet izgulni a játékidőt, aminek köszönhetően a két órás hossz sem tűnik túl soknak. Bruce Willisnek persze jól áll ez a szerep (hogyne állna jól, hisz a sajátja), a pszichopata gyereket alakító Ben Fosternek szintén. A kisgyerek sem végtelenül idegesítő, a többi szereplő viszont teljesen feledhető. A kissráccal kapcsolatban egyébként kialakul a sztoriban a nagyon tipikus Die Hard szituáció, amelyben ezúttal a kölyök játssza Bruce Willis karakterét, a jó öreg Bruce pedig a tehetetlen fekete rendőr figuráját. Érdekes, ám rendkívül szórakoztató fricska a készítők részéről, már ha szándékos egyáltalán. A befejezés egészen kiemelkedően jól sikerült, kár, hogy utána még le kellett zárni a csúcspont után egy másik cselekményszálat is. A sztori amúgy nem dúskál a humorban, de néhány jó poén azért akad erre-arra.

Lényegében egy nagyon sablonos, de egy estére simán megfelelő, izgalmas szórakozás, Bruce Willis rajongóknak meg persze kihagyhatatlan.