Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nevem: Senki

2011. november 23. - Santino89

" - Gyorsabb nála valaki?

  - Senki."

Terence Hill ügyben továbbra is pótolok, annak ellenére, hogy ebben a filmben pont nem szerepel mellette az a bizonyos szakállas, dagadt fickó. Ellenben több köze van a western műfaj halálához, illetve örök kedvencemhez, Sergio Leonéhez.

De ez a film nekem abszolút nem működött. A szokásos, idétlenkedő Terence Hill-es vígjátéki vonulat teljesen megölte a vadnyugati édesbús pátoszt. De persze az is lehet, hogy fordítva, és a keménynek szánt jelenetek oltották ki a poénokat, végülis teljesen mindegy. Terence Hill jókat ripacskodik, Fonda pedig unottan előadja a Volt egyszer egy vadnyugatos legendás szerepét.

Jobban belegondolva, nekem részleteiben sem tetszik ez a film. A végén például elképesztően elhúzzák az időt, mielőtt Fonda belekezd a "nagy mészárlásba". És ezek egyáltalán nem olyan izgalmas, feszült pillanatok, mint A jó, a rossz és a csúf párbaja. Utána pedig elkezdődik a nagy lövöldözés, amit a rendező állóképekkel, meg képeskönyv illusztrációkkal oldott meg, vagy a költségvetés hiánya, vagy művészi ambíciói folytán. Aztán Fonda felpattan a vonatra, és elmenekül. A végső terjengős, nyálas levélmonológ pedig annyira hiányzott a sztori végére, mint egy falat kenyér.

De igazságtalan lennék, ha nem szólnék a film erényeiről is. Morricone zenéje például csodálatos, mindemellett nagyszerű hangulatot kölcsönöz a film egészének. És kétségtelenül vannak kiváló poénok is, a Sam Peckinpah-s például nagyon ült, de a szarba ragadt kismadár anekdotája szintén nagyon jó. És kétségtelenül van egyfajta kellemes bája a Nevem: Senkinek, amitől egész nézhetővé válik. Az igazsághoz annyi még hozzátartozik, hogy sajnálatos módon nem tudtam megszerezni a film eredeti szinkronját, így kénytelen voltam az rtl klub verziójához folyamodni. Bár Fülöp Zsigmondot és Rátóti Zoltánt egyaránt kiváló színészeknek tartom, de azt is tudom, hogy mekkora volt a különbség A jó, a rossz és a csúf eredeti és tévés szinkronjai között...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása