"Minden városban van egy Elm utca!"

Miután az ötödik rész olyan lett amilyen, úgy gondolták ideje befejezni a filmsorozatot, pláne, hogy a 90-es években már közel sem tűntek olyan életképesnek az elmúlt évtized ikonjai. Az Álomgyermek komolykodása után úgy döntöttek, nem folytatják a már eddig is rendkívül erőltetetté vált sztorivonalat, hanem egy teljesen újjal tesznek végleg pontot Freddy történetének végére. A hangvételt tekintve pedig megpróbáltak visszatérni Freddy humoros oldalához.

Ha azt mondom, hogy nem vették komolyan a figurát, akkor nagyon enyhén fogalmazok. A negyedik résznek könnyed hangvétele volt, sok poénnal, de a Freddy halálához képest az egy sötét vérkomoly horrofilm. Nagyon túlzásba vitték a poénkodást, úgyhogy az utolsónak szánt epizód sokkal inkább egy horrorvígjáték, vagy paródia, ami elég messze van a többi Rémálom filmtől. Freddyt már rögtön az első jelenetben teljesen megfosztják minden méltóságától, amikor boszorkányként seprűn repked az éjszakában. Később mondjuk számomra egyfajta mocskos, tipikusan B kategóriás, bűnös élvezetként vicces volt látni, ahogy szórakozik a kölykökkel; a halláskárosult srác hosszas szívatása például igencsak emlékezetesre sikerült, de valami elképesztően idétlen. Sajnos egy idő után már ezek a jelenetek is inkább fárasztóvá válnak; például amikor Freddy a joystick-al irányítja az egyik áldozatát, aki a való világban úgy ugrál, mint egy rajzfilmfigura. Bár szétröhögtem magam ezen a jeleneten, annyira rossz, de gondolom ebből már ki is találhattátok, hogy ezen a filmen aztán végképp nem lehet félni egyetlen pillanatig se, mert olyan baromságokat látsz, hogy nem hiszed el az egészet.

Közben pedig a filmből teljesen kilógó flashback-ek formájában vérkomolyan és nagyon felszínesen próbálják meg bemutatni Freddy múltját, aminek nem sok értelmét láttam. Nem voltam kíváncsi a gyenge CGI „démonokra”, meg arra se, hogy Freddy kiskorában állatokat gyilkol, az apja pedig egy alkoholista seggfej. (közben Rob Zombie szorgosan jegyzetel). Közben meg kitalálják, hogy Freddy-nek gyereke is volt, meg családja is (de ugyan minek?), ezzel pedig feleslegesen elszappanoperásítják a történetet, csakúgy mint a Péntek 13 legrosszabb epizódjaiban.

Amennyire zavaró volt az előző epizódban, hogy senki sem volt hajlandó tudomást venni Freddy-ről, itt legalább olyan mértékben estek át a ló túlsó oldalára, amikor bemutatták a megőrült, kihalt Springwoodban mindent elborító Freddy kultuszt. Közben pedig már dübörög a korai ’90-es évek, ami az előző évtized ízléstelenségeit próbálta még tovább fokozni, így még csak azt se mondhatjuk, hogy legalább jó feelingje lenne a dolognak.

Ráadásul van pofájuk az első rész ötleteit lenyúlni, és azt találni legvégső befejezésként. Ha mindez még nem lenne elég, a film fináléjában ez a 3 dimenziós dolog... Nem tudom mit gondolhattak. Ez már a Péntek 13 harmadik részénél sem működött jópár évvel korábban, pedig ott jóval valóságosabban oldották meg az egészet, mégis ezek a trükkök jelentették az egyébként sem túl jó film abszolút mélypontját, és sajnos ez itt sincs másként. Bár lehet, hogy akkor ott a moziban ez egy élmény volt, vagy feldobta kicsit a hatást, de így utólag megnézve elég gagyi.

Gondolom ezek után nem árulok egy nagy titkot azzal, hogy az egész rendezés alapvetően egy tévéfilm színvonalú, amit a gyenge operatőri munka is ebbe az irányba próbál terelni. Rachel Talalay rendezőnő később még megrendezte a Tank Girl-t, amiről mindent elmond, hogy található róla egy videó a Baaadmovies blogon, azóta pedig gyakorlatilag csak tévés munkákban dolgozik. Egy érdekes motívum vonul végig az egész történeten, ez pedig az apák elleni lázadás. Ebben a moziban minden apafigura negatív szereplőként jelenik meg, ami érdekes módon nem Freddy alakjában, hanem a Tracey alakította karakter faterjában csúcsosodik ki igazán.

Ha pedig már a szereplőkről beszélünk, akkor érdemes megemlíteni, mekkora élvezettel csinál magából Robert Englund teljesen hülyét, és mennyire szomorú látni, hogy Yaphet Kotto, aki remek szerepeket játszott az Élni és halni hagyni-ban, illetve az Éjszakai rohanásban, sajnos ilyen mocskokban végezte, mint a Rémálom sorozat hatodik része. A többi szereplő pedig a szokásos semmilyen, totálisan jellegtelen színészi alakításokat préselik ki magukból, senkivel sem tudunk még csak minimálisan sem együtt érezni, nemhogy izgulni értük. De tény, hogy a rendkívül buta, következetlen forgatókönyv sem sokat segít nekik, a rém gyenge párbeszédekkel.

A nagy finálé pedig egyenesen siralmas, és nem csak ahhoz képest, ha úgy vesszük, hogy ezzel be akarták fejezni a sorozatot, hanem gyakorlatilag bármelyik résszel összehasonlítva elképesztően szánalmas. A legvégén ezúttal nincs kikacsintás afelé, hogy Freddy esetleg újra visszatérhet, de azért a stáblista alatt szóló zene szövege mégiscsak erre enged minket következtetni.

Ehhez az epizódhoz már csak egyetlen szinkron készült, méghozzá egy RTL Klub-os változat, ami felett könnyű lenne pálcát törni, hogy gyenge a fordítás („Adj mézet apucinak!”, "Elm sztrít"), hogy kissé lelketlen a színészi játék, de az az igazság, hogy éppen olyan tévészínvonalú maga a szinkron is, mint a film, így hát gyakorlatilag tökéletesen illik hozzá. Freddy magyar hangja ebben a verzióban Reviczky Gábor, aki viszont kitűnő választásnak bizonyult, remekül illik Krueger karakteréhez, és feltalálja magát a humorosabb jelenetekben is.

Szerencsére valamilyen minimális, mocskos szinten szórakoztató a Rémálom 6. része (például Johnny Depp cameo-ja elég vicces) Legalábbis azt elmondhatjuk, hogy legalább nem olyan zavaros, értelmetlen katyvasz a története, mint az Álomgyermeknek. Még azt is megemlíteném, hogy ha a sorozat megpróbált volna egy komolyabb hangvételt megütni, és ha a producerek nem csak minél gyorsabban szerettek volna pénzt keresni (mert hát egy bizonyos réteg megnézte a filmeket a színvonalcsökkenés ellenére), hanem rámentek volna egy minőségi filmkészítésre, és ne adj isten megpróbálták volna überelni az első részt... a világ legjobb horror-sorozata lehetett volna a Rémálom az Elm utcában-ból. Így marad nekünk egy szenzációs és minden szempontból remek első rész és sok-sok kategóriákkal gyengébb folytatás. A Freddy halála szerintem nem olyan rossz, mint a második rész, de azért még így is egy végtelenül gyenge film, ami nem csak az eredetihez, hanem az egész sorozathoz képest méltatlan.