Az új rémálom bukása után 9 év telt el, mire 2003-ban újra a mozikban láthattunk a pengekesztyűs álomgyilkos Freddy Krueger-t. A film apropóját az adta, hogy a Rémálom mozikat gyártó New Line Cinema megvette a ’80-as évek másik híres slasher sorozat gyilkosának, Jason Voorhees-nek a jogait. Már a ’90-es években el akarták készíteni kettejük közös balhéját, de a siralmasan gyenge Péntek 13 IX. teljesítménye után inkább jegelték a projektet. Végül Jason tért hamarabb vissza a Jason X című sci-fi horror trash-el, aztán elkészülhetett a várva várt Freddy vs. Jason is 2003-ban.
A kor szellemiségéhez mindenesetre tökéletesen idomult a film, bár a 2000-es évek eleje talán nem olyan jellegzetes, mint a ’80-as évtized volt, azért mégiscsak egyértelműen beazonosítható, hála a zenéknek és az öltözködésnek. A tinik ebben a moziban már gátlástalanul, és érzelmek nélkül szexelnek, sokat káromkodnak, illetve magától értetődő természetességgel füveznek, ami azért a ’80-as években még nem volt ennyire durva. A tempó is az új évezred trendjeihez idomult, a Freddy vs. Jason 93 perce alatt - minden hibája ellenére is - teljességgel lehetetlen unatkozni, ugyanis a szereplők és a cselekmény folyamatos mozgásban vannak, mindig történik valami, mindig rohanni kell valahova, aminek köszönhetően egy szimpla hentelésnél picit többé a mozi.
Nagyon ügyeltek a készítők arra, hogy a rajongók elégedettek legyenek a két horrorikon párbajával, és nagyon kicentizték, hogy mindkét sorozat hívei eleget kapjanak a maguk kedvenceivel. Jason-ből a 6. résztől állandósult zombi-Jasont kapjuk meg, aki lassan, némán közeledik és gyilkol. Közben felsejlik Jason anyjához való viszonya, és sanyarú gyerekkora, melyet elég jól sikerült ábrázolni, különösen abban a jelenetben, mikor Freddy álmában kínozza őt. Freddy kicsit megújult külsővel tér vissza, egy cseppet darkosabbra vették a külsejét, de ettől még mindig ugyanolyan pizzaszerű maradt a maszkja. Szerencsére az alkotók nem estek bele abba a hibába, hogy túl humorosra, vagy idétlenre vették a figuráját, mert ugyan itt is poénkodik, de a hangsúly inkább az ijesztgetésen van. Az álomjelenetek nem sikerültek olyan eredetire, mint a sorozat legtöbb darabjában, ellenben láthatunk egy remek montázst a korábbi epizódokból.
Kettejük küzdelme szerintem nem sikerült épp a legjobbra, tulajdonképpen semmi eredeti ötletet, vagy kreativitást nem voltak képesek felmutatni az alkotók, így nem lesz több a két legenda küzdelme egy pankrátorviadalnál, csak persze jóval véresebben. Egyébként rendkívül brutális mozi a Freddy vs. Jason, a készítőknek eszük ágában se volt spórolni a művérrel, de ez az erőszak képregényszerűen stilizált és groteszk, tulajdonképpen inkább röhögni lehet rajta, semmint rémüldözni, vagy megijedni. Ilyen szempontból kicsit olyan a film, mint a Chucky menyasszonya, ugyanúgy ez a film is nyíltan vállalja trash mivoltát, amellyel egyértelműen a rajongókat kívánja szórakoztatni. Nem véletlen egyébként, hogy a rendező személye ugyanaz e két film esetében.
Viszont filmként már aligha állja meg a helyét. A történet sok korábbi Rémálommal ellentétben legalább követhető, de legalább olyan rém buta, mint bármelyik Péntek 13 sztorija. Ugyanígy a párbeszédek is kifejezetten gázosak, és az sem segít rajtuk, ahogy a pocsék színészek előadják őket. Itt sem találhatunk még nagyítóval se egyetlen szimpatikus alakítást (leszámítva Chris Marquette apró szerepét, akit azóta a Szüzet szüntess-ben Fanboys-ban, vagy A rítusban is láthattunk), a főhősnőnek aligha nevezhető lány egy csinos, bögyös szöszi, de az a típus, akit másnapra már elfelejtünk. A többi szereplő egyértelműen csak ágyútöltelék, a készítők ezt nem is próbálják meg titkolni. A számítógépes utómunka pedig többségében elég gagyira sikerült, sajnos nem tudtak élni a CGI garantálta lehetőségekkel a készítők. De kétségtelen, hogy pár jó ötlet azért akadt a történetben, például kifejezetten tetszett, ahogy a springwoodiak megoldották a Freddy problémát, meg az is jó húzás volt, hogy Freddy irányítja a cselekményt.
Viszont akkor sem érdekelt senkit sem, hogy filmként hogy működik a Freddy vs. Jason, és ma sem érdekel senkit. A lényeg egyértelműen a két horrorikon összecsapása, és ha ez az egyébként rendkívül gyerekes téma („na melyikük az erősebb?”) felkelti az érdeklődésedet, akkor nézd meg. Amúgy színvonal tekintetében egyértelműen mindkét sorozat legerősebb darabjai közé sorolható a Freddy vs. Jason, ami - tekintetbe véve a színvonalát – elég ciki a régebbi epizódoknak.
15-16 évesen, amikor először láttam ezt a filmet, akkor nagyon királynak számított, most már, hogy végignéztem azóta mindkét sorozatot, már kevésbé tudok érte lelkesedni. Akkoriban feliratosan néztem meg, és bár semmire sem emlékszem belőle, még így is egyértelmű, hogy nem lehetett annyira gáz, mint a magyar szinkron, legalábbis nem mondtak benne ilyeneket, hogy „kafa”, meg hasonló menőnek szánt, fiatalos szövegeléseket. Freddy magyar hangja legalább Harsányi Gábor, de mégis inkább azt ajánlom, hogy ha meg akarjátok nézni ezt a mozit, akkor azt feliratosan tegyétek.
