Előzetesen is elnézést kell kérnem, de a szokásosnál is jobbanmegmondomafrankót leszek, és hejesírási hubákat is többet rejtek el, mert valami olyan szinten beteg vagyok, hogy ma csak ezért celluloidba pólyálnám az összes hollywoodi producert ÉS hazai sponzort - természetesen miután jól mumifikáltam őket (köhög). Szóval arra gondoltam, hogy most valami speciálissal rukkolnék elő, nehogy már annyira kiszámítható legyek, toplista terén (köh-köh) úgyhogy nem is ragoznám túlságosan a bevezetőt túl, jöjjön életem 10 legkiválóbb filmje, illetve csalódása.

10. - Casablanca (1942) rendező: Michael Curtiz

idézet: "- Szarul néz ma ki. - Ja és még alacsony is vagyok"

emlékezetes pillanat: amikor Irene Adler szalmakalapban sütkérezik

Hogy Curtiz zseniális rendező volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Casanova leszármazottjáról mélyen megindító, és emlékezetes filmet készített, aki a II. Világháború idején próbál érvényesülni, mint sanzonénekesnő. Az ellenállás azonban beszervezi kémnek, és végül lebukik, mert az eszes magánnyomozót jobban érdekli egy gyönyörű barátág kezdete. A címszerepet alakító Bacallt akkoriban körberajongta Hollywood, mégis Bogart meleg magánkopója aratta le a babérokat a nézők körében - kivéve Texasban, ahol a film megbukott -, Oscart végül csak azért nem kaphatott, mert az akadémia úgy ítélte Humphrey pár hónappal későbbi nyilvános coming outja után, hogy tulajdonképpen nem sokat kellett színészkednie. A 70 évvel korábbi normák miatt azonban a producerek nyomást gyakoroltak - a szintén meleg - Curtizra, hogy vágja újra filmjét, a hangsúlyt ezúttal Bacall és Bogart kettősére helyezve, így nem érti senki - a nálunk eleve cenzúrázott kulcsmondatot - a film végén. (orrfúvás)

9. - Schindler Listája (1993) rendező: Steven Spielberg

idézet: "- Kevesebbet, kevesebbet..."

emlékezetes pillanat: Schindler a jégen

Még mindig II. Világháború, de ezúttal egész más aspektusból. A film Konrad Schindler izraelita szatócsboltos passióját meséli el, akit a kristályéjszakán leküld a neje beszerezni ezt azt, de elveszti a papírcetlit, és szégyenében elbujdokol a házsártos asszony haragja elől. Míg igyekszik minden létező holmit beszerezni, találkozik Güntherrel a jóságos gestapo parancsnokkal, Friztel, a melegszívű wehrmahtos gyalogsági tüzérrel, és Rudolf Hess főtörzsőrmesterrel is. Spielberget gyakorta támadják a mozi miatt, hogy túlságosan másolja az Újtestamentum egyes elemeit, a Három napkeleti bölcset, Jónás vívódását, de a szabadosan elbeszélt Bibliai értekezés, a szokatlan környezetnek hála mégis működőképes. Spielberg irigyei később teljesen elterjesztették, hogy a film nem más, mint egyike a sok száz holokauszt filmnek, mi több, erőteljesen másolja Kertész Imre 1975-ös Sorstalanságát, helyenként nem is olyan rosszul. Valójában Spielbergre csupán azt lehet ráfogni, hogy elsíbolta a színezésről a pénzt, mert már ekkor készült az Indiana Jones negyedik részére.

8. - A Gyűrűk Ura - A Két Torony (2002) rendező: Peter Jackson

idézet: "...áááááhhh..."

emlékezetes pillanat: az a izé

Jackson 2001-ben miután megteremtette a homoerotikus-fantasy műfaját, újabb szintre emelte az eposzi allegóriát, és egyszersmind emléket állított a WTC áldozatainak, a KÉT TORONY szimbolikájával. Sajnos azonban ez a forgatás elején kiszivárgott, és egy időben az a hír járta, a középső résznek új címe lesz, Gyűrűk Ura - Mordor Visszavág. Jackson azonban ügyesen elkendőzte, hogy perbe foghassák, ugyanis a két torony közül, Orthanc végül nem is dől le, míg Barad-Dúr is csupán a harmadik rész végén, de ugye arra nem emlékszik senki, a zavarba ejtően sok befejezés miatt. A második rész meglehetősen komor témája, nem tűrte meg az olyan buja gondolatokat, amelyekkel az első részben találkozhattunk, még John-Rhys Davisre is rászóltak, hogy hagyja békén Orlando Bloomot a "közös lovaglások" jeleneteiben. És mit lát mindebből a közönség? Felfoghatatlan, egy dramaturgiailag szétszabdalt unalmas tucatfantasyt, aminek a végén van egy félórás ostrom - ami Puzsér Róbert szerint elég gyér utánzása az 1923-as Egri Csillagokénak. (köh-köh, pillanat, csak iszok a teámból)

7. - Ponyvaregény (1994) rendező: Quentin Tarantino

idézet: "Letépem, az Arcát"

emlékezetes pillanat: Butch kidobja a Nakatomi toronyházból Alan Rickmant

Erről a filmről tudni kell, hogy Tarantino kölyökkori memoárjából készült, eredeti címe A jegyzetfüzet, azonban a sok szereplő miatt csak hat évvel később tudta elkészíteni az alkotást, és öt és fél óráról kellett visszavágja a végső művet. A forgatáson ráadásul mumpszos lett, így bizonyos részeket a rendező jó barátja, Michael Moore rendezett, de pár epizódig besegített Robert Rodriguez is. Ő azonban szintén nem ért rá a vízibolhás rész után, és a Second Unit felvételeken kívül semmit nem tett hozzá a filmhez. Szerencsére unokahúga már ekkor tehetséges volt, azonban Michelle Roriguez jeleneti is később mind a vágóasztalon maradtak, Martin Scorsese, vagy Ridley Scott betoldásait pedig leszavazták a próbavetítéseken. Tarantino ekkor már az őrület határán állt, felgyógyulván ott volt a kezében négy órányi használhatatlan nyersanyag, amiben ráadásul ő mindössze félórát játszik, aki a tulajdonképpeni főszereplő lett volna. Ekkor jött a mentőötlet Harvey Keiteltől, hogy ne legyenek főszereplők, és a történet se képezzen kerek egészet, hanem itt-ott maradjon abba. Tarantino megfogadta a problémamegoldó ötletét, így lett filmje, az első suli-drog-gengszter-művész film. Amely azóta is egyedülálló. És ne higgyetek senkinek, aki az ellenkezőjét állítaná.

6. -  Salo, avagy Szodoma 120 napja (1975) rendező: Pier Paolo Pasolini

idézet: "Ne csak rágd, nyeld!"

emlékezetes pillanat: amikor Íziszbe belövik a bikafallosz nyílvesszőt

Na jó, ezt már tényleg nem lehet szó nélkül tűrni. Távolítsák már el a gép mellől. Hát nem látják hogy össze-vissza... (elviszik a szobából súlyos bakancsok trappolása közben). Naa, most hogy helyreállt a rend. A Salonak egyszerre két értelmezés is van. Egyrészt ugye az ókori görög megújhodást népszerűsítő olasz iskola mintapéldánya, ahol fiatalok egy csoportját vezeti be az élet rejtelmeibe a négy jóindulatú bölcs. Másrészt viszont gasztrokubista élvezeti remekmű, amelynek filmtörténeti jelentőségét bárki elismerheti, aki egy rántottát próbált már önerőből elkészíteni. Pasolini látásmódja, hatott többek között Woody Allenre, Peter Greenawayra, de még a Bazi Nagy filmekre is, ahol már valóságos "csokoládé-folyók" buzognak. Hogy Pasolinit a bemutató után fejbe lőtték az csupán az újtól való elzárkózás újabb ékes megnyilvánulása, hiszen 35 évvel ezelőtt hol voltak még, a főzőcske showk, ha pedig valaki azzal jön, hogy létezni fog egy önálló adó, TV-paprika néven, az valószínűleg osztozott volna Pasolini végzetében. Jaaa, hogy állítólag ez valami szimbolista botrányfilm, a zsarnokságról? Haggyál már.

5. - Passio (2004) rendező: Mel Gibson

idézet: "József, az arameus"

emlékezetes pillanat: amikor Gibson beveri azt az egy szöget

Most ezt komolyan elhiszi bárki is, hogy 500 Krisztus film után pont Gibson fogja leszállítani az 501-et? Ugye, már kezded kapiskálni, hogy ez már ötlet szintjén is nonszensz. Gibson azzal húzta ki az adu ászt, hogy feltalálta a biblical-torture-porn-t. Ez emeli őt jóval magasabbra, mint azt a Fűrész, a Motel, és egyéb gagyi utánzatok valaha is elérik majd. 600 milliós bevétel, csak a nyitó hétvégén majdnem egy teljes guriga, és közben bőven fogyott a pattogatott kukorica, meg a Coca-Cola is. A pápa természetesen indexre tette az ominózus filmet, már csak azért is mert Krisztust egy kopasz hettita játszotta, s ráadásul akkoriban nem is az arameus volt a hivatalos nyelv, hanem a görög. De hát mind tudjuk, hogy a hűségre ott vannak a törikönyvek. Vagy nem?

4. -  Álom Luxuskivitelben (1961) rendező: Blake Edwards

idézet: "Vakard csak meg a talpam"

emlékezetes pillanat: amikor a macskát kilapítja a taxi

Edwards fergeteges vígjátéka a múlt század közepéről, amikor egy fiatal tehenészlány, és a nagymenő déli redneck egy reggelit akar elfogyasztani, amit az egész film alatt mókás késleltetések tolnak el majdnem két órán keresztül. Hepburnt állítólag túl véznának találták, és a feje is túlságosan furcsa volt az amerikai ízlésnek a szerepre, és csak azért maradhatott, mert egy árva fillér nélkül vállalta a filmet. Kettőse Pepparddal a régi némafilmek burleszkjeit idézi, Chaplin, Buster Keaton, vagy a Marx testvérek bohóckodásait. Ez az igazi komédia, kőkeményen ott van minden képkockájában. Nem az a térdcsapkodós, de igazi kifinomult, filmkritikusoknak való móka. Egyszer egyébként találkoztam egy elvakult hívővel, aki szerint ez a film a modern kori romantikus vígjátékok megteremtője, de nagyságrendileg tíz perc alatt bebizonyítottam neki, hogy nem teljesen normális.

3. -  Trainspotting (1996) rendező: Danny Boyle

idézet: "Állj már le a sínekről nem hallod!"

emlékezetes pillanat: nincs

A vonatfigyelők azért is érdemes alkotás, mert felhívta a közigazgatás figyelmét, az Edinborougban tomboló AIDS-szerű járványra, a nyugdíjazás előtt álló bakterok, és jegyellenőrök, üres hétköznapjaira. A monoton nagy totálok ugyan kikészíthetik egy idő után az ember látóidegeit, de Boyle biztos kézzel vezeti végig finom ívű filmjét, melyben egyetlen szó sem hallatszik el, csupán vonatfüttyök, tolatózaj, és szemaforkattogás. A film után indult Edinborough fejlődésnek, mert a film bejárta a fesztiválokat, és ráirányította a reflektorfényt, mennyire nincs pénzük a skótoknak - és nem azért, mert khm, skótok. Ráadásul a film szép emléket állít Sean Connerynek is, akit Boyle az igazi apafigurával azonosít, aki szigorú, de ugyanakkor igazságos is. Ha pedig valami ettől gyökeresen mást látnál a filmkockákról a retinádba szivárogni, akkor dobd el amit éppen szívsz.

2. - Amikor a farok csóválja (1997) rendező: Berry Levison

idézet: "Még egyszer hangsúlyozom... ne érzem, hogy le kéne mondjak."

emlékezetes pillanat: a cipők a póznákon

Egy balkáni állam köztársasági elnöke okirat hamisítási botrányba keveredik, és mindössze 90 nap áll rendelkezésére, hogy tisztázza nevét. Ezt a három hónapot dolgozza fel hűen Levison sok szempontból meghökkentő filmje, hiszen ráláthatunk, két kitűnő színész segédletével, hogyan is működik a politika rendszere. Nicholson mint a soha-nem-is-létezett megoldóember tökéletes, de Pacino is remekel, mint filmproducer, akik közösen találják ki, valójában milyen okiratról legyen szó, ki is hamisított meg mit, majd vérprofi módon megkreálják, hogy mindezt a tévénéző el is higgye. Ezáltal ne figyeljenek a valódi problémákra, mint a közelgő tüntetések, a benzin naponkénti áremelése, és a legszörnyűbb hír, a mozifilmek előzeteseinek korhatár besorolásos kötelezése. Figyelmeztetek mindenkit, nem könnyű mozi, nagyon nehéz elveszíteni a fonalat, és aki azt hiszi, hogy a JFK a spanyolviasz, az nyilván jól gondolja, mert az 6 évvel előbb volt.

1. - Keresztapa (1972) rendező: Francis Ford Coppola

idézet: "Mindent ugyanígy tennék."

emlékezetes pillanat: amikor Sony kérvényét elutasítják

A Keresztapa minden idők egyik legnagyszerűbb filmje, és ez nem véletlen, Marlon Brandon olyan alakítást nyújt, az altzheimer kór utolsó stádiumában lévő, mégis az utolsó pillanatig vidáman kertészkedő idős családtag szerepében, amivel egyszerre érdemelte ki 1973-ban a legjobb férfi fő, és mellékszereplőnek járó Oscart is. De maga a családi légkör is igen kellemes, a tipikus amerikai álmot mutatja be, amibe aztán beleszól a kegyetlen sors. Ahol a konfliktusok kimerülnek abban, hogy porcukrot, vagy lisztet vegyünk e a sarki boltban, sok mai szappanopera azóta is a keresztapa családmintáját próbálja leutánozni, vajmi kevés sikerrel. Brandon soha többé ilyen jó nem volt, Coppola soha többé ilyen jót nem rendezett - a Keresztapa 2-őt soha nem akarta elkészíteni, csak a producerek nyüstölték szakadatlan.  A film zenéje az egyetlen ami - nekünk - bosszúságot okoz, ugyanis Korda György a mai napig pereskedik Hollywooddal a jogok miatt.

Talán ebből is látszik, ne fogadjuk el mindig az egyértelműt, keressünk szinteket, keressünk rétegeket, keressünk bármit, csak értelmet ne. És soha ne higgyünk el semmit, senkinek! Ennyit szerettem, volna, mára... nekem most mennem kell, mert ha jól látom, mintha értem jönnének. Ha még lesz szerencsénk, valamikor találkozunk.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!