Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

1990 The Bronx Warriors

2012. május 19. - Santino89

A lerombolt Bronx két nagy bandája közeledik egymás felé motoron. A legkeményebb arcok, akik túlélték a szörnyű pusztítást, és a lehető legdurvább pokolban nőttek fel. Nem tudjuk, még mi lesz itt, háború, vagy talán valami annál is rosszabb. A hangulatot fokozandó, a ’80-as évekre jellemző dobszólót hallhatunk a motorosok érkezésekor. És valami különös oknál fogva a bandák mellett teljes felszerelésben láthatjuk magát a dobost is, ott kint a semmi közepén. Ilyen csodálatosan értelmetlen film az 1990 The Bronx Warriors.

bronxdrummer.jpg

Tavaly már többször is elkalandoztunk az olasz posztapokaliptikus gagyi világába, elég ha csak az Új barbárokra, vagy a Halálhozó 3000-re gondoltok. Ezek a mozik általában halálolcsó Mad Max, illetve Menekülés New Yorkból klónok szoktak lenni. Az 1990 viszont a Mad Max-et kivételesen nem majmolja, csak a Menekülés New Yorkból-t (itt nem Manhattan, hanem Bronx a cselekmény helyszíne, nagyon eredeti), illetve Walter Hill Warriors című remek moziját.

BRONX_WARRIORS.JPGTök ugyanolyan idióta bandák vannak ebben is, csak ezúttal még elszálltabb kivitelben. A musical-es banda megjelenése például valami meghökkentően hülye ötlet, egy ilyen kőkeménynek tűnni akaró moziban. Persze nem csak az ő jelmezeik elképesztően gagyik, az egyik fő karaktert alakító Fred Williamson például ebben a lerohadt világban feszülős bőrgatyót hord, vörös, flamenco inggel. És még csak nem is ő tűnik a legbuzisabbnak, hanem a főszereplő srác, aki mintha csak egy melegbárból szabadult volna. Ráadásul a vicces fizimiskája mellett még olyannyira nem tud játszani, hogy az valami frenetikus, esküszöm tanítani lehetne. A nem létező színészi képességeit pedig folyamatosan igyekszik kihasználni a rendező, különféle drámai, illetve romantikus jelenetekben, melyek elég hamar rendkívül nevetségessé válnak, és ezen az elképesztően butára írt forgatókönyv, illetve a banális párbeszédek sem túl sokat segítenek. Persze feltűnik az összes posztapokaliptikus movieban szereplő óriás, George Eastman is, de egy bunyón kívül nem sok mindenre futja tőle a Bronx Warriors-ban.

bronxwarrpost.jpgA bunyókról pedig külön kell írnom, annyira lehengerlően rosszak. A kezdő jelenetben például hősnőnket teljesen lenyűgözi, ahogy a főhős harcol. Hogy mindezt mi is kellőképpen átérezhessük, lassított felvételben láthatjuk a bunyót, így azt is, hogy hősünk jó 20 centivel elüt a statiszta feje mellett, mire az kábultan esik össze. Szerencsére azért nem mindegyik mozog ilyen színvonalon, vannak például olyanok is, amelyek inkább ovisok huzavonájára emlékeztet, akik életük első amatőrfilmjét forgatják. Viszont meglepő módon vannak egész korrekten, ritmusos vágásokkal bemutatott bunyók is, amik rendkívül meglepően hatnak ennyi szarság után.

Vérbeli, olasz eurotrash-hez méltóan azonban természetesen pozitívumokban sem szűkölködhetünk. A leharcolt helyszín például igazán hangulatos, a zene a maga gagyi ’80-as évek stílusában tökéletesen működik, a történet pedig egy pillanatra sem ül le, végig pergős marad, üresjáratok nélkül. Nem tobzódik annyira a mozi az erőszakban, mint hasonló műfajú társai, éppen ezért meglepő erővel hat, amikor valami brutalitás történik. Jó példa erre az a jelenet, mikor főhősünk embere meghal. Nevetségesen érzelmes és túlzottan giccses lenne ez a jelenet, ha hősünk nem törné ki végül egy laza mozdulattal a fickó nyakát. Kegyelemből. Hisz van annyira felvilágosult, hogy támogassa az aktív eutanáziát. A keserű, happy endet csak nyomokban tartalmazó végső befejezésért pedig külön pluszpont az alkotóknak.

Bármilyen komolyan vehetetlen, vérgagyi filmről beszélünk is, bevallom, hogy elvetemülten jól szórakoztam rajta, és egy percig sem unatkoztam. A hibák kifejezetten szórakoztatóak, és igazából nem lehetünk előre felkészülve arra sem, hogy milyen baromságot, vagy éppen milyen remek ötletet láthatunk a következő pillanatban. Lehet, hogy csak a narrátoros VHS korszak iránti nosztalgiám miatt tudom ennyire élvezni ezeket a szarságokat, de az kétségtelen, hogy ezek mind rendelkeznek egy sajátos bájjal.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

field64 (törölt) 2012.05.20. 10:11:58

„Persze nem csak az ő jelmezeik elképesztően gagyik, az egyik fő karaktert alakító Fred Williamson például ebben a lerohadt világban feszülős bőrgatyót hord, vörös, flamenco inggel. És még csak nem is ő tűnik a legbuzisabbnak, hanem a főszereplő srác, aki mintha csak egy melegbárból szabadult volna.”

Életemben nem hallottam még erről a filmről, de a leírás alapján nem lehet rossz. Mindjárt el is kezdem keresni a neten. :))

Emlékezzünk meg a főszereplőkről is. Vic Morrow személyében Jennifer Jason Leigh atyját tisztelhetjük, aki még ugyanabban az évben egy Spielberg-produkció (a HOMÁLYZÓNA John Landis által rendezett epizódja) forgatása közben szó szerint elvesztette a fejét. A jelenet szerint lezuhanó repülőgép ugyanis túl közel került a színészhez és két gyerekpartneréhez. A balesetben mindhárman meghaltak, kettőjüket a propeller lényegében lenyakazta.

Christopher Connelly is fiatalon halt meg, 47 éves korában (1988) tüdőrákban. Filmográfiájában ehhez hasonló színvonalú egyéb opuszokat is találhatunk.

Jegyezzük meg azt is, hogy Enzo G. Castellari rendezőnek köszönhetünk olyan alkotásokat is, mint a Franco Neróval forgatott KEOMA és A KOBRA NAPJA, sőt ő követte el a cikkben említett ÚJ BARBÁROK-at is. Legutóbbi opusza, a 2010-es CARIBBEAN BASTERDS plakátja a MECHANIKUS NARANCS hatását tükrözi. Ehhez kapcsolódva nem árt tudnunk azt sem, hogy Castellari 1978-as filmjének (AZ AZ ÁTKOZOTT PÁNCÉLVONAT: Quel maledetto treno blindato) angol címét (The Inglorious Bastards) vette kölcsön Quentin Tarantino is. (Ugye, tudjuk, melyik műről van szó?) Tarantino egyébként megszerezte az eredeti Castellari-film jogait is, noha végül nem remake-et forgatott, mindazonáltal néhány jelenetet – átírva – kölcsönvett az olasz kollégától.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.05.20. 19:16:15

@field64:
Köszi a hasznos infókat! ez a helikopteres sztori nagyon durva, főleg, hogy gyerekek is meghaltak.

a film viszonylag könnyen fellelhető, ha szükséged van rá tudok küldeni magyar feliratot, bár tény, hogy nem túl magasröptű a nyelvezete, de talán kényelmesebb.

Enzo G. Castellari régi jó ismerős :D Bár a Keomát kifejezetten untam, utáltam, és rém gagyinak tartottam. Ezzel szemben az eredeti Inglorous Bastards szerintem egy nagyon jól sikerült, fordulatos, akciódús, vicces, hangulatos B movie, kifejezetten tetszett. Messze nem olyan szar, mint a The Bronx Warriors.
süti beállítások módosítása