Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy zsaru

2012. június 22. - Santino89

Szomorú, hogy a francia rendezőóriás, Jean-Pierre Melville 55 éves korában, szívrohamban elhunyt. Így sajnálatos módon az Egy zsaru című film marad az ő hattyúdala, mely egyértelműen a leggyengébb gengszterfilmje.

Melville-nek sajnos nem sikerült megújulnia ezzel a mozival. Pedig Az áruló virtuozitása után igencsak meglepően hatott A szamuráj visszafogottsága, ahhoz képest pedig a Vörös kör komplexitása. A stílusjegyek ebben a moziban is szembeötlőek, de sokkal kevésbé hatásosak, ennek köszönhetően a film is felejthető marad. A borongós képi világ ezúttal is meghatározó, ahogy a lassúság is, azonban ez utóbbinak nem sikerül fokoznia a feszültséget, épp ellenkezőleg, az Egy zsaru több helyen fullad totális unalomba. Erre a filmre már a bűnözőket körülvevő pátosz szintén kissé visszatetszővé vált. Anélkül, hogy álszent erénycsősz lennék, ezek a mozik azt sugallják, hogy a bűnöző óhatatlanul pórul jár, de ez annyira menő dolog, hogy még így is megéri.egyzsaru1.jpeg

A színészek se sokat tudnak ezen segíteni; Delon kőkemény, mint mindig, de önmagához képest kifejezetten halvány, ezerszer jobban állnak neki a gengszterszerepek, mint a nyomozó alakítása. Richard Crenna már örökre egybeforrt Rambo kiképzőtisztjének alakjával, de alakítása ezen túl sem kiemelkedő, vagy különösebben emlékezetes. Egyedül Catherine Deneuve figurájában lenne spiritusz, aki ellenállhatatlan lenne a végzet asszonya szerepében. A film legjobb jelenetei kivétel nélkül az ő nevéhez fűződnek, hátborzongató például, ahogy nővérkének öltözve a halál hófehér angyalaként kivégzi a megsérült bandatagot. Az ezután következő Delon-os jelenet szintén pazar lehetne, ha nem láttuk volna őket már korábban együtt. Sajnos azonban a gyönyörű és különleges Deneuve valami borzasztóan keveset szerepel, így hiába rejlettek benne hatalmas lehetőségek.egyzsaru3.png

A spicli, az áruló szerepe mindig is kiemelt és érdekes volt Melville műveiben, így rájuk mindenképpen érdemes figyelni. Kivétel ebben a filmben. Itt az egyik áruló egy transzvesztita, aki mintha szerelmes lenne Delonba, sőt egy kicsit úgy tűnik néhol, mintha ezt a nyomozó is viszonozná, de aztán mégis pofozkodás lesz a vége. A másik áruló a kihagyásos történetvezetésnek köszönhetően egyik pillanatban még ellenáll, a másikban pedig már a társaik nyomában loholnak. A Vörös körben erre egy nagyon komoly mellékszál épült, Az áruló Belmondo-ja hihetetlen okos és kiszámíthatatlan volt egyszerre.

A végső képsor pedig egyenesen szánalmas: Delon ül az autóban, hosszú-hosszú ideig láthatjuk az arcát, ami kőkemény, de azért érezhető, hogy megviselték az események. Csak minket, nézőket hagyott teljesen hidegen, ez pedig nem egy utolsó szempont. Ahhoz, hogy a film vége tényleg tragédia legyen, fel kellett volna építeni, és valamiféle érzelemmel megtölteni a baráti szálat.egyzsaru2.jpg

Az Egy zsaru legnagyobb hibája a vészesen sovány sztorin kívül az, hogy még a részletek sem érdekesek egy csöppet sem, viszont a Mellville-re jellemző lassúság jelen van a feszültség legapróbb szikrái nélkül, így nehéz egyben, ásítás nélkül végigülni a mozit, pedig csak 99 perces. Ráadásul ennek a filmnek köszönhető, hogy évekig nem néztem meg A szamurájt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

field64 (törölt) 2012.06.23. 10:59:08

Tulajdonképpen egyetértek Veled mindenben, de valami mégsem hagy nyugodni. Nagy bajban lennék, ha el kéne mondanom, miről is szólt ez a film, mégis fel tudok belőle idézni sok mindent. Delon, Deneuve vagy Crenna arckifejezéseit, a hideg-kékes színvilágot, a vasúti rablás képsorát stb. Ugyanakkor ha például a VÖRÖS KÖR-re gondolok, nem jutnak eszembe ilyen erősen a hatáselemek. Sőt ha belegondolok, annak a cselekményét se tudnám séróból összefoglalni. :))

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2012.06.23. 16:55:44

Húúú, az első Delon film amit megvettem, nagyon stílusos borítója van pedig, és akkor most még azt is megtudom hogy rossz. Háát nem nézzük meg még 10 évig-

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2012.07.30. 10:07:51

"ezek a mozik azt sugallják, hogy a bűnöző óhatatlanul pórul jár, de ez annyira menő dolog, hogy még így is megéri"
ez az a 'mondanivaló', amit én is utálok
a hasonló Delon-filmek sajnos szinte csak ezt sugallják

és még azt: ha egy szép nőhöz úgy közeledsz, hogy pofánrúgod, akkor úgy fog szeretni, mint egy pincsikutya
(ez épp egy pár hete megnézett másik filmjében* volt szinte elviselhetetlen számomra)

(* A kíméletlen)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.30. 11:20:09

@wmitty: Üdv újra itt!

igen, egy darabig tényleg nagyon menőnek, és coolnak tűnnek ezek a filmek, nekem az Egy zsarunál jött el az a pillanat, hogy belefáradtam, bármennyire is szeretem a régi európai filmeket.

Alain Delonnak igazából mindegy, ő pofán is rúghatja, ígyisúgyis szeretik :) csak az egyszeri parasztembör, aki megnézi a filmet, ő is tudja majd otthon, hogy ő nem Alain Delon :)
A kíméletlenhez még nem volt szerencsém.

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2012.07.30. 11:34:57

@Santino89:
:)

(egyszerűen elfeledkeztem a blogról
jó lenne, ha valami időről időre figyelmeztetne rá... hopp, pont erre való a Facebook!)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.30. 11:44:53

@wmitty: komoly életet élünk a facebookon is mostanában, szóval ott tutira emlékeztetve leszel :)

Ernő Koska 2020.12.14. 10:33:44

Melville Delonnal együtt zseniális, korszakos filmeket hozott össze (persze nem csak vele, hanem pl. Belmondoval is). Ez a filmje is nyomasztó, rideg, hideg légkört áraszt, szinte mi is fázunk - és félünk Delontól - de együtt élünk a cselekménnyel. Ez nekem olyan film, hogy nem lehet félbehagyni a nézését, odaszögez a képernyőhöz. A mai filmekhez szokott néző talán unalmasnak találja, talán kevésnek tűnnek az akciók - én nem, nekem ez a történet sokkal közelebb van a valósághoz, mint bármilyen mai krimi. Abszolút hiteles a film.
süti beállítások módosítása