Az alaptörténet kísértetiesen emlékeztet a Mel Gibson nevével fémjelzett Visszavágóra (vagy éppen a Point Blank-re, kinek mi a kedvesebb emlék). Csak ezúttal Porter vagány karakterét felváltották aprópénzre (értitek, 50 Cent:)) és egy tipikus kőkemény, ámde aranyszívű feka srácot csináltak belőle. Mivel ilyen szögegyenes ez a lopott sztori, ezért számtalan még ennél is jóval klisésebb mellékszállal igyekeztek feldobni ezt a szemetet. Bruce barátunk például egy gengszterfőnököt játszik, aki csak monológokban képes társalogni. Fejtegetései roppant kínossá válnak, részben azért, mert teljesen semmitmondóak, részben pedig azért, mert egyáltalán nem illenek bele a film szövetébe. Nem tudom, mi vehette rá, hogy szerepeljen ebben a legalja akciófilmben, de rövid alakítása valószínűleg teljesen elvitte a mozi teljes költségvetését, az akciójelenetek ugyanis már bántóan szegényszagúak, de ami még fájóbb, hogy ötlettelenek is.

A legnagyobb probléma mégis az, ahogy egymásra pakolták a más filmekből kilopkodott jeleneteket. Szemmel láthatóan a készítők nem értették, melyik moziban mi miért működött, ezért látványosan csak a stílust erőltették, bármiféle tartalom, vagy valódi kontextus nélkül. Jó példa erre az a jelenet, amelyben a bérgyilkos elmegy a szajréért a tolvajokhoz, de csak a nőt találja otthon egyedül. Összeveri a nőt, aki azonban nem mond semmit, sőt vagányan ellen is áll neki. Ezt a jelenetet ugye ismerjük a Tiszta románcból, ahol minden brutalitása ellenére egy gyönyörű rész volt, vérfagyasztóan izgalmas, kemény, miközben a legmélyén elképesztően romantikus. Azért sikerül olyan jól, mert bele volt ágyazva egy kontextusba, mert szerettük azt a lányt, és tudtuk, hogy a szerelméért, illetve a közös jövőjükért küzd, mindenféle nyál, vagy giccs nélkül. A Felültetvében van egy antipatikus ribanc, akinek a sorsa, vagy a motivációi teljesen hidegen hagynak, de ugye vagány, hogy ez az egész megtörténik. És ez csak egyetlen példa, a film hemzseg az ilyenektől.

A színészi játék egyébként minősíthetetlen, semmi izgalomnak, vagy eredeti ötletnek se keressük a nyomát még véletlenül se. A műmájer szövegek pedig annyira szánalmasak, hogy azt már nehéz lenne fokozni. Egyetlen módon lehet csak minimálisan élvezetes a Felültetve, mégpedig ha úgy tekintjük, hogy annyira szar, hogy már jó. De a készítők szemmel láthatóan nem ironizáltak, hanem tényleg ennyire gyökerek voltak. Bruce Willis meg ha több ilyenhez adja a nevét, és továbbra sem olvassa el a forgatókönyvet, akkor nagyon rossz világ fog jönni a mosolygós csibészre.