1988-ban Garfield betöltötte 10. életévét, és ahogy az lenni szokott, ha valami igazán sikeres lesz, őrületes nagy ünneplést tartottak. Eddigre Garfield már rég meghódította a fél világot, több tucat nyelven, több ezer újságban olvasták nap mind nap kalandjait. A Paws Inc. is kezdett több lábon állni, már nem csak képregényt, rajzfilmeket, de könyveket és még megannyi mást is gyártottak. Nem is tudom volt-e egyáltalán olyan dolog, amit ne lehetett volna Garfield nevével eladni a pólótól kezdve, a bögrén át, egészen a plüssökig.. A merchandise gépezete úgy befalta a rajongók pénztárcáját, ahogy a narancssárga macska a lasagnás hegyeket. Ennek megfelelően a CBS majdnem egy órás dokumentumfilmet készített Garfield keletkezéséről, amelyben Jim Davis körbekalauzolja a nézőt, a fázisrajzoktól kezdve, a szinkronizáláson át, egészen az utolsó simításokig. Láthatunk részeket a már vetített és épp készülő specailokból, sőt a legeslegelső mozgó Garfield kalandot is megtekinthetjük, amely elérte, hogy elkészülhessen az Itt jön, Garfield!  Megismerhetjük hogyan komponálják Goyették a zenét, és hogy énekli Lou Rawls a jobbnál jobb nótákat. Más szóval egy igazi werkfilmet kapunk, ahogy azt manapság mondják, nagyon remélem, hogyha egyszer eljön az idő és kiadják Garfield kalandjait DVD-n is, ez feltétlenül szerepelni fog extraként. Davis a végén megjegyzi, hogy úgy érzi telítődött Garfielddal és szeretne most kicsit mással foglalkozni, de természetesen csupán karikírozza azon alkotókat, akik egy idő után becsömörülnek saját teremtményüktől - akinek mellesleg mindent köszönhetnek. Davisnek esze ágában nem volt hátat fordítani Garfieldnak, sőt igazából még csak ezután csapott bele igazán a kövér macska kínálta lehetőségek kiaknázásába, hiszen 1988-ban indult be a már szó szerinti sorozat, a Garfield és barátai, amely végül 121 részt fialt, 9 évadon át. Talán ennek köszönhető, hogy a fennmaradó öt special több mindenben is különbözik az előzőekben bemutatott héttől. Mintha Davis már nem igazán koncentrált volna ezekre, mintha már minden energiáját a sorozat kötötte volna le, mintha kicsit eljárt volna felettük az idő, és váltani kellett.

1984-ben Davis kiadott egy könyvet Garfield 9 élete címmel, amelyben 9 + 1 történet szerepelt. Azért plusz egy, mert ez zárta keretbe a többit, ekkor teremtette az ÚR a macskát. A kilences szám ugye arra utal, hogy egy macskának a legenda szerint kilenc élete van, és klasszikus időutazásra hívván az olvasót, minden életben megtudunk valamit Garfield személyiségéről, hogy végül miért lett olyan, amilyen. A SEMIC egyik nagy hiányossága, hogy bár nagyon sok mindennel kedveskedett olvasóközönségének, arra mégsem kerített sort, hogy ezt a könyvet megjelentesse nálunk. Davis a történetek többségét önmaga írta, és jó pár életet ő maga is rajzolt, de a projectbe bevont egyéb rajzolókat is, így majdnem minden élet merőben más lett, mind történetben, mind ábrázolásban. Van olyan élete Garfieldnek, amelyben sem személyisége, sem megjelenése egyáltalán nem emlékezetet még csak nyomokban sem az ismertre. Hogy ez jó, vagy inkább zavaró azt mindenki eldöntheti maga is, mert 1988. november 22-én az e könyv alapján készült special került a CBS műsorára, és ezt viszont már nálunk is levetítették. Annak idején az MTV összevissza adta ezeket a részeket és ez volt a legelső amit leadtak a specialokból. Utána vagy két hónap szünet következett, mire folytatni merték. Emlékszem valami nagyon jót, nagyon poénosat vártam, mert akkoriban javában a képregény bolondja voltam, és hatalmas csalódásként könyveltem el találkozásomat Garfield első animált megjelenésével. Értem én a reinkarnációt, de számomra akkor is jó pár rész egyszerűen nem Garfieldos, csupán annyi köze van hozzá, hogy szerepel egy - akármilyen - macska az adott epizódban, és Ő lenne Garfield. Aki járatos a szkeccsfilmek világában, az nagyon jól tudja, hogy szükségszerűen erősen hullámzó a végeredmény. Vannak jobb és kevésbé jobb részek az életekben, és kétlem, hogy két embernek azonos részek tetszenének. Ha így nézzük, Garfield ezen kalandja igenis újító volt, mert nyugaton nem sok rajzfilm-szkeccset ismerhettünk 1988-ig, Japánban, az anime világában is mindössze néhány ilyen próbálkozás volt. S hogy Davis még egyet csavarjon a dolgon, nem egy az egyben adaptálta a könyvet. Mindössze öt történet szerepel mindkét helyen, egy történet külön specialt kapott, három pedig kizárólag a könyvben olvasható, vagyis a rajzfilmben négy új történet szerepel. Ez a special egyben a leghosszabb is lett a tucatból, kerek egy órás, amire szükség is volt, mert ugyan a legtöbb rész 4-5 perces, de van ami 7-8, és olyan is van, ami mindössze egy fél. Nyilván még az ünneplés részét képezte, nem lehet véletlen, hogy ez a special pont 1988-ban készült el. No, ennyi felvezetés után, essünk is neki, szedjük szét a kilenc életet.

Az Ős-macska tulajdonképpen olyan epizód, amilyennek az egésznek kellett volna lennie, kapunk egy Garfieldot, de őskori verzióban, felfedezhető benne kedvenc macskánk, megtudjuk, hogy innen ered félelme a kutyáktól, és ráadásul ez még poénos is. E történet egyébként egy az egyben a könyvből származik.

A Királyi-macska már jóval bugyutább, megkapjuk Garfieldot, csak húztak a fejére egy föveget. Ő lenne II. Ramszesz macskája a 4000 évvel ezelőtti Egyiptomban. Az ötlet egyébként egyáltalán nem rossz, hiszen a macskák valóban szent állatként szerepeltek az egyiptomiak életében, mégis - minthogy ez az első epizód, ami nem adaptáció - úgy érzem az időtényező miatt sikeredett ilyenre. Meg lehetett volna ezt oldani ötletesebben is, hiszen az egyiptomi macskák aztán tényleg rajzolt felületre kívánkoznak, és az egyiptomi művészetből, ábrázolásmódból is lehetett volna bőven meríteni. E helyett a könyvben egy vikinges rész szerepelt, ami érthetetlen módon kimaradt a filmből, pedig simán belefért volna, már csak, hogy ne legyenek akkorák az időbeli ugrások sem. Nem pont az egyiptomi rész helyett, inkább ugorjunk csak gyorsan a harmadik életre.

A Kert című rész a halálom. Ezt már gyerekként sem bírtam elviselni. Az egész történet, és az illusztráció is Dave Kühn agyából pattant ki. Ez maga a tömény, nagybetűs GICCS. Nincs benne egy momentum ami ne fájna, a történet bugyutasága, a rajzok szirupossága, a szürrealizmus retinarepesztő materializációja, még a magyar hang is ami narrálja. Ez valami borzasztó. És akkor Garfieldunk is deformálódott, egy kis göböc lett belőle, egy bűbájos Nermal szerű cuki cica - aki eddig nem is szerepelt a részekben. És különben is. Mit keres ez a rész itt? Erre mondaná Madách, hogy álom, az álomban. Ráfoghatnám, hogy ez mutatná be a paradicsomi állapotokat, de akkor miért harmadiknak szerepel - a könyvben ez a hatodik -, és miért azután, hogy a darwinizmus mellett elég keményen állást foglaltunk - megtudtuk, honnét erednek az ingatlan ügynökök.

Az Udvari zenész ismét egy vadonatúj epizód, ehelyett, a Babes & Bullets szerepelt a könyvben, amelyből a következő évben külön részt forgattak annyira jó alapanyagnak bizonyult. Időben elég nagyot ugrottunk, mert 1720-ban, I. György király udvarában járunk. A grafika meglehetősen formabontó, olyannyira, hogy sok tekintetben - ismét ezt kell mondjam - megelőzte a korát. Ha sok Dexter laboratóriumát, vagy Szamuráj Jacket láttunk, akkor némileg ismerős lehet ez a fajta, szögletes ábrázolásmód, de itt már Garfield annyira nem hasonlít önmagára, hogy nem a rajz technikája lesz, amivel foglalkozunk. Összességében Garfieldnek egyetlen jó poén jut az egész epizódban, a prímet a Binky Bohóc előd viszi.

A Kaszkadőrmacska egy vicc. Egyrészt ez a legrövidebb rész, másrészt teljesen nyilvánvalóan azért kerülhetett be a könyvben szereplő Exterminátorok helyett, mert a csapat kifutott az időből, és kellett még egy élet, hogy ki legyen a kilenc. Az már elképzelhető, hogy teljesen véletlenül sikerült tökéletesen visszaadni benne a némafilmkorszak minden báját, még a képkocka-másodperc megfelelő arányát is.

A Diana zongorája a legérzelemdúsabb rész mind közül, a rajzok ismét teljesen eltérőek a megszokottól, vetített és úsztatott képeket látunk, ami afféle zsírkréta rajzra emlékeztet. De mindez nem menti fel az epizódot azon bűne alól, hogy egy fehér perzsa macskáról álltja, Ő Garfield. Ráadásul felborul a maradék logika is, mert ez már a második rész, amiben a zene dominál, és akárhogy is kutatok agyamban, ettől ezerszer fontosabb dolgok vannak Garfield életében, amiket nem sikerült bemutatni. S ha hozzáteszem, hogy egy olyan történetet cseréltek ki ezzel, ahol Garfield felfalja saját gazdáját, akkor még álszent is. Persze nyilvánvalóan ez már sok lett volna a televízió nyugalomhoz szoktatott közönségének.

A Kísérleti macska a leghátborzongatóbb rész, igazából ha ez bekerülhetett, nem értem az Ösztön, miért nem adaptálódhatott?! Garfield itt se Garfield, de itt legalább hasonlít valamennyire, már ami a bundáját illeti meg a csíkokat. A rajzok meglehetősen eltérőek, meg nem mondanám, hogy ugyanazok csinálták, akik Garfield kalandjait is pingálják. Időrendben viszont már nagyon torlódunk, mert a következő élet 1978-ban játszódik, vagyis erre a három részre volt kemény 60 évünk. Ez a rész egyébként a harmadik adaptáció - a könyvben még az ötödik élet volt -, és egyben bizonyíték arra, hogy Davisnek nem csak a humorhoz van érzéke, merthogy ezt ő is írta.

A Garfield rész egy kisebb csalódás. Ez lenne ugyanis az az élet, amiben Garfield mint Garfield szerepel, de láthatóan nagyon nem tudtak vele mit kezdeni, és végül kapunk egy zanzát, amik már szerepeltek nagy részt az előző specialok valamelyikében (születés, lasagna zabálás, találkozás Jonnal, Ubul érkezése, stb.). Az epizód egyébként a könyvben is és itt is egyformán a 8. életként szerepel.

Utolsó életnek az Űrmacska maradt. Amely ismét adaptáció - a történet azonban Jim Clementstől származik. Személyes kedvencem ezen epizód, talán azért mert hihetetlenül vicces, Garfieldos;  úgy változtatva megjelenésén, hogy mégis felismerhető - a csíkjai nem feketék, hanem vörösek - és mert sci-fi vonulattal rendelkezik. Az ilyen Faust szerű kirándulásokban én mindig azt hiányolom, hogy az emberi elme olyannyira szegényes, hogy mindig a múltat mutatja be, amit mindenki ismer, és a jövőre jó ha egy részt áldoz, ez bizony itt is ül. No de milyen rész ez! Mondjuk ilyennek kellett volna lenni a másik 8-nak is, és akkor egy kiváló special lenne a Garfield 9 élete, így azonban iszonyatosan felemás. Természetesen jelölték Emmyre, és természetesen nem nyerte meg.

Megnyerte viszont a következő évi, amely egy igazi csiszolt gyémánt a specialok között, és Davis nagyon jó érzékkel érzett rá, hogy nem szabad csak egy 6 perces részbe összesuvasztani. A Garfield a nyomozók gyöngye egy igazi noir. Elejétől, a végéig fekete fehérben játszódik, a film noirok minden jegye felismerhető benne, Garfield egész végig monologizál, és Roger Nyúlhoz hasonlóan ővele is ember-nők cicáznak. Szóval van itt minden, ami kell, és ez a minden olyan stílusosan jelenik meg, hogy akár erre önálló sorozatot is építhettek volna. A zene, a hangulat, a kalligráfia, minden a helyén van. Meg se próbálnak valami nem túl könnyen felismerhető nevet adni nyomozó macskánknak, mert simán Sam Spayed a neve, ami egyértelmű utalás Bogart klasszikusára. A special 1989. május 23-án került bemutatásra, mindössze fél évvel a 9 élet után, amellyel szinte egy időben kezdték el készíteni. A könyvben ez a harmadik élet volt, Ron Tuthill tollából, Kevin Campbell egyedi rajzaival, amit természetesen megváltoztattak a szokásosra, ami külön ad egy pikantériát az epizódnak (Garfield egyszer sem mosolyodik el, és köpcös testén röhejesen áll a ballonkabát.

Mire idáig eljutottál, nyilván rájöttél miért veséztem ki ezt a könyvet á-tól cettig. Mert erről legalább lehetett beszélni. A fennmaradó három részről azonban szinte semmit. A Garfield és a Hálaadás - bemutató 1989. november 22 - az amerikaiak harmadik specialokban legtöbbször bemutatott ünnepével foglalkozik, amelyről azonban rajtuk kívül senki nem tudja miről is szól. Éppen ezért az epizód Jon és Liz légyottjára fókuszál, amely egy visszatérő geg-e a képregénynek. De összességében ebben a részben nem működnek sem a poénok, sem a pátosztól mentes végső igazság, de még a vacsorát megmentő szupernagyi se. És itt jegyezném meg, hogy már bizony nóták sincsenek, amik már az előző kettő specialnál is csupán a főcímre korlátozódtak, csak a nyomozósban mindig szólt a jazz a háttérben és oda nem illett volna, egy egy betétdal, a 9 életben meg azért nem tűnt fel, mert egyik szörnyületből estél a másik rémületbe. Itt viszont úgy hiányzik mint egy falat kenyér, de... nem... jön... el. Mintha a rajzfilmsorozat miatt a specialok is "modernizálódtak" volna.

No jó, nem leszek ennyire szőrös szívű. Az 1990. május 18-án bemutatott Garfield a képzelet szárnyán, nekem ennek ellenére is tetszik, még akkor is, ha alig van már koherens története - mintha a rajzfilm hatására már csak 5-6 perces szkeccsekben tudnának gondolkodni -, ha nincsenek benne nóták, sőt, hát ez az egyetlen rész amelyben Lou Rawls nem is énekel. Mellesleg aki ismeri a sorozatot, ezt az epizódot már 1988-ban ott feldolgozták, csak nyilván úgy vélték több benne a potenciál - rókabőrlehúzás mesterfokon. De most lehet haragudni egy olyan részre, ahol Garfield beutazza a fél világot, és miközben tűvé tesz mindent a legendás Bombay Banán után belebújik James Bond, Indiana Jones, és Rick Blaine bőrébe? Na ugye hogy nem.

Annál inkább lehet az utolsó specialra. Az 1991. május 8-án először vetített Garfield az életművész-re. Ez a rész a legrövidebb, alig 22 perc, Ubul mintha nem is létezne, vagy csak elfogyott a sárga festék, és már megint előrángatták Jon romokban heverő szerelmi életét, amelyet Garfield próbál helyrerázni, ugyanis ebből áll az egész story. Kapunk egy kis odakormolást Kanadának, de összességében az egész epizódból a kezdő öt perc ér valamit, amelyben ezúttal a blues királya B. B. King énekli a Monday Morning Blues-t. Ez az egyetlen rész amelyet nem Phil Roman rendezett, aki ekkor már javában a sorozaton dolgozott, hanem a 9 életben is segédkező, John Sparey.

És ennyit szerettem volna elmondani ezekről az elfeledett epizódokról. Azzal az easter eggel búcsúznék, amit így 20 év távlatából sikerült felfedeznem, miközben újranéztem - ezúttal eredeti nyelven - ezeket a specialokat: Nice Touch!

update: találtam egy hihetetlen vicces site-ot, aki teheti nézze meg, ilyen lenne az élet - legalábbis Jon élete - Garfield nélkül.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!