Elkészítettük a blog második podcastjét, amelyben ezúttal három, kissé vitatott alkotásról fejtjük ki a gondolatébresztő vitáinkat, véleményünket Scal-lal.
A mai áldozatok:
A csodálatos Pókember
Ted
Az emlékmás
Javasolt felhasználási lehetőségek: vezetés, tömegközlekedés, vagy éppen házimunka közben.
Innen letölthetitek (link mentése másként), a tovább gombra kattintva pedig meghallgathatjátok egyben, vagy külön-külön is.
Teljes egészében, elejétől a végéig:
A csodálatos Pókember
Agyonmarketingelt, felesleges és gagyi tiniszarság? Vagy éppen egy lehengerlően ütős, igazán képregényhű mestermű? Tőlünk megtudhatjátok.
Ted
Gusztustalan divatvígjáték egy túlértékelt tévésorozat színvonalán? Komoly metafora a felnőtté válásról a lehető legszórakoztatóbb formában? Mit mond ez a film a férfi-nő kapcsolatokról, és miért nem tetszik a barátnődnek? Mi megmondjuk!
Az emlékmás
Egy sci fi klasszikus felesleges meggyalázása, vagy egy alulértékelt, látványos, pörgős, helyenként elgondolkodtató akciómozi? Véres szerkesztővita, gyakorlatilag semmiben sem tudtunk megállapodni.
2012.11.19. 13:14:35
Az első két filmről nincs különösebb mondanivalóm. Egyiket se láttam, és erősen valószínű, hogy nem is fogom. Szívesen hallgattam a róluk szóló beszélgetést, de azt gyanítom, számomra ez szórakoztatóbb volt, mint amilyen maguk a filmek lennének. :)
AZ EMLÉKMÁS. Igen, egyetértek, valóban nagyon jó írás olvasható az eredeti filmről a Wikipédián. :))
Ami a remake-et illeti, magam is igen szkeptikusan viszonyultam hozzá. Nem Schwarzeneggert gondoltam felülmúlhatatlannak, hanem inkább Paul Verhoevent, aki egyike nagy favoritjaimnak.
Máris vitába szállnék azonban azzal az észrevétellel, hogy Verhoeven Hollywoodban forgatta volna a legjobb filmjeit. Nagyon jók azok is (igen, a SHOWGIRLS-t is kedvelem), de szerintem a Hollandiában készült alkotásai az igazi unikumok. A hazai forgalmazás nagy adóssága, hogy ezekről évtizedek óta megfeledkezik.
Az új AZ EMLÉKMÁS-t illetően Scal véleménye áll közelebb hozzám, ámbár egy-két dologban Santino89-cel is egyet tudok érteni. Legelőször azonban az alkotókkal értek egyet: ez valóban nem remake, inkább egy másik történet, ugyanolyan nevű szereplőkkel. Számomra éppen ezért teljesen mindegy, K. Dickhez melyik volt hűségesebb.
A látványvilággal szerintem sincs semmi különösebb baj, és az egész film eléggé pörgős. Talán kicsit túlságosan is, mert 2-3 hét után nem igazán tudom felidézni a részleteket, az összefüggéseket, csak azok a motívumok világosak, melyek mindkét filmben hasonlóak. Kicsit tartottam attól, milyen lesz az új AZ EMLÉKMÁS Mars-utazás nélkül, de nagy meglepetésemre nem volt hiányérzetem.
Schwarzenegger hiányát sem éreztem, ami nagy szó, hiszen nem rajongok különösebben Colin Farrellért: mint egyéniség, Arnold számomra sokkal érdekesebb. Farrellhez viszont szerintem jobban passzolt ez a szerep. Róla inkább elhittem, hogy esetleg csak álmodja az egész sztorit. Most őszintén, bárki el tudja hinni Schwarziról, hogy csupán egy székbe szíjazva fantáziált?
A bökkenő csupán az, hogy a remake esetében nem igazán éreztem azt, hogy az „álom vagy valóság” témája lebegtetve lenne, vagy ha mégis, nem figyeltem fel rá úgy, mint Verhoeven opusza esetében. Nagyobb gondnak éreztem azonban azt, hogy Farrellt leszámítva egyik színész sem volt képes feledtetni az eredeti filmet. Kate Beckinsale és Jessica Biel számomra teljesen felcserélhető lenne, míg az originál opuszban Sharon Stone és Rachel Ticotin igencsak megkülönböztethetők egymástól. A felcserélhetőségnél is jobban zavart, hogy mindkét mostani színésznő egész egyszerűen halovány. Oké, le a kalapot, nyilván sok edzés meg próba előzte meg részükről a forgatást, ennek ellenére teljesítményük számomra nem volt feledhetetlen. És igen, a főgonosz is harmatgyenge, ezért magam úgy gondolom, a remake épp a gyengébb, nem különösebben karakteres színészek miatt marad alul az eredetivel szemben.
Tetszett viszont, hogy míg Verhoeven alkotását a meleg színek, a pirosas-barnás árnyalatok uralták részben a Mars, részben az erotika miatt (ugye, nem felejtettük el, hogy Doug „kurvás”-nak rendelte meg Melinát?), addig Wiseman remake-jében a hideg színek, a kékek, lilák, zöldek dominálnak. A kissé hideg és kevéssé emberi (gondoljunk csak a sok robotra!) jövőképhez, amelyet a film bemutat, a hideg színek kétségtelenül jobban illenek.
Összegezve azt tudom mondani, ha csak egyféle változatra van időnk, mindenképpen az eredeti filmet nézzük meg. Ha több időnk is van, bátran tekintsük meg a remake-et is, de semmiképpen ne az eredeti film reprízét várjuk, mert akkor tényleg nagyot fogunk csalódni.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.11.19. 20:38:42
:) Hát igen, elég jók vagyunk, de a tárgyalt filmek ezerszer jobbak, mint a mi locsi fecsink:)
Reméltem is, hogy a wikipédiával kapcsolatban nem fogsz tiltakozni, és most még többen elolvassák már azt a cikket.
"Az új AZ EMLÉKMÁS-t illetően Scal véleménye áll közelebb hozzám, "
No, megértük ezt is... mivé lesz így ez a világ, ha már Field kollega inkább Scallal ért egyet... :D micsoda blaszfémia :)
Pedig azt hittem, Te ezt meg se néznéd, vagy ha már mégis, akkor a porig alázod.
És Farrelről, meg a bánatos kutyaszemeiről bárki el tudja hinni, hogy fegyvertelenül kinyír 15 állig felfegyverzett katonát (vagy mik voltak azok)?
Amúgy erre utaltam én is (hacsak nem vágtam ki), hogy ebben a filmben egyáltalán nem érezni az álom vs valóság témát.
Azért hideg a képi világ, mert ma már minden ilyen stílusú scifiben ilyen. A rendező pályafutását ismerve, nincs ilyen elmélyül koncepciója bármivel kapcsolatban :)
2012.11.19. 20:59:57
De, tetszik a marketingbullshited, különben nem plagizálnám. :))
Marketingdumákban most nagyon nyeregben vagyok, mert lenyomtam PR-t: a könyvéhez ugyanis ő is küldött marketingszöveget (ami a borítón van). A külső partnerek tudomásom szerint mindkettőt megkapták, mégis mindenhol az enyémet nyomják. Pedig annyira nem is jó. :))
Nekem tetszett a Ti locsi-fecsitek: a javaslatok közül a házimunkát választottam, és egyben hallgattam az egészet. Így még rövidnek is tűnt.
Mondanom sem kell, hogy országos cimborámnál láttam az új AZ EMLÉKMÁS-t (ahogyan A DIKTÁTOR-t is). A jó társaság mindig előny minden filmnél, és ha közben chipset (vagy pizzát) zabálok, vedelem a kólát, és pöffeszkedem a szuperkényelmes, lábtámaszos, hátradönthető fotelban, nincs olyan gagyi, amelyen ne tudnék jól szórakozni. :))
Persze, nem tökéletes film, a saját gyűjteményemet nem fogja gyarapítani, de ahhoz képest, hogy a ledorongoló kritikák után micsoda ócskaságra számítottam, határozottan kellemes meglepetés volt. Ha a színészeket jobban megválasztják, karakteresebbek lettek volna a figurák, Verhoeven filmjének akár komoly vetélytársa is lehetett volna ez a verzió.
A rendező. Mea maxima culpa, a DIE HARD 4-et is ő követte el, és az nekem tetszett. Tök igénytelen vagyok, mi? Az is lehet, hogy a következő cikkem egy Steven Seagal-filmről fog szólni. Elvégre Dolph Lundgren iránti lelkesedésem már-már köztudott. :))
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.11.19. 21:13:31
Mondom, hogy Neked kéne írnod, nem neki :)
Rendben, csak ne a Nico legyen az! :D