Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Andrej Rubljov (1969)

2013. március 10. - scal

Úgy értek én ehhez a filmhez mint a harangöntéshez. Lehet sokaknak nem fog ez most tetszeni, de úgy érzem ha nem is Tarkovszkij, de az Andrej Rubljov című filmje, nem időtálló alkotás. Talán nem túl finomkodó azt mondani túlértékelt, de hogy messzemenőkig túlhaladott az szinte bizonyos. Mit mondott, adott nekem ez a film, miután én adtam az életemből kemény három órát? Nem sokat, vagy majdhogynem semmit. Elmondhatom, hogy láttam, hozzá tudok szólni ha előjön társaságban, kis fekete x a listámban. Összességében maga a film háttere érdekesebb mint maga az egész film, amiből még így is fél óra hiányzik, mert az első nyers vágás 205 perces volt, amit a rendezőnek vissza kellett vágnia előbb 190, majd 186 percre, titokzatos módon az Etalon által rendelkezésemre bocsátott kiadványon mindössze 174 perces a film. De... kezdjük az elején.

rubljov1.jpg

Ahogy Tarkovszkij is. Aki olyannyira elején kezdi filmjét, hogy nem is a főszereplő életébe nyerhetünk bepillantást, hanem egy oda sem tartozó prológust, egy muzsikról, aki saját készítette hőlégballonján, tesz egy kísérleti repülőutat, mindezt a Montgolfier fivérek előtt 300 évvel valamikor 1400 elején. A rövid utazás meglehet tragédiával végződik, de ezt már sosem tudjuk meg, ugyanis kezdőik Rubljov passiója, amelyben hátat fordít, ikont fest, vívódik, kísértésbe esik, meghasonlik, embert öl, némasági fogadalmat tesz, és újra talpra áll.

Andrej Rubljov életéről meglehetősen keveset tudunk, ami biztos, hogy az Anronyikov kolostor szerzetese volt és már saját korában is elismert ikonfestő hírében állt, aki forradalmasította az egyházi alakok megjelenítését. Az addigi zord, bíráló ábrázolásmódot elvetette, az ő szentjei derűsek, jókedvűek, éteriek, akik egy jobb világot hirdetnek, úgy hogy közben hisznek a jobb földi pokolban. Feofantól, a görög mestertől tanult, és valamikor 1360-70 környékén született, 1430-ban pedig meghalt. Nem sok információ, ami ezen kívül maradt nem túl objektív, lévén csak orosz források regélnek róla, s ezek minden bizonnyal enyhébben írták le természetét mint az a valóságban lehetett. Művei közül csaknem minden elpusztult, - jellemző, hogy egy restaurátor 1918-ban egy fáskamrában talált meg párat a farakás között - a leghíresebbet a Szentháromságot viszont megóvta a felsőbb hatalom.

rubljov3.jpg

Miért választ valaki egy ilyen embert filmjének témájául? Vádoljuk csak meg Tarkovszkijt a pheidiászi koholmánnyal, miszerint önmagáról készített filmet, miközben látszólag Rubljovról tette azt. Leszámítván a nyilvánvaló tényt, hogy névrokonok, mindketten művészek, mindketten hányattatott sorsúak, mindkettőjüket elismerik már saját korukban, és mindkettőjüknek meggyűlik a bajuk a hatalommal. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy bár sokféleképpen elkészíthette volna filmjét a rendező, őt nem érdekelte a történelem - az egymással acsarkodó hercegekből ikreket csinált, és bő 50 évvel előrébb hozta a tatár betörést -, sem Rubljov biográfiája - bár szemelvényeket kapunk az ikonográfus életéből, de egyetlen ikont se látunk tőle amit éppen festene, inkább csak sodródik az árral az események forgatagában. Tarkovszkij Rubljovon keresztül az emberi lélek rejtelmeit kutatja, és a hit - ha nem is éppen hegyeket, de - harangnyelvet megmozgató erejét.

Nehéz film ez kétségtelen, amin csak jobban mélyít el az elbeszélés módja, és a szinte végig fekete-fehér képi világ. Egybefüggő cselekmény helyett ugyanis tíz stációra bontott filmet kapunk, amelyből a prológus és epilógus eleve lenyes kettőt, a köztes nyolc fejezetben pedig bepillanthatunk Rubljov mindennapjaiba 1400 és 1423 közt. A következőkben ezek ismertetése jön, szóval ha még nem láttad a filmet - ez valószínű -, és úgy érzed elspoilereznék bármit is - ilyen ebben a filmben egész egyszerűn lehetetlen - folytasd a sorszámozott részek mögött.

rubljov2.jpg

(1.) - A Prológus nyilván egy ikaroszi örök érvényű igazságot akar megfogalmazni, aki magasba száll, előbb utóbb nagyot zuhan. De a művészek, kutatók, feltalálók, kíváncsi lelkek már csak ilyenek, életük árán is vállalják a bukást.

(2.) - A következő epizód címe a Csepűrágó, ahol a három szerzetesbarát, Andrej, Danyiil, és Kirill betérnek egy fogadóba az eső elől, ahol éppen egy csepűrágó tart előadást, pajzán nótát gajdolva, egészen addig míg a cár - bocsánat olyan itt ekkor még nincs, nagyfejedelem -, szóval az akkori karhatalom emberei meg nem jelennek és el nem hurcolják. Állítólag itt az a fontos, hogy akik egy perce élvezték a műsorát, azok meg sem moccannak, hogy segítsenek neki. No de kérem, az emberek 90%-a ilyen, a maradék meg vagy be van rúgva, vagy félkegyelmű. Nem hinném, hogy ez gyávaság, de mit tudni miért viszik el ezt a nem túl bizalomgerjesztő és antipatikus fickót. Talán egy múltbéli bűne miatt, vagy mert gúnyolta az urakat? Ki mint vet úgy arat, és különben is etették amíg tudták. Magam részéről mély elégedettséggel nyugtáztam amikor végre eltávolították, mert már fejfájást kaptam a rikácsolásától. Már itt meglátszik, hogy Tarkovszkij alig mond el bármit, a képekből kell mindent kihámozni, a bizalmatlanságot, hogy nem tudni a másik vajon mire gondol. A levegőben terjengő árulás szagát. Jobban szeretem ha van egy kis kapaszkodó. Tanulság, a rendszer elnyomja azt aki kimondja az igazságot, megértettük, tovább.

rubljov4.png

(3.) - Váltunk 1403-ba, ahol a Feofan, a görög epizódban Kirill látogatást tesz a mesternél, aki mindenáron segédnek akarja felfogadni. Kirill látszólag nemet mond, de arra kéri Feofant küldessen érte a kolostorba, és ott mindenki füle hallatára intse magához, hogy Andrej - aki bevallottan nála tehetségesebb - is tudja meg. Feofan végül azonban Andrejt kéreti magához, aki el is fogadja a felkérést, mely így a három barát kenyértöréséhez vezet. Danyiil aki Feofan előtt tanította Andrejt megsértődik, mert tanítványa az ő beleegyezése nélkül fogadta el a hívást, és a kolostorban marad. Kirill éktelen haragra gerjed, mert Feofan becsapta őt, megátkozván az egész kolostort, felhagy a szerzetesi élettel, és ennek első jeleként agyonveri kutyáját. Andrej pedig útnak indul szerencsét próbálni. Ekkor már kezdjük sejteni, hogy az egyes epizódoknak nem igazán van közük egymáshoz, mindegyik önálló történetet mesél el, és csupán Andrej személyisége - amely gyakran nem is központi szereplő - az összekötő kapocs. Mi a történet tanulsága hát? Állítólag Kirill egy irigy ember. De szerintem nem csak irigy, hanem hülye is, sőt leginkább hülye. Miért? Nos kezdjük ott, hogy Feofan - korának leghíresebb ikonfestője Rubljov előtt - halála előtt arról panaszkodik, hogy nem használhatók a tanítványai, és nincs ki segítse a nehéz munkában. Ez rendben is van Feofan, de miért könyörögsz akkor Kirilllnek, aki két perce lépett be megnézni műved, és aki figyelmeztet, hogy semmi tehetsége a festészethez? Aki elmondja, hogy ismeri Andrejt, és ő sokkal nagyobb tehetség? Feofan miért nem kérded meg, akkor esetleg Ő eljönne szerinted? Miért kell becsapnod ezt a szegény szerzetest, aki csupa jót mond munkásságodról? És Kirill, ha már annyira irigy vagy, miért nem csapsz le az első kínálkozó alkalomra, amikor az egyik legnagyobb festő felkér, hogy legyél a segédje? Mert annyira becsvágyó vagy talán, hogy látni akarod "barátaid" képét? Mi a tanulság ebből? Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el. De leginkább csapjunk le a kínálkozó lehetőségre, és ne ajánlgassuk barátunkat magunk helyett. De főképp ne verjük agyon a kutyánkat ha mindezt a sok ökörséget elkövettük és hoppon maradtunk.

rubljov5.jpg

(4.) - A harmadik állomás az Andrej vívódásai címet viseli. Sokan ezt tartják a legjobbnak, és ez valóban nem olyan bugyuta - bocsánat, logikátlan, és következetlen - mint az előző. 1406-ban, a tanulóévek alatt, Andrej arról beszélget Feofannal, vajon az ember eredendően bűnös-e, és kvázi láthatunk egy orosz mintára végrehajtott keresztre feszítést, ahol Andrej játssza Krisztust. Na most ez a jelenet simán elmenne istenkáromlásnak, de nem a Szovjetunióban 1966-ban, ahol nem is hisznek az egészben. Hogy jön ahhoz Tarkovszkij, hogy Rubljovot, kvázi - amennyiben ez egy ars poetica - önmagát hasonlítsa a megváltóhoz?

(5.) - Két évvel később az Ünnep című epizódban, 1408-ban Andrej egyik tapasztalatszerző útján pogány  szertartásba keveredik, "ahol mit ad isten - illetve, hogy hogy nem elvtársak" - mindenki meztelen, főleg a nők, akiknek a bozontját 1966-ban, de még 1973-ban is meglehetősen merész volt így megmutatni, már ha nem német pornót néztél. Egy röpke pillanatra elgondolkoztam, hogy nem-e innen merített ihletet a mi kedves Jancsó Miklósunk, de minthogy a Szegénylegények 1965-ös, egyezzünk ki abban, hogy a keleti blokk rendezői is a vásznon élték ki perverz hajlamaikat. Állítólag ez az első epizód amit erősen visszanyestek, de azért így is láthatunk cickót, meg muffot, sőt még az oly szent életet élő szerzetesünk félig meddig elkárhozását is. Merthogy "jujj de finom elkárhozni". Figyelitek, már majdnem túl vagyunk a film felén, és sikerült úgy megrendezni mindezt, hogy semmi lényegeset ne tudjunk meg Rubljovról, pusztán a rendező elképzeléseit láthatjuk, ezeket élte (???) meg az ikonfestő, ezek hatottak rá, de hogy mi játszódott le benne... élvezte-e netán a leskelődést? a kikötözést? a csókot? azt meghagyja a nézőnek, hagy elmélkedjék csak mélyen magában.

rubljov6.jpg

(6.) - Az első rész utolsó epizódja, az Utolsó ítélet címet viseli. Ugyanebben az évben Andrej elvállal egy megbízást, amit sehogy sem akaródzik neki elkezdeni. Nem akar félelmetes szenteket, angyalokat festeni, nem rémisztgetni akarja a híveket. Kérdés, amikor elvállalta ezt a megbízást, még akart? A jól csengő arenyérmék elnyomták a hívek jajj szavát? Hol jár ez az ember? Búzamezőn néz a semmibe, frázisokat puffogtat, nem lehet, hogy csak lusta, és felelőtlen, mert festeni azt még nem láttuk! Egyáltalán minek vállal el olyan munkát amihez nem fűlik a foga? Az epizód tetőpontja azonban nem ez, hanem a kőfaragók megvakíttatása. A két herceg közül az idősebb fülébe jut, hogy öccse jobb minőségű követ hozatott a saját palotájához, és hogy a mesteremberek ne tudjanak szebb munkát végezni, katonái elkapják őket az úton. Ez talán az első hatásos jelenet, ahol a naturalista erőszak ábrázolás egyértelműen rávilágít, "az erőnek nem kell mentség" amíg hasznára vagy élhetsz, ha nem, bármikor eltipor. Ez önmagában elég súlyos, de milyen hatással van ez Andrejre? Föladja tán a festést? Dehogy, összemázolja a falat, és néz maga elé.

(7.) - Az első rész ezzel véget is ér, és következik a döcögős felvezetés után, a némileg egybefüggőbb, és véleményem szerint emészthetőbb második rész, mely további három szemelvényt tartalmaz, és az epilógust. A Támadás epizód egy évvel később repít minket, amikor a kér herceg már véres polgárháborúban számol le egymással, sok durva képet láthatunk, melyekben nem is annyira az emberek elleni cselekedetek, mint inkább az állatok kínzása az elborzasztó. A mongol hordák kegyetlenkedése egyébiránt elég hitelesen van ábrázolva, ahogy azt se tudják ki az a Krisztus "ha volt neki gyermeke, hogy lehetett volna már szűz". Mintha Tarkovszkij arra mutatott volna rá, azzal, hogy a szovjetek tagadják Istent sokkal közelebbi rokonságot mutatnak a barbár mongolokkal, semmint a jó pravoszláv oroszokkal. Az epizódban egyébiránt Andrej alig beszél, szekercével homlokon keni a bolond lányt elrabolni akaró mongolt, majd miután az egész zűrzavarból csodával határos módon megmenekült - az eredeti Rubljov persze, hogy megmenekült, mikor ilyen nem történt vele - nem tudja elfelejteni szörnyű tettét, - megölte azt, aki őt ölte volna meg -, és úgy véli mivel semmi szükség munkásságára, felhagy a festészettel.

rubljov7.jpg

Érezhető talán, hogy problémám azért ezzel a fejezettel is van. Nos igen. Akármennyire szent emberek vagyunk, azt írja a Biblia is, hogy bizony "ideje vagyon a háborúskodásnak", ráadásul Andrej úgy ölt, hogy azzal életet mentett, nem aljas indokból, nem gonosz szándékból, tényleg úgy kell ezt értelmeznie magában, hogy némaságba burkolózik, és felhagy a festészettel? És továbbra sem értem mi késztette a mongolokat, hogy mindenkit agyba főbe verjenek, csak főhősünket hagyják érintetlenül... Ugorjunk.

(8.) - A hallgatás epizódban három évvel később, visszatérünk a kolostorba, ahonnét indultunk. Andrej teljesen magába roskadt, nem beszél, nem fest, aszkéta életvitelt folytat, még társai is összesúgnak a háta megett, arra gyanakodván, hogy a félbolond lányt magáévá tette, és azért hozta magával a kolostorba, hogy szeme előtt legyen a vétke. Micsoda jóindulatú szentéltű emberek. Kirillt is visszaveszik kolostorba, és miután kiróják rá a büntetést - másolja le a Szentírást 15-ször - látszólag minden visszatér a régi kerékvágásba. Azonban, ismét jönnek a tatárok, egyet füttyentenek, és a bolond lány örömmel megy el velük, vélhetőleg azt csinálni, amitől Andrej pár éve megmentette - a többi néma csend.

(9). - És eljutunk a várva várt nagy jelenetig, a harangöntéshez. A Harang fejezetben azonban Andrej már csak puszta szemlélője az eseményeknek, ráadásul ugortunk előre bő 11 évet, vagyis Rubljov már élete végén járó öregember, 53-63 éves. A Harangot sem ő önti, hanem egy fiú, akinek apja meg súgta halála előtt a titkot, hogy is kell ezt csinálni. Nem, nem barátkozik vele össze Andrej, nem, nem segít neki kiönteni a harangot, - hogy lehet így leírást készíteni kedves kollégák, ez abszolút félrevezetés! Mindettől függetlenül feltűnik az első rész csepűrágója, felismeri Andrejben azt, aki anno feladta. Stop. A csepűrágó 23 távlatából jobban felismer egy öt percig látott vadidegent, mint az előző epizódban Andrej Kirillt, holott ott csak kilenc év morc telt el, és ők évekig találkoztak előtte a kolostor falai közt? Nem értem én ezt az orosz logikát. A csepűrágó azt is elmondja, tíz év börtönt kapott és kivágták a fél nyelvét. Hogy tud valaki így replikázni fél nyelv mínusszal? Miután Kirill megmenti Andrejt, azt is bevallja, hogy ő adta fel a csepűrágót - de MIÉRT????? olyan ember ő talán aki irigyli a vaktól a sötétet? -, és arra buzdítja Andrejt fessen, mert ő irigy volt rá, és örült neki, amikor felhagyott a festéssel, de megbánta bűneit, és egy akkora tehetség mint főhősünk vétkezik ha nem folytatja munkásságát. Miért érzek hirtelen egy kis Amadeus koplexust?

rubljov9.jpg

Eközben zajlik a harangöntés, el is készül a nagy mű, és a végén, ország világ hallatára, - csodájára, mert a legtöbben (mint a végén kiderül joggal) nem hisznek a gyermeknek - megkondul a harang. A suspense az egészben, hogy a gyerek valójában nem tudta a harangöntés titkát, mi is voltunk ezzel így, amikor nem tanultunk vizsgára, és reméltük, hogy mégis átmegyünk valami isteni csoda folytán. Ez talán kicsit bonyolultabb, mindenesetre mit bizonyít ez? Hazudj, és minden összejön néked. Esetleg hazudj, nézd a többieket hülyének, veresd meg őket, ordibálj velük és akkor a hited önmegvalósító próféciává, vagyis valóra válik. Andrej is megszólal 14 hosszú év után és fogadalmat tesz, hogy ismét festeni kezd. Egy hazugság csodája folytán...

(10.) - A filmet záró Epilógus során aztán mintha Tarkovszkij rádöbbent volna, hogy nem igazán sikerült közelebb hoznia Rubljovot a nézőhöz, gyorsan bemutatja pár fennmaradt festményét - immáron színesben, lám ezeket készítette a mester, akiről sikerült olyan filmet forgatni, ami elképzelhető, hogy csak a rendező elméjében élt.

És vége. Ilyen lassú három órám már régen volt - Schindler listája. Még egyszer; mit adott nekem ez a film? Semmit. Mondott bármi olyat amit ne láttam volna máshol? Nem igazán. De ne legyünk ilyen igazságtalanok, egy filmnél mindig fontos a dátum. Ugyanis ma már azon se lepődik meg senki, ha jön egy néni és átrestaurálja a Jézus freskót, 1973-ban viszont kétségkívül lehetett ez botrányfilm.

rubljov8.jpg

A film keletkezéséről -

Tarkovszkij 1962-ben állt elő ezzel a filmötlettel, amikor bemutatták első filmjét, az Iván gyermekkorát. Na most 1962-ben előállni egy mélyen vallásos témával egy olyan országban amely tagadja Isten létezését, kimerítette a vakmerőség fogalmát. A Moszfilm előbb persze akadékoskodott, de minthogy ekkoriban került Brezsnyev a főtitkári székbe, és az első években engedékenyebb volt így rendezőnk megkapta a zöld utat, megkérték írja meg a forgatókönyvet. 1963 végére már a második verziónál tartott, ekkor már élvezte a VI. Művészeti Alkotóközösség támogatását is, mely a helyes útra terelést kapta feladatául. A forgatókönyvírásban hathatósan segédkezett Andrej Koncsalovszkij - még egy Andrej - akivel két éven keresztül kutattak levéltárakban és könyvtárakban, középkori források, irományok és művészeti emlékek után, hogy tökéletesítsék az alapanyagot, és minél autentikusabb középkori miliőt tudjanak létrehozni filmjükben - ezzel egyébként nincs is gond. 1964-ben végül elfogadták a forgatókönyvet és 1,6 millió rubelt juttattak a gyártásra, melyet később kerek egymillióra visszanyestek - a nagyjából ugyanekkor forgatott Háború és Békére nyolcmilliót különítettek el, csak a mihez tartás végett. A forgatás 1965. áprilisában kezdődött, de a szokatlanul hosszú tél miatt egészen 1966. júliusáig elhúzódott, így a végösszeg 1,3 millió rubelt kóstált, pedig Tarkovszkij mindent megtett hogy visszafaragja a költségeket, pl. az első részt eredetileg egy grandiózus csatajelenet vezette volna fel, míg a másodikat a léggömbös muzsik. Az ütközetet végül le sem forgatták, hogy pénzt spóroljanak meg. Ugyancsak kimaradt a két herceg vadászkalandja, és a jelenet, amikor a félkegyelmű lány tatár gyermeket szül a világra.

andrej11.jpg

Mindeközben a forgatókönyv megjelent a lapokban, és már készültekor számos bírálója akadt. Anatolij Szolonyicin a későbbiekben kulcsfontosságú szerepet kapott. Tarkovszkij ugyanis nem akarta, hogy ismert arc játssza Rubljovot s így esetleg egy korábbi szerepével azonosítsák. Elmondása szerint azért esett választása a színészre, mert nem csak fizikailag volt tökéletes a szerepre, de mimikájában is vissza tudta adni a belső tépelődést, a maga egyszerűségében.

A vallásosság, és az ideológiai kérdések mellett sokkal hevesebben tiltakoztak a drasztikus jelenetek sokasága, és az ennél is felháborítóbb meztelenség miatt (5. 6. 7.). Egyik helyen egy égő tehenet mutatnak, aminek hátát azbeszttel takarták be, így az állatnak nem esett baja a felvételkor, a lépcsőn lebukdácsoló ló viszont valóban meghalt, tényleg megrendítő, ahogy a nyaki sebéből ömlik a vér - még fekete fehérben is. Tarkovszkijék elmentek a vágóhídra, elhoztak egy halálra ítélt lovat, meglőtték, felvették vele a kívánt részt, majd kivégezték az állatot, hogy ne szenvedjék tovább. Mindenesetre így is szenvedett eleget előtte, és nem igazán értem ugyan mit tett hozzá kétségtelenül hatásos jelenete a nagy egészhez. Vagy csak megint nem akartak pénzt áldozni egy drága, betanított kaszkadőr lóra... Állítólag a rendezőnél a ló is egyfajta szimbólum. Filmjében nem is egy helyütt mutat lovakat, a legutolsó képsor is róluk szól, ahogy békésen legelésznek.

1966. júliusára elkészült az első vágás, 205 perc hosszúságban. Ez akkoriban rekordidőnek számított - mi tagadás, ma is az. A Goskino azonban ragaszkodott hozzá, hogy jobban vágják meg, elsősorban a film nézhetetlen hosszúságára, a meztelen, és erőszakos jelenetekre fókuszálva. A következő verzió 190 perces lett, de további vágások szükségeltettek, míg elértünk a kanonizált 186 perces verzióhoz. Ezt a verziót egy szűk körben levetítették egyfajta tesztközönségnek, majd további vágásokat kérvényeztek. Tarkovszkij ezt már mereven elutasította, különben filmje teljesen értelmét veszti, ennek következményeként a filmet dobozba zárták, és nem adták meg a jogot a forgalmazásra. Mikor pedig 1967-ben jött a meghívás Cannesból, a tekercs helyett csupán a hivatalos választ küldték a szovjetek "a film jelenleg még nem áll készen, így bemutatása nem lehetséges". Két évvel később ismét meghívták a filmet, ekkor már kínos lett volna a befejezetlenségre hivatkozni, noha azon egyetlen kockát sem változtattak 1966 óta. Így elküldték a filmet, de azzal a feltétellel, hogy csakis egyszer vetíthetik le, a fesztivál zárónapján, hajnali 4 órakor. Ráadásul még így is csupán a bemutató előtt órákkal érkezett meg Cannesbe a mű. A film egyből elnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Díját (FIPRESCI díj), és Tarkovszkij nemzetközileg is hírnevet szerzett magának.

Időközben a rendező fizikailag is belebetegedett, hogy filmjét nem küldik a mozikba, így baráti köre, és munkatársai egyre több helyen szólaltak fel, hogy ideje lenne végre bemutatni a filmet. Dacára, hogy több dolgot nem vágtak ki belőle, a 186 perces anyagot 1971. december 24-én vetíteni kezdték a filmszínházak. Moszkvában egyetlen darab plakát sem hirdette a filmet, mégis telt házas vetítésekről számol be Tarkovszkij a naplójában. A szovjet újságok legtöbbje meg sem említette, amelyik pedig kritikát közölt az ott ütötte ahol érte. Ugyanakkor arról is úgy nyilatkozott a későbbiek folyamán, túlságosan beleszerelmesedett művébe, és a vágások melyeket meg kellett ejtenie a film javára szolgáltak, hiszen csak feszesebbre vágta, anélkül hogy bármi lényegi mondandót kihagyott volna. Minthogy azonban Tarkovszkij még 1986-ban meghalt, nem lehetünk benne bizonyosak, hogy ezeket nem felsőbb utasításra mondta e, vagyis szimplán "meggyőzték".

A szovjet televízió mindössze két alkalommal tűzte műsorra, először 1973-ban, majd 1987-ben, első verzióban 101 percre visszavágva az anyagot, ahonnét komplett epizódok hiányoztak (5. 7.). 1973-ban megnyílt az út a nemzetközi forgalmazás előtt, de hogy lássuk nem csupán a szovjetek szeretnek nyirbálni, a forgalmazó Columbia Pictures újabb 20 perccel csonkította meg a filmet, 166 percessé változtatva azt, s a végeredmény így a tengerentúlon meglehetősen rossz kritikákat kapott.

A 90-es évek közepén előbb lézerdiszken, majd 1999-ben DVD-n is megjelenhetett külföldön az eredeti 205 perces változat, melyet úgy mentett meg a film vágója, más nyelvek szerint maga Martin Scorsese csempészte ki a Szovjetunióból amikor odalátogatott. Így vált e film az emberi küzdés, és a művész rendszer elleni örök harcának szimbólumává, mely ebben a formában hangsúlyosabb mint maga a történet melyet elmesél.

 

A DVD kiadásról -

A filmet egyszer a MOKÉP már kiadta hazánkban, minthogy azonban a jogok lejártak, így nemrégiben az Etalon Film újra kiadta a díszdobozt, mely a teljes Tarkovszkij életművet magába foglalja. Az Etalon egyébiránt egyházi filmek forgalmazásának keresztjét vette magára, de ők vagy jobban csinálják, vagy csak a magyar ember fogékonyabb erre a témára mint az ázsiai filmekre. Az első kiadás borítója nekem jobban tetszett, a vörös ikon valahogy hangsúlyosabb volt, mintsem egy kép a révetegen néző főhősről. A belső borító, egy elmosódott paca. A szitázás megfelelő, a menü elfogadható, lássuk be, ez nem az a film, ahol bazári csicsával kellene kiszúrni a szemünket.

rubljov10.jpg

A kép is viszonylag szép, 2.35:1-es 16:9-re dobva, vagyis az eredeti verzió. Egy majd' 50 éves filmtől el nem várhatóan, nagyon szép, éles képpel rendelkezik, de minthogy aprólékos műgonddal digitálisan felújították, ez így is kell legyen. Hanem a hangok. 5.1-es és 2.0-ás eredeti, vagyis orosz, és nyista akármi más. Ha már készült a filmhez egy pofás magyar klasszikus szinkron - ami az előző kiadásra még rá is került - ugyan miért nem lehet rápasszintani, teszem azt egy totálisan újat készíteni neki? Azért 2012-ben kiadni egy orosz filmet szinkron nélkül, véleményem szerint eléggé rizikós. Oroszul beszélő, művészfilm. Még ha Tarkovszkij is, akin kívül fel nem tudnék sorolni még egy orosz rendezőt. Ezt a sznob véleményt meg hagyjuk már, hogy csakis eredeti nyelven, 21. század van, meg DVD választás lehetősége, hagy döntse el mindenki melyiket akarja élvezni. Azt hiszem ez egy elvárható minimum. Ha újra kiadunk valamit, akkor azon legtöbb esetben javítani szoktak. Nem kellene az eleve hátrányos helyzetű rétegfilmet, még további hátrányokkal tarkítani. Kénytelenek vagyunk tehát olvasni is, nem mintha bajom lenne az orosz nyelvvel, szerintem egész egzotikus, már-már szép, de ugyan hányan beszélnek hazánkban oroszul, vagy csak hányan tanulnak ebben a pillanatban...

A film maga két részletben foglal helyet a korongokon, emiatt az elején bosszankodtam is, mert nem szeretem ha film közben cserélni kell a DVD-ket, de minthogy a rendező volt olyan előrelátó, és monumentális tablóját két részletre osztotta - csakúgy mint a tízparancsolatot, ez nem is olyan rossz hasonlat, most ugrott csak be - így a két lemezre, értelemszerűen az első, és a második rész került. Talán nevetséges hogy ezt ilyen részletesen leírom, azonban ez a hazai DVD forgalmazásban, gyakran nem ilyen egyértelmű! Viszont továbbra is csak 174 perces, tehát elképzelhető, hogy hozzánk egy csonkított verzió került (?), bárhogy kutattam, nem találtam meg a választ erre sem. A jelenetválasztás ezúttal mindössze tíz képecske, ami egy 90 perces filmnél is röhejes, itt azonban magától érhető.

andrej.jpg

Az extrák mintha nem is lennének - pedig a külföldön kapható 205 perces verzióhoz elég sok anyag készült, - többek között jól esett volna egy audiokommentár, vagy trivia track, vagy egy nagy interjú Tarkovszkij-val - akit egy elképesztően érdekes figurának tartok - hiszen egy ilyen filmnél elsősorban olyasmi kell, amikor valaki szépen végigvezeti az olyan tamáskodókat a filmen, mint amilyen én is volnék. Merthogy a kiadó majd 20 filmnyi előzetese hagy ne számítson már extrának. Vagy a kerek tíz képből álló "galéria", a szöveges anyagok, melynél az is több, mint amit ide nagy hirtelenjében felkarcoltam. Mindössze két mozgóképes anyagunk van, egy korabeli werkszerűség 5 percben, kommentár nélkül - az elején Tarkovszkij mond egy frappáns mondatot, jó volt legalább egyszer hallani megszólalni. Valamint egy négy perces interjú Jurij Nazarovval, aki a herceget alakította, és jó barátságot ápolt a rendezővel. Nagyon méltatlan egy ilyen jelentőségű filmhez, amit lehet nem értek ma már 2013-ban, de érdekelne róla sok minden. Így reménykedek benne, hogy a külföldön immáron 14 éve kapható kiadás egyszer majd eljut hozzánk is. Mert bár nem jött el vele kapcsolatban az a spirituális megtisztulás, amit sok helyen olvastam - de vágyom rá Uram, istenemre vágyom rá URAM!

Ámen.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

clive. 2013.03.11. 10:32:50

Kiegészítés:

"Ha már készült a filmhez egy pofás magyar klasszikus szinkron - ami már az előző kiadáson SEM volt rajta - ugyan miért nem lehet rápasszintani, teszem azt egy totálisan újat készíteni neki? "

Az előző (Moképes) kiadáson volt magyar szinkron.

"Viszont továbbra is csak 176 perces, tehát elképzelhető, hogy hozzánk egy csonkított verzió került (?)"

Nem hiszem, nekem teljesen ugyanolyannak tűnt a Moképes és az Etalonos verzió. Lehet, hogy a Mokép ráírta az NTSC szabványú hosszúságot az Etalon meg a PAL-osat.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.03.11. 11:27:15

@clive.: ezért nem értem, mert ez az időcsúszás csak európai - amerikai filmeknél van, európai - európainál nem, mert ugyanazt a szabványt használják

egyébiránt vagyok olyan precíz hogy a specifikációkat ne a borítóról írjam ki, hanem lemérte a film hosszát miután végeztem vele, az első rész 1 óra 33 perc 23 másodperc, a második rész 1 óra, 21 perc, 13 másodperc, az összesen 174 perc 36 másodperc

film-lista.blogspot.hu/2011/03/blog-post.html

eszerint a borító szerint tényleg volt rajta magyar szinkron, akkor pláne nem értem, most miért kellett egy inden szempontból rosszabb kiadással előrukkolni (ugyanezt nem értem a Woody Allen díszdoboz esetében sem), lehet mindjárt el is ajándékozom ezt a filmet akkor :D

és ott a borítón is 185 percet írnak, itt meg 176-ot, be kellene szerezzem a régi verziót és összehasonlítani, hogy kiderüljön mi az ábra

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2013.03.13. 13:16:39

jogos a fenti megközelítés, tetszik
(magam sem állok vele tulajdonképpen máshogy
fogalmam sincs, mikor jön el az ideje, hogy megnézzem egyszer
és valóban, a háttér, a tudnivalók, a körítés és a rendező jobban érdekel-ne)
süti beállítások módosítása