A szovjet fantasztikus filmekben viszonylag gyakori volt az emberiség kapcsolat felvétele idegen lényekkel. A mozik döntő többsége vonzóan tálalta ezeket a találkozásokat. Két értelmes faj, amely képes áthidalni a barátságtalan űr mélyét, csakis kölcsönös megértéssel közeledhet a másikhoz. Ez volt az alapvető megközelítésük. Technikai problémák akadhattak, vagy félreértés, de semmi ellenségeskedés nem történhetett. Szimpatikus álláspont, - sokkal szerethetőbb, mint a nyugati történetekben  ugyanebben az időszakban uralkodó paranoia, -  ám leegyszerűsítő.  Ez a film azon kivételek közé tartozik, amelyek egy kissé összetettebb módon próbálják megközelíteni a kérdést.

Egy repülőgép lezuhan az Atlanti-óceán felett. Rajta van Dr. Evans, a neves tudós, aki az emberi élet meghosszabbításának lehetőségeit kutatja. A katasztrófát titokzatos módon túlélő néhány utas a szerencsétlenül járt gép belsejében tér magához. Hamarosan megtudják, földönkívüli űrutazók segítettek rajtuk. Evans doktor megpróbálja felvenni a velük a kapcsolatot. Bár sikerrel jár, a problémák száma nem csökken. A két faj ugyan rokon, de a társadalmuk fejlettségi foka erősen eltérő, és nem más a helyzet az erkölcsi alapelveik esetében sem . A földönkívüliek bizalmát sem egyszerű elnyerni, az emberek társadalma pedig végképp gyanakodva fogadja a túlélőket. A titkosszolgálat élénk érdeklődése pedig terhes dolog….

Kezdem ott a kritikát, hogy a film intelligens, ez a legerősebb pozitív tulajdonsága. Nem csoda, a rendezője az a Budimir Metalnyikov volt, aki hosszú éveken át forgatókönyvíróként tevékenykedett az orosz filmesek világában. Mindössze két mozit rendezett. Az idősebbek nálunk leginkább a „Csajkovszkij” és a „Lányok az aknamezőn” című filmek írójaként emlékezhetnek rá. Nem hazudtolja meg önmagát, a film erősen szövegközpontú, még a régi szemlélethez viszonyítva sem mondható mozgalmasnak. Ennek ellenére nem unalmas. Gondosan felépített kamaradarab egészen a végéig, amikor azért kimozdulnak a szűk terek közül. Valószínűleg ő maga is gyaníthatta, minden jó tartalom ellenére sem lehet tartósan lekötni a nézők figyelmét ennyi statikus beállítással. A végén meglehetősen hosszú autós jelenet van, ami a kor viszonyai között kifejezetten szokatlan volt egy „szocialista” moziban. No, ne a "Bullit," vagy a "Francia kapcsolat" autós hajszáira tessék azért asszociálni, amelyekkel nagyjából kortársnak mondható ez a film. Csak olyan szolid szovjet módira.

Szövegben sokkal erősebb a történet, mint a technikai kivitelben. Különös, hogy bár Evans doktor a nyugati világ képviselője, a keleti blokk felfogását hirdeti. A hidegháború még létező valóság volt, így egy ilyen főhős nem élhetett Moszkvában, az túl szájbarágós propaganda lett volna. Persze, a háttérben elhelyezett pár angol felirat ellenére a környezet annyira jellegzetesen szovjet, hogy a tálalás megmosolyogtató. Miként a titkosszolgálat bemutatása is a helyi viszonyokra hajaz, nem a nyugati módszerekre. Akkortájt valószínűleg csak pár ember ismerhette föl, de néhány nyilvánvaló "Star Trek tiszteletadás" van a moziban. Ilyen az idegenek köszönése és közben a kéztartásuk, továbbá a benemavatkozás elvének fontossága. A "szupercivilizáció" szellemi, harmadik szemének elhelyezése viszont inkább indiai szellemi hatást mutat. Az emberiség fejlődésének iránya, a technikai tudásszint és az erkölcsi lemaradás ellentéte, továbbá az, hogy szellemileg képes-e az ember felnőni a kezében lévő hatalomhoz, vagy szabad-e új, minőségi tudást juttatni neki, máig égető kérdések. Tulajdonképp egész jól össze lett szedve az erkölcsi dilemmák lényege. Az, hogy a fejlettebb testvéreken túl is van egy szinte isteni hatalommal bíró, még bölcsebb és idősebb faj, akik a messzeségben megbújva, türelmesen szemlélik a rakoncátlan fiatalokat, kifejezetten jó ötlet volt. Kár, hogy csupán jelzésszerűen vannak jelen mindvégig.

Egy fantasztikus film nem igazán él meg speciális effektusok nélkül. Azt kell mondjam, kevés van belőlük, minimális a trükkök száma, és még a készítés idejét tekintve sem tarthatóak magas színvonalúaknak. Szerencse, hogy igazából  nincs is rájuk szükség. Azon kevesek pedig, amik mégis alkalmazva lettek, képileg nem rosszak. De csodákra ne számítson a manapság ilyen téren ugyancsak elkényeztetett sci-fi rajongó.

Az Evans doktor titka tehát némileg rendhagyónak mondható a szovjet vonulaton belül, ahogyan a világot láttatja és kivitelezése sem a szokott utat járja. A régi iskola „erős gondolati tartalom, kevés technika” jól bevált útját követi. Jól érezhetően nem dúskált az anyagiakban a stáb. Építenek az érzelmi hatásokra, időnként az orosz melankólia jegyét mutatja film.  A stílusos, a kortárs fantasztikus filmekben hagyományosan erős zene ezúttal sem okoz csalódást. A színészek megbízhatóan jók, a legjobb mondatok persze a húzóembernek szánt Szergej Bondarcsuknak jutottak. Egyfajta kisebb jutalom kirándulás volt ez számára egy, a megszokott háborús témáitól eltérő műfajban. Doktor Evans titkának egykor létezett magyar szinkronja, de gyanítom, az már "eltűntként ismert". A mozi ugyan igazán emlékezeteset nem tud adni, az említett szűk költségvetése sem segít ebben, viszont bántó okoskodás nem hányható a szemére. Egyszerűen, világos teszi le a garast azon eszmék mellett, amiket jónak tart. Amelyek egyébként valóban képviselnek értéket. Lassú, de hangulatos nosztalgia mozgókép, kiváló „retro érzést” képes adni. Ritkaság, de az egykori „Nagy testvérnél” azért elérhető. Egy csöndes estére vágyó fantasztikum kedvelőnek fölöttébb megfelelő. Lehet kipróbálni.