Bevallom, szkeptikusan álltam hozzá ehhez az akciófilmhez. Mégiscsak egy indonéz produkcióról beszélünk és az én, Hollywoodhoz szokott szemem nem kimondottan kedveli a kelet-ázsiai filmek világát. A Rajtaütés meg eléggé annak nézett ki az előzetesei alapján: lényegében egy modern korban játszódó lövöldözős-karate filmnek tűnt. Oké, valójában az is. Mégsem volt megterhelő megnézni még nekem sem, ugyanis veszettül szórakoztató. Most, hogy kijött DVD-n, azt javaslom, szerezzétek be mihamarabb.

Ki hány darab indonéz filmet látott eddig? Jah, nekem is ez volt az első. De valószínűleg nem az utolsó, hiszen ahogy a dolog jelenleg áll, nemsokára érkezik is a második rész, ami ráadásul a tervek szerint jelen film után mindössze 2 órával fog játszódni, így a legszűkebb értelemben vett folytatásról beszélhetünk majd. Sőt, ha ez nem lenne elég, ne csüggedjetek: Hollywood is lecsapott az ötletre és máris készül a remake. Mondjuk ez a film nem a sztorijával, hanem az akciókkal és a koreográfiákkal "hódít", amit meg nem lesz egyszerű lemásolni.

Szóval Jakarta egy kevésbé biztonságos részén van egy romos toronyház, ahol bűnözők élnek, olyanok, akik a rendőrség elől bujkálnak. A házat a helyi maffiafőnök irányítja, így a rendőrség egy különleges osztagát vezénylik a helyszínre, hogy tisztítsák meg a környéket. A csapat könnyen bejut, de amint kiderül, hogy rendőrök vannak a házban, elszabadul a pokol: az összes bűnözőt ráeresztik a maroknyi csapatra és legyilkolnak szinte mindenkit. A néhány megmaradt rendőr megpróbál kimenekülni, de amilyen könnyen jöttek be, olyan nehezen lehet kijutni...

Ami miatt mindenképpen érdemes megnézni ezt a filmet, az a sok-sok hihetetlenül látványos bunyós jelenet. Semmi CGI, semmi kamu: itt bizony durván tolják az ipart, ugranak, esnek-kelnek, ütnek, ütnek és ütnek. Legyen szó pisztolyról, gépfegyverről, késről vagy puszta kézről, az itt biztosan kreatívan van használva. Képzeljetek el egy vérbeli Jackie Chan filmet, csak épp 18-as korhatár besorolással...

Kétszer volt olyan jelenet, amit instant muszáj volt még egyszer megnéznem, hiszen annyira tetszett: nem csak egy látványos, hanem egy váratlan, mégis praktikus mozdulatot mutattak be. Ezek, illetve a verekedések tényleg tökéletesen elviszik a hátukon a filmet és annak ellenére, hogy egy-egy bunyó hosszabban be van mutatva, nem kezdünk el rajta unatkozni. De ha ez nem lenne elég, a tűzfegyveres harcok is kifejezetten jók, valamint a vér is úgy fröcsög, ahogy azt egy ilyen filmtől elvárhatjuk. És egyáltalán nem tűnik trükkfelvételnek.

Szóval a látványért abszolút piros pont jár és nagyon illik ehhez az egész bűnözőtanyához a lepukkant helyszín is. Tiszta Budapest. Azon felül, hogy tökéletes választás volt a filmhez, nem mellesleg még olcsó is és jól lehet használni: a papírvékony falak és a sok kacat mind-mind fontos szerepet tölt be a történésekben. Az alapszituáció meg nyilván sokaknak ismerős lehet, ha már láttátok a Dredd 3D-t, hiszen ott is ugyanezt láthatjuk, csak a jövőben és egy kicsit karizmatikusabb főszereplővel. De a két film egymástól teljesen függetlenül, kb. egy időben készült.

Negatívumként meg kell említeni, hogy néha-néha elég sután van egy-egy (nem bunyós) jelenet elkészítve. A színészek nem hoznak ki magukból értékelhető alakítást és már az elején belefutunk egy abszolút felesleges plusz drámába. Mert a főszereplő háttértörténetéhez bizony a legolcsóbb és leghatásosabbnak tűnő módot választották (újonc, terhes a felesége) és ezt én személyes sértésnek vettem. Persze nem pakolhattak rájuk túl nagy drámai tehert, mert a színészek közül sokan nem is igazi színészek, hanem harcművészek (pl.: a főszereplő Rama, vagy Veszett kutya).

A Rajtaütés legfőbb erénye, hogy fittyet hány a hollywoodi szabályok zömére. A forgatókönyv valószínűleg nem volt túl vaskos, hiszen a verekedős jelenetek nagyon sok játékidőt töltenek ki - de ezt most cseppet sem bántam. Olcsó, látványos, egyszerű és kreatív. Én szeretem az ilyen filmeket, így minden apró kis hibát meg tudok neki bocsátani. Simán egy lapon merem említeni a Die Harddal. vagy a Dredd 3D-vel. Egy film alapján ugyan még erős lenne kijelenteni, de talán mostantól illik egy kicsit komolyabban venni az indonéz filmgyártást.