Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A Rózsaszín Párduc filmek története III. rész

2013. augusztus 08. - Filmbook

The Trail of The Pink Panther/A Rózsaszín Párduc nyomában (1982)

1978-ban kezdtek el dolgozni a következő folytatáson. Azonban a Romance of The Pink Panther című epizódnak csak a forgatókönyve készült el. 1980. július 24-én ugyanis tragikus hír rázta meg rajongókat: Peter Sellers szívrohamban elhunyt.

1982-ben a mozikba került a Rózsaszín Párduc nyomában című film, amelyet valójában a korábbi filmek kivágott, illetve újra felhasznált jeleneteiből vágtak össze. Megismerhetjük a felügyelő családi hátterét, fiatalságát, múltját is; természetesen más színészekkel eljátszva. Próbálták ugyan egy kerettörténettel összefűzni a cselekményt, de ebből sajnos nem lett egy különösebben élvezhető alkotás. Inkább csak a Peter Sellersről való emlékezést szolgálja.

A film végül nagy bukás lett, amit az is súlyosbított, hogy Sellers özvegye, Lynne Frederick beperelte Edwardsot, meg is nyert egymillió dollár kártérítést.

Érdekesség, hogy néhány képkocka erejéig Edwards felesége, Julie Andrews is megjelenik.

The Curse of The Pink Panther/A Rózsaszín Párduc átka (1983)

Számomra nem teljesen világos, hogy Edwards mit akart ezzel az epizóddal. Talán folytatni akarta a szériát úgy, hogy Sellers helyét Roger Moore veszi át.

A főcímzenét ismét áthangszerelték: az ismerős jazz-melódia most szintipop-alapokon szólal meg. Nyolcvanas évek ugyebár…1983.jpg

SPOILER

Ez az epizód ismét a drágakő ellopásával kezdődik. Az előző részen végigfutó „Clouseau eltűnt, nem tudni hol van, nem került elő” szálon próbál a cselekmény elindulni, de nekem egy kicsit erőltetettnek tűnik. A felügyelő hiányában előkerítenek egy hasonló balféket a new yorki Clifton Sleigh őrmester személyében (alakítja: Ted Wass, gondolom, nem rokona Wass Albertnek).

Cato és Dreyfus továbbra is a régi karakterüket nyújtják, színre lép a Phantom, ismét Niven alakításában (ez az utolsó filmszerepe, még ebben az évben meghal hosszan tartó betegséget követően). Megjelenik továbbá az 1978-as film egyik „főgonosza” is Bruno Langlois, a maffiózó, Robbert Loggia alakításában.1983-2.jpg

Fontos karakter a Phantom, azaz Sir Charles Lytton felesége is. Az 1964-ben készült film végén a felügyelő felesége, Simone lelép a mestertolvajjal, aki most már Lady Lyttonként jelenik meg, de továbbra is Capucine alakítja. (Ebben van azért némi ellentmondás: az 1975-ben készült epizódban, ahol Lyttont Plummer játssza, Lytton feleségét Claudine-nek hívják, s Catherine Schell személyesíti meg.) 

Mivel Wass egész jól játssza a szerepét, végeredményben nem lett egy rossz film. Roger Moore – akivel a James Bond: Octopussy forgatási szünetében dolgoztak – csak a történet végén kerül be a képbe, egyetlen jelenet erejéig. A sztori szerint Clouseau plasztikai műtétet hajt végre magán, így kapja meg Moore arcát. Milyen kreatív…1983-3.jpg

Félreértés ne essék, nagy tisztelője vagyok az Angyalt, Brett Sinclairt (Persuaders/Minden lében két kanál) és James Bondot hitelesen alakító színésznek, de a felügyelő szerepében csapnivaló. Különös a helyzet, mivel vele szemben – mint azt írtam az előbb – Wass megbirkózik a szerepével.

SPOILER VÉGE

Bár nem lett olyan rossz, mint az előző epizód, ez is hatalmas pénzügyi bukásnak bizonyult. Ez lett az oka annak, hogy jó darabig nem készült folytatás.

The Son of The Pink Panther/A Rózsaszín Párduc fia (1993)

Blake Edwards nem akarta annyiban hagyni az RP-sztori ügyét. Tíz év elteltével újabb filmet mutatott be. Már nem kívánt újabb Clouseau-színészt erőltetni, inkább csavart egyet a történeten és vászonra vitte a felügyelő fiát, Roberto Benigni alakításában.1993.jpg

SPOILER

A felügyelő életveszélyben című 1965-ös epizódban a felügyelő szerelemre lobban Maria Gambrelli szobalány iránt, mivel korábban Sir Charles elcsábította a nejét, Simone-t.

Az 1993-as részben feltűnik Jacques Gambrelli csendőr, akiről csakhamar kiderül, hogy nem más, mint Clouseau és Maria gyermeke. Mariát 1965-ben Elke Sommer alakította, ezúttal pedig nem más, mint Claudia Cardinale, aki 1964-ben Dala hercegnőt személyesítette meg. Ezúttal már ment neki az angol. Az eredeti nyelvű változatban néhány mondatot olaszul is vált a szintén olasz Benignivel.

Benigninek voltak kiváló alakításai (pld. Johnny Stecchino), bár voltak kifejezetten kínosak is (lásd: Pinocchio). Edwards hosszas keresgélést követően választotta ki őt, miközben felmerült Kevin Kline, Rowan Atkinson, Gérard Depardieu és Tim Curry neve is. A cselekmény során folyamatosan válik Gambrelli csendőrből Clouseau felügyelővé: felveszi híres kalapot és a ballont, apja vezetéknevét, illetve beleveti magát az álcázás művészetébe is. A történet a végén kap egy slusszpoént, Clouseau Jr. ikerhúgának megjelenésével. Mindezek ellenére – bár Benigni vicces alakítást nyújtott – a közönség valahogyan mégsem tudta őt elfogadni.1993-2.jpg

A főcímzene bevált alapdallama maradt a régi, de ezúttal Bobby McFerinnel, a „Don’t Worry Be Happy” című dal alkotójával készítette Mancini. A bevezető animáció érdekessége, hogy néhány pillanat erejéig – a teljes széria során csak itt – Henry Mancini is láthatóvá válik a néző számára.

Edwards visszahozta természetesen – az immár ősz hajú – Catót és Dreyfust is. A főgonoszt Robert Davi alakította, aki több TV-sorozatból és a Die Hardból már viszonylag ismert névnek számított.

A történetbe csúszott azért baki is: az olasz Benigni francia csendőrként olasz módon tiszteleg (tenyér lefelé, a franciák tenyere előre mutat). Lehet, hogy kicsinyes kötekedésnek hat, de Sellers idejében még az ilyen apró részletekre ügyeltek.1993-3.jpg

SPOILER VÉGE

Nekem tetszett ez a rész, de mégis bukásnak bizonyult, a kritikusok Arany Málna díjjal jutalmazták. Edwards-ot mindez megviselte, hiszen ez volt az utolsó rendezése, ezt követően visszavonult. Egy évvel a bemutató után Mancini elhunyt. Visszavonult Herbert Lom is, ez volt az utolsó szerepe a mozivásznon.

The Pink Panther (2006)

Robert Simonds, Adam Sandler filmjeinek producere úgy döntött, hogy az aktuális divathullámnak megfelelően újratölti a sorozatot. Így készült el az újabb epizód, ahol ezúttal Steve Martin alakította Clouseau felügyelőt.

Először nehéz volt elképzelni, hogyan is játszhatná el a felügyelőt Martin. Két ok folytán is. Először is az amerikai komikus nagyon sokszor próbál vicces lenni, de nem mindig sikerül. A legtöbb alakítása kifejezetten kínos. Az ő neve számomra a sátoros ünnepeken a tévében agyonjátszott nézhetetlen családi vígjátékokat („Örömapa” és társai) jelenti. Másodszor, egy kicsit idős a szerephez. 2006-ban 61 éves volt, ráadásul azóta ősz hajú, amióta az eszemet tudom. Sellers először 39 évesen bújt Clouseau bőrébe, 55 évesen hunyt el.

SPOILER

Dreyfus szerepét ebben a filmben Kevin Kline játszotta. Clouseau új segítőtársat kapott – talán éppen Cato hiányának ellensúlyozására – Gilbert Ponton rendőrtiszt képében, akit Jean Reno alakít, nem is akárhogyan.

A készítők Catót is szerették volna visszatenni, fel is ajánlották a szerepet Jackie Channek, aki azzal utasította vissza, hogy ez csak erősíti az ázsiaiakkal szembeni sztereotípiákat. Gondolom, az a pár tucat kung-fu-film amivel ő világhírű lett, nem erősíti.

Kétségtelenül a Cato utáni nosztalgiának tudható be, hogy néhány ütésváltás Martin és Reno, azaz Clouseau és Ponton között is lezajlik.2006.jpg

A film nyitójelenetében Jason Statham is feltűnik, de szerepe szerint gyorsan meg is hal. Aki viszont kifejezetten idegesítő, az a Xania nevű énekesnő alakításával próbálkozó Beyoncé, teljes nevén Beyoncé Knowles. Valahogyan nem illik be a történetbe. Sajnos egy betétdalt is a szájába adtak, aminek az égvilágon semmilyen dramaturgiai szerepe nem volt, de szerencsére nem ment át musicalba a sztori.

Ha már itt tartunk, a film zenéje most kissé szedett-vedett lett, legalábbis annak tűnik, ha Mancini minőségi munkáival hasonlítjuk össze. A producer ugyebár teljes franchise-t vásárolt, ebben benne volt a klasszikus főcímzene – az animációkkal együtt –, ami modernizált keverésben is felhangzik, került bele Beyoncé-betétdal, de még egy Yello-szám is hallható.

Ebben a folytatásban ismét feltűnik a gyémánt, amit el akarnak lopni. Most mintha valamivel kisebb lenne, sőt, gyűrűbe is foglalták.

Steve Martin összességében ügyesen megbirkózott a szereppel, pedig nem volt könnyű feladata. Clouseau minden kellékét megkapta, a ballonkabáttól az álruhákig bezárólag. Ami nem ment neki, az Sellers akcentusának visszaadása. Erre akarták felépíteni azt a jelenetet, amikor egy logopédus segítségét veszi igénybe. Nagyon erőltetett lett. Nem vagyok oda a szinkronnal elrontott filmekért, de megkockáztatom a kijelentést, hogy a magyar változatban Szombathy Gyula sokkal derekasabban helytállt, mint maga Martin.

SPOILER VÉGE

Egészen kellemes folytatást kaptak tehát a rajongók.

The Pink Panther 2. (2009)

Martin sikeres Clouseau-nak bizonyult, így hamarosan a mozikba került a második rész. Valójában persze ez nem a második film, de egy olyan cím, hogy Pink Panther 11., talán kisebb érdeklődést váltott volna ki.

Újból a képernyőre került Steve Martin és Jean Reno. A szereplőgárda ezúttal Andy Garciával és Jeremy Irons-szal egészült ki, akik szintén megfelelő alakítást nyújtottak. Azt azért megjegyezném, hogy Garciának, aki olasz rendőrt játszik, legalább egy tisztességes olasz nevet találhattak volna. Lásd: a korábbi véleményem Benigni tisztelgéséről.2009-2.jpg

Dreyfus megformálóját lecserélték: Kline helyett John Cleese (Monty Python) kapta a szerepet, aki kiváló választás lett volna, de sajnos keveset láthatjuk a filmben. További érdekesség, hogy ő már Sellers-szel is dolgozott együtt. A Magic Christian/Varázslatos csodatévő című vígjátékban játszottak közösen 1969-ben.

SPOILER

Martin ismét jót alakít, bár az akcentussal továbbra is kínlódik. Tetszett, hogy a felügyelő a hagyományos európai értékeket képviseli a trendi néphülyítő PC-vel (politically correctness) szemben, s erre a konfliktusra több poént is építettek. Zseniális lett!2009.jpg

Régi ellenfele, a Phantom helyett most újabb idétlen álnév alá rejtőző szuperbűnöző ellen küzd Tornado személyében. Persze, megint a gyémántot lopják el, ami ebben az epizódban visszanyeri régi méretét. 

A felügyelő kap további két edzőpartnert – megint érezni, hogy nagyon hiányzik Cato –, Ponton, azaz Reno két fiának személyében.

SPOILER VÉGE

Nekem a második „martinos” film jobban tetszett, mint az első. Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatás.

A cikksorozat végére értem. Remélem, ezzel az összeállítással meghoztam a kedvét a filmnézéshez mindazoknak, akik még nem látták ezeket a filmeket; vagy azoknak, akik gyerekként nézték a felügyelő különös kalandjait. Peter Sellers szerintem a filmtörténet egyik legnagyobb nevettetője, a sorozat pedig kötelező darab; persze, leszámítva az 1968-ban és 1982-ben készült részeket, azokat el kell felejteni. Igyekeztem rövidre fogni, hiszen még több ezer karaktert tudnék összeírni erről a sorozatról, talán ezek a legfontosabb információk, amiket érdemes lehet tudni. Lehet, hogy az általam leírtak ismeretében más szemmel fogjuk látni a szériát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.08.08. 14:07:51

a 68-as rész rosszabb lenne, mint a 93-as???? vagy a 83-as???? haggyál már :D

a 82-es épp azért jó, mert ilyen a világon nincs, Michael Jackson haláláig kellett várni, hogy hasonló szülessen, nekem tetszett hogy a kimaradt jeleneteket vágták össze, látszik, hogy Edwardsnak többet jelentette a sorozat mint Sellersnek

bár azt már gyerekként is éreztem, hogy ezzel a filmmel gondok vannak, van aki ezt merényletként fogja fel, van aki pedig tisztelgésnek, én az utóbbiak közé tartozom

öööö

Moore szerintem egy poén, egy cameo, hogy jéé ott a James Bond, nem akartak vele semmit se kezdeni
nagyon látszik, hogy nem tudnak mihez kezdeni a sorozattal, én visszahelyeztem volna a gyémántra a filmet, vagy komolyan kerestem volna egy utódot, mint Bondnál, bár ez nem volt azért olyan erős sorozat akkora brand hogy kibírjon egy ekkora váltást szvsz

Begnini katasztrófa a 93-asban, a legnézhetetlenebb epizód, Edwards totál kifogyott az ötletekből, és Atkinson ezerszer jobb lett volna, meg fiatalabb is (senkinek nem tűnt fel, hogy Begnini nem lehet Sellers fia?)

ellenben Martint én jó választásnak tartom, szerinted ki lehetett volna jobb? én szétröhögtem a belem mindkét filmen, a sok fannak azt kellett volna felfogni, Sellers basszátok meghalt, ezzel sok mindent nem lehet kezdeni, mert az, hogy Conneryt leváltották - és még mindig él :D az megint más tészta

Szombathy nagyon jó itt, igazán kár hogy emiatt újraszinkronizáltatták vele az összes részt, ahol Márkus, vagy Gálvölgyi volt a szinkron, én az utóbbit is nagyon bírtam akkor még értéket adott az a faszi

amit én az akcentusnál nagyobb bakinak tartok, az Clouseau karakterének túlzott szexuális eltolódása, azért ez nem volt régen ennyire primitív

ez a francia-olasz csendőr hogy tiszteleg meg tök érdekes, én észre se vettem, feltűnt hogy máshogy, de nem gondoltam volna, hogy ennek jelentése van, azt hittem ha valami intézményes, akkor azok a tisztelgések a világban :D

én azt mondom, hogy ugroljál szépen neki a rajzfilmsorozatnak is, mert én azzal előbb találkoztam, aztán értetlenkedtem hogy mi az hogy filmek is voltak belőle :D

ja igen, Niven szerintem borzalmas ezekben a filmekben, már az első részben öreg és unalmas, Plummer sokkal jobb, fittebb is, tök jó a Visszatér "űszómedanszé" rész
süti beállítások módosítása