Lehet, hogy nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy "kritizáljam" ezt a filmet. A blogon a hét folyamán megjelent cikkekből a szemfülesebbje leszűrhette, hogy Santino kolléga a téma szakértője, nekem se különösebb háttértudásom, se kellő rajongásom nincs Robotkopó felől/iránt. Még mielőtt mindenki a szívéhez kapna: láttam az eredeti trilógiát. Most pedig, hogy mindenki megnyugodott: olyan mocsok régen, hogy nem emlékszem túl sok mindenre. De talán jobb is ez így. Talán hasznos lehet egy olyan ember véleménye is, aki az ország lakossága nagy százalékának reprezentálja a Robotzsaru-ismereteit. Mert ne áltassuk magunkat: a legtöbben azt sem tudják, hogy eszik-e, vagy isszák.

Most, hogy sikeresen felosztottam a világot két részre (Roborzsaru fanok és azok, akiknek a k*rva anyját) és megbánóan meggyóntam, hogy én az utóbbiak közé tartozom, nézzük, mivel kecsegtet az egyszeri mozinéző számára a trendire és tizenéves-kompatibilisre programozott legújabb bádogember kaland? Ami természetesen egy eredettörténet - a szakzsargonnal élve "reboot"... A sztori ismertetése merüljön most ki annyiban, hogy Alex Murphy hadnagyot jól megmerénylik, de az OmniCorp nevű robotgyártó cég megmenti az életét és csinál belőle egy félig robot, félig ember hibridet, amivel ki tudják kerülni a szenátus által elfogadott robot-ellenes javaslatot...

"Itt én vagyok a törvény"

Akár Murphy hadnagy szájából is származhatna az idézet, de természetesen Dredd bíró örökzöld egysorosát idéztem be. A téma pedig: hol helyezkedik el José Padilha (Elit halálosztók 1-2) filmje a "szuperhős univerzumban"? Csipáztuk, amiért leporolták Dredd sisakját és vérrel festették újra, még ha a büdzsé szűkös keretek közé is szorította a sztorit. Alex Murphy kalandja ugyan nem annyira véres (lehetett is aggódni a PG-13 besorolás láttán), de ez egyáltalán nem zavaró. Azt hinné az ember, hogy megérezzük a hiányát, de tulajdonképpen ott van az, csak kevésbé látszik. A kamera amúgy sem pironkodik annyira, mint mondjuk a Z világháborúnál.

Ha már reboot, akkor helyezzük el valamerre ezen a skálán is: leginkább a 2005-ös Batman: Kezdődiket juttatta eszembe a sztori alapváza. Persze alapvetően máshová fut ki a dolog és a thriller elemek helyett is inkább az akció dominál, de a krimi szál ugyanúgy jelentős és az ellenlábasok is hasonló felállásban láballnak ellen. Amúgy is ezer meg egy helyen "idéződik" meg Batman karaktere: maga a tény, hogy feketére festik a páncélját, mert az a módi (Does it come in black?), vagy Gary Oldman és Michael Keaton szerepeltetése... Azt mindenképp ki kell hangsúlyoznom, hogy ha egy olyan zseniális filmet juttatott eszembe, mint Nolan első Batman kalandja, ott nagy baj már nem lehet.

"Mi a f*szom az a zinternett?"

Nézzük meg a technikai dolgokat: Negatívumként két dolgot említenék meg. Egyrészt a villámgyors adatbehívásos maszlag, amivel címszereplőnk az összes kamera képét képes elemezni 2011-ig visszamenőleg, felismerni az arcokat, összerakni a kirakós darabkáit - ha ilyen technika létezik, akkor azt már korábban is használhatták volna ezer másik helyen... A másik pedig a néhol kifejezetten gyenge CGI: különösen a végső nagy harc a lépegető robotok ellen (ami egyébként elérhető a neten - mondjuk ITT például). Túlságosan össze-vissza, túlságosan számítógépes játék érzete van. Rohadtul nem hiányzott bele. És még az IMAX vásznon sem mutat szebben, sőt, mintha csúnyább lett volna.

Szerencsére pozitívumokból is akad. A forgatókönyvírók felvetnek/újra elővesznek pár érdekes kérdést: meddig lesz valaki ember, hol kezdődik a robotlét? Nem csak megpedzegetik a témát, hanem elég mélyen beleássák magukat, ami persze az akciók "rovására megy", de én örültem, hogy nem a 246. "csak a látvány a fontos" filmet kellett néznem. Egy ponton a Gary Oldman által megformált orvos (Dr. Dennett Norton) a különböző hormonok és neurotranszmitterek (konkrétan a dopamin) szintjével játszadozva "állítja be" Murphy érzelmi szintjét, csinál robot módjára viselkedő valamit az érző lényből. Szerintem zseniális húzás volt ezt így bemutatni.

"Látni akarom milyen vagy belülről!"

Aztán ott van még az egyébként PG-13 besoroláshoz képest kicsit erős élő szövet fémváz nélkül. Én legalábbis egyszerre szisszentem fel, fintorogtam és bámultam tátott szemekkel, miközben Dr. Norton főhősünk agyát műti, vagy amikor meglátjuk a fémborítás alatt, mi maradt az emberből... Örülök, hogy ezt sem vették félvállról, így bőkezűen oszthatom a dicséreteket is: a lehetőségekhez képest korrekt magyarázatokat kapunk a miértekre, sőt, láthatjuk, hogy mivel emésztő rendszere az nincs, hogyan "táplálkozik", vagy hát... hogyan cserélnek benne olajat ugyebár... Az is remek húzás, hogy a tüdőket megtartották, hiszen ha valamire, hát oxigénre nagy szüksége van az agynak (a könnyen hozzáférhető cukrokon kívül). Szóval minden áltudományos magyarázatot egybevetve egyáltalán nem fájdalmasak az ezekre fókuszáló jelenetek.

"Én tudom kivagyok! Egy csávó aki egy csávót játszik, aki egy másik csávót játszik!"

A színészek terén egyáltalán nincs okunk panaszra. A címszereplő Joel Kinnaman ugyan (még) nem szupersztár, de Robotzsaru karaktere is Dreddéhez hasonlóan nagy alázatot kíván, hiszen nem látni túl sokszor az arcát. Gary Oldman kapott még fajsúlyosabb szerepet, rá most sem lehet semmilyen panasz. Michael Keatonra kapásból rávágnám, hogy 1) ripacskodik, 2) ugyanazt a figurát hozza, mint a Pancser Policeban: aradszkylacisan pattog jobbra balra, közben meg vigyorog, mint a tejbetök. Ennek ellenére nem lehet rá haragudni, mert pont ez a harsányság az, ami egy kicsit feldobja az unalmasabb részeket. Murphy társából, a szőke nő Anne Lewisből meg csináltak egy fekete csávót és átkeresztelték Jackre a politikai korrektség jegyében.

A magyar változat nem sikerült rosszul. Talán nem mindenki a megszokott hangján szólal meg, de olyan eget rengetően kirívó orgánum nincs a csapatban. És ha már a hangoknál tartok: szerencsére megidézték az eredeti film fülbemászó főtémáját is, ugyanakkor nem használták túl. Külön piros pont a rendező úrnak a szándékosan oda nem illő zenei aláfestésekért a harci jeleneteknél. Szerintem briliáns, én is előszeretettel alkalmaznék ilyesmit, ha filmrendező volnék :)

Szóval mire kell számítani az új Robotzsaru filmtől? NEM agyatlan látványorgiára, hanem egy ügyesen összerakott 2 órára, ami nem átall gondolkodásra is késztetni és amolyan josépadilhásan odabökni a korrupt vezetőknek, a pártatlannak épp nem nevezhető médiának, no meg társadalmunk mindenféle más betegségének. Így lett 2 órányi mozizás alatt a "valószínűleg egynek elmegy majd" filmből "egy korrekt, mindenképp megnézésre ajánlott" alkotás. Viszont az IMAXet nem nagyon tudom ajánlani, 3D nélkül valahogy nem az igazi, az meg nem tudom, hogy megér-e annyi plusz pénzt, hogy egy kicsit nagyobb vászonról lássa az ember a filmet. Ráadásul gyakoriak a kézikamerás megoldások is, szóval az első 3-4 sort semmiképp sem javaslom, mert lóf*szt sem fogtok látni a film nagy részéből.