A magyar mozikban 2002 legnagyobb eseménye és a 2000-es éveket tekintve legnagyobb hatású filmje egyértelműen A Gyűrűk Ura első része volt, amelyről itt most nem esik szó. Elismerem a film erényeit, sőt illő tiszteletet, mély alázatot tanúsítok érdemei iránt, ennek bizonyítékaként még külön cikkeket is írtam a trilógiáról, de az én kedvenc filmes toplistámon nem lesz ezekről szó. A klónok támadása volt még egy nagyon várt film 2002-ben. Itt pont fordított a helyzet, ugyanis szeretem az Episode II-t (Star Wars-fan vagyok, és 13 évesen jóvótaz), de ma már nem tudok szemet hunyni a hibái felett, és hogy lehetett volna sokkal jobb. És akkor most, hogy tisztáztuk, mely filmek fognak felháborító módon kimaradni, nézzük a helyezetteket. Látni fogjátok, nem csak a Top 10-ből, hanem az utána következő felsorolásból is, hogy 2002 milyen durván erős év volt, ráadásul viszonylag csalódásmentesen sikerült megúsznom. Az első három helyezettre pedig külön nagyon büszke vagyok, mert nemcsak szimplán kiváló filmekről van szó, hanem olyan egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható és megismételhetetlen élményekről, amelyekből általában jó, ha ötévente készül egy.

10.

A vörös sárkány

"Látott már vért holdfényben? Egészen fekete."

Az első korhatáros film, amit moziban néztem meg. Helyezése talán furcsának tűnhet, mert csak és kizárólag az anyagi érdek vezérelte az elkészültét, mégis kategóriákkal jobban sikerült, mint az egy évvel korábbi, vérben ázó Hannibal. Itt már sikerült megidézni A bárányok hallgatnak szellemét és feszültségét. Hopkins utoljára alakította leghíresebb szerepét, Edward Norton nagyon szimpatikus volt nyomozóként, Ralph Fiennes pedig lehengerlő sorozatgyilkost mutatott be nekünk. De még a mellékszerepekben is olyan remek színészeket láthattunk, mint Harvey Keitel vagy Philip Seymour Hoffmann. Danny Elfman zenéje szintén hihetetlen jó, és a bérrendező Brett Rattner is korrekt munkát végzett.

9.

Pókember

„A nagy erővel nagy felelősség jár.”

Ez volt az utolsó film, amelyért még igazi gyermeki lelkesedéssel tudtam rajongani, és egészségtelenül sokszor megnéztem, azóta is fejből vágom minden egyes pillanatát. Nem mellesleg a mai képregényreneszánsz is ezzel a mozival indult be igazán, ha az anyagi oldalt nézzük, ugyanis valami hihetetlen bevételi eredményeket produkált. A klónok támadásával ellentétben ez még akkor is lehagyhatatlan, ha ma már néhol gyerekesnek és túl kimódoltnak tűnik. Az új Pókember-filmeket jobbnak tartom, de valahol Raimi első részének is mindig meglesz a helye gyermeki szívemben.

8.

Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés

„Aztán holnap ott legyél, vagy tartós tejet ne vegyél.”

Egy olyan film, amit csak és kizárólag a magyar szinkron tett naggyá. Persze, a maga módján lehet, hogy szórakoztató lenne a Star Wars-utalás, A profi zenéjének felhasználása, a langusztás dokumentumfilm, meg a kung fu-paródia és a többi agymenés. De amitől kiemelkedően jó lett ez a film, az a fordító, Speier Dávid leleményessége, tiszteletadása, kreativitása és nyelvi érzéke, Hála neki, az egész film szóviccekre, rímekre, kínrímekre épül, amelyek megállás nélkül záporoznak a nézőre, ezzel garantálva az instant röhögőgörcsöt. Kár, hogy a többi részhez már nem volt köze.

7.

Ocean’s Eleven

„- Te gyakoroltad ezt a szöveget?

- Igen egy kicsit. Miért, szar volt?”

George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon és a csapat többi része halál lazán, viccesen, fondorlatosan, szellemesen rámolják ki a pöcsfej Andy Garcia kaszinóit. Sokszor újranézhető, szerethető film, ahol a sztárparádé nem öncélú, hanem tényleg remekül működik, mert mindenkinek tökéletesen megvan a maga helye, a maga szerepe a történetben, és senki sem próbál túlnőni senkin. Egyedül Julia Roberts lóg ki, és rontja le valamelyest az összképet. Róla egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a lehengerlően sármos George Clooney pont ezután a nő után futna.

6.

Különvélemény

„Az elmúlt 6 évben nap mint nap két dolog járt az eszemben. Az egyik, hogy milyen lenne a fiam, ha ma is élne. Megismerném-e, ha találkoznánk az utcán. A másik, hogy mit csinálnék a gyilkosával.”

Érdekes alapfeltevés, igényesen kidolgozott látványvilág, pazar operatőri munka, erős dráma, folyamatosan pörgő cselekmény, baromi izgalmas üldözések. Spielberg azért még a 2000-es évek elején is elég keményen oda tudta tenni magát, amennyiben a néző szórakoztatásáról volt szó. És itt még Tom Cruise-szal sincs semmi probléma, jól hozza a fia elvesztésébe belerokkant rendőrt, kicsit új színt visz karakterébe a drogfüggőség, és szerencsére a drámai jelenetekben sem vérzik el. Colin Farrell szintén emlékezetes mint tenyérbemászó ügynök, mert ilyesmit azóta sem láthattunk tőle. A gyenge befejezésért viszont kifejezetten kár.

5.

Az ember, aki ott se volt

„Mikor veszi észre a haj, hogy a lélek nem él?”

A Coen fivérek amúgy is kiemelkedő életművének egyik legszebb darabja. Ez a csendes, klasszikus zenére csordogáló, fekete-fehér film elsőre talán minimalista alkotásnak tűnhet, de a valóság nem is állhatna távolabb ettől a feltételezéstől. A fényképezés olyannyira gyönyörű és stílusos, hogy már-már belefájdul a szemem. Ugyanez a makulátlan kidolgozottság jellemző az egész filmre a forgatókönyv fordulataitól kezdve a pazar színészi játékon át, a jellegzetesen coenes groteszk humorig. A nézőtől mindössze annyit kíván ez a remekmű, hogy a kellő türelemmel és a megfelelő hangulatban fogadja be ezt a lassan folydogáló, de minden szempontból roppant hangulatos élményt.

4.

A kísérlet

„Kapard le.”

Ez a remekbeszabott német alkotás egy valóban megtörtént amerikai börtönkísérlet alapján készült. A valóságban szerencsére sikerült idejében leállítani a kísérletet, a filmben viszont továbbgondolták. A hibátlan rendezésnek, a hiteles színészi munkának köszönhetően egy kiváló filmben sikerült bemutatni az emberekben élő fasizmus, szadizmus és persze ennek ellenhatásaként a lázadás természetét. Az egyik legerősebb német alkotás, amit valaha láttam, aminek már az elkészülte is hatalmas bátorságra vall, a kivitelezés kiemelkedően magas színvonalát pedig csak csodálni lehet.

3.

Kocka

„- Az istenért, Worth, miért élsz te? Van feleséged vagy barátnőd?

- Nincs, de tisztességes pornográf gyűjteménnyel rendelkezem.”

Bizony ezt a kiváló 1997-es kanadai filmet csak 2002-ben mutatták be a magyar mozik. Ez a film brutális, nyomasztó, tele feszültséggel, vérfagyasztóan izgalmas jelenetekkel. Az alapötlet eredeti, a megvalósítás szürreális, a párbeszédek mélyen elgondolkodtatóak Remek karaktereket mozgat a film, és velük együtt egy érzelmi hullámvasútra hívja a nézőt. Kivétel nélkül mindenkinek az életéért véresre rághatod a körmödet. Ha éppen filozofikus hangulatban vagy, akkor pedig rengeteg mindenen el lehet gondolkodni.

2.

A Sólyom végveszélyben

„Mikor az első golyó elsuhan a fejed felett, a politika egyenesen az ablakon repül ki.”

Ridley Scott utolsó jó filmjében egy rövid felvezető után rögtön beránt minket a háború mélyébe. A szó klasszikus értelmében vett történetről nem beszélhetünk, egy elkúrt amerikai akciót követhetünk nyomon sok katona szemszögéből. Viszont ami hiányzik történeti szinten, azt bőségesen kárpótolja a folyamatos, végeláthatatlan akciójelenetek sorozata, amelyek minden idők legintenzívebb alkotásává teszik második helyezettünket, ahol még csak fellélegezni is csak nagyon ritkán van időnk. Nem hiányzik a szokásos dráma sem, ahogy a film végét sem ússzuk meg pátoszmentesen, de itt legalább nem csapnak vissza a tökös amerikaiak, mint a Pearl Harborban.

1.

Amélie csodálatos élete

„Amélie-nek egy barátja volt, Blubber, az aranyhal. De a családi körülmények miatt Blubber öngyilkos lett.”

Kedden 12:15 perckor sütött a nap, Budapesten 7 km/h szél fújt, egy kissrác az iskolából tartott hazafelé, egy galamb pedig éppen akkor szart le egy fekete kocsit. Közben egy blogger azt próbálta megfogalmazni, mitől olyan csodálatos Amélie élete. A blogger szeretett késő nyári délutánokon kertet locsolni, bár erre szinte sosem volt lehetősége. Nem szerette lenyalni a joghurtdoboz tetejéről a joghurtot. Éppen írni próbált pár sorban erről az alkotásról, ahol a bájos hangulat, az egyedi vizuális kreativitás és az élet szeretete már gyakorlatilag szétfeszíti a film mint médium kereteit. Miután leírta ezt a néhány sort, felállt a számítógéptől, és körülnézett, mitől olyan csodálatos egyébként is az élet.

Jó filmek még 2002-ben, sorrend nélkül:

Korcs szerelmek, Valami Amerika, Más világ, Jégkorszak, A Jade skorpió átka, Egy fiúról, A Bourne-rejtély, Mérges pókok, Kiképzés, Az ígéret megszállottja, Álmatlanság, Szörny Rt, Monte Cristo grófja

Csalódások:

Nevem: Sam, Halj meg máskor, Az igazság nevében, Men in Black 2, Felpörgetve, Jelek, Atomcsapda, A kárhozat útja

Hogy milyen filmek voltak még itthon 2002-ben, azt az alábbi linken bogarászhatjátok át: http://aeonflux.blog.hu/2008/02/07/hazai_bemutatonaptar_750

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!