Vendégkritikánk következik.

A történet kerete igencsak adott volt, az új film ebben nem igazán tartogathat mást – gondoltam, mielőtt beültem volna erre a mozira. Meglepő módon ebben nem kellett csalódnom, sőt az egész film sokkal jobb volt, mint amilyen giccsparádét egy ilyen történetből ki lehetett volna hozni.

A szépség és a szörnyeteg egy mese, amit ez a film képes volt ebben a formájában tálalni. Persze el kellett sütni az elején és a végén a rajzolt mesekönyv-keretet, de ízléses volt, nem volt túlanimálva, nem csak azért volt, hogy legyen, mert van rá pénz, ez is segített a mesébe belemélyedni, ráadásul sikerült benne tartani a mesében a nézőt a film végéig. Igen, az előző közbevetett félmondat nem volt felesleges, a film kb. 45 millió dollárba került, és ez a látványon, a szép animációkon, a díszleteken és a jelmezeken is meglátszott.

Ennél a pontnál kell megjegyeznem, hogy a rendező, Christophe Gans – talán tudatosan – végre nem csak a hölgyeknek, hanem az uraknak is tartogat csemegéket. A jelmezeket igyekeztek úgy összeállítani, hogy ápoljon, de viszonylag keveset takarjon. Sőt, még egy ízlésesen pucér jelenetet is tartogat a film, úgyhogy ekképp is meg lehetünk elégedve a francia filmek örökségének folytatásával.

A történet egyébként – annak ellenére, hogy mese – számomra több logikátlansággal is szolgál, mindez leginkább a karakterekben mutatkozik meg. Nem érthető ugyanis, hogy miért változik meg a szereplők hozzáállása az egyes szituációkban. Egy rém egyszerű történetben nem lehet megtalálni a szereplők motivációit? Tudjuk, ez a film egy rimi-romi történet, mely arról szól, hogy hogyan pistul bele a szépség a szörnyetegbe. De akkor adjunk már rá okot csórikámnak.

A szörny tulajdonképpen egy beszari diktátor, nem tartja magát az ígéretéhez, ezért bajba kerül. Oké, mindenki hibázik (de ekkora bakot lőni, akarom mondani sutát). A szörny keménykedik egy rozzant öregemberrel, de egy tolvaj banda ellenében már nem akkora menő csávó. Ráadásul azért kell neki valakit magába bolondítania, hogy ne haljon meg.

A szépség eleinte nagyon különleges lány, fiatal, intuitív, sőt még egy kicsit szarkasztikus is az aranyásó (gold digger) nővéreivel szemben. Azonban a történet során egy teljesen átlagos nővé érik, akinek elsődleges jellemzője, hogy pusztán a kíváncsiság mozgatja, de nem tudja igazán, hogy mit miért csinál, mit miért érez. Amikor kiderül, hogy a szörny miért lett az aki, megtörik a jég és bízni kezd benne, sőt kezdi megszeretni is. Talán azért, mert megtudta, hogy milyen csinos volt az ex? Talán. Talán nem. Én azért kíváncsi lettem volna. A szépséget megformáló Léa Seydoux egyébként jól játssza a karaktert, már előre dörzsölöm a tenyerem, hogy milyen jó színésznő lesz belőle. Becstelen Brigantyk, Éjfélkor Párizsban, Adèle élete, most ez. Mi lesz a következő?

Összességében a film tetszett, nem unatkoztam alatta, ami pozitív, mivel a történet alapvetően adott volt. Fiúk, ha elviszitek a barátnőiteket erre a filmre, biztosan jó pontokat szerezhettek anélkül, hogy a hányinger kerülgetne a film közben, de azért fel kell hívnom a figyelmeteket arra, hogy nem ez az év szuperprodukciója. Picsába! Ahogy Ford Fairlane is mondaná.