Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy rejtőző klasszikus - Humanity and Paper Balloons (1937)

2014. június 08. - Oldfan

Sadao Yamanaka.jpgIsmét egy olyan film, ami többet érdemelne annál, mint ami jutott neki, hiszen a gyér számú, mainstreamen túllátó filmrajongókat leszámítva mifelénk alig hallott róla valaki. Az igaz, hogy az összes valamit számító szakkönyvben ott van feltüntetve, mint az egyik első japán klasszikus, de a bemutatására sosem került sor nálunk, még a művészmozik hálózatába se jutott be.  Igaz ami igaz, merész forgalmazó kell hozzá, hogy közönség elé vigyék, mert a mai ízlésvilágba végképp nem illeszkedik. Kevesen tudják, hogy a Japán első filmes aranykorszaka meglehetősen korán volt, az 1930-as évtizedben. (Igen, jóval Akira Kurosawa sikerei előtt.) Ekkor olyan szerző és rendező nemzedékük jelentkezett, akik ugyan jellegzetesen helyinek számítottak, de művészi eszköztárukban méltán állíthatóak a nyugati világ akkori legjobbjai mellé.A sajnálatosan rövid életű Sadao Yamanaka közéjük tartozott. Yasurijo Ozu, Kenji Mizoguchi és más, mára közismertté lett rendezők kortársa volt, de neki kevesebbet juttatott az élet. Mindössze 29 évet élt. Bár a némafilmjeit is számolva 24 mozit rendezett, csak kevés maradt fenn belőlük. A 2.Világháború vihara a filmművészetet sem kímélte. A "Tange Sazen and The Pot That Worth A Million Ryo" kiváló humorú mozijáról az Ázsiafilmen van ismertető. Ezúttal a rendező drámai oldalát ismerhetjük meg. A most taglalásra kerülő filmje volt az utolsó az életművében. Pont a mozikba kerülése napján vonult be a Japán Császári Hadseregbe, majd nemsokára elvitte a vérhas a mandzsúriai fronton. A felkelő nap országa szegényebb lett egy tehetséges művésszel.


Humanity and Paper Balloons 06.pngAz ifjú ronin, Unno Matadzsuro, Edó egyik külvárosi nyomornegyedében tengődik a feleségével, aki úgy próbál pénzt teremteni maguknak, hogy gyermekek számára készít játék papírlabdákat. Matadzsuro utolsó reménye a már halott édesapja levele, amely a klánból kiemelkedett Mori úrnak szól. Ebben az elhunyt emlékezteti arra a gazdag sorba jutottat, hogy az Unno család támogatásával került magas pozícióba. Most viszonozhatná az egykori segítséget. A gyámoltalan Matadzsuro viszont képtelen bejutni hozzá. Közben a sikátorban lakók között zajlik az élet, a napi gondok testközelben vannak. Öngyilkosság, szerelem, házassági tervek bukkannak fel, a jakuzákról már nem is szólva. Nekik különösen a nagyszájú Sinza van a begyükben. A tébláboló ifjú ebből mintha semmit sem észlelne...
Azt gyorsan leszögezhetjük, a maga korában merész szellemiségű filmnek bizonyult. Japán javában fegyverkezett, a harcosi kaszt ismét központba és hatalomba került. Erre előáll "holmi filmes," és finoman, allegorikusan, az Edó korszak végére helyezve a cselekményt, a szamurájok pusztulásának törvényszerűségét tárja a nézők elé. A háborúra készülődő kormány aligha örvendett neki és akkoriban ez nem volt éppen életbiztosítás. Valószínűleg korántsem véletlen, hogy igen hamar behívták a hadseregbe. A világnézete köztudott volt.
Humanity and Paper Balloons 03.pngYamanaka alaposan fejre állította a közismert dolgokat. Otthon volt ő a jidaeki műfajban, rendezett ilyen stílusú filmeket.  Ám ezúttal a szamurájok mindenben másként járnak el, mint azt megszoktuk. Korántsem hősök. A társadalom peremére szorultak, eltartani magukat képtelenek. Van kardjuk, - bár nem mindig - de csak dísz, eszükbe sem jut használni. Képzettségük, önbizalmuk nincs. A régi tekintélytiszteletet próbálják hasznosítani, egyre inkább olyasmikbe keveredvén, amit fennszóval még szégyenteljesnek neveznek. Már a Busido erkölcsiségét sem képesek gyakorolni. Vagyis teljesen fölöslegesek.
A filmben mindez azért korántsem a fentiekhez hasonló nyíltsággal van a néző arcába nyomva. Sőt, ellenkezőleg. Kifinomult apró részletek mutatásán át maga a szemlélő fog eljutni a végkövetkeztetésig. A formailag még mindig uralkodó kaszt tagjait úgy láthatjuk, hogy mennyire képtelenek a társadalomba beilleszkedni. A kardjukra nincs szükség, talán forgatni sem tudják már, és meg sem próbálják, érje őket bármi sérelem. A pénzügyi nyomorúság miatt kénytelenek megalázkodni. Ügyes rendezői fogás, hogy a szamuráj főhős ellenpárja egy közönséges borbély. Éppenséggel nem egy gáncstalan valaki, nagyon is simliskedő  alak. Ám benne van benne önbecsülés. Más történetekben a megalázott harcos az esélyekkel mit sem törődve szembeszáll az ellenfeleivel, hogy méltó mód búcsúzzon a világtól. Vagy a harakiri nemes hagyományát követi. Yamanakánál legfeljebb az önakasztás jut nekik. Pusztuló osztályba tartoznak. A körülöttük élők mélyszegénységben tengődnek, de ők legalább keresik a kiutat, örülnek minden apróságnak amit az élet kínál, legyen az egy ingyen falat pár korty szakéval, vagy a helyi hatalmaskodó jakuza főnök megszégyenülése.
Humanity and Paper Balloons 05.pngA kamera az egész mozi során mondhatni testközelben van, szinte karnyújtásnyira az eseményektől. A néző  így közvetlenül látja az arcrezdüléseket, a gesztusokat, a színlelést. Mert ebben a társadalomban éppúgy nem illik kimutatni az érzelmeket, mint ahogy egy tárgyalásnál sem illik rögtön a tárgyra térni. Az európai nézőnek valószínűleg furcsa lesz, hogy hányszor kérdeznek egymásra vissza a szereplők, akik néha mintha nem is egy nyelven beszélnének. A korszak sajátossága ez és a szokások merőben mások, mint mifelénk. Azért a rendező korántsem idealizálja a szegénysort. Elvégre nem titkolja, hogy egymást is meglopják, kibeszélik a másikat és babonásak. Van köztük lusta és pénzsóvár, vagy hajbókoló természetű. Az asszonyok pletykaéhsége és férjcsepülése pedig úgy látszik, a világ minden táján egyforma. Mégis inkább övék a jövő, mint a munkakerülő vagy csak simán élhetetlen szamurájoké. Yamanaka a harcosi kasztot nem akarja porba tiporni. Igaz, eszményítésről sincs szó. A szamuráj rendőrök közönséges munkakerülők. A reménybeli támogató hálátlan alak. A főhős viszont békés természetű fiatalember, aki segítőkész és hallgat a jó szóra. Csak semmi hasznát nem venni. Jellemző, hogy a máskor a szinte jellegtelenségig háttérbe szorított szamuráj asszony alakja itt mennyiben másként jelenik meg. A kevés szavú feleség az, aki biztosítja a megélhetést a gyenge jellemű férjének. Ő az ösztönző erő, - egy darabig - hogy próbáljanak kikerülni a sikátorok világából. Ám az asszony szintén csupán a megszokott sémákban tud gondolkozni. Mégis ő lesz az, amikor az egykori protezsáltról kiderül, hogy esze ágában sincs segíteni rajtuk, képes férfimód döntést hozni.
Humanity and Paper Balloons 01.pngHumanity and Paper Balloons 04.pngA "Humanity and Paper Ballons" egyszerre kiváló és árulkodó cím. Minden benne van. Az emberiesség, vagy a hiánya, a megélhetést jelentő papírlabdák nyomorúsága és reménytelensége. Yamanaka különösen az első számonkérésében "könyörtelen." Uralkodó osztály és alul élők - az emberiesség próbáján igazából mind elbuknak. Részben az egyéni gyengeségeik miatt, részben azért, mert a társadalmukon túllépett az idő. A történetet a karakterek erőssége viszi, a mozgalmasság nem jellemző. Cinikus és lehangoló a tónus, ebben a társadalomban tombol a képmutatás. A máskor sűrűn alkalmazott "a régi szép idők" hamis nosztalgiája nála nyomokban sincs. A képi megjelenítés a mutatni szánt tartalomhoz szabott. Sok a sötétben játszódó jelenet, sűrűn esik az eső, baljós fellegek uralják az eget. Egyáltalán, nyomasztó kiúttalanságot sugall mindaz, amit mutat a vászon. Azt azért gyorsan hozzáteszem, a mozi mégsem olyan, aminek megtekintése után vonat alá akarna ugorni az ember. Ugyan komor, végét járó társadalmat ábrázol a film, de apró humoros mozzanatokkal színesíti a a képet. Az viccelődés, sőt, zrikálás még a mellékutcákban sem halt ki, nyomor ide vagy oda. A tragikus végkifejlet persze borítékolható, de csak egy idejét múlt ország berendezkedés tűnik el, Japán él tovább. A rendező által mutatott kép átvitt értelme elég nyilvánvaló. Saját korának meglehetősen nyers kritikája lett némi történelmi köntösbe öltöztetve, ám túlságosan azért nem titkolva. Yamanaka Sadao aligha gondolta, hogy mintegy bő nyolc évvel később az általa mutatott szemlélet aktuálisabb lesz mint valaha, a háborút vesztett Nipponban.
Humanity and Paper Balloons 02.pngIgazi rejtett kincs ez a mozi. Kifinomult megoldásai, az eldugott részletekbe burkolt társadalom kritikája a legjobbak közé emeli. Yamanaka rendezői tehetsége kiváló színészek minőségi alakításával egészítődött ki. A zene borongós és a kellő pillanatokban erősít rá a hangulatra. A fényképezés tiszta, hatásos beállításokkal. A fentebb említett sok éjszakai jelenet mind tisztán látható. Nem kapkod a kamera.. A forgatókönyv egyszerre precíz látlelet az Edó korszak végéről és azon túllépő jelképes tartalomhordozó. Matadzsuró egyszerre egyéniség és egy elbukó osztály jelképe. Az azonban nyilvánvaló, a  mozi nem a hétköznapi értelemben vett nagyközönség ízléséhez igazodik. Már a premierje idején sem így volt. Csöndes filmklubok szűkebb világába illik, szerzői művészfilmeken gyakorolt közönség szeme elé. Olyanoknak merem ajánlani, akik egykor Murneau, Fellini, Bergman, Antonioni, vagy akár Shinoda, Kobayashi és Kurosawa munkáin edződtek. A magam részéről egy fordítással próbálom közelebb hozni ezt a mestermunkát a rá fogékonynak bizonyuló nézőkhöz.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása