Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

UNepic

2014. június 19. - scal

A spanyol játékokat még tíz év után se tudom hova tenni. Filmes téren általában azt vontam le, hogy kb. olyan szinten állnak mint mi, néha sikerül valami nagyot durrantaniuk, de többségében leginkább saját maguk értik az egész művészetüket, így maguknak készítenek filmeket. Játék terén viszont a magyarok fényévekkel lekörözik őket, hogy az animációkról, CGI-ről ne is beszéljek, ebben közrejátszhat, hogy míg aktívan készítettünk rajzfilmeket azok is mind világhírűek voltak. A leghíresebb spanyol játék kétségtelenül a Pendulo készítette Runaway ami viszont egyértelműen túlértékelt játék. Adott helyen majd értekezem róla, nagyon érik neki egy vizes lepedő. 2011-ben pedig napvilágra került a most tárgyalt UNepic, ami egészen parádés, de persze a lelkesedés itt is leginkább csak az első harmadig tartott.

artwork_dani_and_goblins_920.jpg

De kezdem azzal ami jó. Először is ha fantasy rajongó vagy, akkor egy idő után rájössz, a meglepően kevés - és többségében rossz - filmmel ellentétben szinte minden fantasy játéknak mélysége van, ezáltal nagyon jó szórakozást tud nyújtani. Mint ilyen az egyetlen médium a könyvek mellett, ahová fordulhatsz. Néha napján ugyan érkezik egy Gyűrűk Ura, vagy egy Labirintus, de ezek a fehér hollók. Játékvilágban félévente érkezik legalább egy ilyen, és lassan ott tartunk, hogy a sci-fi is hasonló helyzetbe kerül. Na most a fantasy játékból annyira sok készült az elmúlt 20-30 évben, hogy mostanság még videojátékokból is készül utalgatós, kikacsintós darab, és ha nagyon geek vagy, akkor az Unepic  NEKED készült. Lépten nyomon fogunk kapni beszólásokat, meg oltásokat ami bizony nagyon jólesik a léleknek... egy darabig.

Ha valaki emlékszik még a Király!-ra akkor annak humorát képzelje el ebben a játékban, és nagyjából tudja miről beszélek. Hősünk (?) egy totál átlagos nap - épp szerepjátékoznak a haverokkal - kimegy a slozira kicsavarni a répát de hirtelenjében azon kapja magát, hogy egy ódon várban botorkál a sötétben. Hamarosan találkozik is egy gonosz szellemmel, aki zsupsz megszállja, de minthogy Danielnek nincs hite, így nem tudja átvenni felette az irányítást - igen, meglehetősen izzadságszagú magyarázat. Itt kezdődik valójában a kaland, ahogy a két lélek egy testben acsarkodik egymással, de minthogy Zerathul nem tudja átvenni a kontrollt egy kicsit sem a test felett, így eleinte csak gúnyolódik a hősünk béna próbálkozásain, meg arra vár, hogy mikor hal már meg, és akkor végre kiszabadulhat "börtönéből."

Később folyamatosan tanácsokkal lát el bennünket, de minthogy ez egy gonosz szellem, így sosem tudhatjuk, hogy most valójában segíteni akar, vagy csak csapdába akar csalni. Ez eleinte tetszett, mert ezek a párbeszédek nagyon feldobják a játékmenetet, de ahogy haladtam előre a történetben, úgy vette át a hentelés a fő motívumot, és órák teltek el mire újabb beköpést hallhattam. Az UNepic ugyanis INDIE játék ellenére iszonyatosan hosszú, ugyanis egy oldschool stílust képvisel, ez pedig a dungeon crawler amihez régen nem ártott térképet rajzolni - szigorúan kockás papírra!!! Ennek pedig ismételten megvan az előnye, meg a hátránya is.

ss_e0a17e5765e25d8ccfd57163f101409ffb2dcfee.1920x1080.jpg

Előnye, hogy a geek faktor mellett a játék erősen alapoz a nosztalgia faktorra is, és ez a kettő - no meg a jó játékmenet - már legtöbb esetben garantálja a sikert. Hátránya pedig hogy egy idő után iszonyatosan monotonná válik, amihez kapcsolható "kedvenc" játékelemem, a szörnyek újratermelődése. Valahányszor kipucolunk egy szintet, azok záros határidőn belül újra megjelennek és kezdhetjük az egészet elölről. Persze igen, ezzel folyamatosan kapjuk az Xp-t, ami által fejlődhetünk, de ez meg azzal jár, hogy egyre erősebbé válunk, szóval tíz, tizenöt szinttel később ugyanazon szörnyek már csak idegesítő tényezőt jelentenek, ráadásul nevetségesen kevés pénzt, és szinte zéró tapasztalatot adnak, valamint akadályoznak a továbbhaladásban.

Ahogy a fenti képeket is látszik, a legtöbb szobát így kell elképzelni, na most ebből van kétszáz, amibe valszeg nem számították bele a titkos szobákat. Ezeket nagyon nehéz egyébiránt megtalálni, sűrűn kell ütögetni a falakat vagy kell kotyvasztani olyan italt ami megmutatja, hol csillog a felület. Persze a fejlesztő csak nem bírt magával és el kellett játszani, hogy a toronyban pont arra a kőzetre áhítozzanak ami a bánya legalján, a legeldugottabb zugban található, szóval így talán már érhetőbb, hogy egy idő után ritka fárasztó újra és újra bejárni a várkastély minden zegét zugát. Alapjában tehát egy szerepjátékot kapunk, amihez kevertek egy kis platformer tónust, így ugrabugrálhatunk, közben szörnyeket gyilkolhatunk, és néha napján ha szerencsénk van befigyel pár poén is. Na most ki akar ezzel játszani?

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉN! Ugyanis a nyavalygásaim ellenére az UNepic egy hihetetlenül addiktív játék, amiben nagyon sok lehetőség rejlik - az idő múlásával iszonyatosan feltápolhatjuk magunkat - és ugyanúgy lehetünk közelharcosok, mint íjászok, tűzvarázslók, nekromanták, és még sorolhatnám. Az irányítás rémesen egyszerű, amivel a túlbonyolítottságot sikeresen elkerülte az egy szál fejlesztő, bizonyos Francisco Téllez de Meneses. Elviekben egérrel is kommandírozhatjuk hősünk, de erre semmi szükség, a kurzorbillenytűk és a SPACE itt is bőven elegendő lesz - ahogy a Cat Ladyben is -, melyhez később becsatlakozik a célzást elősegítő TAB, és a gyorsbillenytűk, melyekkel bármit hozzárendelhetünk a numerikus részleghez, hogy gyorsan előkaphassuk a hátizsákunkból.

steamworkshop_webupload_previewfile_93055432_preview.png

Erre pedig szükség is lesz, mert az UNepic hardcore gamma, leginkább a régi NES platformerek szívatósságát idézi fel, - gondoljuk most vissza a Metroidra, fiatalabbak a Super Mariora - de persze modern köntösben, szerepjáték terén pedig a Maze of Galious jelentette az ideált. Így a szörnyek széles tárházát kapjuk, lesznek sima csontvázharcosok, szellemek, kígyók, denevérek, pókok, önjáró páncolruhák, gólemek, húsevő növények, orkok, goblinok, varázslók, és kedvenceim a zselészörnyek.

Na most egy ekkora skálához nem csak azért kell tetemes mennyiségű fegyverarzenál mert egy szerepjáték ezt diktálja, hanem nagyon logikusan egy csontvázharcost előbb kapunk szét buzogánnyal, vagy kalapáccsal, mint karddal amivel vágni, szúrni lehet. Bizonyos szörnyeket jobb közel sem engedni magunkhoz, erre való a lándzsa és az ennél is veszélyesebbeket, vagy akiket megközelíteni se lehet azokat meg jobb likvidálni a messzi távolból mondjuk egy visszacsapó íjjal. Fegyverből el leszünk látva, több mint száz gyilkoló alkalmatosság közül választhatunk, az említetteken kívül felszedhetünk tőrt, botot, fejszét, baltát, varázspálcát, háromféle nyílvesszőt, valamint az egyes fegyverek további csoportokra oszthatók, hétköznapi, ritka, mágikus és egyedi kategória szerint. Természetesen ahogy az már szokott lenni ez utóbbiak a legtáposabbak, és a leginkább eldugott helyen rejtezők. Általában súlyos összegekért vásárolhatjuk meg boltban, titkos szobákban találhatunk rájuk, esetleg valami elmebeteg küldetés során tehetünk szert rájuk.

Ha ennél több szórakozásra vágyunk, akkor elmerülhetünk az alkímia, vagy a varázslatok világában, mely utóbbiból 70 darab létezik, egy ilyen kicsi játék esetén ez bizony több mint dicséretes. Alapvetően minden varázslati iskolát első szinten el fogunk tudni sajátítani, melyek közt lesz tűz, jég, fény, védelmező, mentális, nekromanta, gyógyító és erősítő, utóbbira a szigorúan közelharcra építő játékosoknak ajánlott tetemes mennyiségű pontot pakolni. Az alkímia szintén érdekesnek tűnt elsőre, de annyi minden bizbaszt kell begyűjteni, ráadásul nem is vehetünk boltokban üres üvegcsét, így mindig meg kell várni míg találunk vagy kiisszuk a teli csetrest, hogy inkább tanuljunk meg varázsolni, a kettő úgyis fedi egymást.

2k6Ti.png

Varázsolni persze úgyis lesz esélyünk ha nem tanulunk meg egy mágiát sem, ezt leginkább boltokban vásárolható tekercsekkel tehetjük meg, vagy a ritkán beszerezhető varázspálcákkal. Előbbiek egyszer használatosak ha felolvassuk róluk az adott igét, eltűnnek, kapunk cserébe egy tűzgolyót, vagy jégvihart és ennyi, utóbbiak pedig általában 10-20 töltettel vannak ellátva, ha kiürülnek sajnos nem lehet velük mit csinálni, el kell adnunk őket. Előnyük, hogy gyorsabban lehet velük varázsolni mintha a varázskönyvünkből mormolnánk el az igét, a varázskönyvben viszont ha egyszer megtanultunk egy adott varázslatot az örökre ott marad és míg van hozzá megfelelő esszenciánk - ezt szintén a különböző lényekből nyerhetjük ki - annyiszor sütjük el ahányszor csak akarjuk.

A varázslatokon és fegyvereken kívül dobhatunk pontot még a páncélzatunkra - ez erősen ajánlott - és az erőnlétünkre, ami azonban egy jolly joker, mert minden egyes szintlépéskor is növekszik, szóval erre felesleges pontot pazarolni. Egyetlen egyszer a játék során - miután egy spéci küldetést teljesítettünk - újra eloszthatjuk a pontjainkat, de visszavonásra soha nincs mód, szóval nagyon fontoljuk meg mit mire költünk. A játékban érdemes specializálódni, az ezermester üzemmód ezúttal nem működik, főleg, hogy a játék végén 17-18. szint környékén fogunk járni, de persze saját kedvünkre elképzelhető, hogy mehetünk még feljebb, csak nagyon sokat kell hozzá grindelni.

Úgy látszik az INDIE játékok rákfenéje ez a fránya mentés, mert ezt ebben a játékban se sikerült tökéletesen megoldani. Egyetlen helyen menthetünk ahová vissza is trappolhatunk, vagy a mágikus kristályunk segítségével gyorsan odateleportálhatunk. Ugyanakkor ezt csak akkor tegyük, ha ahonnét elteleportáltunk vissza is tudunk teleportálni, mert különben jól kiszúrunk magunkkal, és a játék legvégéig, csak boltokba és a konyhába tudjuk ezt megtenni. Szóval meglehetősen nyakatekert módszerrel oldotta ezt meg Francisco. Bár olyan tragédiától, mint a Don't Starve esetében nem kell tartanunk, de azért itt is egyetlen egy mentés van, a játékban nem mehetünk vissza soha egy régebbi állapotba, hogy kiküszöböljünk egy hibát. Mindjárt sorolom ez miért gond.

ss_4aafc047c72406ded0a66c4e2f405bd5746882c7.1920x1080.jpg

Én szerepjátékban a kardokat részesítem előnyben, ebben a játékban is egy jó kard-buzogány-íj kombóval nem nagyon lesz gondunk semmivel. Na most nem értem, ha buzogányból már az első boltban kaphatunk egy epic fegyvert - nagyon jópofa módon egy joystickkal püfölhetjük a manók fejét -, akkor miért kell a játék 80%-nál megkapnunk az első epic kardot? Ráadásul a mentés sajátosságából adódóan - ha meghalunk először a játék pár pályával visszább dob, ha viszont közben új szobába léptünk akkor már oda - egy egy hiba végérvényesnek bizonyulhat. Egy egyszerű quicksave, vagy egy manuális mentés azért itt nem ártott volna.

Főleg amikor találkoztam a bohócokkal, akik gumikalapáccsá változtatják a kezünkben lévő fegyvert. És vajon mi van a kezünkben? Természetesen a legjobb. Egy EPIC! Egy pótolhatatlan kard, íj, vagy akármi amit nem lehet ismét beszerválni. Egy másik játékban bosszankodok kicsit de előveszek egy régebbi mentést, és óvatosabb vagyok. Itt mit lehet tenni? Kurvaanyázni de mocskosul. Jah, bocsánat gumikacsa lett belőle, várjál csak leugrok a sarki boltba, mindjárt jövök vissza jó... szavad ne feledd. Bár megoldást jelentett egy gyors ctrl+alt+del. Viszont amikor megszereztem a hőn áhított Excaliburt, pár pályával később egy ugrásnál, hozzáértem egy nyálkához, amitől megkaptam a "csúszos kéz" perket, emiatt ugrás közben kiesett a kezemből a fegyver, és minthogy volt alattam egy szakadék, átesett az eggyel alattam lévő szobába. Nosza gyorsan utána, hát a játék kellemes meglepetése, hogy a tárgyak eltűnnek ha másik szobába esnek. Manók jelennek meg és pillanatokon belül ellopnak mindent. Ekkor már a kilépés sem segített, mert ugye átmentem egy másik szobába...

Vagy ott vannak a varjak, amik ellopják a csillogó gyűrűidet, ezekből maximálisan nyolcat viselhetsz, de bizonyos szobák tömve vannak varjakkal, és ha elszáll sose szerzed vissza. Hát itt is vesztettem egy epic gyűrűt akárhogy vigyáztam. És akkor a legnagyobb szopás a Neuron nevű őrző, nagyon elképzelhető, hogy életemben nem őrjöngtem annyit játék alatt mint ennél a főellenségnél. De Neuron trükkjeinek felfedezését mindenkinek meghagyom, hagy legyen kis öröme másoknak is. Nem mondom volt benne kihívás...

maxresdefault_2.jpg

Apropó főellenségek. A játék hét nagy blokkra osztható, melyek végén mindig kapunk egy őrzőt, aki a következő szektor kulcsára vigyáz. Éppen ezért nem értem, miért írják a játékra, hogy nem-lineáris, hiszen pont azért az, mert egy irányba mehetünk csak, addig le vannak zárva a nehezebb szektorok, meg így van értelme. Hogy két szoba közül eldönthetjük hova megyünk, szóval ez a játék azért eléggé lineáris. Node, a főellenségek! Az említett Neuronon kívül mindössze egy az aki kihívást jelentett, a másiki öt meglehetősen gagyi, pillanatok alatt ki lehet őket nyírni, hogy a játék végéről már ne is beszéljek.

Ötletes ugyan, de ez a baromság amit kapunk, még ha Zerathul megjelenik itt egy csontvázhadsereggel, akkor is azt kell mondjam, ennél többet vártam ennyi szenvedés, és kaland után. Igenis kellett volna egy végső fight, ahol az ultimate boss legalább háromszor alakot vált, és minden egyéb klisé. Mert ennél minden jobb lett volna, még úgyis, hogy a speckó kardom nélkül nyomtam végig a showdownt. El ne felejtsem megemlíteni hogy szerezhetünk peteket is, ezek kis előhívható lények akik egy idő után nagyon hatékonyan tudják segíteni írtóhadjáratunkat, kedvencem a csontváz koponyafej - csontváz koponyafej, csontvázkoponyafej!!!!! - de a jeges leheletű démon se rossz, meg a tündérke, aki mozdulatlanná dermeszt bárkit, általában a létező legviccesebb pózban, mi meg szépen halomra ölhetjük közben. Összességében ez a pet rendszer - összesen hatot kelthetünk életre, és ha kinyírják őket súlyos pénzekért tudjuk csak feltámasztani őket, szóval jobban járunk ha inkább elküldjük őket kicsit alukálni - az egyik legjobb dolog amit beleírtak a játékba, meg mégse vagyunk annyira magányosak.

Az már nagyobb probléma, hogy a főszereplő totál antipatikus, és nem úgy, mint a már idecitált Cat Ladynél, mert ott egy idő után meg lehet szeretni, itt viszont egy hülye, arrogáns, és füves, kis pöcs marad végig. Nem véletlenül emeltem ezt ki, ugyanis a játék nem átall rendszeresen utalni rá, hogy ez az egész csak valami drog keltette illúzió, és úgy aposztrofálják mintha ez tejesen normális lenne. Szerintem a játék meg a drogozás ilyetén módon való összekapcsolása egyáltalán nem vicces. És ennek a lazább hangnemnek köszönhetően helyenként olyan ordenáré poénokat kapunk, hogy csak lestem, de nem tudom, lehet ez a "spanyol humor" mint említettem a bevezetőben nem találkoztam vele sokat. Mindenesetre ha ebből a szempontból nézzük, akkor tényleg Un-Epic, mert megfosztja a játékot minden emelkedettségtől, és már már gúnyolja a szerepjátékokat... holott azért azt mégsem.

unepic_by_nevardaed-d5t50rw.jpg

A két lélek skizofrén beszélgetését is megoldották már dinamikusabban, ötletesebben, így hogy Zerathul a háttérbe szorul lényegében csak egy poénforrássá silányul, nekem jobban tetszett volna, ha valahogy úgy oldják meg, mint a Prince of Persia - Two Thrones-ban, vagy a Beyond Divinityben. A küldetésekből nem fogunk sokat kapni, 3-4 mellékküldetésre számítsunk Őrzőnként, ez uszkve 28-30 és persze közben megy a főküldetés a maga irányában. Ezek mellé megnyithatunk kihívásokat - ezek ritka nehezek - és achievmenteket, mint például, hogy mennyi százalékát világítottuk meg a kastélynak. Ez utóbbi az egyik leghangulatosabb tényező mert elsőre minden szoba totál sötétbe burkolózik, és az egyik kezünkben tartott Zippoval gyújtogathatjuk az útba eső fáklyákat, olajlámpákat, stb. így egyre jobban látjuk mi is zajlik az adott szobában.

És akkor a poénok. Hasonlóan a Jack Keane-hez itt is kiemeli a játék, hogy nagyon sok utalást fogunk kapni játékokra, és filmekre ami ugyanolyan erőltetett helyenként mint a tegnap bemutatott kalandjátékban. Főleg az elején van formában a játék amikor hősünk mindig más néven mutatkozik be, van amikor Aragornként, máskor Arthur királyként, de jópofa az Evil Dead III, a Castlevania, és a Legend of Zelda idecitálása is. A sci-fi és képregényes párhuzamok vonásánál már felvontam egyik szemöldököm, de jó, végül is testvérműfaj, ez még elmegy. Amikor azonban már az Invictust, meg Mandelát is megemlítették, csak mert éppen manókat kellett felszabadítani a börtönből... szóval azért van az izzadásnak is egy határa, spanyolban nyilván több izzadság a megengedett a mediterrán környezet miatt. Ráadásul értetlenül állok előtte, hogy a Steam-es greenliteot megelőzően ki kellett gyomlálni bizonyos utalásokat. Pl. Zerathult Zera-ra rövidítették mert ez egy StarCraft utalás, de a World of Warcraft se maradhatott, és a PS4 se.

Azért attól a Blizzardtól, aki a legnagyobb szopatásokat szokta kitalálni április 1-re, én kicsit nagyobb toleranciát vártam volna el. Főleg, hogy az egyik legnagyobb poén e köré épül, de hát bizonyára nem akarta az óriás, hogy rossz színben tüntessék fel, amikor Zera azon röhög, hogy létezik egy világ amiben a szellemeket karddal lehet aprítani... Na szóval aki a cenzúrázatlan verzióra vágyik, annak most is a GOG-os verziót ajánlom, azok a srácok egyébként is jobban megérdemlik a pénzeteket, mint a szarrá hízott Gabe Newell. További kihagyott ziccer a játék háromféle vége, melyek közül hiába választunk egyik rosszabb mint a másik, ráadásul ugye 2014-ben senki nem gondolja, hogy emiatt majd újrajátszok egy ennyire repetitív játékot? A kíváncsiaknak irány a Youtube.

wallpaper-2-Unepic-1920x1080.jpg

A játék zenéjéről ezúttal nem tudok jókat mondani, nagyon semmilyen összességében, mindössze két pálya kapott kicsit emlékezetesebb muzsikát (a kertek, és a palotarészleg) szóval ez megint egy nagy mínusz, mert nem elég, hogy repetitív meg hosszadalmas, de még csak a zenéje se jó. A szinkront pedig felejtsük el, vagy ha nagyon igényt tartunk rá, majd otthon hangosan felolvassuk a szöveget különböző hangokon :D Ellenben a játék rendelkezik fordítással ami nagyon meglepett már az install során, ami pedig úgy történt, hogy a fejlesztő úr igen jó kapcsolatokat ápolt, egy-egy emberkével Európa különböző országaiból, így egy hazánkfiával is. Ez azért mindenképpen egy jó pont. 

Szóval ez volt az UNepic, a játék hibái ellenére én senkit nem akarok lebeszélni róla, de úgy látszik a spanyol humor csak kicsit másabb a németnél, és bár más műfaj, azért a Jack Keane hosszabb távon emlékezetesebb és humorosabb is, bár ugye azt nem egy ember hegesztette, amit minden indi fejlesztésnél nem árt tudatosítani magunkban. Ha pedig eljutottál idáig, akkor jobbra fent nyomás a like gomb, vagy jön Zerathul meg a csontvázhadserege, és megerőszakol/szodomizál - megfelelő rész aláhúzandó.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

K.Leslee 2014.06.22. 13:49:20

Ugye azt viccnek szantad hogy a spanyolok olyan szinten allnak a filmkeszites teren mint mi? Kapasbol 10 remek spanyol filmet fel tudok sorolni mig magyarbol max kettot.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.22. 21:28:27

@K.Leslee: tíz remek magyar simán van, akár a rendszerváltás óta is, előtte meg főleg, de várom a listát, hátha meg tudsz lepni :)

K.Leslee 2014.06.27. 21:00:10

@scal: Akkor csak annyi a helyzet , hogy neked bejonnek a magyar filmek nekem meg altalaban nem. Viszont nyitott vagyok, szoval irj egy par magyar filmet amik neked tetszettek.

Itt van a spanyol listam, ami hirtelen eszembe jutott bar nemelyik ezek kozul kooprodukcios:

Mientras Duermes(Sleep Tight)
Los Ojos De Julia (Julia's Eyes)
Intacto
La Piel Que Habito-The Skin I Live in
Biutiful
Hierro(kiszamithato, de a latvany gyonyoru)
La Cara Oculta (Hidden Face)
La Habitacion De Fermat(Fermat's Room)
El Secretos De Sus Ojos - The secret in their eyes
Abre los ojos - Open Your Eyes
El Laberinto Del Fauno
El Metodo(The Method)
El Machinist

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 00:03:13

@K.Leslee: nem rajongok kimondottan kis hazánk filmjeiért, főleg, hogy egy REC-et bármelyik bérházban le lehetne forgatni Pesten

de nem tudunk elszakadni a romantikus baromságtól, ahogy játékkészítésben meg a stratégiától

Na pontosan a Faun Labirintusa szerű dolgokra mondtam, hogy néha belenyúlnak, nagyon jó magyar példa rá az utóbbi időből a Taxidermia, máshogy beteg, de szerintem simán egy kategória a kettő

Kontroll
Üvegtigris 1, 3 (az egyest nem szeretem, a hármas annál jobban bejött)
Valami Amerika
Moszkva Tér
Zimmer Feri (elsőre nagyon idegesített, másodjára már kurva jókat röhögtem rajta)
Csinibaba (utálom, de a nép valamiért szereti, gondolom a nosztalgia miatt)
Magyar Vándor (ezt újra meg kéne nézni, elsőre nagyon tetszett, másodjára már nem, a harmadik lesz a döntő)
Overnight
Made in Hungária
Nem vagyok a barátod
Retúr (ez különösen jó, és lényegében egy fülkében játszódik, ráadásul az emberiség fele azt se tudja, hogy létezik)
Fehér tenyér

meg még az elmúlt évből pár, amiket nem láttam de összességében minőségileg javulást észlelek, Sas Tamás meg majd csak elmegy már a picsába lassan

a régiek közül pedig megunhatatlan az eredeti Hippolyt, a Legényanya, Tizedes meg a Többiek, és még jó pár egyéb

de amúgy nem rég voltam egy trainingen ahol az oktató azt mondta, az előítélet rossz, egy félóra múlva meg, hogy "mi magyarok pesszimisták vagyunk" mert ugye ha magunkat kell ostorozni az nem egy előítélet,

szal ez van a magyar filmekkel is, ha összeszedik magukat az emberek akkor simán tudnának csak kevésbé szar filmeket csinálni, ajánlom a Dancsó összest, amiről ő nem csinált kisfilmet az JÓ magyar filmnek tekinthető, pl megnéztem nem rég a Kútfejeket, és tényleg nem volt az se szar

a fentiekhez meg annyit, remélem olyan nincs közte, amit spanyol rendezett, de USA-ban, amerikai pénzből, mert akkor magyarnak tekintem a Predátorokat is :D

K.Leslee 2014.06.28. 05:22:59

@scal: En is igy gondolkodom a magyar filmrol am nem vagyok ennyire elnezo. Meghozza azert nem mert az altalad emlitett filmek egy reszere is jellemzo az a tipikus szocreal pesszimizmus es szuklatokuruseg. Mondjuk hatot kapasbol nem lattam. A maradek 4 - bol a Kontroll-t barmikor megnezem mert egy remekul osszerakott film egyedi hangulattal. Maden in hungariat pont nemreg neztem. Tenyleg nem volt rossz, de jonak sem mondanam. Taxidermia kelloen beteg, nekem tulsagosan is az, de valoban egy frissebb darab, a vege meg kifejezetten jo volt es a szereplok sem idegesitenek benne mint altalaban.

Dancsora fel vagyok iratkozva mar egy jo ideje lattam az osszes videojat. Ami igaz az igaz, bar kisse eroltetett a csavo, mostanra mmeg mar egy mediabohoc lett.
A fenti spanyol filmek kozt csak olyan van ami pl mexikoi koprodukcios, de amerikai egy sincs kozte. Direkt megneztem oket az imdb-n. Meg a The Machinist is full spanyol film, legalabbis az imdb szerint.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 10:36:56

@scal: Azért amiket te írtál filmeket, meg amiket K.Leslee írt, azokat színvonal tekintetében is világok választják el, ezért is lenne jó, ha tényleg nem írnál le ilyen képtelen baromságokat, pláne hogy nem sok köze van a kritika tárgyához.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 16:50:24

@Santino89: te csak fogd be, semmi nem választja el a Taxidermiát meg a Faun Labirintusától, jah de mégis, egy Tűzgyűrű

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 16:53:54

@scal: megint hülyeségeket beszélsz, javaslom, hogy néha gondolkodj is, nem fog megártani, majd meglátod ;)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 17:05:03

@K.Leslee: ez a El Machinist, ugyanazt a Machinist, ami a Gépész Ballel? vagy ez egy eredeti, amiből lett egy remake?

Igazad van, a szocreál pesszimizmussal kapcsolatban, de remélhetően lassan kivergődik ebből a magyar film, az én korosztályom már nem igazán foglalkozik azzal, hogy itt régen mókus örs, meg hasonlók voltak, Santi korosztálya meg végképp nem, csak hát minden idő.

Jaj erről eszembe jutott még egy jó film, a Buhera Mátrix, ez egy igazi kis gyöngyszem, bár ami igaz, nem igazán tudtak egy kohéziót adni neki, inkább félórás epizódoknak tűnik, és pont azért nem néztem meg sokáig, mert ilyen idióta címe van. :D

Jah, én is sajnálom, hogy Dancsó átment ilyen paprikajancsivá, és amiket újabban csinál filmkritikákat, néha már azon se tok nevetni, de vegyük úgy, - pl. Coming Out - hogy erre lehet már nem lesz szükség.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 17:08:22

@Santino89: előbb játszd végig a játékot, utána kommentelj :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 19:45:14

@scal: ahhoz nem kell végigjátszanom a játékot, hogy lássam milyen baromságokat írsz.

K.Leslee 2014.06.28. 20:28:40

@scal: igen, a Bale-es Machinistrol van szo. Spanyol film.

Amugy en Szirmai csatornajat szoktam nezni(Holywood hirugynokseg) a magyarok kozul, eleg fair a filmekkel es vicces is a csavo.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.28. 21:09:51

@Santino89: de ahhoz igen, hogy két baromság közt lásd az összefüggéseket

na látod, a Bale-s film is spanyol, ráadásul emlékeim szerint kettőnk közül még az is nekem tetszett jobban, akkor ehhez meg behozom a Napfény ízét, bár egyszer láttam de akkor tetszett

azon kívül a nem kell ahhoz amcsinak, vagy magyarnak lenni, hogy elbarmoljunk egy filmet, csak te még nem láttad a Rec2-3-at hiába zseniális az első rész (a kettes még viszonylag tűrhető)

@K.Leslee: jah, őt is ismerjük mint a rosszpénzt, hát kezdve azzal, hogy hollywoodi filmeket szeret, és pont a Wantedet nem tudta értékelni... leginkább azzal van bajom mára (az elején nagyon szerettem amikor még friss volt) hogy szerelmes lett a hangjába, és már nem is filmről beszél, meg általánosságban ami neki nem tetszik az nekem többnyire bejön, és vice versa

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.06.29. 01:30:01

@scal: nem arról van szó, h egy spanyol film nem lehet rossz, hanem arról, hogy világok választják el az ő filmgyártásukat, a miénktől. A napfény íze meg erősen koprodukciós film, csak megsúgom.
süti beállítások módosítása