Nem mindennapi játékhoz érkeztünk. Kicsit elegem is lett már hogy úgy tűnik mindenen csak fanyalgok és egy csomó rossz játékra pazarlom inkább az időm, de most ez így jött össze, és ahogy a filmek esetében az adaptációk mindig rosszabbul sülnek el a játékvilágban is rendre így van ez, jobb ha saját forgatókönyvvel rendelkeznek. Ráadásul most nem arról van szó, hogy a végső cél, a 100 Legkedvesebb Játékom-ba ez a mestermű is beleillik, mert ez nem is lehet kérdés. A Top 10 legjobb játékban is előkelő helyet fog kapni. Itt most arról van szó, hogy a The Last Express egy olyan játék, amely kis híján lenyomta a Broken Sword - The Shadow of the Templars-t. Életem létező legjobb játékát.

Filmes nyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy képzeljétek el, megnéztétek a világ legjobb westernjét, ami a Jó, a Rossz és a Csúf. És eltelik röpke 15 év és soha többet még csak olyat se találtok ami alulról súrolná, erre jön egy western, amiről max itt ott elvétve hallottatok, mert mindenki elfelejtette a reklám hiánya amiatt, és szinte jobb mint a JRCS. De még ha nem is, egy kategóriájában kiemelkedő filmet látsz, amikor már úgy vagy vele, hogy soha életedben nem fogsz jobbat. Na EZ a The Last Express! Imitt amott hallottam elvétve róla, de valahogy nem igazán hypeolták ezt a játékot kellőképpen még az elmúlt 15 évben sem. És elég régóta nyomulok kalandjátékokkal, azt hittem én már nem lepődök semmin, nem taglóz le semmi, és nem varázsol el semmi, főleg nem egy játék 1997-ből.

Pedig ha jobban megnézzük, azért nem olyan véletlen ez, hiszen ez Jordan Mechner negyedik, és egyben utolsó játéka, és az előző három is egy-egy mérföldkő. Nem is lehet kérdés, Mechner egy zseni! Az első három játéka is már ezt sejtette, de ez munkásságának magnum opusa. Abból az érából származik ő amikor egy ember is képes volt csodát tenni, csak kellett egy számítógép, egy programnyelv amiben király vagy, és egy garázs ahol ellehetsz. Így született meg a Karateka, és a Prince of Persia első két része. Ez a játék azonban már egy nagyszabású project volt, amihez egy ember nem elegendő, Mechnernek viszont eddigre annyi pénze lett, hogy saját csapatot alapíthatott amiből mindezt tető alá hozza. Így hát megalakult a Smoking Car Productions 1993-ban és a játék kiadásáig 1997-ig működött is, San Franciscoban hatvan teljes idős alkalmazottat foglalkoztatva.

A játék több szempontból is figyelemreméltó. A cím miatt először nem is tudtam mire gondoljak, de hogy vonatos már tetszett. Miután kiderült, hogy ez is az Orienten játszódik kicsit el is ment a kedvem, hiszen ezt már egyszer keresztül kasul bejárhattuk - igaz a nemrégiben bemutatott Murder on the Orinet Express nyolc évvel később készült, tehát maximum az másolta ezt. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy az a játék a két világháború között játszódik, amikor a vonat már a módosított útvonalon közlekedett: Párizs-Milánó-Velence-Trieszt-Belgrád-Szófia-Isztambul, hogy elkerüljék a vesztes oldalon álló országokat, ráadásul abban a játékban Isztambulból indulunk, és most ne firtassuk, hogy Törökország is az I. Világháború nagy vesztese volt. Az Orient Expressz azonban pontosan azért jött létre, hogy közelebb hozza egymáshoz Európa országait, és három nap alatt 60 km/h-s sebességgel eljuttassa az Ottomán Birodalom központjába, Konstantinápolyba, amely még mindig a mesés keletet jelentette a fehér ember számára, hiába hívták Európa Nagy Betegének.

Ez az eredeti útvonal a következőképpen nézett ki: Párizs-Strasbourg-München-Bécs-Budapest-Belgrád-Konstantinápoly. Az Orient az I. Világháborúig élte fénykorát, megannyi híresség utazott rajta, előkelőségek kapcsolták a vonat végéhez saját hálókocsijukat, és az I. Világháború után több mint tíz évig nem közlekedett a vonat, innen tehát a roppant találó cím, merthogy valóban ez lesz az Utolsó Expressz, hiszen a játék az I. Világháború kitörése előtt három nappal kezdődik, és mire leérünk a célállomásra már kitört a háború. Mit gondoltok miért épp ma gondoltam írni erről a csodáról, miközben már legalább két hónapja kijátszottam - egymás után hatszor?  Ugye vasárnap lesz száz éve lesz annak, hogy kezdetét veszi a borzalom.

Ráadásul az I. Világháború sokkal mostohább a II.-nál előbbit mind filmeken, mind játékokban sokkal jobban hanyagolják, pedig sokkal több mindent eldöntött, és megágyazott a II.-nak. Vagyis az alapszituáció nem is lehetne jobb - olyannyira hogy nem is olyan rég Paul Verhoven fogalmazott úgy, hogy ebből a játékból szeretné leforgatni következő filmjét... bár azóta se kép se hang.

Főhősünk egy bizonyos Robert Cath nevű ifjú orvos lesz, aki barátja hívására száll fel a híres vonatra potyautasként, miközben már üldözi az Interpol, valami sötét ügybe belekeveredett Írországban. De az orvosi kamara is kizárta, és valójában az ő végcélja Jeruzsálem, csak kapóra jön a régi "barát" hívása, így egyszerre menekülhet el az angol és francia rendőrség elől, és közben megvizsgálhatja a McGuffint amit a vonaton mindenki keres. Csakhogy mire Cath eljut a barát fülkéjébe, az brutális gyilkosság áldozata lesz. Így a játék kezdetekor máris szembesülünk egy újabb gonddal, bár a potyajegy problémája megoldódott, hiszen mindenki összekever minket Tyler Whitney-vel - az amerikaiak olyan egyformák és tahók, főleg Európában -, de mit csináljunk a barátunk hullájával a robogó vonaton?

Itt következik a játék legnagyobb ötlete, miszerint a három nap amíg a játék zajlik a valóságban is három nap. Ha van negyedóránk, míg a kalauz bekopog, akkor az a valóságban is tizenöt perc. Menteni a játékban nem lehet, de bármikor visszatekerhetjük a menüben az időt, amit egy Fabergé tojásóra tart számon. Ha elcseszünk valamit és meghalunk - a játékban ilyen rengetegszer előfordul majd - automatikusan visszapörgeti az időt az utolsó pontig ahol még van esélyünk kijavítani a hibát - nesze neked Holnap Határa -, de ha nem tetszik a megoldás, vagy esetleg szeretnénk másfelé haladni a bármikor megtehetjük ezt magunk is. Előre értelemszerűen nem tudjuk tekerni az időt, mert újraírjuk az alternatív idővonalunkon, de létezik egy úgynevezett holt idő, uszkve fél perc amikor még dönthetünk úgy, hogy hagyjuk a visszatekerést, és folytatjuk ahol abbahagytuk, ennek lejártát egy vonatfütty jelzi ami után már nincs visszaút, bár ha nagyon akarjuk az órát nyomkodhatjuk a jobb egérgombbal, és akkor ez az idő lényegében a végtelenségig kitolható. Az idő felgyorsul természetesen ha alszunk vagy szaladgálunk a fülkék közt, de dönthetünk úgyis, hogy ébren maradunk, és akkor kellemes hét órán át tartó vonatzakatolást hallgathatunk az éjszaka folyamán :D Mert ugye a többiek alszanak. Ez a fajta idő visszatekerés majd a Prince of Persia - Sands of Time-ban kristályosodik ki, amikor gyakorlatilag bármikor ellőhetjük, és ott már látjuk az idő változását is, de mégis a forradalom ebben a játékban született meg, és őszintén csodálkozok, hogy mennyire kevés játék élt vele a későbbiekben: TimeShift, Donald Duck - Quack Attack!

Erre szükség is lesz, mert a vonaton zajlik az élet, a karakterek reagálnak ránk, ha például elsasszézunk mellettük a vonat folyosón gyors bocsánatkérésbe kezdenek. De élik életüket, beszélgetnek egymással, ebédelnek, reggeliznek, vacsoráznak, cigarettáznak a dohányzó kocsiban - ez különösen fontos! Mindenkivel beszélgethetünk, vagy bekapcsolódhatunk egy beszélgetésbe, vagy éppen hallgatózhatunk, hogy nyomokat kapjunk. Ha végighallgatjuk a beszélgetést az étkezőkocsiban, akkor lemaradunk arról miről társalognak a kalauzok a folyosón, egy párocska a vonat végében, egy család a fülkéjében, és így tovább. Minden mondatban ott a továbbjutás lehetősége, egy plusz információ, egy kis segítség mit is kéne tennünk. Emiatt a The Last Express újrajátszási rátája félelmetes, mert egyetlen menetben minden részét ki sem tudjuk ismerni.

És a játék már csak olyan, hogy bár van egy helyes út, sok feladatot többféleképpen megoldhatunk. A játék azonnal véget ér, ha meghalunk, vagy leszállítanak a vonatról, szóval ezeket lehetőleg kerüljük el. Itt van rögtön a hulla este. Mit tegyünk vele? Negyed óra és kopogtat a kalauz, hogy valaki beszélni akar velünk, ha nem zárjuk be az ajtót ránk nyit és Game Over. Ha bezárjuk az ajtón keresztül is beszélhetünk vele és nyerünk egy kis időt. Másodjára már egyenesen mehetünk Herr Schmidt-hez aki megbízza a kalauzt, hogy kopogjon be hozzánk és akkor ennek elejét vesszük. Ha a hullát a padlón hagyjuk előbb utóbb valaki belebotlik, ha kidobjuk az ablakon a rendőrség megállítja a vonatot a következő állomásnál mert találtak egy hullát a síneken, ha beágyazzuk akkor meg a kalauz találja meg amikor a vacsora után nekilát megvetni az ágyakat. És ez csak egyetlen példa, amiből máris többféle megoldás és probléma eszkalálódik, a játék során rengeteg hasonló helyzetbe kerülünk, úgyhogy folyamatosan résnél kell lennünk, miközben nyomozunk az ellopott műkincs, a szerbek aranya, és barátunk gyilkosa után.

Ráadásul ez az egész egyveleg ad egy alternatív elméletet arra is, mi robbanthatta ki valójában a Világháborút. Karakterekből rengeteget kapunk, ezek közül szinte mindenkivel tudunk beszélni, de legalábbis kihallgatni mit diskurálnak. Minthogy az Orient Expresszen utazunk, a korszaknak megfelelő illusztris társaság gyűlt össze, egy francia házaspár a messzi Abadanba utazik hogy egy olajcégnél megcsinálja apuka a szerencséjét, két barátnő (?) a titokzatos szigetre vágyik, ahol új életet kezdhetnek, egy orosz arisztokrata frissen végzett unokájával utazik Odesszába, a szerbek nagyon titokzatosan szervezkednek valamit, Kronos herceg mindent megtesz, hogy megkaparintsa a Tűzmadarat, August Schmidt valakinek nagyon szeretne fegyvereket eladni az utazás során mintegy mellékesen, és itt van a végzet asszonya, az elveszett nagybetűs NŐ, Anna Wolff a hegedűművész aki most is mint mindig farkaskutyájával utazik a fülkéjében. De az utolsó kuktáig, a kalauzokon át, mindenkinek lesz egy érdekes, és izgalmas pillanata, külön karaktere.

Persze nem mindenki vesz szervesen részt a történet bonyolításában, de talán mondanom se kell, hogy a legtöbb utasnak lesz egy titka, és nem az akinek látszik. Hogy ezt kiderítsük sokat kell beszélgessünk, és természetesen meg kell próbálnunk bejutni a fülkéjükbe kutakodni. Néha csak így juthatunk tovább a játékban, a háttér információkat pedig levelek, naplók, könyvek biztosítják, melyekből tengernyit találunk. Mechnerék egészen odáig mentek, hogy a vonaton található újságban korabeli cikkeket találunk, Ferdinánd meggyilkolásáról, az Írországi balhéról "really nasty business" vagy éppen Madame Caillaux afférjáról, aki az adott időben Franciaország ünnepelt hősnője lett azáltal, hogy elkövetett egy gyilkosságot, hogy megmentse férje jó hírét. Szóval a játéknak durván van mélysége, hangulata.

Ehhez már igazán nem tűnik soknak, hogy az Orient Expressz az utolsó szögig hű mása az eredetinek, és természetesen minden zegét-zugát bejárhatjuk. A fejlesztők közül senki nem ismerte a vonatokat, így szereztek egy hálókocsit, azt aprólékosan lefotózták és abból építették fel a teljes vonatot méretarányosan, és a megfelelő korhűséggel. Így aztán pre-renderelt 3D-s képeket kapunk, melyeket ego módban forgathatjuk, de nem olyan szörnyű végeredményt kapván mint a már bemutatott Secret of the Nautilus esetében. Ez elsőre nekem kicsit furcsa is volt, de idővel már el se tudtam volna képzelni más megvalósítást, hiszen van amikor nagy totálokat kapunk de egy folyosó értelemszerűen nagyon szűk, és ott persze, hogy csak a képernyőből egy hasábot látunk.

Ennél is forradalmibb azonban a játék karakterinek mozgatása. Az még nem is lenne egyedülálló, hogy minden szereplőt színészek játszottak el, akiket felvettek - 22 napig tartó forgatás során - hiszen a 90-es években gyakran éltek az általam eléggé lenézett FMV - rossz minőségű filmklipek - betétekkel. Lenézett mert ezek legtöbbje még a tévéfilmek színvonalát se súrolta annyira gagyik voltak. Itt viszont mindenki nagyon karakterben van, különösen a Herr Schmidt-et alakító Karl-Heinz Teuber, vagy a Munchenben vonatra szálló angol Chris Murray, akin Abbotként szó szerint felröhögtem annyira durván nyomja a dumát, pedig ilyen velem azért meglehetősen ritkán fordul elő egy játéknál. Szóval különösen ez utóbbi kettő, de lényegében mindenki a játékban nagyon hiteles, jobban játszanak mint egyes élő filmekben szereplő emberek. Ráadásul ők ketten megtarthatták hangjukat is, merthogy tökéletesítsék az élményt a legtöbb karakternek külön személy adta az arcát és külön a hangját.

Jah igen, elfelejtettem megemlíteni, hogy itt minden egyes jelenetet miután felvettek, rotoscopikus megoldással visszarajzoltak, így a játékban egy soha nem látott animációt látunk peregni a szemünk előtt, az 1914-re jellemző art nouveau stílusában. Képzeljük el mondjuk Toulouse-Lautrec festményeit mozgásban. No ez a Last Express látványvilága. Sokszor mondják azt, hogy a játékipar soha nem fog olyan művészeti ággá kifejlődni mint pl. a filmipar, ez többnyire biztos így van, de ez a játék az ordító példa, hogy igenis meg lehet tenni ha az ember így nyúl hozzá. Ezt a megoldást Mechner szintén alkalmazta már a Prince of Persiában ahol saját öccsét vette fel mozgásban, majd pixelenként átrajzolta, és ettől kaptunk olyan élethű mozgáskultúrát egy 1989-es játékban, lényegében a Motion Capture kezdetleges verziójáról van szó.

A színészek jelmezt húztak, kisminkelték, majd játékukat blue-screen előtt vették fel, 16 mm-es filmre, ezután az összes színt kitörölték, átrajzolták tussal, és újraszínezték a játék szellemiségének megfelelően. Mindettől darabos mozgást kapott a játék, ezt sokan kritizálják, de szerintem ez a képregényes mozgás éppen hogy jobbá varázsolja az egész élményt, és néha kapunk folyamatos mozgást is. Így is ebbe bukott bele a játék, rengeteg idő és pénz volt ezt megcsinálni, első hallásra tűnhet akár fából vaskarikának is, de ha minden mozgás folytonos lenne akkor a világ minden pénze nem lett volna elég a játékra és lehet a kiadásig se jut el. A befejezett játék így is 40.000 frame-mel büszkélkedhet, és attól függetlenül mennyire nyomkodjuk el a videókat, mennyire sietünk és mennyire ismerjük már a játékot 5-40 óra játékidőt garantál.

A játék zenéje viszonylag minimális, mert ennek a játéknak a vonat zakatolása adja meg a hátteret, és észre se vettem hogy a pár pillanatra felhangzó feszültségkeltő muzsikától eltekintve semmi nincs a játékban ami zenének lenne mondható, természetesen a kezdést, a vége főcímet - ahol egy tanulságos kis történelmi áttekintést kaphatunk 1914 és 1997 közt mennyit változott a vén Európa képe - és egy húsz perces szonátát hegedűre és zongorára A majorban, a játék közepén amikor egy koncert veszi kezdetét. Leülhetünk a közönség sorai közé és akár végig is hallgathatjuk César Franck gyönyörű szerzeményét. A maradék kevés zenét, mely mindössze 19 percet tesz ki összesen Elia Cmiral szerezte, aki olyan filmekhez írt zenét mint a Ronin vagy a Stigmata. A játék zenéjét 2000-ben CD-n is kiadták.

Ez a zenenélküliség egyebekben Alfred Hitchcock Lonodni Randevú című filmjéből származik, melyre utalnak is a készítők, és sokszor úgy hivatkoznak a játékra mint egy frankó mix a Hitchcock filmekből és Indiana Jonesból. Utóbbi a Tűzmadár miatt lehetséges, bár nekem ez fel sem tűnt. A Jones-os utalás valószínűleg Abbot kapcsán történik kvázi amikor ugyanazt a dalocskát fütyörészi amit Sallah karaktere amikor Az elveszett frigyláda fosztogatóiban rájönnek, hogy rossz helyen kezdtek el ásni a nácik: "I am the Monarch of the Sea!"

Ez is azt mutatja mekkora alázattal készítettél el ezt a játékot a fejlesztők, és mindent megtettek, hogy semmi ne legyen anakronisztikus, hiszen ez az opera is akkoriban jött kis s mint ilyen népszerű volt. Hasonló módon a cigarettázás, a szivarozás mint említettem nagyon fontos az egész játék hangulatának megteremtésében. Egy játék amiben szinte minden percében füstöl valaki, amiben a főhős láncdohányos, nem is emlékszem mikor láttam ilyet... egy JÁTÉKBAN. Persze egy vonaton sok mindent nem lehet csinálni, ülsz a fülkédben, esetleg eszel az étkezőben - ó hát Pascal a főpincér is egy külön aduász ám - vagy mész a dohányzókocsiba és elszívsz egy jóféle szivart.

Az egyetlen negatívum ebben a játékban ha lehet ezt mondani, az a felirat hiánya. Az expresszen nagyon sok náció utazik, angol, amerikai, német, osztrák, török, arab, szerb, francia, orosz. Na most ezek közül Cath érti a francia, orosz és német nyelvet, ezért azokhoz kapunk feliratot. De nem tud szerbül, törökül, arabul, vagyis amikor úgy beszélnek a karakterek akkor nincs felirat hiszen hősünknek fogalma sincs miről hadoválnak. Pedig a történetbe passzol nem halandzsa, a YouTubeon pár kedves szerb, arab és török játékos ezeket le is fordította, akit érdekel levadászhatja. Ennél azonban sokkal bosszantóbb, hogy mivel hősünk amerikai, és a játékban 90%-ban mégis csak angolul beszélnek, így azokból sem kapunk feliratot, hiszen azt ÉRTI. Érted? Ez a baklövés szintén megtorpedózta a sikeres értékesítést, hiszen nagyon sok országban - de néha még ott ahol angolul beszélnek - se lehet érteni tisztán mit is mondanak a szereplők. Nos igen ehhez a játékhoz minimális szinten is középfokú angol kell. Pl. a gyors beszédű Abbot beszólásait volt hogy háromszor tekertem vissza, hogy értsem minden egyes szavát. Ezt csak tetézi hogy sokszor egyszerre beszélgetnek a szereplők, dumál az orosz felirattal, és közben néhány angol. Vagy francia, és akkor egymást elnyomják a feliratok. Szóval emiatt sem árt minden egyes beszélgetést legalább egyszer elejétől végighallgatni és eldönteni hogy az egy lényegi információ e a történethez, vagy csak hangulati fokozó.

A játékban néhol találkozunk akciórészekkel is, amikor valaki meg akarja ölni hősünket, és akkor a nagyon primitív harci rendszerrel le kell győzzük, ezt szintén az egér segítségével kivitelezhetjük. Van akit ezek a részek zavarnak, szerintem annyira nem lógnak azért ki ebből a kalandból, sőt szerintem kicsit fel is dobják a hangulatot. Ennél durvább, hogy amikor már bejártuk a vonatot teljes mértékben, és tudjuk melyik szereplő mikor mit csinál, akkor képesek bedobni egy-egy featuret ami mégis új lesz a számunkra, szóval nem árt ha néha résen vagyunk és használjuk az agyunkat.

A négy éves fejlesztés végén 5-6 millió dollárnál jártak, Mechnerék, 3 CD-n adták ki Windows, Mac és Dos platformra. Természetesen szinkronizálták francia, német, orosz, olasz, spanyol és japán nyelvekre. A kiadó Broderbund azonban a játék terjesztését követő pár hónapban csődöt jelentett és bezárt, így nem hogy marketingelni nem tudták a játékot, - azt a részleget még a játék terjesztésének megkezdése előtt feloszlatták - de eladni se, dobozosával lapátolták vissza a fejlesztőkhöz. Így ugyan a kritikusok az egekig magasztalták, hatalmas anyagi bukta lett belőle, és szép lassan mindenki elfelejtette a játékot, mert már senki sem maradt aki emlékezne rá. A kiadásban segédkező Softbank kivonult a játékpiacról, ennek kapcsán bezáratta a szintén kiadáson ügyködő leányvállalatát a GameBanket. A készülő PlayStation portot természetesen leállították. Mindennek köszönhetően a létező legnagyobb anyagi buktát könyvelheti el a The Last Express, mert sem előtte, sem azóta nem készült ilyen drága játék, amely ennyire nem termelte volna vissza az árát. És hogy veszel meg egy olyan játékot amiről azt olvasod szuper, ha nem árulják sehol?

Igazi sikertörténet nem? Később még megvásárolni se voltak hajlandóak, nem kellett senkinek, mert a kiadókat felvásárló cégeket csak az oktató programok érdekelték. 2011-ben a játék-ot végre beválogatta listájába a GOG - nekem is onnét van meg -, majd 2012-ben jöttek az Androidos és iPhone verziók. Jelenleg fejlesztett kezelő felülettel, felhő alapú mentési lehetőséggel, achievmentekkel és beépített segítségekkel kapható egy verzió a Steamen, ahol az egyes állomások már fejezetekre lettek osztva. Nem akarok belemenni mennyire lehet ez jó vagy sem, haladni kell a korral, sütni Váncza sütőporral, de én mindenkinek a GOG-os verziót javaslom, mert az eredetinél semmi sem jobb.

Igen, valahogy így kerülnek a kukába az igazi értékek, de talán a telefonos fejlesztéseknek hála újra felfedezik ezt a remek játékot. Nagyon érződik az is, hogy siker esetén kaphattunk volna folytatást, mintha ez csak Cath egyik kalandja lett volna - ebből a szempontból kicsit úgy járt mint Hugo Pratt képregényhőse. Ráadásul a játék végére rá kell jöjjünk, hogy mindenkiről megtudunk mindent, csak éppen a főhős egy két lábon járó kérdőjel. Kicsoda ez a Robert Cath? Mi az a gyűrű az ujján? Minek megy Jeruzsálembe? Ki volt az a nő aki segítette felszállni a vonatra? Mi elől menekült Amerikából? Mi történt Írországban? És sorolhatnám, olyan ez az ember mint egy nyitott könyv ami tele van üres lapokkal, és a játék ezt olyan finoman adagolja, hogy nem is marad bennünk hiányérzet egészen a kaland legvégéig, amikor ráébredünk, hogy csomó elvarratlan szál lóg a levegőben. Mindez természetesen kutató munkára sarkallott, és kiderült, hogy ezekről azóta is - tíz éve - vitatkoznak a játékosok az egész golyóbison, amivel Mechner már majdnem egy Inceptionhöz hasonlatos lezárást adott a világnak.

És akkor ennek tetejébe egy annyira húsba vágó "happy" endet kapunk, hogy ilyet játékban nem is emlékszem mikor éltem át utoljára, vagy egészen pontosan átéltem e valaha is. Elméletileg ha az elhalálozásokat nem számítjuk, a játéknak NÉGY befejezése is van, de ezek közül csupán EGY az igazi, a többinél mindig korábban leszállunk a vonatról és sosem tudjuk meg ki ölte meg barátunkat. Itt azonban még ez a tökéletes végződés is meglehetősen felkavaró. A legtöbb játék végén megnyugtatják a játékost, még azok is amelyeknek tuti lesz folytatása, ennél viszont csak maradt a maró keserűség, a fájdalom, és egy jobb jövő elfoszló árnyképe. Olyan amit nem fogsz elfelejteni amíg csak élsz, de hát mit vár az ember, amikor egy 1914-ben játszódó játékkal ügyködik, és tudja, hogy semmi nem úgy történt ahogy azt várták.

Szóval, összefoglaláképpen azt kell mondjam, ha szeretnél egy csodálatos élménnyel gazdagodni, és nem áll messze tőled az elvágyódás, a misztikum, a melankólia, akkor a The Last Expresst fedezd fel magadnak, ne porosodjon a polcodon ha esetleg már meg lenne csak nem jutott rá időd. Ha pedig életedben csak egyetlen játékot játszanál ki, akkor az a The Last Express legyen és utána már nyugodt szívvel halhatsz meg.

A sorozat további részei:

1 - Broken Sword - The Shadow of the Templar (1996)

2 - Freelancer (2003)

4 - Oni (2001)

5 - Advent Rising (2005)

6 - Outcast (1999)

7 - Condemned - Criminal Origins (2006)

8 - The Longest Journey (1999)

9 - Giants - Citizen Kabuto (2000)

10 - American Mc'Gee's Alice (2000)

11 - Call of Cthulhu - Dark Corners of the Eart (2006)

12 - Dune (1992)

13 - XIII (2003)

14 - Max Payne (2001)

15 - Fahrenheit (2005)

16 - Mercenaries 2 - World in Flames (2008)

17 - Prince of Persia - The Sands of Time (2003)

18 - Hitman 2 - Silent Assassin (2002)

19 - Freedom Fighters (2003)

20 - Shadow of Memories (2001)

21 - The Hand of Fate (1993)

22 - Beyond Good and Evil (2003)

23 - Gobliiins (1991)

24 - Contra (1987)

25 - Framed (2014)

26 - Tetris (1984)

27 - Woodruff and the Schnibble of Azimuth (1995)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4