A második rész alcíme: A trutymó titka. Ezzel azt hiszem, már nagyon sok mindent elárultam a film hangvételéről. És hogy mi a trutymó titka? Az, hogy egy laborban készült. Igen, ennyi. A második rész könnyedségére jellemző, hogy a film legnagyobb drámája abban merül ki, hogy teknőchőseink rájönnek, hogy létük csak egy véletlen baleset következménye. Ezt szerintem az emberek tekintélyes része is elmondhatja magáról, elég ha csak a szakadt óvszerekre, vagy a részegen átbulizott éjszakák eredményeire gondolunk, mégsem csinálnak belőle problémát. Ráadásul az első részben Szecska elmesélte, hogyan születtek, úgyhogy ezt eddig is tudták. Azért az első rész a maga infantilis módján ennél komplexebb volt, ott elvesztették a mesterüket, nevelőapjukat, Szecskának meg bosszút kellett állnia egy gyilkosságért, gyerekeket vettek rá bűnözésre, szóval abban azért volt egy csipetnyi drámai tartalom.

A másodikban még csak véletlenül sincs, olyan habkönnyű, és felejthető,amennyire csak lehet. A trutymó titkára már kétszer annyit költöttek, összesen 25 millió dollárt, de ez nem igazán látszik a végeredményen. Illetve látszik, csak nem válik a film előnyére. Teknőceink ezúttal ugyanis Zúzó két mutáns bébiszörnyével veszik fel a harcot, és ha a gumiruhákat ezúttal is dicsérhetem főhőseinknél, akkor a bébiszörnyekre már nyugodtan kimondhatom, hogy mennyire nevetségesen gagyin néznek ki. Valószínűleg már abban az időben sem állták meg a helyüket, és az azóta eltelt 23 év sem tett jót nekik, egyszerűen rémesek.

De nem ez a leggázabb momentuma a filmnek, a fináléban ugyanis a végső harc helyszíne egy diszkó lesz, ahol éppen Vanilla Ice rappel. Vagy micsinál. Emlékeztek rá? Én nem, de elég rossz termékkapcsolás volt ez, és kicsit túlságosan arcbamászó. Minden rapperek legfehérebbike (hozzá képest még Eminem is született gettófeka), előadja nekünk csak úgy improvizálva a ninja rapet, miközben hőseink harcolnak. Majd elkezdenek minderre táncolni. Ha láttatok még kínos jelenetet életetekben… A szőke szépfiú rapper és a közönség nem ijed meg az emberméretű, mutáns teknőcöktől, és a félelmetesnek szánt, de valójában tényleg nevetséges óriásszörnyektől, hanem elkezdenek velük bulizni. A közönségnek tetszik, ahogy a tulaj is mondja. Hát szerintem nyugodtan kihagyhatták volna. Ezek után a mutálódott Szuperzúzó, és az újfent szánalmas halála már nem is olyan ciki. Egyébként az első rész végén úgy összezúzták egy gépben, mint Sarah Connor a Terminátort. Itt meg csak úgy elősétál a semmiből, minden magyarázat nélkül. Viszont a végén a Szuperzúzót néhány farakás könnyedén elintézi.

Azért, hogy jót is mondjak, Aprilt lecserélték, egy kevésbé csúnya, de ugyanolyan jelentéktelen csajra. Az első részben bevezetett Casey Jones viszont se szó, se beszéd, eltűnt. Illetve, ha már a jó dolgoknál tartunk, említést érdemel, hogy elég pörgős, és laza ez a film, ráadásul a nagyon ciki pillanatai miatt guilty pleasureként egyértelműen jobban működik, mint az első. Igen, azért élvezhetőbb, mert szarabb, de még bőven a nézhetőség kategóriáján belül marad. És hogy ne maradjatok érdekesség nélkül, a Kenot alakító Ernie Reyes Jr. az első részben még Donatello gumiruhájában sínylődött, de itt már könnyebb szerepet kaphatott, és az arca is látszódott. Illetve, ha külön figyeltek rá, észrevehetitek, hogy az első részt követő szülői siránkozások, és a cenzúra kikerülése végett hőseink ebben a részben már szinte alig használják a fegyvereiket, sokkal inkább puszta kézzel küzdenek. Valószínűleg egyébként a még infantilisebb hangvétel is ennek tudható be.

A trutymó titka gyerekes és buta, de összekalapált 78 milliót, ami ugyan bőven elmaradt az első résztől, de még így is háromszoros bevételt jelentett, és akkor még nem is beszéltem a film kapcsán kiadott merchandise termékekről. Úgyhogy ideje volt még egy bőrt lehúzni a franchiseról, a mélybe taszítva annak egyébként sem különösebben magas színvonalát.

A harmadik rész magyar alcíme: Ki a legjobb szamuráj? És lehetne szidni ismét a címfordítókat, hogy erre ugyan mi szükség volt, amikor eredetiben nincs is alcíme. De az igazság az, hogy ezzel a gagyi alcímmel sikerült megragadni a film lényegét, és felkészíteni a nézőt arra, hogy mire számíthatnak. Bár ha jobban belegondolok, ez már a táncoló főcímjelenet alatt megtörténik, onnantól kezdve nem maradnak illúzióink.

Ebben az utolsó részben nincsenek olyan nyilvánvaló mélypontok, mint a Vanilla Ice-os tánc, vagy a gagyi szörnyek, itt ugyanis az egész mozi egy nagy mélypont. Meg akarták újítani a szériát, ezért kiragadták a teknőcöket természetes élőhelyükről (New Yorkból), és egy feudális Japán konfliktusba helyezték őket. Ami nem különösebben érdekes, de legalább nagyon klisés. A párbeszédek, ha lehet minden korábbinál borzalmasabbak, a fordulatok mindent felülmúlóan bárgyúak. Úgy összességében egy borzasztóan klisés tévéfilm színvonalat érdemes elképzelni, nagyon rossz poénokkal, gyenge megvalósítással. Mondanom sem kell, hogy az időutazás szál is nagyon harmatos, semmit sem sikerült kezdeniük ezzel a koncepcióval.

A fanok elégedetlenkedtek, hogy nem szerepel klasszikus ellenség a filmben, de hát ez a harmadik rész legkisebb problémája. Meg az, amit sosem értettem a 3-ban, hogy miért rajzoltak pöttyöket a teknőcjelmezre? Serdülnek, és pattanásosodnak, vagy mi a franc? Ráadásul visszahozták Casey Jonest, de csak azért, hogy aztán otthon hagyják, hogy a japán szamurájokkal nézzen hokimeccseket. Nem vicc. Illetve hát, annak szánták, csak nem jött össze.

A legnagyobb probléma viszont az, hogy míg az első két rész legalább valamilyen alantas szinten szórakoztatott, az első a nosztalgia, a második az annyira rossz, hogy már jó effektus miatt, addig a harmadik egyszerűen csak untat, és egyetlen percre sem tudta lekötni a figyelmemet. Leginkább a Robotzsaru harmadik részéhez tudnám hasonlítani, de igazából még az is jobb ennél. Teljesen kifulladt a széria, ráadásul ez a harmadik rész nagyon kilóg a sorozatból. Viszont a készítők nem jártak rosszul, a 21 milliós befektetés kétszeresen megtérült csak Amerikában. Azt azonban szerencsére ők is érezték, hogy a húsosfazék ezzel szépen ki is ürült.

A szinkron itt is érdemel pár szót. Az első két film esetében nagyon furcsa volt látni, hogy ennyire gagyi gyerekfilmek milyen elképesztően színvonalas magyar szinkront kaptak, akár csak a színészek orgánumát, de pláne ha a színészi játékot is nézzük. Na, a harmadiknál nincsen ilyen probléma, ezt ugyanis már nem forgalmazták nálunk moziban, de még videón sem jött ki, így végül az RTL Klub készített hozzá egy színvonalában a filmhez idomuló, vagyis infantilis, feledhető és jellegtelen szinkront. Így kell ezt csinálni.

Aztán 2007-ben volt egy animációs film, amiről Scal már írt korábban. A héten meg jön a remake, reboot,faszom… Balhüvelykem bizsereg…