„Aki az esőt szereti, a sarat is szeresse.”

Antoine Fuqua és Denzel Washington harcba indulnak a klisék ellen. Ez még talán szépen is hangzana, de közben kínosan ügyelnek rá, hogy mégse váljon a filmjük igazán eredetivé, vagy maradandóvá. Ami fontos, hogy legalább érezni lehet bennük az igyekezetet, és ez a stáb minden tagjáról elmondható.

Az alaptörténet szót sem érdemel, a trailerben kb láttunk mindent. Viszont a forgatókönyv kidolgozottságán már érezhető, hogy erre bizony odafigyeltek. Nagyjából minden egyben van, motivációk, karakterek, tettek, következmények, és a végén klappolnak a dolgok. Ugyanez igaz a rendezésre. Van egy jelenet, amelyben megfojtanak egy kurvát. Elég snassz közjáték, mivel nem ismerjük a csajt, még csak különösebben feszültnek sem mondanám. Fuqua meg egy szaros kis zenedobozzal feldobta az egészet. Biztos érezte, hogy úgy alapjaiban ez a jelenet kevés lenne a figyelem fenntartására, de így már teljesen oké.

A jól kidolgozott forgatókönyvekről azt érdemes tudni, hogy bizony rájuk kell szánni az időt. És nem csak az íróknak, de nekünk nézőknek is. Mert ahhoz, hogy ténylegesen megismerjük a konfliktust, megalapozzuk, és kibontsuk, ahhoz bizony idő kell. Ezért A védelmező sem egy pörgős alkotás, hanem egy lassabb sodrású akciódráma. Azt mindenképpen kihangsúlyoznám azért, hogy ennek ellenére egyáltalán nem unalmas, végig sikerült lekötnie, ami egyrészt Fuqua rendezésének köszönhető, mert még a csendesebb pillanatokat is sikerült néhány jellegzetes akciófilmes vágással felgyorsítania. Ráadásul nem öncélúan, mert a főhősünkben rejlő feszültséget ezzel sikerült a vászonra interpretálnia.

Ez a hozzáállás jellemzi A védelmezőt. Van egy sablonos alap, megfelelően kidolgozva, amit jó kis ötletekkel igyekeztek feldobni. A forgatókönyv kihagyásos szerkesztésmódja az egyik, ami megdobja az összképet, mert bármikor felmerülne a film sablonos mivolta miatt az a gyanúnk, hogy itt unatkozni fogunk, akkor a történet inkább hirtelen ugrik egyet. Volt még valami, amivel igyekeztek kitűnni az akciófilmek tengeréből: mielőtt Denzel akcióba lendülne, gyors vágásokkal felméri nekünk a terepet, és gizáskodásból bekapcsolja a stopperóráját. Ezt már nem kicsit éreztem erőltetettnek. Ahogy a maffiózós ír gengszteres közjáték is felesleges, sőt hiteltelen volt.

Viszont Denzel aprítása nagyon bejött, főleg a fináléban, ami ezúttal tényleg a mozi csúcspontja. A praktikeres árufeltöltő a bolti kínálat termékeivel harcol az orosz maffiózók ellen. Kommandózva, a vaksötétben, a Péntek 13 Jason Voorhees-ét megszégyenítő kreativitással. Néhány klisé meg számomra egyszerűen működik. Lehet, hogy gáz a lassított felvételes robbanás előtt sétálgatni, meg a zuhogó esőben farkasszemet nézni, de nekem tetszett.

A színészekről meg annyit, hogy Denzel barátunk rutinos rókaként akciózgat, Chloe Grace Moretz körülbelül annyira importált orosz kurva, amennyire én vagyok, Csókás Márton meg nem több ebben a moziban, mint egy gyenge Kevin Spacey klón. De legalább Chloe nem szerepel sokat. Ez is valami. Végeredményben azt mondanám, hogy ha a haveroddal be akarsz ülni, megnézni egy jó kis akciófilmet, akkor ezzel nagyon nem lőhetsz mellé. Nem olyan jó, mint a Kiképzés, de Fuqua középszeréből azért kiemelkedik. Ha meg Denzel Washingont nézzük, akkor jobb ez, mint a Védhetetlen, de még messze van A tűzben edzett férfi érzelmi és vizuális intenzitásától.

Ja, és légyszi lájkolj már minket facebookon!