Sziasztok, én vagyok a Szikla, és elhatároztam, hogy zsinórban gyerekfilmeket készítek, úgy talán elhiszitek rólam, hogy ez a zord külső, nemes szívet takar. Legújabb próbálkozásom ennek a 34 éve méltán elfeledett film remakelése, amelyben társam lesz a kis szöszi bögyös Terabithiás csaj, mely ez a székletszorulásos kiscsávó, a... jah abból a rakás szarból amiben ugyanezt a pofát vágta, csak fiatalabb volt pár évvel. No hát akkor csapassuk.

Egyébként nem értem miért vagyok ilyen szemét Rockkal, mert valójában nagyon kedvelem az ürgét, ugyanis - és most meg lehet kapaszkodni - egyetlen filmjében sem csalódtam akkorát mint egy ólajtó, sőt legtöbbször szállít egy 6-7-es szintet. Igazándiból semelyik filmjével se transzportálta magát a hipertérbe, de valahogy a béka seggét se sikerült még szemrevételeznie. És ez bizony igaz erre a filmre is. Ugyanis A Boszorkány-hegy egy minden szempontból nézhető ifjúsági kalandfilm - ezt de sokszor olvastam régen szombatonként reggel tízkor -, aminek legnagyobb hibája, hogy fantasyként próbálják aposztrofálni.

Szóval a történet szerint itt van ez a két csemete, akik űrlények lennének, és villámgyorsan vissza kell jutniuk a saját világukba, ha már idekeveredtek, mielőtt a gonosz emberek elkapnák és mindenféle kísérletnek vetnék alá őket a tudomány nevében. Hogy ezt elkerüljék, leakasztanak egy taxist, ez lesz a Szikla - ugye ami Willisnek működött '97-ben az nyilván neki is fog -, meg egy mindenki által tisztelt(?) dokit, akiről miután kiderül UFO-kutató is öt perc alatt körberöhögik. A két felnőtt természetesen segít a gyermekeknek, akik azért bőven szórják a paranormális tevékenységeket, és ennek köszönhetően a legjobb úton haladnak, hogy E.T. nyomdokaiba lépjenek.

Odaát a film alapjául szolgáló sorozat (?) igen csak népszerű. És a már említett 1975-ös első film után, 1995-ben is elkövettek egy remaket - úgy látszik az emberiség kollektív tudatában kell tartani, hogy létezik egy ilyesmi. Egyébiránt a filmecske a klasszikus családi mozidélután a Disney-val legjobb pillanatait idézi, kellemes szórakozás lurkóknak, és kibírható másfél óra a felnőtteknek, szóval nagyon nem lehet vele mellélőni.

De hogy ezt eladni fantasynek? Az azért mégis csak túlzás. A zene semmilyen, a színészek (?), akarom mondani a két gyermek, meg az ex-pankrátor hozza a kötelezőt - még utalás is van a Bullitra -, itt AnnaSophia Robb se nagyon csillogtatja, amúgy hegyomlásokkal sem takarható tehetségét, a legemlékezetesebb talán Carla Gugino, akinek egyszerre kell betöltenie a csodabogár, meg a vicces mellékszereplő titulusát. De könyörgöm, ha létezik igazság ezen a Földön, ez az Alexander Ludwig ez tűnjön már el jó mélyen valami B-filmes körben, mert azok a pillanatok amikor a kamera veszi, kinyitja a száját, vagy csak eloson a háttérben, és egyszerre zavar keletkezik az erőben. A végén még azt hiszik, ez a követendő példa fantasy területen, és akkor tényleg jaj a legyőzötteknek.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!