Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Végsebesség (1994)

2014. október 01. - Lazók György

Előfordult jó párszor az amerikai filmipar nagy ötlettelenségében, hogy a stúdiókat közös megvilágosodás érte, és ugyanazt a témát próbálták egyszerre feldolgozni. Legutóbb a Támadás a Fehér Ház ellen és Az elnök végveszélyben küzdött meg a nézők kegyeiért, de a ’90-es években nem egy hasonló párharcot megvívtak. A filmtörténet kevésbé jegyzett összecsapásai közé tartozik a Végsebesség és a Halálugrás viszálya. Mindkettő az ejtőernyősök világába invitálta a közönséget egy akciófilm keretében, de a moziba járókat egyik se érdekelte. A Halálugrás esetében ezen nem is csodálkozom, mivel halálosan unalmas lett, azonban a Végsebesség, ha nem is remekmű, egy laza, féktelenül repesztő adrenalin trip.

ter-1.jpg

Főszereplőnk az öntörvényű Ditch Brody (Charlie Sheen), aki azzal múlatja idejét, hogy elképesztő ejtőernyős mutatványokkal hozza rá a frászt a gyanútlan városlakókra. Két csínytevés között oktatást is vállal, egyik ilyen alkalommal pedig beesik hozzá a csinos, de tapasztalatlannak mutatkozó hölgyemény, Chris Morrow (Nastassja Kinski). Ditchnek egyből azon jár az agya, hogyan is fogja ágyba vinni, azonban a közös ugrás tragédiába fordul. Mivel az esetért őt tartják a felelősnek, nyomozni kezd, melynek során egyre bizonyosabbá válik, hogy a nő csak megrendezte a halálát. Ditchet volt KGB-ügynökök veszik üldözőbe és a helyettes államügyész (James Gandolfini) is megszorongatja. Ekkor újra feltűnik a nagyon is élő Chris, és még mélyebbre rántja a pácban.

Mint látható, a Végsebesség az ejtőernyőzés vadabb ágát egy kémsztoriba illesztette bele. Kitalálója, David Twohy A szökevény társírójaként szerzett magának hírnevet, később pedig a Pitch Black megalkotásával bővítette érdemeit. Twohyból bár sose lesz egy William Goldman, de érzéke a feszes történetvezetéshez vitán felül áll, amit ezúttal is hasznosít. A cselekmény éppen csak szusszanásnyi pihenőket engedélyez magának, de még ezek se nevezhetőek üresjáratnak. Teret kap bennük a humor, a helyére kerül a kirakósjáték egy újabb darabja, illetve módot kapunk rá, hogy egy kicsit jobban megismerjük a szereplőket. Kevésnek tűnhet erre ez a pár perc, ám Twohy van annyira jó író, hogy ezalatt is megkedveltesse őket velünk.

ter-4.jpg

Charlie Sheen a változatosság kedvéért megint önmagát adja, vagyis egy pimasz, nőfaló bulihuligánt, de hát ezért szeretjük. Annál szokatlanabb Nastassja Kinskit akciófilmben látni, aki inkább olyan művészibb jellegű alkotásokról ismert, mint a Mária szerelmei vagy az Egy tiszta nő. Kicsit idegenül is mozog ebben a közegben, a közte és Sheen közti tűz is csak takaréklángon ég. Kinski kevés alkalmat kap, hogy színészi tehetségét érvényesítse. A filmben szerepe szerint csak kihasználja Sheent, ami nem teszi rokonszenvesebbé, mégis ez vezet a legjobb közös jelenetükhöz. Amikor fordul a kocka és a nő könyörög a férfinak, hogy segítsen neki, Sheen és Kinski között csak úgy szikrázik a levegő. A mellékszereplők között van pár érdekes színészválasztás. Ilyen Christopher McDonald, a kocsijába szerelmes verőember, aki kihidrogénezett hajával tesz rá egy lapáttal a túlhajtott figurára. A szereposztók legnyerőbb választása mégse ő, hanem James Gandolfini volt, aki bámulatos átalakuláson megy keresztül. A film egy adott fordulata csak miatta válik hitelessé.

ter-2.jpg

Végsebességet Deran Sarafian rendezte. Nevéhez köthető a mifelénk igen kedvelt akció-vígjáték, a Fenegyerekek. Ő tulajdonképpen egy másodvonalbeli alkotó, akinek az 50 milkós költségvetést tekintve ez volt a legnagyobb dobása. Sarafian legfőbb tehetsége, hogy jó érzékkel keveri egymással az akciót és a humort. Mivel a Végsebességet a szeptemberi halálzónába küldték kivérezni, ez volt az utolsó koporsószeg mozis pályafutásában. Kár érte, filmje túl szórakoztató ahhoz, hogy sorsára rászolgáljon. Az akciójelenetek korrektek, és nem elhanyagolható módon túlnyomórészt élesben mennek. A fináléban az ejtőernyős kaszkadőrök olyan őrült kunsztokat vetnek be, melyekért nagyon remélem, hogy jól megfizették őket. A sodró lendületért cserébe az alkotók csak annyit kérnek tőlünk, hogy ne gondolkodjunk túl sokat a sztorin. Ha figyelünk, láthatjuk, hogy néha csalnak egy kicsit, hogy ne veszítsen a film a gyorsaságából, ami belátható vétség, hogy címéhez hűen elérje a végsebességet.

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

2014.10.01. 10:11:26

Szia Gyuri!

(Szólj nyugodtan, ha nem szereted, hogy így szólítanak.)

Bármennyire is udvariaskodásnak hangzik, de tényleg beléptél kedvenc szerzőim sorába, mert téma, stílus és terjedelem tökéletes összhangban van az írásaidban.

Egy baráti tanács: érdemes spoilerrre vonatkozó figyelmeztetést kitenni a szöveg elejére, ha elárulod a cselekménynek egy nagyon fontos mozzanatát. Mint például ebben a szövegben. Így az az ember se panaszkodhat, hogy előre elárulták a nagy fordulatot, aki még nem látta a filmet, vagy nem emlékszik rá pontosan. Persze tudom, hogy néha nem lehet úgy írni egy filmről, hogy a csattanóról nem beszélünk, de gondoljunk azokra az olvasóinkra is, akik még az élmény előtt állnak, és nem utána.

Stúdiók harca. Hát igen, ott volt még a két Robin Hood-film is (sokakkal ellentétben szerintem Costneré a gyengébb), vagy a két vulkános film, a DANTE POKLA vs. TŰZHÁNYÓ, melyek egyformán közepesek. Anno a POKOLI TORONY (1974) is két konkurens filmnek indult, de szerencsére a stúdiók rivalizálás helyett inkább egyesítették az erejüket. Szerintem jól tették.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.01. 11:25:09

@field 64: de most ne mááááááááá :((((( hát én most akkor fel is kötöm magam :(((((((((( ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Milyen másik Robin Hood film?

2014.10.01. 11:35:51

@scal:

Éppen van nálam fölös spárga. :)))

Pedig annyira figyeltem az árnyalt fogalmazásra, hogy kedvenc szerzőim vannak, és nem egyetlen kedvenc szerzőm. :))

„Milyen másik Robin Hood film?”

Hogyhogy melyik? Hát a John Irvin-féle film 1991-ből Patrick Berginnel, Uma Thurmannel, Jürgen Prochnow-val, Jeroen Krabbéval, Edward Foxszal. Nem mondom, hogy életem nagy élménye volt, de a jópofizó Costner-verziónál nekem jobban bejött.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.01. 11:37:00

@field 64: rohaggyak meg életemben nem hallottam róla.... baaaaaaaaaaaaaaaaaam

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.01. 11:56:47

@scal: sok van e földön miről nem tudsz

2014.10.01. 12:01:56

@scal:

OFF:
Látod, mindig akadnak felfedezésre váró gyöngyszemek. :))

Meglehet, az Irvin-film nekem azért tetszett jobban, mert több másodvonalbeli kedvencem is szerepel benne.

Kevin Costner mint Robin Hood szerintem tökéletes szereposztási tévedés, a Mel Brooks-paródia Robin Hoodját komolyabban tudtam venni ebben a szerepben, mint Costnert.

Mickey Rourke még az, akit időnként teljesen hozzá nem illő szerepekben foglalkoztatnak. Különösen viccesnek találtam mint Assisi Szent Ferenc: olyan volt, mint egy túltáplált, túlkoros napközis. De a mélypontot a VAD ORCHIDEÁK jelentette, amelyben valamiféle misztikusan dögös amorózót kellett volna adnia, ehhez képest úgy nézett ki, mint egy jóllakott cigányprímás, aki belealudt a szoláriumba.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.10.01. 12:20:46

@field 64: Kösz, jól esett, amit írtál! A spoiler nehéz ügy, mindig próbálok lavírozni, de az ilyen régebbi, nem annyira a fordulatokról szóló filmek esetében kicsit azért lazábban kezelem.

A Robin Hood-filmek közül a Berginest szinte már sajnálom, a Costner-féle jóformán eltaposta. Azt hiszem Amerikában a tévébe száműzték. Ennél talán többet érdemelt volna, már csak a színészek miatt is, ám igazság szerint ahányszor csak leültem elé, mindig eluntam egy idő után, míg a Costnerest egyes túlzásai (pl. boszorkányság) ellenére szívesen megnézem, ha belefutok.