Előfordult jó párszor az amerikai filmipar nagy ötlettelenségében, hogy a stúdiókat közös megvilágosodás érte, és ugyanazt a témát próbálták egyszerre feldolgozni. Legutóbb a Támadás a Fehér Ház ellen és Az elnök végveszélyben küzdött meg a nézők kegyeiért, de a ’90-es években nem egy hasonló párharcot megvívtak. A filmtörténet kevésbé jegyzett összecsapásai közé tartozik a Végsebesség és a Halálugrás viszálya. Mindkettő az ejtőernyősök világába invitálta a közönséget egy akciófilm keretében, de a moziba járókat egyik se érdekelte. A Halálugrás esetében ezen nem is csodálkozom, mivel halálosan unalmas lett, azonban a Végsebesség, ha nem is remekmű, egy laza, féktelenül repesztő adrenalin trip.

Főszereplőnk az öntörvényű Ditch Brody (Charlie Sheen), aki azzal múlatja idejét, hogy elképesztő ejtőernyős mutatványokkal hozza rá a frászt a gyanútlan városlakókra. Két csínytevés között oktatást is vállal, egyik ilyen alkalommal pedig beesik hozzá a csinos, de tapasztalatlannak mutatkozó hölgyemény, Chris Morrow (Nastassja Kinski). Ditchnek egyből azon jár az agya, hogyan is fogja ágyba vinni, azonban a közös ugrás tragédiába fordul. Mivel az esetért őt tartják a felelősnek, nyomozni kezd, melynek során egyre bizonyosabbá válik, hogy a nő csak megrendezte a halálát. Ditchet volt KGB-ügynökök veszik üldözőbe és a helyettes államügyész (James Gandolfini) is megszorongatja. Ekkor újra feltűnik a nagyon is élő Chris, és még mélyebbre rántja a pácban.

Mint látható, a Végsebesség az ejtőernyőzés vadabb ágát egy kémsztoriba illesztette bele. Kitalálója, David Twohy A szökevény társírójaként szerzett magának hírnevet, később pedig a Pitch Black megalkotásával bővítette érdemeit. Twohyból bár sose lesz egy William Goldman, de érzéke a feszes történetvezetéshez vitán felül áll, amit ezúttal is hasznosít. A cselekmény éppen csak szusszanásnyi pihenőket engedélyez magának, de még ezek se nevezhetőek üresjáratnak. Teret kap bennük a humor, a helyére kerül a kirakósjáték egy újabb darabja, illetve módot kapunk rá, hogy egy kicsit jobban megismerjük a szereplőket. Kevésnek tűnhet erre ez a pár perc, ám Twohy van annyira jó író, hogy ezalatt is megkedveltesse őket velünk.

Charlie Sheen a változatosság kedvéért megint önmagát adja, vagyis egy pimasz, nőfaló bulihuligánt, de hát ezért szeretjük. Annál szokatlanabb Nastassja Kinskit akciófilmben látni, aki inkább olyan művészibb jellegű alkotásokról ismert, mint a Mária szerelmei vagy az Egy tiszta nő. Kicsit idegenül is mozog ebben a közegben, a közte és Sheen közti tűz is csak takaréklángon ég. Kinski kevés alkalmat kap, hogy színészi tehetségét érvényesítse. A filmben szerepe szerint csak kihasználja Sheent, ami nem teszi rokonszenvesebbé, mégis ez vezet a legjobb közös jelenetükhöz. Amikor fordul a kocka és a nő könyörög a férfinak, hogy segítsen neki, Sheen és Kinski között csak úgy szikrázik a levegő. A mellékszereplők között van pár érdekes színészválasztás. Ilyen Christopher McDonald, a kocsijába szerelmes verőember, aki kihidrogénezett hajával tesz rá egy lapáttal a túlhajtott figurára. A szereposztók legnyerőbb választása mégse ő, hanem James Gandolfini volt, aki bámulatos átalakuláson megy keresztül. A film egy adott fordulata csak miatta válik hitelessé.

A Végsebességet Deran Sarafian rendezte. Nevéhez köthető a mifelénk igen kedvelt akció-vígjáték, a Fenegyerekek. Ő tulajdonképpen egy másodvonalbeli alkotó, akinek az 50 milkós költségvetést tekintve ez volt a legnagyobb dobása. Sarafian legfőbb tehetsége, hogy jó érzékkel keveri egymással az akciót és a humort. Mivel a Végsebességet a szeptemberi halálzónába küldték kivérezni, ez volt az utolsó koporsószeg mozis pályafutásában. Kár érte, filmje túl szórakoztató ahhoz, hogy sorsára rászolgáljon. Az akciójelenetek korrektek, és nem elhanyagolható módon túlnyomórészt élesben mennek. A fináléban az ejtőernyős kaszkadőrök olyan őrült kunsztokat vetnek be, melyekért nagyon remélem, hogy jól megfizették őket. A sodró lendületért cserébe az alkotók csak annyit kérnek tőlünk, hogy ne gondolkodjunk túl sokat a sztorin. Ha figyelünk, láthatjuk, hogy néha csalnak egy kicsit, hogy ne veszítsen a film a gyorsaságából, ami belátható vétség, hogy címéhez hűen elérje a végsebességet.