Mindenekelőtt tartozom egy vallomással. Rettegek a gyurmameséktől. Nekem mindig is ijesztőek voltak és nem mondanám, hogy a Doboztrollok segített ezt a félelmet legyőzni. Pedig próbáltam figyelmen kívül hagyni, de ez befolyásolja mindenféle véleményemet a meséről.
A Doboztrollok amúgy egy meseregény trilógia Alan Snow tollából. Ezáltal a film a három könyv összesűrített változata a vásznon. A történet szerint a kis francia viktoriánus városban léteznek ezek a kis minion és ewok szerelem gyerekeinek kinéző szemetet gyűjtő lények, akiktől retteg az összes városlakó. A gonosz Suvasz doboztroll sintér ugyanis elhitette velük, hogy a trollok igazából sajtot és gyerekeket rabolnak. Ugyanis tudniillik a sajt és a gyermek a legfontosabb mindenkinek. Ebben a sorrendben! Így hát amikor a polgármester morbid kislánya rájön, hogy a sok éve elveszett kisbabát nem brutálisan feldarabolták majd megették a trollok, hanem sajátjukként nevelik és szeretik, mindnyájan rájönnek, cselekedniük kell.
Ha nem lenne gyurma mese, és nem félnék tőle még mindig, azt mondanám nagyon tetszett. A trollok hajléka olyan, mint egy felújítás alatt lévő romkocsma, nagyon hangulatos kis lyuk. Mutatják is a mesében, hogy hogy eszkábálják össze a szemétből a dolgaikat, hogyan használják fel kreatívan (fogsor, lámpák, bakelit). Amúgy minden trollnak az a neve, ami a kis dobozára van írva, (ezért lehetett, hogy a bugyis dobozos trollt nem is nagyon szólongatták?). Ez a ruhájuk, enélkül elég pucérok lennének, ez ad nekik valahogy identitást. A szereplők kimerülnek doboztrollok, a kisfiú, Tojás, akit felneveltek, a Polgármester és bandája, kislánya, Suvasz és “cinkosai” személyében.
Tojás aranyos és szerethető, és ha jól hallottam akkor a kiáltásait nem szinkronizálták, így Isaac Hempstead-Wright (Trónok harca – Brandon Stark) hangjára lehetünk figyelmesek. A polgármester borzalmas burzsuj, a sajt szóviccekben is Major és nagyon jó példa arra, hogy, hogy legyünk sajtbolondok és hogy ne foglalkozzunk a kislányunkkal. Ezesetben Winnie-vel, egy igazi kis husis, élettel teli leánykával, akinek így rögeszméjévé válnak a doboztrollok. Aztán ott van Suvasz úr, egy olyan főgonosz akitől nem csak az ijed meg akinek gyurmamesefóbiája van. Hihetetlenül zseniális mind a szinkronja, mind a karaktere. Félelmetesen jó. (Szó szerint.) Végül ott van Potyka úr és Kópé úr, akik nem akarnak cinkos társai lenni Suvasz úrnak, mégis azok bánatukra, és személy szerint a filozofálgatásaikkal és beszólásaikkal a kedvenceim.
A rendezők ezúttal, Graham Annable és Anthony Stacchi. Mindketten az Animation Departmenten át jutott el a rendezői székig. Azonban utóbbit mégiscsak jobban ismerhetjük, ugyanis a Nagyon Vadon című animációs film is a nevéhez fűződik.
