John Wick felesége meghal, a tőle kapott kutyáját kinyírják, ultramenő kocsiját pedig ellopják. John Wick bosszút áll. Ennyi. Kell ez neked?

A film innentől kezdve egy akcióorgia. Ebben pedig kifejezetten jó, mert baromi látványos, vagány, stílusos, kellően változatos, pörgős, mindent összevetve egy percre sem fullad unalomba. Az operatőri munka kiemelkedően jó, a film képi világa teljesen magába ránt. Mivel ma már nehézkesen lehet komolyan venni egy ilyen régi típusú akciófilmet, ezért a készítők folyamatosan poénkodnak. Nem annyira önreflexív, vagy parodisztikus jelleggel, mint a Clive Owen nevével fémjelzett Golyózáporban, de azért mindenképpen értékelendő ez a fajta hozzáállás.

A b-filmes történetet, és az akció műfaj jellegzetes kliséit egy viszonylag egyedi gengsztervilággal próbálják ellensúlyozni, ami szintén a humorfaktort igyekszik erősíteni. A kelet-európai gengszterekből ugyan már kicsit elegem van (csak az elmúlt három hónapban 3x sütötte el nekünk Hollywood ezt az ordas klisét), ahogy a főgengszter hülye fia sablon is már egy kicsit lejáratott, de összességében van annyira szórakoztató az összkép, minden egyéb fronton, hogy megérje megnézni a John Wicket.

A főszerepben Keanu Reeves teljesen meggyőző, Willem Dafoe karaktere viszont maga a közhelyszótár. Ezt a szerepet bármilyen színészre bízhatták volna, annyira nem tesz hozzá semmit a nagy egészhez. Adrianne Palicki szintén harmatos ügyeletes keménycsajként, de az igazán fájó pont, az orosz maffifafőnök szerepében Michael Nyqvist, akinek írtak ugyan néhány jó beszólást, de összességében semmi tekintélye nincs a vásznon. Tudod, ő az a csávó, akire nem emlékszel a Mission Impossible 4-ből. A film befejezése többek között miatta is okozhat csalódást.

De hát ez nem egy komoly dráma, nem a színészi alakításokra van kihegyezve, ennél sokkal fontosabb, hogy a tempó mennyire rendben van. Az alapszituációt gyorsan, sallangmentesen vezetik fel, mégsem kapkodják el. A film zenei aláfestéseként funkcionáló zúzós rocknóták nagyon megdobják az egyébként is remekbeszabott képi világot. Az akciójelenetek nem újítják meg a műfajt, megelégszenek a maguk végtelen profizmussal előadott, véres, kegyetlen, gyors, de mindig követhető és hatásos megoldásaival.

Szükségünk van ilyen több sebből vérző, de ellenállhatatlanul szórakoztató, humoros, kemény akciómókákra? A magam részéről a válasz igen. Keanu Reeves fanok szintén megtalálhatják a számításaikat, Keanu végre értékelhető filmben szerepel. Kutyamániásoknak viszont nem ajánlom, mert az emberek aprításához hozzá vagyunk szokva, de a kiskutyák képen kívüli legyilkolása az túlságosan megrázó lehet. Szóval, nagyon úgy tűnik, hogy ez az év akciófilmje. A kérdés csak az, hogy kell ez neked?