“Ha nem lett volna ennyire rossz, még jó film is lehetett volna.”
Vannak filmek amik elé előítéletekkel, fenntartásokkal ülsz le, mert egyszerűen érzed és tudod a film traileréből, plakátjából, sztorijából, hogy ez pontosan olyan lesz, amilyenre számítasz és amit előre bánsz és röhögsz is egyben (főleg ha a legjobb barátnőddel nézed) mert nem kell jósnak lenni ahhoz hogy lásd, pár év múlva ezt az RTL egy vasárnap délutáni matinéban fogja leadni.
Nos, az Északiak: Viking Saga egy pontosan, hamisítatlanul ilyen film adaptáció (Igen, van belőle könyv. A kritika után nem biztos, hogy elolvasod). A sztori szerint egy falka Viking szabadságharcos elmenekül saját földjükről, hogy egy másik földön fosztogassanak és raboljanak és majd így gazdagon vissza kerüljenek valahogyan a saját hazájukba. Skóciában lyukadnak ki, foglyul ejtik a Király lányát, hogy majd milyen jó váltságdíjat kapnak érte, de a Király félelmetes HUN zsoldos serege nyomukba ered, és mit ne mondjak, eszük ágában sincs váltságdíjat fizetni, sőt teljesen más tervük van, mint a hercegnő papájának. A vikingek nyaka körül szorul a hurok de egy távoli harcművészetekben jártas misztikus keresztény szerzetes segít a kis csapatnak, hogy haza tudjanak találni.
Amúgy így olvasva tényleg nem is hangzik rosszul, de látva a filmet... Néha olyan érzésem volt mint hogyha a film A Viking: Váratlan Utazás lenne csak nagyon csúnya panorámával. De tényleg, ha már Skóciában vannak, legalább gyönyörű zöld tájakat mutassanak ha a fél film valamiért a vándorlásukról szól, ne pedig száradt szikkadt földeket! És ha lehet normális zenével. Nem tudom kinek az ötlete volt, hogy egy ilyen stílusú filmbe metal hangzásokat tegyen, biztos nagyon egyedinek és újdonságnak találta, de az igazság az, hogy nevetségessé tette azokat a részeket.
De ha csak ez tette volna. A főszereplő, főhős Asbjorn (akit a továbbiakban Björn Borgnak fogok nevezni ha még esetleg megemlíteném, mert már a film alatt sem tudtam megjegyezni a nevét) akit mintha Chris Hemsworthből és Alex Pettyferből (001, Vadócka) gyúrtak volna össze. Hemsworthből azért mert amikor először megláttam egyértelmű volt, hogy a külleme Thor-éra hajaz, Pettyferre meg azért mert az ő mimikái fellelhetőek voltak valahogy. Szóval ő, BjörnBorg vezette a folyamatosan fogyatkozó csipetcsapatot nagy vezetői szellemmel megáldva. A többiek között pedig megvolt a bolondos de azért bölcs öreg, a mindennel ellenszegülő kicsit lázadó tag, a jófej íjász (észrevettétek? Manapság mindenhova kell egy jófej íjász!!), illetve az akiről tudod, hogy elsőnek fog meghalni, illetve jelentéktelenebbek akikkel nem foglalkozik annyit a film, mert úgyis meghalnak. És a lány persze, ki ne maradjon. A legborzasztóbb dolog a filmben. Se jelleme, se külleme, se egy darab jó beszólása csak valami fura varázserőnek félig mondható alig hasznos képesség, amit természetesen nem magyaráznak meg. No meg a kedvencem, mint általában a végére hagyom, a szerzetes. Nekem az ő karaktere nagyon bejött, jól megcsinálták azokat a jeleneteket amikor ő harcolt, leleményes volt, teljesen normális és van egy két nagyon jó beszólása a filmben.
A gonoszokról csak annyit, hogy a rettegett HUN főgonosz Hjorr, a Trónok Harcából már ismert első (!!) Daario Naharis volt, akit valljuk be nagyon jó, hogy lecseréltek. (Ez azt hiszem sok mindent elárul.)
Amúgy ez egy svájci-német-dél-afrikai koprodukció volt Claudio Häh rendezésében, aki olyan filmekért felelős, mint a Coronado és Árnyék nélkül 2... Nem tudom, ezek a filmek jobbá tették-e a világot, de szerény véleményem szírint az Északiak ebben most kudarcot vallottak.
