A kezdet rendkívül egyedi pillanat. Tudd meg hát, jelenleg 10191-et írunk. Az ismert világegyetemet IV. Shaddam Padisah Császár irányítja. Az apám. Ebben az időben a legértékesebb anyag a Fűszer-Melanzs. A Fűszer meghosszabbítja az életet. A Fűszer kitágítja a tudatot. A Fűszer létfontosságú az űrutazáshoz. Az Űrliga és navigátorai 4000 éves mutáció eredményeként, a narancsszínű fűszergáztól képessé váltak a térhajlításra. Így utazhatunk az űr bármely pontjára mozgás nélkül. Ó igen, majdnem elfelejtettem megemlíteni. A Fűszer csupán egyetlen bolygón létezik az egész univerzumban. Egy sivár, száraz, sivatagos bolygón. A sivatag mélyén, sziklaszigeteiken élnek a Fremenek. Ősi próféciájuk szerint egyszer eljön egy ember... egy messiás, aki elvezeti őket az igazi szabadságba. Ez a bolygó, az Arrakis. Más néven: DŰNE.

Valóban... egyedi pillanat a kezdet. Amikor a fenti mondatok elhangoznak Irulan hercegnő, azaz Virginia Madsen ajkairól - aki soha életében nem volt még egyszer ennyire gyönyörű filmvásznon, talán csak amikor a Christopher Lambert megprütykölte a Hegylakó 2-ben - még azt hittem egy csodálatos filmet fogok kapni. Jött a lenyűgöző főcím, a Toto remek zenei aláfestésével, és utána... bevallom, egyre kevésbé értettem, mit is látok éppen. Rövid, és tömör véleményem a filmről, hogy az eleje (5-10 perc) iszonyat rendben van, a vége (mármint a stáblista) szintén tökéletes. De ami a kettő között foglal helyet, azt lehet nem ártott volna kidobni a fenébe. Ha pedig a hosszabb véleményem érdekel, akkor olvass tovább.

A Dűnét 1965-ben írta Frank Herbert hosszas nélkülözés és megaláztatás után. A világ legsikeresebb sci-fi regénye lett a maga 12 milliós eladott példányszámával. Noha összehasonlítva a világirodalom egyéb remekműveivel, pl. A Gyűrűk Ura, Tíz kicsi néger, Harry Potter röhejesen hátul kullog. Jelentősége mégsem lebecsülendő, mert egész univerzum épül rá. Talán nincs még egy olyan regény, amely ennyire boncolgatna filozófiai, egzisztencialista vagy éppen vallási kérdéseket egy űropera kereteibe ágyazva. Ha pedig azt nézzük, hogy mennyi sikersztori nőtt ki belőle; Warhammer 40.000, Trónok harca, akkor eljutunk oda, hogy a harmadik legmeghatározóbb univerzummal rendelkezik a Star Wars és a Star Trek mellett. Akárhogy is, akit érdekel a sci-fi, a DŰNE megkerülhetetlen.

Engem pedig érdekel. Még középiskolás koromban találkoztam vele, soha nem hinnétek el, játék formájában, és akkora hatást tett rám, hogy azonnal rávetettem magam a könyvre. A könyv sikere véleményem szerint abban rejlik, hogy Herbert korszakalkotó kérdéseket tesz fel, és mégis gördülékeny, érthető formában közli azokat az olvasóval. Bárki megértheti, még egy tizenhat éves is, aki addig leginkább lapozgatós játékkönyveken nevelkedett. Az alapművet érthetetlen módon csupán háromszor adták ki hazánkban. Először 1987-ben, Kuczka Péter Kozmosz sorozatában két kötetben. Másodjára 1997-ben a Szukits három kötetben. Végül 2003-ban sikerült kiadni végre egyetlen kötetben, aminek 2012-ben lett egy letisztázott verziója. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a könyv két éve létezik itthon úgy, ahogy az 1965-ben megszületett.

Prológus

Titkos jelentés az Űrligának. Négy bolygóra kell különös tekintettel lennünk, amelyek veszélyeztethetik a Fűszertermelést. Az Arrakis bolygó - a Fűszer forrása. A Caladan bolygó - az Atreides-Ház otthona. A Giedi Prime bolygó - A Harkonnen-Ház otthona. A Kaitain bolygó - az Ismert Univerzum Császárának székhelye. Küldjenek egy hármas szintű Navigátort a Kaitain bolygóra, hogy válaszokat követeljen a Császártól. A Fűszer nem apadhat el.

A könyv után hamarosan megtudtam, hogy ebből készült valamikor egy film is. Naná, hogy érdekelt. De a 90-es években járunk, nem létezik internet amin két tattintás az IMDb, és onnan még egy a torrent. Komoly nyomozati munkámba került, mire levadásztam ezt a filmet, amit soha nem vetítettek nálunk, így szinkronja sem volt még. Egész pontosan öt évvel később, 2001-ben készült hozzá egy kritikán aluli szinkron, amikor kapott egy botrányosan fapados DVD kiadást.

Persze nem lepődök meg rajta, ha elsőre nem értek egy filmet. Hiszen a Szárnyas Fejvadászt éveken át néztem, mire megkedveltem, és felfedeztem értékeit. Az ötödik elem is másodjára lett a kedvencem. A Dűnét viszont most már legalább ötvenszer láttam, és bár sok erénnyel rendelkezik, mindegyikre jut legalább két hátrány. Állítólag ez a világ egyetlen olyan filmje, aminek nem csak szélsőséges imádói, és utálói léteznek, hanem gyakran ez a két ellentétes érzés, ambivalens módon egyetlen személyen belül jön létre. No, valahogy így vagyok vele én is.

Miért rossz ez a film? Nézzük csak. Ha olvastad a regényt, leginkább azért, mert amit abból ez a film visszaad az szinte csak a felszín. Harc a Fűszerért. Vagyis adaptációként nem állja meg a helyét. Ha viszont nem olvastad, akkor javarészt azt se érted ki kicsoda, kiknek másokhoz milyen a vonzati viszonya. Mi miért történik? És különben is ki a tököm az a Kwisatz Haderach? Szóval borzalmas. Megnézése előtt tegyél fel egy kérdést, mi miatt bosszankodnál kevésbé? Hogy sok minden kimaradt a regényből, és összecsapottnak látszik az elején szépen felépített status quo? ERGO: a könyv sokkal jobb volt. Vagy nézel magad elé a stáblistát követően, hogy mégis mi a franc volt ez az egész? ERGO: kénytelen leszel elolvasni a könyvet, hogy abban találj választ kérdéseidre melyek nem hagynak nyugton.

A filmből két - egyes mendemondák szerint három - elérhető verzió létezik. A moziverzió 137 perc - nálunk 130 a PAL NTSC formátum konvertálásából adódóan. A bővített verzió 177 perc. A rebesgetett harmadik verzió állítólag 240 perc, de ez valójában urbánus legendákra épül, mivel a bővített verziót két részletben adták le a televízióban, reklámokkal feldúsítva az 2*90 perc + 2*30 perc reklám és máris kijön a négy órás képzeletbeli verzió. A film nyers vágása 16 órás volt. Ezt vágták vissza előbb nyolc, majd öt, végül két óra tíz percre. El lehet képzelni milyen hentes munka zajlott, és ezzel el is jutottunk az egyik fő problémához. A Dűne három könyvből áll, ezt egyetlen módon lehetett volna kivitelezni, ahogy Peter Jackson tető alá hozta A Gyűrűk Urát. Sehogy máshogy. De erre 1984-ben természetesen nem volt koncepció, elképzelhetetlen lett volna az, hogy valamit három külön álló filmben készítenek el, és a másik két részt az első sikerének függvényében hagyják lebegtetni, az meg pláne nem, hogy mind a hármat egyszerre forgatják le.

Ugyan 2000-ben megpróbálták így filmre vinni a könyvet, de az alacsony költségvetésnek hála, az sem lett egy tökéletes verzió. Igazából egyetlen pozitívum, amit fel tudok vele kapcsolatban hozni, hogy rendkívül regényhű, vagyis adaptációként az jobb. Nem árt tudni azt is, hogy az alapanyag közel 500-800 oldal - kiadástól függően -, amit Herbert úgy vágott szét három kötetre, hogy azok nagyjából egységes részeket alkossanak. Az első könyv elbeszéli az Atreides-Ház bukását, a második Paul gerillavezérré válását, míg a harmadik a Messiás eljövetelét. Hát Lynch sajnos nagyon nem ezt csinálta. A 130 percből, körülbelül 80 foglalkozik az első résszel, és ugyan ezzel önmagában még nem is lenne nagyobb probléma, de már itt látható, hogy a maradék kettőre összesen nem jut elegendő idő. A második könyv nagyjából húsz percet kapott, míg az utolsó könyvre félórát szánt. Botrány.

Az arányok ilyesfajta eltolódása végett a film vállalhatatlanul összecsapott lett, én pedig azzal nyugtattam magam sokáig, hogy ez bizonyára a hosszabb verzióban lesz érthetőbb. Azért közel ötven új percben sok mindenre ki lehet térni, lehet magyarázni ezt azt. Háttér információt nyújtani, nem lesz annyi minden kusza. Idén januárban végre be is tudtam szerezni ezt a hőn áhított verziót, és azon nyomban akartam róla írni. Utána kiderült, hogy a Dűne idén lesz harminc éves, és miért ne várjak vele akkor már a pontos dátumig. Úgyhogy eddig tartott azok számára a mesedélután, akik nem látták a filmet, innentől kezdve nagyon mélyen behatolunk a Dűnébe, és bár nem hiszem, hogy bármit el lehetne spoilerezni erről a filmről, aki szeretné önmaga felfedezni, az itt hagyja abba az olvasást, nézze meg a filmet, és ha sok kérdése támadt jöjjön vissza, szeretettel várom. Én figyelmeztettem mindenkit, aki tovább halad magára vessen!

A bővített változat azonban sajnos ha lehet így fogalmazni - el se hiszem, de lehet -, még inkább csalódást okozott, mert a vágók a létező legrosszabb megoldást választották. Noha rengeteg új jelenet került a filmbe, ezek részarányosan oszlanak meg a három könyv tartalma között. Vagyis az első könyvet tárgyaló rész hízott 80 percről 110-re, a második részt bemutató 20-ról 30-ra, és az utolsó rész meg 30 percről 32-re. Nem akarom elhinni! Igazából gondolhattam volna rá én butus. Ez a verzió még attól is elvette a kedvem, hogy a mítoszokba vesző első vágás után kajtassak, nyilván ez ott is megismétlődik. Sőt, valószínűleg a nyers verzió 16 órájára is ez lesz a jellemző.

Ráadásul a bővített verziónak van egy eddig nem említett pikantériája. Ezt ugyanis a TÉVÉ-nek vágták össze, vagyis a mozisból minden olyan jelenetet kivágtak, ami nem lenne megfelelő a tévéző közönségnek, netalán rossz közérzetet okozna. Egyes jeleneteket totál más kameraállásból tettek be, van amit szimplán kihagytak, és így tovább. Emiatt kiveszett a filmből az a zsenialitás, ami Lynch miatt mégis jellemző az eredetire. Ráadásul a bővített jelenetek egyáltalán nem olyan hatást eredményeznek mint a Mennyei Királyság esetében, sokkalta inkább egy Hobbit - Bővített verziót, ahol a betoldott jelenetek nélkül is éppoly érthető - esetünkben érthetetlen - a cselekmény. Pl. A Herceg testőre a lantját pengeti, vagy éppen szaval egyet... ki a tököm kíváncsi erre? Ezek nyugodtan mehettek volna a DVD kihagyott jelenetei közé afféle érdekességnek. És bár lesznek hasznos betoldott jelenetek is, de inkább a fölöslegesek lesznek a jellemzőbbek. Az ismertető során ezekre részletesen kitérek.

A másik sarkalatos pont, ami miatt a film zagyvaságnak hat, az a rengeteg háttér információ, ami a könyvben belső monológ formájában zúdul az olvasóra. Arról nem is beszélve, hogy Herbert Tolkienhez hasonlóan rendkívül komolyan kidolgozott függelékkel látta el regényét. Például kapunk egy komplett névjegyzéket, ahol megtudhatjuk, hogy mi is az a Bene Gesserit. Itt a filmben meg jöjjünk rá magunk. Bármikor ha kapunk egy új szót, és ha zavar kikereshetjük. Kapunk eligazítást a fennálló helyzetről. Ha egy történet a jövőben játszódik az esetek 90%-ban az olyan 50-100 évet jelent a jelenünkhöz képest. De 10191!!! Az azért beláthatatlanul messze van.

Ezen kívül kapunk térképet a Dűnéről, annak környezettanáról, vallásáról, és a Házak egymás közötti viszonyáról. Ebbe olyan mélységben mint a Trónok Harcánál nem megy bele Herbert, ráadásul az ő világa nagyon fekete-fehér, de ez egyáltalán nem zavaró. Itt csupán két család vívja ádáz harcát a Fűszer feletti uralomért. A nemes Atreidesek, akik vérvonalukat egészen az ókori görög héroszokig tudják visszavezetni. És a kegyetlen Harkonnenek, akik brutalitása olyan mértékű, hogy a Gestapo afféle öregcserkész egyesület mellettük. Az egyetlen Ház, amely rajtuk kívül megemlítődik az a Corinno, amely jelenleg regnál az Univerzumban. A családok mellett nagyon sok tőlük független Frakció ügyeskedik, akik kihasználják évezredes tudásukat a maguk javára. Ilyen a már említett Bene Gesserit és az Űrliga.

Mindezek miatt, és hogy a történetet valóban szépen ki lehessen fejteni, lehet nem ártott volna sorozat formájában elkészíteni a filmet, de lássuk be, a 80-as években egy televíziós sorozat még egyáltalán nem forrt ki annyira, hogy erre lehetőséget adjon. Esetleg most az HBO belevághatna, de lassan tíz éve fel se merül, hogy a  Dűnéhez nyúljanak bármilyen formában. Illetve 2010 környékén felröppent a hír egy lehetséges újrafeldolgozásról, de azóta sincs se kép se hang a projectről.

Na most Lynch mindezek érzékeltetésére a létező legrosszabb megoldást választotta. Színészei végignarrálják a legtöbb dolgot, amit a könyvben IS narráltak, de míg ott ez egy teljesen elfogadható eszköz, filmben rohadt hülyén jön le, ahogy MINDENKI, kivétel nélkül megosztja magvas gondolatait a nézővel. Ridley Scottot zavarta Deckard narrációja a Szárnyas Fejvadászban. Pedig az csak egy ember, és egy ilyen magánnyomozó típushoz illik is. Hát ebben a filmben mindenki magánnyomozónak hiszi magát.

Ennél már csak az a rosszabb, amikor KIMONDANAK dolgokat, ahelyett, hogy MUTATNÁK, ami egy film esetében kifejezetten hasznos néha. Rögtön az első jelenetben a Császár és egy hármas szintű Navigátor beszélgetnek arról, hogy mi is fog itt történni, mit fog a kedves néző látni... De miért? Először is maga a jelenet rohadt jó. Már itt nyilvánvalóvá válik, hogy a DŰNE összetéveszthetetlenül egyedi látványvilággal operál. Nem hasonlít semmihez, amit eddig mozgóképen láthatott a nagyérdemű. Pedig ekkoriban azért készült pár meghatározó film. A későbbiekben ha sci-fit készítettek, annak látványvilágát szinte minden esetben vissza lehet vezetni valamelyik ekkoriban készült film vizualitására. Az ötödik elem például elsőre nagyon egyedinek tűnik, de lényegében egy Szárnyas Fejvadász, ahol nem esik az eső. Vagy ott a Pitch Black egy Nyolcadik utas a halál pepitában. A Dűnéből viszont egy másodperc után le lehet vágni, hogy ez valami teljesen más. Az ember elhiszi, hogy mindez létezhet 8000 év múlva.

A Dűne világáról tudni kell, hogy az ismert univerzumot csak emberek létesítik be. Mármint nincsenek benne idegen civilizációk, egyéb intelligens lények, fajok. Ez a filmből egyáltalán nem derül ki, és máris felmerül a kérdés. Akkor mi az isten ez az akármi itt? Mert nekem valami puhatestű szerencsétlenségnek tűnik, aki egy női nemiszerven keresztül kommunikál.

Nos ő egy ember, aki már 4000 éve szedi a Fűszert. Kicsit megváltozott, istenem, minden drognak vannak velejáró mellékhatásai. Sokáig élsz igen, kitágul a tudatod igen, utazhatsz az űrben igen, cserébe ez lesz belőled, aki lényegében már csak egy haltartályban tud élni, amiben állandó mennyiségű fűszergáz gomolyog. Nem véletlenül fejtik ki, hogy Harmadik Szintű, ami olyan mint a ráknál a végső stádium. A legérdekesebb ebben az egészben, hogy a könyvben sincs ez benne. Ellenben Herbert 1969-ben megírta a Dűne ciklus második regényét, A Dűne Messiása címmel, és ott ír egy Edric nevű szörnyszülöttről, na hát ő lenne ez a kis kedves jószág. Igazából semmi értelme, hogy szerepel a filmben, azon kívül, hogy felkészítse a nézőt, hasonló borzadályokkal fog találkozni egész végig.

Edric és IV. Shaddam beszélgetéséből egyébként sok mindent nem tudunk meg. Lényegében eldarálják az egész cselekményt, lelőnek egy csavart, és sok mindenre hivatkoznak, amiket akkor érthetsz meg, ha elolvasod a regényt. Kezdjük ott, hogy IV. Shaddam egy Padisah Császár, ez azért valamit mutat. A császárok a történelem során sokkal elnyomóbb monarchák voltak a királyoknál, egyszersmind szakrális tisztséget is betöltöttek, a padisah pedig egyértelműen keleti titulus. Az, hogy ez egybeforrt azt mutatja, hogy a Dűne világa mélyen vallásos, és bár sok náció népesíti be alapvetően homogén, itt már olyasmin nem vitáznak, hogy a zsidóknak, a keresztényeknek, vagy a mohamedánoknak volt-e igazuk. Sok embernél felmerül kérdésként, hogy lehet ennyire meghatározó a vallás a 10.000. évben? Lévén manapság már mindenki materialista, darwinista, meg empirikus.

Ezt értem, de jelenleg meglehetősen kevés a császárság is. Ugyanakkor ezek az emberek elfelejtik azt is, hogy ez a szkepticimus leginkább a nyugati világban terjedt el, és a világ nagyobb részén igenis mélyen vallásosak a népek. Tudom, a legtöbben nem is veszik őket emberszámba, mert harmadik világ, meg fejletlenebbek... de sokan vannak ám. És jó páran meglehetős fanatizmussal harcolnak az igazukért. Sőt tovább megyek, én a magam részéről Lengyelországot, vagy éppel Olaszországot se tartom annyira elmaradott területnek, és ott is több a hívő mint a nem hívő. Azután ott van az USA, ahol a republikánusok - főleg választási kampányaik során - minden második mondatukban Istent emlegetik. És akkor nem is tértem ki azon területekre, ahol meg mai napig harcolnak vallási kérdések miatt, pl. Észak-Írország, vagy Palesztina. Maradjunk annyiban, hogy nem nagyon lehet itt tudni, mi lesz 8000 év múlva.

Az is roppant érdekes, hogy a legtöbb sci-fiben van egy uralkodó. Úgy látszik a sci-fi írók SEM tartják élhető társadalmi formának a köztársaságot. Shaddamunk tehát érzékeny búcsút vesz leányától, Madsent a továbbiakban soha többé nem látjuk, leszámítva pár pillanatot a film végéről. Ezzel sok gond nincs, mert a könyvben Irulan afféle krónikás, aki a Messiás életét írja meg, vagyis amit itt látunk az már mind megtörtént. Így a film adott pontjain hangját majd hallhatjuk. Ez egyébként rávilágít egy újabb dologra, amiben baromi jó a film. Még a legkisebb szerepekben is tökéletes alakításokat láthatunk. A Dűne lenyűgöző szereposztással bír.

A Császárt José Ferrer játssza, olyan méltósággal, amivel ritkán találkoztam filmben. Szerepe ugyan nem sok, de nagy szarkavaró az öreg, mert lényegében ő uszítja egymásnak a két nagy Házat. Az Atreidesek ugyanis egyre népszerűbbek humánus cselekedeteik miatt és félő, hogy a trónusra törnek, ráadásul egyes hírek szerint a Herceg titkos hadsereget képez. A Császár emiatt a legnagyobb megtiszteltetésben részesíti, kormányzóvá teszi a Dűnén. Eddig ez a Harkonnenek hűbérbirtoka volt, és, hogy a Császár keze tiszta maradjon, a piszkos munkát majd ők végzik el, amikor újra visszatérnek a Dűnére. Kiirtják az Atreideseket, látszólag azért, mert kitúrták őket a jogos birtokukról. Mindenkinek világos? Minek kellett ezt megtárgyalni?

Ugyanakkor egy sokkal fontosabb dologról a moziverzióban egy szó nem ejtődik. Miszerint a Dűne világa már letudta a Mátrix és a Terminátor teljes cselekményét nagyjából i.sz. 6000-ben. Eddigre olyan gondolkodó gépek irányították az univerzumot, akik már apátiába taszították megalkotóikat. Az emberek azonban fellázadtak és végül elpusztították a robotokat. Annyira vérszemet kaptak, hogy minden gépet, aminek a legkisebb köze van a gondolkodáshoz megsemmisítettek, beleértve a számítógépeket is. Emiatt lehetséges az, hogy a Dűne világa technikailag fejlett ugyan, de ez mechanikus technika, nem elektronikus. Hogy az emberek inkább a vallás és misztikum felé nyitnak a tudomány helyett.

Minderre annyi utalás történik, hogy a Navigátor megjegyzi, hogy az Ix-ről hajlította a teret, és hogy nagyon sok gép van ott. Az Ix és a Richese bolygó az a kettő, ahol még egyáltalán található bármiféle gondolkodó gép. Nem veszélyes mennyiségben, amúgy mutatóba. A bővített verzió mindezt elmeséli, egy férfi narrátor hangján keresztül, de a megvalósítás borzalmas, rajzokat mutogatnak - nem is valami jókat - úsztatják a képeket, és ott már átesnek a ló túloldalára. Hatszor elismételnek mindent. Összességében mire az első jelenetnek vége, a moziverzió még csak tíz percnél jár, a bővített meg már kis híján a duplájánál.

A jelenet mégis azért nagyon jó, mert tisztán átjön, hogy a Császár FÉL. Az ismert univerzum, teljhatalmú ura, mint egy gyermek bevall mindent, egy Navigátornak. Miért lehet ez? Mert a valódi hatalom nem a Császár kezében van, a valódi hatalom annak a kezében van, aki a Dűnét kontrollálja. Mert ha Fűszer van, minden van. Vesd össze, hogy a Benzintől nem élsz tovább, és nem leszel okosabb, csak mennek vele az autók, és mégis mennyire fontos. Vagyis az Űrliga legalább akkora erőt képvisel mint az úgynevezett Császár. Olyan foghegyről beszélnek hozzá, hogy az bicskanyitogató. Testőrsége és saját igazmondó boszorkánya sem maradhat vele egy teremben. Lényegében az Űrliga hasonlít a Magyar Állami Vasutakra, ők is mozgás nélkül utaztatnak, és félvállról beszélnek az emberekkel.

A Bene Gesserit Tisztelendő Anyát Sian Phillips alakítja, aki esetleg a Titánok Harcából lehet ismerős, ahol Cassiopeiát alakította. A Bene Gesserit egy olyan elmefejlesztő iskola, akik lényegében a női machinációt emelték mesteri szintre. Kicsit a mai Angolkisasszonyokhoz hasonlítanak - félre értés ne essék. Tagjaik közé csak nőket vesznek fel, és telepatikus úton képesek hatni szinte akárkire, hangjukkal afféle modernkori szirénekként bárkit elkábítanak, és rávesznek olyasmire, amit az egyébként nem tenne meg. Ezen kívül egytől egyig gyönyörűek és bármely férfit el tudják csábítani - amire azért van szükség, mert a társadalom még 10.000-ben is férfi központú.

Na most nézzetek már ezekre a nőkre itt fönt! Ugye, hogy már fel is állt? Hát esküszöm, sok mindent nem értek a Dűnében, de inkább minden egyéb felett elsiklanék, ha nem ezeket a Robotzsaruszökevényeket kéne sasoljam, mint csábító démonokat. Paul Verhoeven megnézte a Dűnét, és már tudta, hogy a Robotzsaru egy Bene Gesserit legyen férfiban. De legalább szemöldökük lenne. Ráadásul Tisztelendő Anyából egy van, mint a Pápából is. És neki valóban tarra kell borotválnia a fejét, de nem minden Bene Gesseritnek. De legyen, tételezzük fel, hogy 8000 év múlva az lesz a szexi, ha a legjobb nők Yul Brynnerre hasonlítanak, és a férfiak jelentős része a kopasz csajokra izgul. A probléma csak az, hogy Leto Atreides Herceg ágyasa Lady Jessica is Bene Gesserit, és mégis meg van a haja, és ő Francesca Annis alakításában, valóban egy gyönyörű és vonzó nő. Tehát a film, még a saját logikája szerint SEM következetes.

A filmből legalább kiderül az is, hogy a telepátia terén nagyon ott vannak, megérzik a hazugságot, és a hatalmuk nekik is meglehetősen nagy. Olyannyira, hogy még a Császár előtt is titkolóznak, lévén ő csak uralkodik, gondolatot olvasni nem tud, azt hazudnak neki, amit akarnak. Ők egyfajta fajnemesítést is végeznek a hatalom megszerzése érdekében, de a legutóbbi ármánykodásukat, - miszerint az Atreideseknél lány foganjon, akit majd összeházasítanak a Harkonnenek egyik fiával - keresztül húzta egy 8000 év múlva is létező fogalom, a SZERELEM. Így született meg tehát Paul Atreides, akit valamiért az Űrliga mindenképpen halottként akar látni.

Az Űrliga teljes másképp machinál. Ők tisztán matematikai úton végzik jól kimódolt számításaikat, és addig osztottak szoroztak, míg nem az jött ki, hogy 42, hanem, hogy Leto Herceg egyetlen örökösének mindenképpen meg kell halnia a két Ház harcában, vagy itt nagyon nagy baj lesz. Nincs ebben semmi érzelem, nem haragszanak ők Paulra. Tiszta üzlet, hideg logika alapján döntöttek így. A csillagászat ugyanis, tiszta matematika. Hogy miért akarják a halálát, azt lehet maguk sem tudják, emiatt a Tisztelendő Anya máris utazik a Caladan bolygóra, hogy megvizsgálja a fiút. Ha leszámítjuk a rajzolt kezdést, a bővített verzióban a szereplők közti párbeszédek komplexebbek, vagyis ebből a szempontból egyáltalán nem tett rosszat a filmnek a bővítés. De annyira tökéletes Irulan monológja, hogy mindenképpen a moziverzióra szavazok a nyitányban.

Az Atreides-Ház

A lassú penge áthatol a pajzson.

Mint írtam a nemes Atreidesek az abszolút jót képviselik a történetben, még árnyékuk sincs annyira jók és tiszta szívűek. A bolygójuk is ideális, amolyan Föld kettő ez a Caladan a békés óceánjaival. A történet központi hőse Paul Atreides lesz, akit az ekkor 25 éves Kyle MacLachlan alakít. Paul a könyvben jóval fiatalabb, 15 éves csupán, de szerintem ez a változtatás egyáltalán nem feltűnő. MacLachlan amúgy is nagyon kisfiús, inkább az egyenruha öregíti, és a szerepben szinte felolvad, ami különösen azért nagy szó, mert ez élete első filmszerepe. Lynch annyira megszerette, hogy később szinte állandó főszereplőt faragott belőle filmjeihez, ugye a nagy sikerű Twin Peaks Cooper ügynökét is ő alakítja.

Éppen egy filmkönyvet nézeget, amely további háttér információval szolgál a Dűnéről, megtudjuk többek között, hogy a sivatag leginkább a férgek miatt veszélyes, egyik másik fél kilométeres hosszúságúra is megnő. Az óriásféreg a Dűne legikonikusabb szörnye. Annyira remekül csinálták meg a hatalmas porszívócsövet, hogy később a Tremors, sőt még maga George Lucas is lenyúlta, és a földbe ásva felhasználta A Jedi Visszatérben.

Paul egy szem gyermek, és mint írtam lánynak készült, barátai nincsenek, de nevelői annál inkább. Rögvest hárommal is megismerkedünk. Az első Gurney Halleck, akit Patrick Stewart alakít. Stewart ekkor még messze járt az X-men Xavier professzorától, sőt az Enterprise hídjától is. Egyetlen filmszerepe az Excaliburban volt, előtte csupán televíziós sorozatokban szerepelt, negyven éves is elmúlt, és mégsem akarták felfedezni. A Star Trek Picard kapitányát állítólag ezen szerepe miatt kapta meg, ami nem is csoda. A trubadúr-harcos szerepében ő is kiemelkedően jó. Ő Paul tanára, és Leto Herceg személyi testőre. 

A király medikusát Dr. Yueh-t Dean Stockwell alakítja. Ő tipikusan az az ember, aki rengeteg filmben és televíziós sorozatban feltűnt, valahonnét ismerős, de a nevére nem emlékszel. Nagyon jó karakter színész, többek között szerepelt a Quantum Leap-ben, a Langolierekben, Kék bársonyban és az általam annyira szeretett Neve: Senkiben is. A Dűne világában a Hippokratész-i eskü már nem elegendő, így egyfajta kondicionálással érik el, hogy az orvosok még akaratuk ellenére se tudjanak ártani az embereknek. Ennek legmagasabb fokát egy gyémánt alakú tetoválással jelzik az orvosok homlokán. Akik ilyen magas szintű kiképzésben részesültek, teljes biztonsággal dolgozhatnak a nemesség tagjai környezetében.

Paul mentora, Thufir Hawat lesz, a Mentát. A mentátok emberi számítógépek. Kicsit úgy kell elképzelni őket mint a Star Trek Spockját, akik mindig a logika alapján hozzák meg döntéseiket. Miután az ember kiirtotta a gépeket, szükségessé vált kiképezni az azokat helyettesítő embereket. Mentát azonban csak kiemelkedő mentális képességekkel rendelkező személyből lehet. A legtöbb nemesi ház szolgálatában található egy mentát. A könyvben leírják, hogy a szellemi képesség kiterjesztését egy ital segítségével érik el, ez a sapho - mintha Red Bullt innál, csak ezerszer nagyobb eredménnyel -, ez lassan elszínezi az ajkaikat. A gyakorlatban úgy fest, mintha rohamos iramban kirúzsozták volna magukat. Na ezt Lynch még megdobta azzal, hogy a filmben szereplő mentátok tízcentis szemöldököt kaptak. Nem mondom, hogy olyan rossz ötlet volt, de annyira jó se. Thufir a Herceg főorgyilkosa, és leginkább a palota védelemért felelős. Freddie Jones kelti életre, akit Lynch előző filmjéből Az Elefántemberből hozott magával.

És akkor már említsük meg Duncan Idahot is, a kardmestert, aki mind a regényben, mind a filmben keveset szerepel ugyan - vele egy későbbi jelenetben találkozhatunk -, de nekem személyes kedvencem, és olyan feelinges figura mint Bobba Fett, vagy Boromir. Talán azért, mert az életét adja az Atreidesekért, halálát nagyon összecsapták a moziban, a regényben 19 sardaukart nyírt ki egymaga, mire végül legyűrték. Őt Richard Jordan alakítja, aki szintén szerepelt jó néhány ismertebb filmben, Vadászat a Vörös Októberre, Logan futása.

Most lehet utálni azért, amit mondani fogok, de - bár tudom, hogy ma már szörnyen gagyin fest - nekem valamiért rohadtul tetszik a pajzsos harc. Ez leginkább a Star Wars tükrében szégyen ma már, hiszen annak technikája ennyire nem avult el. De a Pajzs a világ első filmben alkalmazott számítógépes effektusa, ahol leutánozták az emberi formát. És akármennyire is elavult, szerintem stílusosan elavult. Az utána következő gladiátorharc teljesen korrekt, megállja a helyét most is, és egyúttal ízelítőt kapunk a hangmodulátor alkalmazásából. Ez szintén nem szerepelt a regényben, ott a harci technikák terén ismét úrrá lettek a vágó és szúrófegyverek, vagyis a közelharcra terelődött a hangsúly. A párbajoknak különösen nagy hagyománya dívik. De a hangmodulátor egyike azon adalékoknak, amik igenis jót tettek a filmnek. Lynch azt mondta nem akart Kung-fu harcot látni a dűnék között. Herbert amúgy is írt lézerfegyverekről, az Atreidesek hangfegyvere azonban modernebb, igazi unikum a sci-fi területén, és ami a legfontosabb, hihetően logikus. Elvégre ez a modulátor felerősíti az emberi hangot, egyesek napjainkban is tudnak vele ablaküveget törni, és a gerjedés mámorát bárki kipróbálhatja otthon egy skypolás során.

Ezután Pault hívatja apja, a Herceg. Na most a mi nyelvünkben nincs megkülönböztetés, hogy a herceg csupán egy nemesi rang e, vagy pedig a trónörököst jelöli, de az angolban van. A trónörökös a Prince, míg a nemesi rang a Duke. Leto Atreides az utóbbi, vagyis nem ő a trón várományosa. Arra csak homályosan utalnak, hogy ezt forgatná a fejében - a regényben leírják, hogy ő és a Császár rokonok -, de népszerűsége miatt a Császár csapdát állít neki. Ezt meg is beszéli fiával - láthatóan a Császár furfangos terve igen csak átlátszó -, és bár sejtik a kelepcét, mégsem utasíthatják vissza az ajánlatot. Egyrészt vérig sértenék az uralkodó akaratát, és magukra haragítanák a közvéleményt, másrészt bíznak az új fegyvereikben és azt tervezik, hogy a Dűnét benépesítő nomádokból új sereget toboroznak. Harmadrészt a Dűnét irányítani a legfőbb hatalmat jelenti. Letot Jürgen Prochnov játssza, aki A tengeralattjáró miatt már ismert volt ekkoriban.

Miután mindenkivel megismerkedhettünk, megérkezik a Tisztelendő Anya, és próba elé állítja Pault. Előtte azért lehordja Jessicát, mégis, hogy képzelte, hogy fiút szül a Hercegnek. Szerintem ezzel késett cirka 15-25 évet, de hát ő tudja. A próbatétel egy rendkívül felháborító rész. Ez az unszimpatikus nőszemély arra kényszeríti Pault, hogy tegye kezét egy dobozba, ahol olyan impulzusokat kap, hogy elég a keze. Ha pedig ki meri húzni, azonnal beledöf egy halálos mérget, a gom jabbar segítségével, ami leginkább egy gyűszűre hasonlít. Ez megint egy olyan jelenet, ami azt mutatja, hogy ha egy Bene Gesserit látogatást tesz egy nemesi házban, akkor az történik, amit ő mond. És az anya szó nélkül tűrné, ha egyetlen fia ezen a napon elhalálozna, amire minden esély meg is van. Kapunk ízelítőt a HANG használatából is. Először hallunk a Kwisatz Haderach-ról, a szuperlényről, melyet a rend már 90 generáció óta keres. Végül kiderül, ez az egész teszt a Bene Gesserit tagjai számára készült, és eddig csak lányokon hajtották végre... de hát mint említettem Paul lánynak készült.

A bővített verzióban ezeket a karaktereket és viszonyaikat részletesen bemutatják és kifejtik, amire úgy érzem semmi szükség, mert mindegyikük elegendő szerephez jutott a moziverzióban is, hogy a néző megértse őket. Ráadásul hülyén is hat, ahogy a kamera hosszú pillanatokig időz egyik másik felett, és közben a narrátor elmondja róluk azt a pár sort. A következő két bővítés viszont nem rossz. Dr. Yuehtól megtudjuk, hogy a Dűnén akár 700 km/h-val közlekedő homokviharok is előfordulnak, a gladiátorharc pedig komplexebb. Hasonlóan jó Jessica és a Tisztelendő Anya bővített párbeszéde, de a vágás során arra azért vigyázhattak volna, hogy bizonyos dolgokat ne mondjanak el kétszer... megint... hogy bizonyos dolgokat ne mondjanak el kétszer... megint... Kapunk egy totál légből kapott jelenetet is, amiben Leto Herceg válaszlevelet küld a Bárónak, miszerint a két Ház közötti ellentétet csak egyikük teljes kiirtásával lehet befejezni, - a Báró falból békejobbot nyújtott. A levelet végül a pecsétgyűrűjével zárja le, ahogy a középkorban is volt szokás. A pecsétgyűrű lényegében az egész Házat képviseli.

A Harkonnen-Ház

Aki uralja a Fűszert, az uralja az Univerzumot!

A Harkonennek egy totál más világ. Kegyetlenek, vadak, és sanszos, hogy ennek tetejében még elmebetegek is. Ennek ellenére... ambivalens módon mégis lehet őket is szeretni. Mert ismételten csak azt tudom írni, hihetetlenül stílusosak. A családra jellemző a vörös haj - ez nálam eleve egy jó pont arra, hogy utáljak valakit, mert a vörös hajat csak nőknél és ír koboldoknál vagyok hajlandó tolerálni - és a brutalitás. A Ház feje Vladimir Harkonnen Báró, tehát valószínűleg orosz származásúak, de ez 10.000-ben már semmit nem jelent, itt mindenki azonos nyelven beszél. Az, hogy Báró sok mindent elmond. Régen ez volt az egyetlen nemesi rang, amint venni is lehetett, ha sok pénzt harácsoltál össze, ráadásul a hercegtől három fokozattal lentebb áll - ha valakit érdekel a gróf, és az őrgróf, egyéb területen márki a köztük lévő kettő. A Báró Kenneth McMillan alakításában - aki ugyanebben az évben az Amadeusban is játszott - a filmtörténelem leggusztustalanabb és legvisszataszítóbb lénye.

Először is buta mint a föld, annyira elhízott, hogy járni már képtelen, emiatt egy lebegtető öltözetet visel éjjel nappal. Az arca részben rohad, fekélyekkel és kelésekkel teli, az első snitt is azt mutatja, ahogy az orvosa - Leonard Cimino -nagy műgonddal szivattyúzza ki belőle a gennyet, és közben ódát intéz a "gyönyörű bőréhez". Vladimir ezen felül valószínűleg terméketlen is, és irigyli csodálatos testét unokaöccsétől - ha nagyon pejoratív vagyok, akár némi vérfertőző hajlamot, és homoszexualitást is nyugodtan beleláthatnék (festi a lábkörmeit) - imád a vérben fürdeni, köpködve beszél, és puszta kedvtelésből gyilkolja a szolgákat.

Hogy ez minél gördülékenyebben és gyorsabban menjen, a Harkonnenek legtöbbje beépített szívdugóval rendelkezik, amit tök könnyen ki lehet húzni, és az alany máris elvérzett. Ennél betegebb ötlettel életemben nem találkoztam, tegyük hozzá gyorsan ez is Lynch találmánya, nem Herberté. További nyalánkság, hogy a doki asszisztenseinek füle is, meg szeme is be van varrva. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez hasznos egy orvosi asszisztens esetében, de láthatóan nem akadályozza őket a munkálatokban, és nyilván utalás a "ne halld, és ne lásd a gonoszt"-ra. Mindez nagyon szép és jó, de az egész jelenet a film kedvéért készült, Lynch nagyon szeretett volna egy szerepet adni Ciminonak, és végül ez lett belőle. Ráadásul a brutalitás miatt, szinte alig valami maradt belőle a bővített verzióban, pedig ezek pont olyasmik ami miatt a Dűnéért lehet rajongani.

Vladimirnak van két unokaöccse. "The Beast" Rabban és Feyd-Rautha. Mindkettő tökéletes, és kicsit el is vesztegetett karakter. Alig szólnak pár mondatot, egész pontosan Feyd 90 szót szól, Rabban pedig mindössze 34-et, és a bővített verzióról beszélek. Rabban egy igazi vadállat, miközben hallgatja bácsikája ördögi tervét elővesz egy üdcsit, amiben egy élő kis madárka (?) található, módszeresen összetöri a csontjait, kiszürcsöli a testnedveit, majd röhögve a csatornába dobja. Paul L. Smith - Vörös Szonja, Maverick - hanyag eleganciával kelti életre ezt az elmebeteget, a mozgása, a nézése, a sanda vigyor az arcán. Félelmetes.

Feyd életre keltője pedig nem más, mint az ekkor szupersztár státuszban leledző rocksztár Sting. Emiatt az összes plakátra kikerült az arca, és a nézők később csalódottak is voltak, mert azt hitték ő a főszereplő, miközben a filmben alig pár snittig szerepel. Én kifejezetten utálom, amikor énekesek azt képzelik maguktól, az ismertség már automatikusan színésszé is teszi őket, a legtöbbjük pocsék is szokott lenni. David Bowie mellett én Stinget tartom a másiknak, aki valóban tud is játszani. Mindezek miatt sajnálom, hogy csak ilyen kicsiny a szerepe. Például nagyon tetszik ahogy még ő maga is elborzad bácsikája teljesen felesleges brutalitásán, de amikor az ránéz, hogy visszajelzést kapjon magára erőltet valami vigyor félét. Le se tagadhatnám, hogy egyik kedvenc karakterem a filmből.

A Harkonnenek is rendelkeznek Mentáttal, ő Piter de Vries, aki hozza Leto Herceg üzenetét - el is mondja mi áll benne - lényegében feleslegessé teszi azt a részt, amikor Leto megírja. Így a bővített verzióban Leto, és a Narrátor után ő a harmadik, aki elmondja mi áll a levélben. Azon kívül ő magyarázza el - egy meglehetősen zavaros monológban -, hogy a sapho lé hogyan stimulálja és segíti az agyi neuronok működését. Ismét egy borzalmas jelenetet kapunk, és alapvetően nem is tartom annyira okosnak mint Thufirt. Mindenesetre újfent meghallgathatjuk az ördögi tervet, amit már a Császár és a Navigátor is tárgyalt, az egyetlen plusz információ amit megtudunk, hogy VALAKI, aki közel áll Leto Herceghez, valójában a Bárónak dolgozik. Tiszta szerencse, hogy nem mondják el, mert így legalább marad valami rejtélyes is, de lényegében, tök mindegy. Pitert Brad Dourif alakítja, aki A Két toronyban Grimát játszotta.

A Harkonnenek kegyetlenségét, a sokkal durvább, gumiszerű uniformissal, a katonák egyenruhájával, a fekete, és szürke színek agyonhasználásával, az állandó sötétséggel is felnagyítja a film. Eleve egy olyan bolygón laknak, ami szinte teljesen élhetetlen a vulkáni tevékenység miatt, és a hamu bizony nem csak a Harkonnenek szívét, de az atmoszférát is feketére színezi.

Az Arrakis

Az alvónak fel kell ébrednie...

A bővített verzióban kapunk egy extra jelenetet, ahogy Jessica és Leto még utoljára felszentelik a hitvesi ágyat. Illetve ez nem igaz, mert a Herceg sose vette feleségül Jessicát, ő csupán az ágyasa. Hiszen ha a Herceg feleségül veszi, akkor később már nem pályázhat a trónusra egy politikai házassággal. A jelenet amúgy egész jó, és megmagyarázza hogyan is lett hirtelen terhes a Dűnén Jessica a mozis verzióban. Ahol csak egyetlen mondatot kapunk, hogy mennyire fog hiányozni a Caladan a sok óceánnal. Ekkor ezt már szinte minden karakter az Atreides-Házból legalább egyszer elmondta már.

Pault álmok is gyötrik, amelyekbe Lynch sok mindent belesűrített, mintegy előrevetítette a film történéseit. Lát például egy gyönyörű(?) lányt, akinek szeme tiszta kék, egy tenyeret, talán Isten kezét, az Arrakis második holdját, egy cseppet az Élet Vizéből, és hasonlókat. Ezek az álmok amúgy nem lennének rosszak, csak szerintem ezt is sikerült túlhasználni.

A költözés maga fantasztikus jelenet. Azért elég durva lehet megszervezni, egy bolygó komplett kiürítését. Az űrhajókat is olyanra alkották meg, ami egyetlen más filmben nem szerepelt még. Majd kapunk egy meglehetősen zavaros bemutatót, hogyan is hajlítja egy Navigátor a teret. Szerintem ez a 2000-es minisorozatban érthetőbben lett kivitelezve. Itt már az is felmerül, hogy ez valamiféle varázslás-e, mert mindent gépek nélkül végeznek. Lényegében a 19 fényévnyi távolságot egyetlen másodperc alatt megteszik mozdulatlan állapotban, és a klasszikus értelemben vett űrutazás a be és kidokkolásnál történik.

Végre megérkezünk hát a Dűnére, a sivatagbolygóra. Ahol nem csupán néhány sivatag van, hanem az egész bolygó egyetlen sivatag, és néhol található benne imitt amott egy-két nagyobb sziklacsoportosulás. A Dűnén soha nem esett egyetlen csepp víz sem, így bár a Fűszer az Univerzum legfontosabb anyaga, a Dűnén - ahol annyi található belőle, hogy kilójával lehet zabálni - ott az értékek felcserélődnek és a víz lesz hirtelenjében a legfontosabb. Erre az életmódra az Atreideseknek különösen nehéz átállni, hiszen ők eddig sosem szenvedtek hiányt vízben, itt meg be kell osztani, hogy napi egy liter az adag mindenkinek, különben nem jut elég az ellátmányból.

Az elkövetkezendő jelenetek egyébiránt kevés kivétellel sokkal jobban lettek összevágva a bővített verzióban. Ahol a Paul elleni merénylet megelőzi a látogatást a fűszergyárnál. Nyilván Lynch azt akarta, hogy lássanak már valami izgalmat is a nézők, így előrevette a féreg támadását. De kezdjük a merénylettel, ami szerintem egy nagyon jó jelenet, talán az egyetlen, ahol a néző elhiheti, hogy a főhős élete veszélybe kerül. Paul éppen tömény fűszert fogyaszt - narancsszínű marcipánrudacskákra emlékeztet -, amikor egyik percről a másikra egy kis szonda tesz nála látogatást. Érdekes ez a fürkész, mert mozgásra reagál, és a sötét szobában rosszul "lát". Vajon te mit csinálnál, hogy túléld, amikor a tűs vége, már csak centikre van a szemgolyódtól, neked meg még pislognod sem szabad? Ez egyébiránt az egyetlen jelenet, ahol még a belső monológ is a helyén van, és a feszültségkeltés eszközévé válik.

Ekkor találkozik az első fremennel is, akik a Dűne őslakosai. A Shadout Mapesnek a regényben sokkal több szerep jutott, itt ő a palota házvezetőnője, aki elárulja Paulnak, hogy tudomásukra jutott, hogy az Atreidesek sorába áruló férkőzött, de azt nem tudják ki az. Ezen kívül kapunk egy jelenetet közte és Jessica közt, amiben szintén emlegetik a próféciát. Ezzel megint csak az a gond, hogy a filmben MINDEN jel arra utal, hogy Paul lesz a megváltó, a film is ebbe az irányba halad, és mégis megpróbálják hülyíteni a nézőt, hogy így magukban megkérdőjelezik, hogy lehet, talán, feltéve, ha... Nem! Ő az és kész! Az apró asszonykát Linda Hunt játssza, aki előtte pár évvel a Popeye katasztrofális feldolgozásában tűnt fel.

Számomra valamiért mindig érthetetlen volt, hogy meg akarták ölni a Herceg fiát, és aztán minden megy a maga rendjén, le se cseszik Thufir Hawatot, hogy az állítólag biztonságos palotába csak úgy ki be járkálnak a merénylők. Ezt orvosolja a bővített verzió, ahol Thufir maga adja be a lemondását, de Leto Herceg csendre inti, hiszen Paul azért tudta kijátszani a fürkészt, mert egyben arra is Thufir tanította meg.

A megbeszélés egyetlen kínos pillanata, ami egyáltalán nem hiányzott, Gurney verses monológja. Ezzel nyilván valami humort szerettek volna csempészni a Dűnébe, de hát ez nagyon nem ment. És így belegondolva, a Dűne egyáltalán nem humoros film, de ez nem is baj, mert nem erről szól. Egyébként Gurney itt két idézetet említ az Ószövetségből: Jób 24:5, Habbakukk 1:9.

Időközben a nézők megtudják azt is, hogy Dr. Yueh az áruló, akinek a feltörhetetlen birodalmi kondícióját, mégis sikerült feltörni. Na eddig tartott a nagy suspense. A bővített verzióban ez a jelenet is kicsit tovább tart, de sok mindent nem tudunk meg, hacsak nem azt, hogy a Harkonnenek még az üzeneteiket is stílusosan juttatják el hozzá, egyik katonájukba belevarrták, és bíztak benne, hogy Atreidesek megölik.

Végre megismerkedünk a Fűszerrel magával. A helyzet az, hogy senki nem tudja hogy keletkezik, honnét jön, és hova lesz, annyit lehet csak tudni, hogy szétterül a homoksivatagban, hol kisebb, hol nagyobb felületen, teljesen randomizált a megjelenése, és folyamatosan újratermelődik. A homokból fűszergyárak segítségével szivattyúzzák ki, aztán finomítják és borsos - akarom mondani fűszeres - áron eladják. A bányászat egyáltalán nem veszélytelen, mert a Dűnén minden rezgés előbb, vagy utóbb odavonz egy férget. Ha gyalogolsz a homokban, annak is ritmusa van, ha egy gép zakatol, annak még inkább. Így a gyárak mellé őrszemek is kellenek, akik a homokot pásztázzák féregnyom után kutatva. Ez érthetetlen módon a filmben villámnyalábok formájában jelenik meg, gondolom roppant látványosnak ítélték.

Ha jön a féreg, akkor egy úgynevezett légivagon felemeli a magasba a fűszergyárat, és ha a féreg elment, akkor visszahelyezi a homokba. Nekem mindkettő megvalósítása tetszik, robusztusak, hihető, hogy itt kemény munka zajlik. Ami nem tetszik, azok az ornitopterek kivitelezése. Úgy néznek ki mint valami repülő ládák. Az aerodinamika elvei szerint három fajtája létezhet a repülő masinériáknak. A merevített szárnyú - ilyen a legtöbb repülőgép -, a forgó szárnyas - ezek lesznek a helikopterek -, és a csapkodó szárnyú, amely a madarak repülését lenne hivatott imitálni, de ez egyelőre csak elmélet. Ezek lennének a topterek. Herbert le is írja, hogy egy ilyen gépezet kecses, légies, szóval minden csak az nem, mint amit a filmben kapunk.

A férgek ellenben szerintem nagyon jól néznek ki - porszívócső, de hát most milyen legyen egy féreg :D -, és Lynch bár mutat belőlük egy részt, nem lövi el minden puskaporát, mert azt a későbbiekre tartogatja. Ahogy a cirkoruhák is - ezt képesek voltak stilltözetnek fordítani a DVD-n, nem olvasták a könyvet? - tetszenek. Egyesek szerint hatalmas baromság, mert a sivatagban a fekete szín a leghátrányosabb, de hát a Tuaregek is a sivatagban élnek, és mégis feketét hordanak. Azon kívül 8000 év múlva ki tudja, hogy a szín mint olyan fog e befolyásolni ilyen technikai fejlettséget? A működési elv bemutatása nagyon regényhű. Miszerint összegyűjti az ember verejtékét, vizeletét, székletét és kivonja belőlük a sót, megtisztítja és desztillálja, így a test vízmennyisége nem vész kárba, és az öltözékből újra elfogyasztható. A cirkulációt a mozgás és légzés táplálja. Ezáltal egy cirkoruha hetekig képes életben tartani valakit a sivatag mélyén is.

Ez elsőre meglehetősen undorítónak hangzik, de ettől elvonatkoztatva logikusnak is, főleg hogy hasonló helyzetben a kiszáradást megelőzendő az ember képes a saját - tisztítatlan - vizeletét is meginni. Az egyetlen kiegészítés amit tennék, hogy a regényben a fejet is védik, és csak a szemnek hagynak egy kis rést, de tudom, ez filmben elég hülyén nézett volna ki. Summa summárum, nekem nagyon tetszik a ruha úgy ahogy van. Az öltözék ismertetését Max von Sydow végzi, Dr. Kynes szerepében. A könyvben szeretik kihangsúlyozni, hogy ő a birodalmi planetológus, aki a Dűne élővilágát, környezetét kutatja évtizedek óta, szóval nem csak holmi egyszerű ökológus. Attól függően melyik verziót nézzük, Kynes, vagy Mapes az első fremen, akivel Paul találkozik.

Említést érdemel a fűszergyár elleni féregtámadás, nem csak azért, hogy láthassuk Leto Hercegnek az emberélet fontosabb mint az aranyárban mért fűszer, hanem mert a jómunkásembert maga a rendezőúr alakítja. A kibővített verzióban Kynes egy jelenettel többet szerepel, ahol a Dűne legszürreálisabb etűdjét láthatjuk. Gurney éppen játszik a balisetén - jajj -, a többiek pedig érdeklődve - valójában feszengve - hallgatják. Majd Sydow köp egyet, mire Thufir már felháborodottan kelne ki magából, de Leto Herceg elmagyarázza, hogy mivel a Dűnén a víz a legfontosabb érték, a testből származó víz pazarlása - tehát egy köpés - a legnagyobb tisztelet jele. Ezek a fremen szokások különösen érdekesek lesznek, de bővebben majd a folytatásban térek ki rájuk.

Ami ezután következik, az talán a Dűne első akció szcénája. Történetesen az Atreides-Ház pusztulása. Előtte Leto még beszélget a fiával, majd azon tipródik, hogy Jessicát feleségül kellett volna vennie. Sokkal érthetőbb az egész mint a mozis verzióban, ahol meglehetősen durván vágtak. Az ezután következő mészárlás, és kegyetlenségek viszont a mozis verzióban teljesülnek ki, mivel az összes szaftos részt kivágták a tévéverzióból. Az egyetlen, ami mindkettőben azonos, hogy Yueh kiveszi Leto fogát, miután elkábította, és alkut köt vele. Beültet egy mérgező kapszulával telített fogat. A doki feleségét a Harkonennek ölték meg, és csak azért árulta el az egész családot, hogy Leto Herceg így a Báró közelébe férkőzhessen, hiszen az egy kapitális gyökér, és majd közel hajol a Herceghez hogy kigúnyolja, és röhögjön a kínlódásán. És ekkor, Leto lefújhatja a mérgező gázzal. Cserébe Yueh megígéri a Hercegnek, hogy Jessicát és fiát kimenekíti az öldöklésből.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a fogeltávolítást, a fogakkal való kegyetlenkedést nem igazán tudom tolerálni. Ez a fogkivétel, beültetés, ez egyik legszenvtelenebb jelenetek egyike. Valahányszor látom, beleborzongok, de én az Oldboy fogorvoslásos jelentén is rosszul vagyok. Ezen kívül a doki felgyújtotta az összes hangmodulátort, és a biztonság kedvéért széjjelverte a pajzsgenerátort is. Nem mintha a Harkonnenek nem lettek volna eleve erősebbek, de végezzünk alapos munkát.

A Császár természetesen támogatja a Báró hadseregét, és úgynevezett sardaukarokat bocsát a rendelkezésére. Szerintem ebben a csatában Lynch egyértelműen a Csillagok Háborúját kívánta utánozni, de vagy nem ért az akció rendezéshez - amúgy én erre tippelek filmográfiája alapján -, vagy nem maradt már pénz erre az egészre, de bizony eléggé silány harcot kapunk, kb. mint amivel a Trónok harca operál. A sardaukarokat különösen támadják, hogy röhejesen néznek ki. Elvileg ők egy elit terror osztag lenne, akik tíz ember erejével is felérnek. Ezt azzal próbálták érzékeltetni, hogy egy sardaukar két három Atreides katonát is eldob puszta kézzel, de az egész inkább röhejesen néz ki, kb. mintha valami pankrátorok lennének. Azután itt van az öltözékük is, ami ilyen vegyvédelmi ruhára hasonlít, vagy mintha hegesztőpajzsok lennének a fejükön. Értem én, hogy ha elfedjük a katonák arcát, akkor ezzel dehumanizáltuk a rosszakat, és így a jók már gátlástalanul gyilkolhatják őket. De ez bizony a Star Warsban mérföldekkel jobban sikerült, elvégre ott gyerekként én azt se tudtam, hogy a birodalmi katonák robotok, vagy emberek, és kit érdekelt Luke és Han mennyit gyilkol le belőlük, mind egyforma.

Herbert sem foglalkozott sokat a harci jelenetek megírásával, de Tolkien sem, és azért Jackson jobban megoldotta a dolgot. Lényegében itt a fél szereplőgárdát legyilkolják. Shadout Mapest megmérgezik, Duncan Idahoval egy lassított lövedék végez, Dr. Kynest kidobják szeretett sivatagjába kiszáradni. Leto Herceget elfogják és a mérgező fog öli meg, mert szerencsétlen annyira hallucinál, hogy még a Bárót is összekeveri annak mentátjával. Így Dr. Yueh terve kudarcba fulladt... de mégis miért gondolta, hogy működni fog? A doktort is megölik, mert hát az árulókat nem szereti senki. A bővített verzióban Sting kap egy újabb jelenetet, ahol még előtte jól meg is alázza. Thufir Hawatot elfogják, egyedül Gurney Halleck menekül meg, de ekkor még róla is mindenki azt hiszi, hogy meghalt a csatában... miközben hősiesen védelmezte Leto Herceg mopszát.

A Harkonnenek egyelőre jobban jártak, mert csak az idegbeteg Piter de Vriest vesztették el, ő érte meg nem kár. Csak most vettem észre, hogy Dourif itt ugyanazt játszotta el Jessicával, mint később Grimaként Éowynnel. Még szét is keni a nyálat az arcán, amit a Báró olyan nagy élvezettel csorgatott rá, DE csak és kizárólag a mozis verzióban. És ezek után, - mintha nem lett volna egyértelmű a Császár parancsa - Pault és Jessicát a sivatagba szállítják, hogy ott meghaljanak szép lassan. De miért? Mert az áruló Yueh azt javasolta? Ez a könyvben logikusabban lett levezetve. Az odafelé vezető úton, Paul használja a HANGOT, amivel elérik, hogy a Harkonnen tuskók legyilkolják egymást, ők pedig egy kényszerleszállás után, többé kevésbé épen vészeljék át a landolást.

Miközben a Báró még sosem örült így annak, hogy életben maradt - komolyan, filmtörténeti jelenet -, Paul bosszút esküszik, hogy amint kellőképpen kitágította a tudatát, kiirtja a Harkonneneket. Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor végképp eldöntöttem, hogy Paul sokkal értelmesebb, céltudatosabb és szerethetőbb főhős, mint Luke, bár kétségtelen, hogy Paulnak egy példamutató apja volt, ami nem lebecsülendő.

No valahogy eddig tart az első kötet, és ha normálisan összevágták volna, akkor azt mondanám, ezzel a résszel nincs is különösebb baj, még a narrálások ellenére sem. Követi az alapanyagot, és nem kapkod, szépen felépít valamit, ami magába szippantja a nézőt. DE! A regény első könyve a legrövidebb, a filmben - verziótól függetlenül - meg közben eltelt a játékidő kétharmada. A moziverzióból maradt 50 perc, a bővítettből nagyjából 70. Ha még nem untad el az olvasást, a következő részben ezeket fogjuk kitárgyalni, valamint a film készítésének hátterét. Addig is ne feledjétek: A Fűszer, nem apadhat el!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!