Szeretitek a vígjátékokat? Ki az aki nem szereti őket? Én bevallom, legjobban az olasz vígjátékokat szeretem. Leginkább az olyan totális idiotizmusba fulladó darabokat, mint a Segítség, felszarvaztak!, Languszta reggelire, Haverom, a pápa, vagy mint ez a mostani darab, amely a rém fantáziátlan, és jobb híján szegről végről a filmet körülíró Áltengerészek címet viseli. Karácsonykor, amikor 600. alkalommal nézheted meg az Egyedül otthont... bocsánat a Reszkessetek betörőket, a televíziók különösen szeretik leadni a teljes Bud Spencer & Terence Hill életművet is, szóval a humor se áll távol a mai naptól. Éppen ezért gondoltam arra, hogy akkor már rukkoljunk elő valami ínyencséggel. Eme filmmel egyébiránt új sorozatot is szándékozok indítani, jobbára totál ismeretlen alkotásokról, amiket ezért vagy azért rongyosra néztem tiniként. Nézzük meg együtt, hogy ezek a filmek kiállták-e az idő próbáját, vagy csúfosan elvéreztek. Lássuk az első darabot.

Előre bocsátom, aki itt most valami mély elemzésre számít - melyekről elhíresültem a blogon :D - az csalódni fog. A neten SEMMIT nem lehet találni erről a filmről. Ráadásul a televíziós csatornák sem szokták vetíteni, én is azért emlékszem rá, mert gyerekként milliónyi alkalommal megnéztem, és az elmúlt hónapok során sikerült jó minőségben beszereznem... azután rájöttem, hogy még mindig eszméletlenül vicces. Ma már kevés filmet nézek meg zsinórban egymás után háromszor, de ennek sikerült elérnie. Miközben egy totális baromság, amely nagyvonalúan nélkülöz szinte minden történetet, vagyis pontosan úgy viselkedik mint egy a sok ezer olasz vígjátékból a 70-es 80-as évekből.

A film két munkakerülő szarháziról szól. A mélynövésű Alvaro épp zsebkendő árusításból próbálja megteremteni számára a betevőt, míg a cingár Gianni (ejtsd: Dzsovánni) nála is elvetemültebb. Ő a nagy eszével véletlenül sem akarja bepiszkítani a kacsóit. Megélnie azonban neki is kell, és miszerint azért megy rosszul a bolt Alvaronak, mert "a vitamin tabletták hibáztathatók", és kevesebben kapnak náthát, így meggyőzi félcédulás barátját, hogy vállaljanak el egy nagyon bizalmas és megtisztelő feladatot. A munka során lehetőségük lesz, hogy bepillantást nyerjenek különböző szobákba, és csak is ők nézhessenek be bizonyos ablakokon. Szóval ablaktisztítóknak állnak egy szállodában, de már az első napon bepillantást nyernek egy szobába, ahol a melehetősen bizalmas párbeszéd egykerrőre eldurvul, vagyis gyilkosság szemtanúi lesznek, és menekülniük kell.

Hogy a KGB ügynök (Gordon Mitchell) nyomukat veszítse, kapóra jön nekik, hogy a szállodában egy csomó tengerész tölti épp eltávozását, így a film közepén!!! álruhába bújnak - innét a film címe. Csak éppen a tengerészek nem hagyhatják el a szállodát, mert függelemsértést követnének el. Így aztán duplán csapdába kerülnek, és próbálják túlélni a napot és valahogy kikecmeregni a kelepcéből. Mindez rengeteg humoros helyzetet eredményez, olykor a két főszereplő egymást szívatja, vagy csak spontán hülyéskednek, és természetesen a magát felsőbbrendűnek képzelő - de valójában ugyanolyan hülye - Gianni minden baklövés miatt - a sokkal szerethetőbb - Alvarot hibáztatja, és nagy pofonokat helyez kilátásba, ami miatt a film helyenként átmegy burleszkbe.

Aki kevésbé fogékony az efféle infantilizmusra, annak a film inkább fárasztó lehet semmint vicces, de ha elfogadja, hogy ez a film csupán nevettetni és szórakoztatni akar egy olyan korból, ahol egy vígjátéknak ez volt az elsődleges ismérve, nem pedig a koherens történet, akkor nagyon hamar elkaphatja ma is a fonalat. Ugyanakkor néhány poént helyenként erőltetettnek éreztem, mint amikor Gianni önti magára a mosószert, és közben magyarázza Alvaronak, hogy az mennyire hülye, és persze még akkor is önti magára, amikor már észrevette. De még ezekből a helyzetekből is jól jön ki a film, mert máris jön a következő, erre épülő poén, ami viszont megint zseniális.

A szálloda tömve vendégekkel, és mindegyiknek meg van a maga kis története. Az egyik szobában például egy férfi (Renzo Montagnani) épp megöngyilkolni készül magát, - aki ehhez képes volt piros zoknit húzni, ráadásul valamiért japán szavakat használ, miközben ordít róla, hogy olasz - de természetesen egyik kísérlete sem jár sikerrel, mert Gianniék mindig akkor esnek be hozzá, amikor már elszánná magát a végső lépésre. Egy másik szobában egy bácsika annyi babot evett, hogy totálisan felfújódott, emiatt egy extrém erős hashajtót kér, de az azt szállító inas (Lucio Montanaro) valamiért sosem tud megérkezni hozzá, és egyre nagyobb rengések rázzák meg az épületet. A szálloda szépségrészében tevékenykedő masszőrlány - aki egyébként a film legjobb nője is Sabrina Siani személyében, és valszeg felelős a későbbiekben kialakult harisnyakötő fetisizmusomért - folyton elkésik a vendégeitől, mert a liftben feltartóztatják, és emiatt ilyen rajzfilmszerű groteszk eredményekben részesülnek páciensei. 

A tengerészek parancsnoka (Renzo Palmer) a szeretőjével (Paola Senatore) akar eltölteni egy ledér éjszakát - ezért szervezte az egész eltávot a szállodába, hogy senkinek ne legyen gyanús -, de pechére a felesége - a Diabolik és a Casanova '70 szereplője, Marisa Mell, ő is sokkal jobb nő a szeretőnél - is megérkezik a helyszínre, és máris kialakul egy klasszikus inflagranti, amely egy olasz vígjáték szinte elmaradhatatlan velejárója. Emiatt a film kellő mennyiségben tartalmaz meztelen női testrészeket, ami miatt gyerekként még bűnös élvezet is volt ezt a filmet nézni. És ha mindez nem lenne elég, az épületben valahol ketyeg egy időzített bomba is, amit az az angol ügynök (Renzo Ozzano) helyezett el, akit a KGB-s kinyírt - és aki valójában még mindig él...

Ez utóbbi szállal a film afféle Hóbortos hétvége ízt is kap, bár az a film ezt azért mindenben lekörözi, ráadásul még 1989-ig várni kell rá. A KGB ügynök karikatúrája is nyilvánvaló, és személyében kapunk bőven kikacsintást a volt Szovjetunióra, vagy éppen az akkoriban futó James Bond filmekre, és az egész lecsengőben lévő hidegháborús helyzetre. 

Mindezek azonban csak a körítést adják Alvaro és Gianni showjához, akik ökörködésükkel elviszik hátukon az egész filmet. Mekkora már az a jelenet, amikor egyetlen rohadt ajtót kell kinyitniuk, és képesek belőle egy két perces jelenetet faragni. Vagy, amikor Alvaro ad egy puszit a rettegő Gianninak, hogy már semmi baj nincs, a KGB ügynök elviharzott, és életben maradtak. Vagy az a kajarendelés: öt tucat főt virsli, pár liter vörösbor, két kiló kenyér, kávé és egy kiló sajt csak úgy a nassolás kedvéért. Ez mind két embernek, egyetlen éjszakára nehogy véletlenül éhen haljanak szegények. És ilyenekkel tömve ez a másfél óra, igaz se füle, se farka, de amíg tart, addig sírva röhögős. Különösen a helyzetkomikumok és a félreértések nagyon viccesek, de a két főszereplő gesztikulációja, az egymáshoz való viszonyuk, manírjaik, és főleg Alvaro mimikája mindent visz.

A filmhez készült egy zseniális magyar szinkron - még az is lehet, HA ezt a filmet leadná valamelyik adó, egyből gyártana hozzá egy új szinkront -, amiben a 160 centis törpicsek Alvaro magyar hangja Rékasi Károly, aki olyan adoniszok állandó szinkronja mint Tom Cruise, Orlando Bloom, David Duchovny, Michael Dudikoff, vagy Kevin Bacon. Egyszerűen félelmetesen jó, ahogy játszik a hangjával, és totál kitölti ezt a kis töpszli karaktert. De a többi hang is igen jól eltalált, és a szinkron minőségéről olyan színészek és humoristák gondoskodnak, mint Beregi Péter, Szélyes Imre, Pusztaszeri Kornél, Háda János, Izsóf Vilmos.

Az újraszinkron azért is esélyes, mert most az újranézés során kiderült, hogy annak idején a Szív tévé - vagy ATV, vagy TV Plusz, vagy Tévé Tévé, vagy Tévé 4, mittudom én már melyik neve nincs társaság adta le - egy csonkított verziót sugárzott, és hiányzott a filmből hat perc, ami csak azért nem tűnt fel, mert a filmnek története ugye nem igazán van. Viszont pár eddig érthetetlen vágást megmagyarázott - amikor a tiszt lehívja a kapitány szeretőjét az úszómedencéhez, amit uszodának fordítottak, az a jelenet sosem érkezett el. A legérthetetlenebb, hogy nem is a meztelenséget vágták ki, hanem a fingós bácsika legtöbb megnyilvánulását - lehet túl gusztustalannak találták? :D, nem értem régen miért cenzúrázták a filmeket, pl. A dolog, Volt egyszer egy vadnyugat, Jó, a rossz és a csúf - ami miatt szükséges is egy új szinkron, hiszen nélküle csak a felirat marad. Viszont a régi szinkronok a legtöbb esetben megismételhetetlen, és minőségi munkák lettek, amikért igazán kár. Jelen alanyunk egy új szinkronnal teljesen biztos, hogy kiherélődne, és totálisan nézhetetlenné válna.

Annyit azért sikerült kiderítenem a filmről, hogy Alvaro Vitali, és Gianni Ciardo - igen még arra se vették a fáradtságot, hogy más nevet találjanak ki a karaktereiknek - ezen a filmen kívül még háromszor játszottak együtt, de sajnos másik filmet nem láttam tőlük, egyik sem jutott el országunkba. Vitali több filmben játszott társánál - olyan olasz klasszikusokban is feltűnt mint A nő illata, vagy az Amarcord. -, és valószínűleg olyasmi kerekedhetett az általa többször is megformált, botcsinálta figura kalandjaiból, amilyen az angol Folytassa... sorozat volt. Ahogy a neten láttam, létezik ennek orvosos, katonás és sok egyéb verziója, mely közegek vígjáték sztereotípiák és helyzetkomikumok lehetőségeinek egész tárházát kínálják.

Ha azonban kifejezetten zavarnak a running gegek, amelyekből meglehetősen sok található ebben az alkotásban, vagy éppen idegesít az olaszok gesztikulációja, és helyenkénti túljátszásukra sem vagy vevő, és már a Spencer&Hill filmektől is fogod a fejed - mert mondjuk kinőtted őket... jaj! - akkor ez nem a te filmed lesz. Mindenki másnak viszont bátran ajánlom, tegyen vele próbát, hiszen ma már csak egy kattintás a YouTube, ahol ha nem is a legjobb minőségben de elérhető, ez a tömény humorbomba. Illetve humor géppuska, hiszen egy bomba csak egyszer durran nem igaz?

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!