Will Smith sztárstátusza érezhetően megtört az utóbbi években. A Men in Black 3 langyos fogadtatása és A Föld után teljes kudarcát követően egyre nagyobb szüksége lett egy ünnepelt sikerre, ami bizonyítja, hogy még mindig képes elbűvölni az embereket. Mi is lehetne erre megfelelőbb szerep, mint egy sármos csalóé? A Focus, melyet eredetileg Ryan Goslingnak és Emma Stone-nak szántak, régimódi svindlerfilm megfűszerezve egy kis romantikával. A tutinak látszó sikerrecept kivitelezéséért a körbedicsért Őrült, dilis, szerelem rendezőpárosa felelt, mely az öregedő sztár mellé a csábos Margot Robbie személyében egy feltörekvő csillagot rakott a filmbe erősítésül.

A Focus tehát egy már öreg rókának számító csalóról szól, akinek az apja is megmondta, hogy sose keverjen érzelmeket a munkájába. Nicky (Will Smith) mikor a szárnyai alá vette a lelkes Jess-t (Margot Robbie) kezdetben még követni tudta ezt a tanácsot, azonban mivel Hollywood fizikai törvényei szerint két vonzó test összeütközése elkerülhetetlen, mester és tanítványa viszonyba gabalyodik egymással. Vajon megbízhat-e két olyan ember egymásban, akik abból élnek, hogy másokat átvernek? A film végére garantáltan kiderül, de addig számos pénztárcának lába kél és természetesen a páros egy nagy fogáshoz is közel kerül.

Bár a svindlerek kalandos tevékenységét több alkotás is bemutatta már, a Focus a maga laza módján vezet be a világukba. Glenn Ficarra és John Requa idealizált képet festenek az életükről. Csak egyszer-kétszer fordul elő, hogy sötétebb vizekre mernek evezni, de egyből evickélnek is vissza a biztonságos mederbe, ahol a tolvajlás egy jó buli, amit úgy hajtanak végre, mint egy profi bűvészmutatványt. A különbség, hogy nem a nyuszit varázsolják ki a kalapból, hanem célpontjaik pénzét a zsebükből. Morális kérdések fel se merülnek. Az áldozatokat vagy csupán egy villanásra látjuk, vagy direkt ellenszenvesre veszik őket, hogy még véletlenül se sajnáljuk a pórul jártakat.

A történetben az átverések idővel másodlagossá válnak. A legnagyobb svindlik úgy zajlanak le, hogy csak utóbb derítenek rá fényt, mi is volt az a hatalmas szemfényvesztés, amire addig készültek. Mondhatni, hogy ezzel minket is becsapnak, de mivel meglepetések terén elég szűkösen állunk, a magam részéről inkább nem panaszkodom emiatt. A Focus elsősorban sztárfilmként határozza meg magát és mindent annak rendel alá, hogy két főszereplője, Will Smith és Margot Robbie szépen mutassanak a vásznon. A film maximálisan rájuk építkezik, így pont annyira tud érvényesülni, amennyire vibrál közöttük a levegő. A sajnálatos helyzet az, hogy Smith és Robbie bármilyen megnyerőek külön-külön, egyszerűen nincs köztük kémia. 

Az írók – szintén Ficarra és Regua – nem könnyítették meg a színészek dolgát, kevés az olyan jelenet, ami a vonzerejük villogtatásánál többet kívánna meg a főszereplőktől. Smith és Robbie kapcsolatának van egy szép íve, mely a várt kínos részeket ügyesen kikerüli, de az számomra egy percre se vált reális lehetőséggé, hogy ez a két ember szereti egymást. A legtöbb, amiről szó lehet az a vonzalom, csakhogy a magas korhatár-besorolás ellenére pont annyi erotika van a filmben, mintha hetven évvel ezelőtt készült volna. Ezúttal Margot Robbie se meri megmutatni a bájait, pedig A Wall Street farkasában még nem volt ennyire szégyenlős. Az egyedüli, amiben gyönyörködhetünk az Will Smith kockahasa, melyet nem győz eleget az arcunkba tolni.

Aggódtam amiatt, hogy a történet a már többször eljátszott akasztják a hóhért csavarra fut ki, pedig a Focus túlságosan keresi a nézők kegyeit, hogy ilyen irányt vegyen. Mint rendesen, a végén is belenget egy durva fordulatot, de ekkor már világos, hogy úgyis happy end lesz. Bár a romantikus lezárás jólesik az ember szívének, részben az itt is megnyilvánuló bátortalanságban keresendő, hogy miért alkalmatlan rá, hogy Will Smith vele kerüljön vissza a csúcsra. Nagyobb kaliberű alkotókra lett volna szükség a kamerák mögött, akik nem elégednek meg annyival, hogy a főszereplők jól mutassanak. Azt meg kell hagyni, hogy etéren nincs hiba. Smith még mindig remek formában van, Margot Robbie dekoratív tulajdonságai pedig ugye önmagukért beszélnek. A nagy balhét, a Játékos végzetet, vagy a Svindlereket sokkalta inkább tudom ajánlani annak, akinek épp egy átverős filmhez támad gusztusa, viszont, aki csak vonzó sztárokat akar dögös cuccokban és kocsikban látni, az ellesz vele.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!