Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Fehér árnyék

2015. március 12. - Filmbook

A minap láttam a tévében valamelyik “okoscsatornán” egy igen érdekes útifilmet, mely egy fiatal francia pár fotóprojektjéről számolt be. Egy minibusszal járták be Délkelet-Ázsiát, plusz Nepált és Tibetet és ahol megálltak egy hosszabb időre, ott egyszerűen kezelhető digitális fényképezőgépeket osztottak szét a helybeliek között, hogy fényképezzenek vele amit gondolnak, magukat, a tájat, ahol élnek, ahogy élnek. Néhány nap múltán a legsikerültebb képekből aztán kiállítást rendeztek a helybeliek számára, akik érthető módon, jót derültek saját magukon… Mi viszont az egészből már csak a döbbenetes hitelességű, vad és szokatlan fényképeket láttuk, amit a pár válogatott ki ezekből a képekből. Valahogy ugyanezt éreztem a tanzán(iai) illetőségű Fehér árnyék című filmet nézve. Itt is mintha csak odanyomták volna az egyik helybéli kezébe a kamerát, hogy vegye fel vele, amit lát, és amit látott, abból valaki egy sárkunyhóban összeollózott egy majd’ kétórányi mozgóképfolyamot, melyen a fekete-afrikai falusi lét titkos, misztikus és babonák által vezérelt hétköznapjai láthatók, eddig soha nem látott intenzitással és cáfolhatatlan hitellel.

fehér árnyék

Pedig a film alkotói korántsem fekete-afrikaiak. Az író-rendező-operatőr Noaz Deshe izraeli születésű német-amerikai állampolgár, alkotótársa, James Masson ausztrál, az igen delejes hatású képi világért felelős másik operatőr - Armin Dierolf - pedig német, a filmszakmát mindannyian neves egyetemeken tanulták. A sztori viszont masszívan afrikai, ott játszódik, ahonnan a woodoo ered, ahol a kereszténység és az iszlám tanai keverednek az ősi, törzsi babonákkal, hiedelmekkel, ahol a sírhoz keresztet állítanak, de azért a biztonság kedvéért még körbe is locsolják a frissen, ott helyben elmetszett nyakú fekete kakas vérével, hogy baj ne legyen. Itt él az albínó Alias, akinek családját egy helyi boszorkánydoktor parancsára bestiális kegyetlenséggel lemészárolták, abban híve, hogy az albínók testrészei, szervei csodatévő erővel bírnak. Alias el tudott menekülni, de az ő fejére is vérdíjat tűztek ki, hiszen bár a rituális célú gyilkosság is gyilkosság, a végtagokért és szervekért, különösen az albínó feketék szívéért rengeteg pénzt hajlandóak fizetni a babonás, egészségükért és erekciójukért aggódó helybeliek. A történet Alias menekülését és megmenekülését meséli el, folyamatosan egybeolvadva és különválva, mélyen spirituális síkon és sárban, szúrós gazban dagonyázó vérrög-valóságban.

fehér árnyék2

Rendkívül intenzív élmény a filmet nézni, de egyben igen megterhelő is. Eleve nehéz majd” két órán át nézni azt az európai agynak (és gyomornak) felfoghatatlan nyomort, amiben Fekete-Afrika leledzik. A történet problematikájának felszínét még csak meg tudjuk érteni, hiszen ha valaki áttetszően fehér bőrrel, szőkés-vörös hajjal és barnás-vörös szemekkel születik négernek Afrikában, az olyan (vagy még olyanabb), mintha a gólya nálunk, egy masszívan jobbra szavazó magyar családba pottyantana egy göndör, fekete hajú, csokiszínű kisbabát. A dúsmagyar nemzeti öntudat kontra eltérő bőrszín (vallás, szexus, stb.) dinamika azonban sehol sincs ahhoz a mély hiedelemvilághoz, mely például e filmbeli, tanzániai falu közösségét irányítja. Azt kell, hogy mondjam, Deshe és Dierolf tökéletesen megteremtette ennek a világnak az illúzióját, az egész film vibrál, forog, hullámzik és visszhangzik, amit a hangzó zenei és zöreji környezet (Deshe és Masson munkája) csak még tovább mélyít. Ezt a zaklatott kép- és hangfolyamot viszont egy idő után már lehetetlen befogadni, és akkor még nem is gondoltunk túl mélyen bele abba az állapotba, amit a feketék között fehér bőrű négernek született Alias átélni kénytelen. Rettenet és borzalom.

fehér árnyék3

Nem kevés kíváncsiság kell a film végignézéséhez, amit az alkotók meglehetősen kevéssé támogatnak. A Fehér árnyék részben merénylet a nézők ellen, de ugyanennyire figyelemre méltó alkotás is, hiszen olyan környezetet, olyan kultúrát mutat be, amit ilyen hitelességgel tényleg csak akkor ismerhetünk meg, ha oda megyünk.

A cikket efes írta a https://efesasanisimasa.wordpress.com/-ról.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása