Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A vadnyugat hőskora 2. rész - Idegen a cowboyok között (1958)

2015. április 26. - Ike The Rock Clanton

Sosem értettem, miért kell angol/német/francia vagy éppen timbuktui filmek címeit a magyar agykonténereknek olyasvalamire változtatni, ami sokszor még erős belemagyarázással sem hozható kapcsolatba a filmmel. Ráadásul ezzel gyakran elvész az, amire már a címben is utalni akartak a készítők. Ez jelen esetben az amerikai Nyugat monumentalitása "A végtelen vidék", "A nagy ország", "The big country".

the-big-country-6.jpg

A cím megmásítása mellett (ami valahol még találó is kicsit) nem járt jól a film szinkron tekintetében sem. Nem kevesebb, mint négyszer sikerült újraszinkronizálni (Gregory Peck magyar hangja volt Mécs Károly, Kautzky Armand, Szabó Sipos Barnabás és még a hozzá teljesen nem illő Barbinek Péter is az MGM förtelmesen rossz szinkronjában), sőt, nálunk még meg is vágták, hogy miért, azt máig sem értem. Talán, hogy ne legyen olyan hosszú a 165 perc és a néző ne unatkozzon. Mert bizony az "Idegen a cowboyok között" egy - a mai tempóhoz képest mindenképpen - lassú sodrású alkotás, amivel semmi gond nincs, legfeljebb csak a tinik és a kora huszonévesek vonhatják fel a szemöldöküket, hogy "jé, már eltelt fél óra és még mindig nem nyírtak ki senkit." A konfliktus lassan bontakozik ki, ezzel is hagyva időt a nézőnek, hogy monumentális képsorokon keresztül beleélje magát a végtelen vidék történetébe és ráhangolódjon a szereplőkre és azok jellemrajzára. Az ún. karakterfejlődés, amelyet manapság annyira számon kérünk az alkotásokon és amit oly kevés tud felmutatni, itt valóban megvan, s nem pusztán az irodalmi alapanyag miatt, amely eredeti mivoltában minden volt, csak grandiózus nem. A Donald Hamilton regény, amelyből a  film készült, ugyanis csak egy olcsó westernnek íródott anno eredeti formájában és pusztán a Blanco kanyoni incidensre koncentrált. Ezt bővítették ki úgy, hogy a kész mű végül 165 percesre duzzadt.

936full-the-big-country-screenshot.jpg

A történet szerint Jim McKay (Gregory Peck) a volt tengerész megérkezik az amerikai nyugatra, hogy feleségül vegye Henry Terrill (Charles Bickford) őrnagy lányát Patricia-t (Caroll Baker). Rögtön megérkezése után szembesül azzal a ténnyel, hogy ebben a közegben, amelybe belecsöppent, teljesen mást tartanak értéknek, mint amit eddig ő gondolt a világról. Ilyenkor egy igazi kemény legény (rengeteg ilyen westernt készítettek ebben a korszakban) megmutatná, hogy ő is legény a gáton és kivívná az itt élő emberek elismerését, még esetleg egy vad, de azért szép lány kegyeit is elnyerné. Snitt, vége. Nos, itt éppen az ellenkezőjét látjuk. McKay-t nem érdekli mi történik körülötte, neki kiforrott elképzelése van a világról, amelyet egy percig sem befolyásolhat az a tény, hogy a "végtelen vidéken" előbb dönt az öklök és a fegyverek szava, mint a józan észé. Ez az egyszerű képlet hamarosan konfliktusok sorozatát indítja el, elsősorban az ifjú ara-jelölttel, aki gyakorlatilag egy ma is létező nőtípus ősmintáját jeleníti meg a vásznon. Azét a nőét, akinek soha, semmi és senki nem elég jó, mert bizonyítási kényszerben szenved, amelyet a férfitől vár el. Jellemző és remek jelenete a filmnek, amikor Patricia megkérdezi McKay-től, hogy neki nem számít, hogy mások mit gondolnak róla? A férfi nem-el felel. Aztán megkérdi, hogy az sem számít, hogy ő mit gondol róla? McKay visszakérdez: - Mit szeretnél, hányszor bizonyítsam be, hogy milyen bátor is vagyok? Ezek után persze nyilvánvalóvá válik, hogy Jim McKay és Patricia Terrill úgy illenek egymáshoz, mint forgópisztoly az apácához. Újabb gócpontot jelent a már eddig is elmérgesedett viszonyban az őrnagy intézőjének Steve Leech-nek (Charlton Heston) a jelenléte, aki titkon szerelmes Patricia-ba, s ha az egyszerű képletet nézzük, bizonyára ő illene hozzá jobban, lévén meg van róla győződve, hogy minden felmerülő problémát erővel kell megoldani.

-the-big-country-1958-westerns-26903467-720-320.jpg

Nagyon érdekes a kor két olyan színészét, Peck-et és Heston-t, egy filmben látni, akik egy-két esetet leszámítva, karrierjük során mindig olyan karaktereket keltettek életre, amelyek szó szerint nagyobbak voltak, mint az élet, önmagukon túlra mutattak, felülemelkedtek a hétköznapi élet szintjén. Különösen igaz ez Heston esetében, aki az ötvenes-hatvanas években bibliai történetektől kezdve, történelmi figurákon át eljátszott szinte minden erős egyéniséget. Viszont talán egyedül itt, ebben a filmben hozta össze őket úgy a jó sors, hogy kicsit önmagukat is adhatták, hiszen Peck mindig is liberális, pacifista elveket valló színész/magánember volt, míg Heston az "Amerikai Fegyverszövetség" (National Rifle Association of America) alelnökeként azt az álláspontot képviselte, hogy az USA biztonságosabb lenne, ha mindenki fegyvert hordhatna magánál.

Karakterének és jellemrajzának megfelelően a filmben Heston mindent megtesz, hogy borsot törjön, az amúgy puhánynak és úrifiúnak gondolt McKay orra alá, aki még ekkor sem veszi fel a kesztyűt, mert - s ez sem mindennapi - akármennyire is szereti (?) a Terrill lányt, inkább elmenne, semmint feladja a meggyőződését és valami olyanba fogna, ami eredendően nem ő. (Nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, ez ma is bosszantó hibája a férfiaknak: megpróbálnak olyanná válni egy nő miatt, amivel nem tudnak azonosulni, csak mert állítólag szeretik, ám a kérdést nem teszik fel: vajon ők, mit is kapnak ezért? S milyen árat fizetnek a végén?)  Ám, hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet, feltűnik a színen a birtokán egyedül élő művelt és kifinomult - tehát éppen Patricia ellentéte - Julie Maragon (Jean Simmons), akivel McKay rögtön valamiféle lelki rokonságot érez. Ráadásul Julie birtokán van az az itató, amely kellene az őrnagynak és Rufus Hannassey-nek (Burl Ives) is, aki ezért még részeges és verekedős fiával Buck-al (Chuck Connors) is megpróbálja összeboronálni a lányt.

burl-ives-the-big-country-3.jpg

S hogy mennyire árnyalt képet fest "A végtelen vidék" az emberekről, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem Hannassey-ék  egyértelműen a "rosszfiúk". Az őrnagy éppolyan nyakas és engesztelhetetlen, mindkettőben olyan mélyen el van rejtve a gyűlölet magva, hogy ezen még a harmadik félként békéltető szerepkörben fellépő McKay sem tud segíteni. A film mondandója voltaképpen nagyon egyszerű: tudni kell, mikor kell abbahagyni, körülnézni és azt mondani: állj, ne tovább, mert az ilyesfajta gyűlölet nemcsak azt rántja pusztulásba, aki részese, hanem a lojalitásból, szeretetből, vagy bármilyen más indokból vele tartókat is (Leech-et éppen McKay rántja vissza a szakadék széléről). A remény persze mindig megvan, de a fiatalabb generáció fogékonyabb az éppen aktuális értékek felülvizsgálatára, persze csak miután a bizonyító ténylegesen hathatós érvekkel szolgált erre, gondoljunk a Peck-Heston bokszmérkőzésre a film vége felé, amikor megkérdezi McKay: -Mondja Leech, mit bizonyítottunk be?

Sokan felvetették, hogy a film mégis bizonyítani akart, habár indirekt módon egy olyan korban, amikor a politikai események robbanásig feszültek és a világ közel volt egy atomháborúhoz. Akárhogyan is, akár véletlenül, akár szándékosan, a rendező William Wyler egyértelműen állást foglal bizonyos értékek mellett, ha pedig hozzátesszük, hogy Charles Bickford Terrill őrnagyát  Eisenhower elnökről mintázták, akkor a fricska egyértelművé válik. Jómagam nem szeretem az ilyen összehasonlításokat, mert akkor bármelyik filmről, amelybe direkt vagy indirekt módon belemagyarázhatjuk a politikát, elmondhatnánk, hogy az aktuális világesemények befolyásolták. Ám egy jó filmnek önmagában is jelentéshordozónak kell lennie, függetlenül bármilyen politikától.

greg_chuck21.jpeg

Az "Idegen a cowboyok között" magán hordozza a grandiozitás minden elemét. Nem pusztán hosszában, témájában és Jerome Moross (talán egyetlen nagyon jól ismert) filmhez komponált zenéjében, hanem elsősorban Franz Planer kamerakezelésében. Hatalmas, végtelen tereket fog át a kamera, - még McKay és Leech párviadala is egy vége nincs mezőn zajlik, - amelyet csak a bevágott premier plánok szakítanak meg. A főbb szereplők közül kiemelném a Buck Hanasseyt megformáló Chuck Connors-t, aki az első szinkronnal, Balázs Péter egzaltált hangjával tökéletesen hozta a kötekedő, nagyszájú vidéki suttyó figuráját. Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy a film idealista jellege folytán alulmarad a későbbi vérgőzös spagetti westernekkel és mondjuk Sam Peckinpah "Vad bandájá"-val szemben, ahol a porig alázott (anti)-hősök megmutatják nekünk az "igazi" vadnyugat képét. Csakhogy, mint a Shane-ben itt sincs valódi feloldozás, mert bár a "hős" ellovagol a végén a lánnyal, de a romok, amiket hátrahagyott, megmaradnak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.04.26. 14:57:36

Érdekes volt olvasnom erről a filmről (nagyon régen láttam), hiszen jómagam épp egy másik Wyler-filmről szóló íráson (is) dolgozom, melyben egyébként szintén szerepel Charlton Heston. :))

Mivel nem én vagyok a Filmbookon a legnagyobb westernfan, a tartalmi dolgokhoz nem nagyon tudok érdemben hozzászólni. Csak két apró észrevétel:

1. „Ráadásul ezzel gyakran elvész az, amire már a címben is utalni akartak a készítők.”

Nem tartom kizártnak, hogy amikor ezt a filmet nálunk bemutatták, volt is ilyen szándék, hogy az a bizonyos utalás elvesszen, végtére is a kapitalista világ fellegváráról volt szó. A „nagy ország” akkoriban nálunk a Szovjetunió volt, minden szempontból. :))

Ugyanakkor nem akarom megpártfogolni a címadókat, de a szocialista forgalmazás éveiben a gyakori címváltoztatásoknak marketingokai is voltak. Akkoriban ugyanis a MOKÉP (a monopoljogú forgalmazó) nem nagyon tudott költeni a reklámra (pláne a médiában), csupán a plakátok és a mozikban néha játszott előzetesek jelentették egy-egy film beharangozóját. Vagyis abban a közegben muszáj volt, hogy már maga a cím is felkeltse a néző érdeklődését.

Nyugaton lehetett olyan semmitmondó címmel is bemutatni egy filmet, hogy például ALIEN, mert a hatalmas propagandagépezet úgyis egyértelművé tette, hogy miről van szó.

2. „...bármelyik filmről, amelybe direkt vagy indirekt módon belemagyarázhatjuk a politikát, elmondhatnánk, hogy az aktuális világesemények befolyásolták. Ám egy jó filmnek önmagában is jelentéshordozónak kell lennie, függetlenül bármilyen politikától.”

És bizonyos értelemben befolyásolja is az aktuális politika a filmeket: olykor direkten, olykor kevésbé. Például a két világhatalom (az USA és a néhai Szovjetunió) közötti viszony változásai a James Bond-sorozat filmjeiben is nyomon követhető, de még számos egyéb példa is mondható. Mindazonáltal a második mondattal teljesen egyetértek.

Terézágyú 2015.04.27. 11:04:46

"Sosem értettem, miért kell angol/német/francia vagy éppen timbuktui filmek címeit a magyar agykonténereknek olyasvalamire változtatni, ami sokszor még erős belemagyarázással sem hozható kapcsolatba a filmmel. "

?? Hát azért a magyar cím is elég találó, nem?

Egyébként a címváltoztatás nem csak a magyar forgalmazókra jellemző, hanem szinte minden egyes országra. Erre éppen a Nyolcadik utas a jó példa...

Másrészt valószínűleg az usában is szemrebbenés nélkül új címet adnának egy magyar (vagy bármilyen) filmnek/könyvnek...

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.04.27. 13:15:27

Soha nem értettem, amikor az eredeti címnek, meg a magyarításnak köze nincs egymásnak, ennek a filmnek a zenéjét ötvenszer meghallgattam, "The Big Country" -ként, de életemben nem gondoltam volna, hogy ez az Idegen a Cowboyok közt, meg kéne már nézni, és akkor két filmet ütök egy csapásra.

classy57 2015.05.07. 18:19:12

Erről a cimváltoztatosdiról lehetne egy külön esszét irni ! Tanulságos lenne !
Mi magyarok időnként nagyon bele birunk trafálni ....jaa és időnként igen-igen mellé . Igy ez örök vita marad ; Kell-e a cimet "magyaritani" , vagy sem ?!
süti beállítások módosítása