Mindig is amondó voltam, hogy egy mozivászonra álmodott történetet annak is értenie és élveznie kell, aki soha nem olvasta az alapjául szolgáló irodalmi alapanyagot, netán a képregényt, amelyből készült. Ezért jelen sorok írója most eltekint annak elemzésétől, hogy a karakterek megfelelnek-e képregénybeli másaiknak és ha igen, akkor miért nem. Először is a Bosszúállók ezen része semmiképpen nem méltó folytatása az - egyébként sodró lendületű és gyermeteg mivoltában is szórakoztató - első résznek. Aki pedig Nolan-szintű melodrámát várna, vagy némely karakter elmélyítését, annak kifejezetten ellenjavallt.

Kelet-európai kultúránk mindig is idegenkedve figyelte az amerikai szuperhősök - akik általában egy véletlen kísérlet, vagy éppen tudatos manipuláció révén lettek azok, amik/akik - térhódítását és ha egy-egy ilyen filmet bemutattak nálunk, máris ment az utálkozás, hogy micsoda ostobaság, milyen gyermekeknek készült, gyermeteg gagyi. Nos, senki sem mondta, hogy nem az(ok). Míg a Richard Donner nevével fémjelzett hetvenes évekbeli Superman-széria elindította a képregények képregényes feldolgozását és Tim Burton Batman-je beleilleszkedett ebbe a sorba, addig Christopher Nolan új szintre emelt egy alapvetően súlytalan figurát. Már nem azt éreztük, hogy ez bizony egy rajzfilm világ, hanem olyasvalami, ami megtörténhetne itt és most is. A Marvel univerzumos "Bosszúállók" visszakanyarodnak az eredeti képlethez. Alapvetően súlytalanok és semmi nyomot nem hagynak az emberben. Persze, persze, tudjuk, végül is ez a cél, ez egy szórakoztató film, ahol minden a látványra épül. Na de minden áron?

Amikor az első Amerika Kapitány-t bemutatták mindenki fanyalgott, főként az amerikai közönség, hogy ez nem az volt, amit vártak. Pedig a nyápic legényből "szuperemberré" váló Steve Rogers alakja sokkal jobban kidolgozott volt, mint akármelyik utána következő filmben és a sötét tónus, amely körbelengte a filmet, már-már retro háborús film hangulatot kölcsönzött neki, némi sci-fi beütéssel. Nyilván kevés volt az akció, mert a második részben már minden a  helyére kerül és olyan nagyszabású, amely tényleg méltó egy IMAX-hez, vagy 3D-hez, vagy....A Bosszúállók (2012) első része aztán összegyúrta Vasember-t, Amerika Kapitány-t és Thor-t, kiegészítve még néhány Marvel Univerzum-béli szuperhős figurával és egy olyan épkézláb történetet kerekített köréjük, amelyben mindenkinek jutott elég játékidő, hogy megmutassa magát, nem volt hiányérzetünk, amely mindig szokott lenni, ha egy film - eltekintve a témájától - egyszerre sok figurát, központi szereplőt mozgat meg, mert akkor valaki, valahol óhatatlanul csorbát szenved játékidő tekintetében. Azt a filmet akkor az egyébként remek színész, úgy egy évtizede pedig szupersztárrá avanzsált Robert Downey Jr. elvitte a hátán, kis túlzással, mert valljuk be inkább nevettünk az ő szarkasztikus, némi cinizmussal vegyített beszólásain, semmint hogy élvezzük a mindig egyforma, szűk gatyában, kemény fenékkel hódítani akaró, de egyébként "mintha nem tudná, hogy ezen a világon van"- Chris Evans unalmas képét.

Természetesen mindenki egy-egy viselkedési mintát képviselt jól-rosszul az előző részben. Tony Stark (Robert Downey Jr.) az emberbarát, ámde cinikus milliárdos képében tetszelgett, aki szerint semmi sem az, aminek látszik, Thor (Chris Hemsworth) egy másik világ szülötte, akinek nehéz értelmeznie a földiek jelzéseit, ezért számtalan mókás szituációba keveredik, Steve Rogers aka Amerika Kapitány (Chris Evans), aki egy számára idegen világba keveredett és elég nehéz alkalmazkodnia hozzá, ráadásul elvesztette azt a nőt is, akit szeretett, hiszen az idő senkihez nem kegyes. Ezért aztán csak téblábol a világban, amíg Nick Fury (Samuel L. Jackson) célt nem ad neki. Talán Fury, a volt Shield ügynök az egyik kakukktojás ebben a sztoriban, hiszen vele semmi különös nem történt, a filmek szerint nem is tudunk meg róla semmit, azon kívül, hogy egy, munkáját nagyon precízen és odaadással végző ügynök. A másik kakukktojás Sólyomszem (Jeremy Renner), talán az első Bosszúállókban kissé szürke figura is. Róla sem tudunk meg túl sokat, talán csak annyit, hogy Budapesten egy küldetés alkalmával nagy zűrbe keveredett Natasha Romanoff-al (Scarlett Johansson), aki az ügyeletes szívtiprója a sorozatnak, a szuper-girl, a megközelíthetetlen vamp, aki zsákszámra tárolja a férfi hullákat a szekrényben (bár ne feledkezzünk meg a háttérben szerényen meghúzódó Maria Hill (Cobey Smulders) ügynök(nő)ről, aki a franchise "legerotikusabb" jelenetét adta elő, amikor egy harci jelenet után - meztelen - fájó lábait masszírozta...). Előkerül persze Dr. Bruce Banner (Mark Ruffalo) is, akit nem jó feldühíteni és miután ő sem találja a helyét a világban, akárcsak Amerika Kapitány, ezért kissé félszeg és gyámoltalannak tűnő a karaktere. Ez azonban más félszegség és gyámoltalanság, a világról tudni nem akarás, mint Steve Rogersé, mert Ruffalo történetesen jó színész és "színészkedve" hozza azt a figurát, amely Chris Evans-nek sajátja. Mi is mentődött át ebből az új részbe?

Van egy olyan mondás, hogy a sok bába között elvész a gyerek és ez majdnem igaz az "Ultron korá"-ra is. Annyi karaktert kell ugyanis megmozgatnia, hogy óhatatlanul is szelektálni kell, ki az, aki most jön, akinek a háttér sztorija, vagy éppen a karakterfejlődése érdemes arra, hogy megmutassák. Most Sólyomszemen, Romanoff-on és Hulk-on a sor (elvégre a többiek már kaptak egész estés filmeket, Hulk is, csak nem Ruffalo-val). Jeremy Renner egyébként is több játékidőt kapott ebben a részben és azt maximálisan ki is használja. A fordulat, amelyet megtudunk róla meglepő, legalábbis egy hős-figurához képest mindenképpen. Romanoff karaktere pedig  - a készítők már utaltak rá az előző részben is, így talán senkit sem ért váratlanul - most már kimondottan Bruce Bannerért van oda, aki Sólyomszem mellett - ha lehet ezt mondani - a leghitelesebb jelleme az egész filmnek. Nick Fury-ra most nem jut sok idő, de állítólag ő is fog kapni majd egy mozifilmet, ám ez még a jövő zenéje. S persze Tony Stark-ról újabb apróság kerül napvilágra, amellyel el is érkeztünk a film sztorijához. A készítők nem sokat haboztak, egyenesen a dolgok közepébe érkezünk meg, egy csata kellős közepén találjuk magunkat a  bevezető képsorokban. A Bosszúállók támadják az egyetlen megmaradt Hydra bázist, "valahol kelet-Európában" (igen, tudjuk, mindig itt vernek fészket a rosszfiúk), a nemlétező "Szokóviában" (elnézést az átírásért, de nem nyitnék szemantikai vitát arról, hogyan magyarítsunk egy nemlétező országot angol nyelvről). Strucker báró (Thomas Kretschmann - aki úgy tűnik, megragadt a negatív figuráknál Hollywoodban) egy nagyon fontos áttörés küszöbén áll kísérletei közepette, ráadásul nála van Loki jogara is, amely mint később megtudjuk, egy mesterséges intelligenciát rejt. A legnagyobb fegyvere azonban nem ez, hanem az a két fiatal, egy ikerpár, akiket a közeli városból verbuvált, mint valami Frankenstein, kísérletei nyulacskáinak. A fiú és a lány, miután a NATO erők lebombázták őket (alighanem Szokóvia a volt Jugoszlávia alteregója akar lenni), napokig feküdtek a romok alatt és várták, hogy megmentsék őket, közben egy fel nem robbant bombát bámultak alig két méterről, amelyre a Stark iparvállalat neve volt rávésve. Így hát nem csoda, hogy önként és dalolva adták át magukat Strucker báró őrült kísérleteinek, hogy egy napon megfizessenek Tony Stark-nak családjuk elvesztéséért, amelyért őt hibáztatták. (A szépséghibája ennek a logikának az, hogy a HYDRA és a SHIELD a végén gyakorlatilag egy és ugyanaz lévén, maguk ellen is dolgoztak, meg Stark-nak is, akit annyira meg akartak semmisíteni, de ebbe inkább ne menjünk bele...) A fiú gyors, mint a villám, gyorsabb mint Rogers kapitány, mint Thor, ezért kiérdemelte a Quicksilver (Aaron-Taylor Johnson) nevet, a lánynak (Elizabeth Olsen) viszont erős agy-manipulációs képességei vannak, amelyet ki is használ, miután a Bosszúállók csapata elfoglalta a Hydra erődöt. Stark-al elhiteti, hogy a társai mind meg fognak halni, hacsak...nem tesz ez ellen valamit. Ez a valami pedig az évek óta dédelgetett terve, hogy a Föld köré védőbástyát vonjanak akár egy mesterséges intelligencia (Ultron) irányította robothadsereggel is. Erre kellene a jogarban lévő AI kinyerése, amelyet Banner és Stark együtt végez, azonban a következmények nem éppen úgy sülnek el, ahogyan azt várták volna.

A forgatókönyvírók láthatóan még csavarni akartak egyet a történeten, hiszen hányszor láttunk már olyat, hogy "a gép/mesterséges intelligencia életre kel - rájön, hogy az ember egy vírus - ergo megpróbálja sterilizálni a bolygót". Nemcsak, hogy nem eredeti, de bizonyos lépések már előre láthatóak az ilyen típusú filmekben. Ezért úgy gondolták hadd gonoszkodjon kicsit az ikerpár, sőt, Wanda Maximoff (merthogy ez a "böcsületes" neve a lánynak) egymásnak is ugrasztja a feleket, mivel Stark mániájává teszi Ultront. Ami valljuk meg, megint nem sikerült túl jól. Egyáltalán nem érződik, hogy itt most akkora fene nagy ellentétek lennének, a hangsúly mindig is az akciókon van, amelyeket csak nagy ritkán szakítanak meg békésebb átmenetek a filmben (általában ez fordítva szokott lenni). A konfliktusok nagy része ál-konfliktus, az akció orgia mindent elvisz a hátán. Természetesen a következő filmre (Marvel filmekre) is marad bőven átvezető rejtély, hogy egyet mondjak, nem derül ki Stark kapcsolata sem a fegyverkereskedelemmel (egy mondat erejéig, de akkor tagadja ezt). Várjuk-e a következő részt? Én minden bizonnyal, remélhetőleg egy sokkal jobb és nem feltétlenül tizenéveseknek szóló forgatókönyvvel.