Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Saul fia (2015)

2015. május 26. - lisztes

A vetítés kezdete előtt a Mozinet (forgalmazó) képviselője elejtett egy mondatot, amin el kellett gondolkodjak. Idézni pontosan nem tudom, de a lényege az volt, hogy a Saul fia nem szórakoztató film, hanem egy műalkotás. És ebben az a szomorú, hogy az emberek tényleg így gondolkoznak. Vannak azok, amiket azért fogyasztunk, mert szórakozni szeretnénk, és vannak a műalkotások, amik... izé... Na de most nem azért, de a művészet tényleg ennyire külön kellene váljon a szórakoztatástól? Eredetileg nem pont az volt a célja, hogy elkápráztasson, hogy örömünkre szolgáljon élni vele, hogy nem haszon alapján nézve jobbá tegye az életünket?saul_fia_plakat.jpg

Ezt csak azért vetettem fel, hogy panaszkodhassak egy kicsit, mennyire kifordult már az emberek gondolkodása a művészetről. A "művészfilm" már évek óta szitokszónak számít, át is tértek a filmesek a "szerzői film" megnevezésre, pedig lényegében ugyanarról van szó. És igen, a Saul fia is egy ilyen film. Nem kikapcsolódás gyanánt nézi meg az ember, de mégis! Jolly joker témát választottak készítői (a Holokauszt 70 év után is sláger a filmesek körében), mégsem vették félvállról a kivitelezését, mint a legtöbb hasonszőrű darab esetében.

Ritka a jó holokausztfilm. Az ember persze ezekről mindig óvatosan nyilatkozik, pedig az igazság az, hogy a legtöbb unalmas, semmitmondó, vagy épp túlzottan hatásvadász - jobb esetben is csak középszerű filmek, amik a témájuk mögé bújva próbálnak érvényesülni. És igen, féltem, hogy a Saul fia is ilyen lesz, hiszen egy elsőfilmes rendező gyakran esik abba a hibába, hogy túl nagyot akar mondani, hogy túlságosan is ki akar tűnni, hogy túl sok mindent akar ráerőszakolni a nézőjére.

la-et-mn-cannes-film-festival-son-of-saul-holocaust-movie-20150520.jpeg

Pedig a Saul fia egy nagyon érett alkotás. Alaposan átgondolt, nem szájbarágós - úgy mutatja be a koncentrációs tábort, ahogy eddig talán még sosem láttuk: az ott dolgozó (!) zsidók szemszögéből. Egészen pontosan a címbéli Sault követi a kamera szinte végig. Kis mélységélességgel, kézikamerázással legtöbbször a főhős válla mögül mutatják be az eseményeket, ezzel érve el azt a hatást, amitől a nézők is az események sűrűjében érezhetik magukat. Nem véletlenül citálta maga a rendező a Jöjj és lásd! című szovjet filmet legfőbb inspiráció gyanánt - ott is hasonlóan oldották meg ezt.

Az operatőri munka egyszerűen pazar. Ha nem is "birdmanien" hosszúak a vágatlan jelenetek, azt azért hamar észreveszi a néző, hogy itt rendkívül összetett, és megtervezett kameramozgásokkal kísérik végig a főhőst. Az egész filmet egy 40mm-es optikával vették fel (azaz nem volt pl.: zoom), és egyszerűen csodálatos a képe. A kézikamera hatása pedig elképesztő - pont csak annyit látunk a környezetből, hogy érzékelni tudjuk a dolgokat, és néha a kiszűrődő hangok többet mesélnek bárminél (azaz örömteli, hogy nem premierplánban kívánták bemutatni az emberek szenvedését).

saul-749x415.jpg

A történet egyébként pontosan ugyanolyan bonyolult, mint a Mad Max: A harag útjáé. Saul a Sonderkommando nevű egységben dolgozik - nekik az a dolguk, hogy a nagyüzemi embergyilkolászás a lehető legolajozottabban menjen. Saul ebben a kegyetlen világban fogad magáénak egy, a gázkamrát túlélő, de aztán mégiscsak megfojtott fiút - már halottként, és onnantól kezdve egyetlen cél lebeg csak a szeme előtt: rendes zsidó temetésben részesíteni őt. Ehhez viszont egy rabbit kell találnia, ami nem is olyan egyszerű...

Saul úgy pattog ebben a kegyetlen környezetben egyik helyről a másikra, mint egy flippergolyó. Ennek hála pedig kategorikusan végigvesszük a koncentrációs tábor valamennyi szegmensét, és pontos képet kapunk a működéséről. Bár furcsa látni, hogy a precizitásukról híres németek ennyire félvállról veszik a dolgokat, és főhősünk szinte bárhová el tud jutni egy kis szerencsének és pofátlanságnak köszönhetően. 

75.jpeg

Végre egy magyar film, amiben jók a színészek! Még az első szerepében rögtön főszerepet alakító Röhrig Géza is remekül játszik, egyedül talán a dolgok szöveges részével akadtak problémái - szóval szóban nem túl erős, de szerencsére a Saul fia nem a szavak filmje. Mimikája, beesett arca és kétségbeesett tekintete sokkal többet mond mindennél. Így aztán örömömre szolgál kimondani, hogy hosszú idő után szívből tudok szurkolni, és örülni egy magyar filmnek, és a sikereinek. Bizakodó voltam Cannes-nal kapcsolatban is (innen is gratulálok a Zsűri Nagydíjához az alkotóknak), de az Oscaron is a legjobb 5 közé várom Nemes Jeles László alkotását.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.05.26. 08:33:19

No, a tékozló fiú (aka Lisztes) visszatért! Isten hozott megint, és hogy valóban otthon érezd magad, máris elkezdek kötözködni, mert ugyebár én meg mindig magamat adom. :)

„A "művészfilm" már évek óta szitokszónak számít, át is tértek a filmesek a "szerzői film" megnevezésre, pedig lényegében ugyanarról van szó.”

Azért nem teljesen ugyanarról van szó! A művészfilm szlengesen fogalmazva olyan alkotás, amelyről többen beszélnek, mint ahányan megnézik. :) A szerzői film viszont olyan mű, amely egyértelműen rendezőjének keze nyomát viseli magán, mert nem volt külön forgatókönyvíró (a rendező volt az), és a rendező felügyelte a vágást is, többnyire úgy, hogy ő maga volt a vágó. Fellini vagy Visconti például inkább művészfilmes volt (ámbár többnyire részt vettek a szkriptírásban), Pasolini viszont egyértelműen szerzői filmes. Lényegében szerzői filmes azonban például Tinto Brass és James Cameron is, akiket azonban művészfilmeseknek nem mondanék. :) Bár az kétségtelen, hogy a szerzői filmet sokan használják (szerintem tévesen) a művészfilm szinonimájaként.

Saul fia. Ez már nehezebb eset. Először is gratulálok az alkotóknak, mert Cannes-ról mondhatunk akármit, mégis ez a filmvilág legrangosabb fesztiválja évtizedek óta (szegény Velence és Berlin nagyon lecsúszott, Moszkva vagy Karlovy Vary pedig van-e még egyáltalán?), az európai filmízlés tükre Hollywooddal szemben (olykor azzal egyetértésben).

Igen, nagyjából egyetértek azokkal, amiket a holokausztfilmekről írsz, mégis előbújt belőlem a kisördög. Természetesen a filmről csak akkor mondok véleményt, ha megnéztem, kételyeim azonban már most jócskán vannak. Még csak nem is a téma felülreprezentáltsága miatt. Azt olvasom – több helyen maguktól az alkotóktól! –, hogy a Saul fia azért újszerű, mert más, mint a korábbi holokausztfilmek, melyek látásmódját (vagy mijét) maga Nemes Jeles hamisnak, hazugnak gondolja. Puff neki! Hát nagyjából nem ezt hallottuk eddig is a szélsőséges médiák képviselőitől? Most ezt az álláspontot a „másik oldal” prominenssé vált képviselője is megerősíti? Most akkor hogy van ez?

Az is ambivalens érzéseket kelt bennem, hogy a sok „hamis és hazug” film közül jó néhány megtörtént eseteken alapul (pl. Schindler listája, A zongorista). Nos, most mint megtudtam, ezek hiteltelenek voltak, most meg itt A HITELES holokausztfilm, amelynek viszont bevallottan fiktív a története, és olyan művészek készítették, akiknek a holokauszt az életkoruk alapján NEM LEHET személyes élményük? Kicsit ez is zavaros nekem.

Meg a Sonderkommando, amelyről a főszereplő ezt nyilatkozta: „A sonderesekkel szembeni előítélet sajnos igen közkeletű. Megengedhetetlen hangon beszél róluk Hannah Arendt is az Eichmann Jeruzsálemben című munkájában. Minden skrupulus nélkül legyilkosozza őket. Primo Levi ugyanilyen sommásan ítél róluk az Akik odavesztek és akik megmenekültekben: egy szavukat sem szabad elhinni – mondja - ezek az emberek most mindent kitalálnak, csak hogy rehabilitálják magukat valamiképpen. Levi egyébként azért utálta meg őket egy életre, mert egy délután látta Auschwitzban a sondereseket a nácikkal focizni. Kollaboránsok – könyvelte el magában. A valóság ezzel szemben az, hogy a sonderesek a lágerek legeslegszerencsétlenebb áldozatai. Talán csak azokkal említhetők egy lapon, akiken embertelen orvosi kísérleteket végeztek a táborok náci "orvosai". Nagyon remélem, hogy a film segít tisztázni a szerepüket.”

Azért ez is elgondolkodtat, mert Röhrig véleményével azért mégsem egy (vagy több) jobbikos véleménye áll szemben, hanem Hannah Arendté és Carlo Levié, akik azért mégiscsak zsidó származású tekintélyek voltak, akik nyilván nem a levegőbe beszéltek, és egyáltalán nem mellesleg nekik a holokauszt a valóság volt, személyes élmény, az akkori jelen, nem pedig a múlt, mint Röhrignek. Szóval bármennyire szépíteni szeretnénk, ez is egy komoly támadási felület a film ellen, hogy hetven év után mintha rehabilitálni akarná még a Sonderkommandót is, amelyről pedig maguk a zsidók is igen elítélően beszéltek.

„Bár furcsa látni, hogy a precizitásukról híres németek ennyire félvállról veszik a dolgokat...”

Ezt meg olvasni volt furcsa, hiszen ha valamiben egységes a holokausztirodalom, akkor az éppen az, hogy az emberirtás hihetetlenül szervezetten és olajozottan zajlott (Magyarország még a németeket is túlteljesítette ezen a téren). Vagy akkor ez most mégsem így volt, legalábbis a jelenleg legautentikusabb holokausztfilm alapján?

No, szóval vannak itt kérdések és kételyek bőven. Reméljük, a film megválaszolja mindegyiket, és valóban méltó lesz nagy hírére. Ha láttam, mindenképpen visszatérek a témára.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.26. 09:52:46

szóval akkor ez nem egy Nagyfüzet? :D

Darkcomet 2015.05.26. 17:29:31

Huhh! Holokauszt film, mint jolly joker téma, felülprezentáltság, meg ritka a jó holokauszt film (mondjuk ezeket az ilyen-olyan meleg és leszbikus mozikra is el lehetne mondani). Diplomatikus megjegyzések, minden elismerésem a megfogalmazásért :-) Én ennél keményebben fogalmaztam itt-ott, rögtön rasszista, antiszemita náci köcsög lettem. Pedig Istók zicsi, nek vagyok az.

2015.05.26. 18:31:29

@Darkcomet:

Egyetértek az előttem szólóval. Szeretném elolvasni, pontosan hová és milyen rasszista, antiszemita, náci köcsög dumákat írtál. Utána persze majd megkövezünk, nálam épp van egy zacskó kavics...

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.05.26. 20:06:01

@field 64: de persze veszünk előtte álszakállt

Darkcomet 2015.05.28. 18:02:46

@scal: @field 64:

Nem adom linket. Nem vagyok hajlandó kiszolgáltatni az antiszemita meg náci fikanickjeimet :-)

Viszont egy ilyet megosztanék:

m.hir24.hu/hirek/kultura/

Bocsi mobilos linkért, telefonról ennél jobbra nem futja. Egyébként kib.szott módon kíváncsi vagyok a filmre. Az a néhány perc, ami mondjuk trailer gyanánt elérhető, nos attól a szőr felállt a hátamon. Két mód van ezeknek a borzalmaknak a bemutatására. Vagy direktbe, minden szenvelgés nélkül, vagy ilyen totálisan személyese módon ábrázolva. Az első sokszor atcsúszik a horror kategóriába (pl. a Hong-Kongi Men Behind Sun, vagy Andrej Iszkanov, Egy kés filozófiája című filmjei. Mondjuk ezek a filmek nem a holokausztal foglalkoznak, hanem a Japán megszállók kínai területén elhiresült taboráról, ahol biológiai meg orvosi kísérleteket folytattak) a másodikra meg nem igazán találok példát. A sokat fikázott Uwe Bollnak volt mostanában egy filmje, ahol egyik vonalon interjúkat készít a mostani német fiatalokkal (milyen meglepő, tiszta hülyék a témában) , a másik vonalon meg bemutat percről-percre egy transport megsemmisítését. Szóval sokkolni kell. A Saul fia meg nagyon remélem, hogy sokkol, és a tariler alapján meg úgy latom, egy nagyon szigorú személyes, szinte fps ábrázolást választott a mondani való kifejezésére.

A Sonderkommandoról meg pláne nem készült még film. Ez olyan "nem beszélünk róla" téma. A kápók mukodésére is inkább találtak önigazolást a zsidók, de a sonder abszolúte megvetett tevékenység volt. Pedig amíg egy kápónak ki kellett érdemelni a szolgálatot, addig a sonderest kivalasztották. Vagy sonder, vagy halál.

Nade!

Itten kelet-europában is voltak ügyek. Volt egy Sztálin. Ő egymaga több honfitársát irtotta ki, mint amennyi ember meghalt a második világháborúban. Úgy szeretnék már látni egy mozit az ukrajnai éhínségről, ahol ugye Sztálin döntése nyomán több millió ember haltmeg. Vagy mondjuk Sztálin gulágjairól. Sztálin antiszemita taborairól. A hatalma alatt több ember halt meg, mint az egész második világháborúban. Aztán fasza lenne egy film a törökök által az örményekkel szemben elkövetett népírtásárol is. Vagy mondjuk Kambodzsa meg Polpot, amiről utoljára a Gyilkos mezők szólt, az meg olyan harminc éve volt. Meg olyan tökös lenne, ha hollywood végre normálisan foglalkozna a területükön felallított japán elkülönítő táborokkal. Ha jön emlékszem, erről is Spielberg csinált utoljára egy igen nyálas filmet.

Szóval nem az a baj, hogy fesztivál szinten mindig van egy holokauszt meg meleg film, hanem az, hogy általában igen gyenge a minőségük, meg az, hogy minden más népírtás a háttérbe szorul.

Darkcomet 2015.05.28. 18:05:38

Bocsesz a hibákért, mobilról írtam, amit írtam.

isawthedevil 2015.05.28. 19:51:58

Mindenhol ezt olvasni, hogy még nem készült film Sonderkommandoról. The Grey Zone-t senki nem látta?

Marx József 2015.06.01. 14:05:18

Érdeklődve olvasom a szövegedet. Ezt írod: "A "művészfilm" már évek óta szitokszónak számít, át is tértek a filmesek a "szerzői film" megnevezésre, pedig lényegében ugyanarról van szó. És igen, a Saul fia is egy ilyen film. Nem kikapcsolódás gyanánt nézi meg az ember, de mégis! Jolly joker témát választottak készítői (a Holokauszt 70 év után is sláger a filmesek körében), mégsem vették félvállról a kivitelezését, mint a legtöbb hasonszőrű darab esetében." Hogy mi a zsóker-téma, ne bolygassuk. Csak arra hívnám föl a figyelmedet, hogy a szerezői film fogalma akkor született meg, amikor te nem is éltél. Lapozd fel egy jobb filmtörténetben az új hullám címszót. Sempre avanti!

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.06.01. 14:21:04

@Marx József: Nem azt írom, hogy a "szerzői film" jelzőt mostanában találták ki, hanem azt írom, hogy a "művészfilm" megnevezés helyett kezdték el használni, mert utóbbi kifejezés hallatán a legtöbb ember összerándult kínjában.

A bekezdés lényege annyi volt, hogy a régen művészfilmként emlegetett darabokat most már szerzői filmként emlegetik, mert így átcímkézve mást hatást vált ki az átlagemberből (hogy az előbbi bekezdésre utaljak vissza: nem rándulnak tőle össze kínjukban az emberek).

"a szerezői film fogalma akkor született meg, amikor te nem is éltél" - a világban a legtöbb dolog akkor "született meg", amikor Te, vagy én még nem éltünk. Na és akkor mi van? :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.06.01. 14:55:40

@lisztes: szerintem a Wes Anderson Kevin Smith filmek szerzői filmek, de egyikük munkásságát se tartanám művész filmnek, az valami Lars von Trier hagymázas rémálom

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.06.01. 16:29:46

@scal: Nem hittem volna, hogy ezt ilyen bonyolult dekódolni. Pont azt mondom, immár 3x, hogy a művészfilmeket elkezdték szerzői filmeknek nevezni, pedig attól azok még művészfilmek maradnak. Ez nem jelenti azt, hogy minden szerzői filmet művészfilmnek tartok, csak azt, hogy a könnyebb befogadhatósg kedvéért a művészfilmeket már szerzői filmeknek nevezik inkább.

Marx József 2015.06.01. 18:03:15

@lisztes: Hogy mi van? Keress utána a Le cinéma d'auteur fogalmának. Ha csak szellemes akarsz lenni, és nem kritikus, akkor jó a válaszod. Díjazom. Egyébként a Na és akkor mi van? :) helyett elég lenne annyit mondani, hogy "csak". Arra van most kereslet.
süti beállítások módosítása