Amikor műfaji keveredés érhető tetten egy-egy filmnél, ott az alkotók mindig vékony jégre tévednek. Nem pusztán azért, mert a nézők eleve előítéletesen állnak hozzá az ilyesfajta csínyekhez, hanem főként azért, mert nagyon nehéz jól megcsinálni. A teljesen ismeretlen Tom Green-nek ez olyannyira nem sikerült, hogy ha nem hinnék a második esélyben, azt mondanám, nagy ívben kerülje el a továbbiakban a forgatókönyvírást és a rendezést. 

2010-ben, szuper-alacsony költségvetéssel elkészült a "Monsters" című film, amely kvázi a mostani - egy rossz szóviccel élve - szörnyűségnek az előzményfilmje volt. Az a tény, hogy Gareth Edwards követte el, semmit nem jelent, hiszen egy jól sikerült filmmel nem váltotta meg a világot, elég csak az erőteljesen történet-nélküli, halálos unalomba fulladó "Godzilla" (2014) adaptációjára gondolni. A "szörnyes" film viszont egy jó ötletre épülő, jó rendezéssel megspékelt, alapvetően szórakoztató film volt. Az első rész sztorija ott kezdődik, hogy pár évvel korábban idegenek látogatták meg bolygónkat és itt hagytak valamit, illetve valakiket. Az ilyen területeket hívják "fertőzött zóná"-nak és szigorúan tilos a belépés az itt egyre jobban elszaporodó idegen lények miatt. Az első rész Mexikóban és a mexikói-amerikai határon játszódik. Mármost, aki azt gondolná, hogy a második rész kibont valamit az elsőben nyitva maradt kérdésekből, óriásit fog csalódni. 

Nézzük, mi NEM a film. Nem jó sci-fi, nem is igazán az. Nem jó háborús dráma, mert annak IS kevés. Nem jó módja annak, hogy bemutassa az emberi psziché viselkedését harci, háborús helyzetekben, mert a karaktereknek, akiket megmozgat, semmiféle mélységük nincs, így együtt sem lehet velük érezni, semmiféle helyzetben. Mivel egy háborús-harci cselekmény középpontjába helyezi a történetben szereplő figurákat és az idegen lények adják hozzá a hátteret, mintegy mellékesen odahányt játékfiguraként, ezért nem jön át, hogy ez valódi helyszíneken játszódó, valódi dráma is LEHETNE és így válik az elszalasztott lehetőségek tárházává. Mintha egy olcsó másolatát látnánk a Közel-Keleten játszódó "A sólyom végveszélyben"-nek, megspékelve a "Bőrnyakúak"-al és csipetnyi drámát csempészve bele "A bombák földjén"-ből. Úgy tűnik egyébként, hogy a mi Tom Green barátunk inkább Kathryn Bigelow-fan, semmint Ray Harryhausen utódja, de ha már ez a helyzet, akkor rendezzen tisztességes háborús filmet és ne próbálja úgy eladni ezt a borzalmat, mintha bármi köze is lenne az első filmhez a címén kívül.  Erre szokták azt mondani, hogy az egész forgatókönyv gyakorlatilag a semmibe tart és elvész az érdektelenség homályában. 

Ha megegyezhetünk abban, hogy ennek a szörnyszülöttnek (nem szándékosan játszom a szavakkal)  kevés köze van az első részhez, már sem olyan meglepő, hogy mindenhol játszódik, csak Latin-Amerikában nem. Mintha a Közel-Keleten volnánk, ahol szintén vannak fertőzött zónák. Ám az itteni lakosság nem nézi jó szemmel, amit az USA művel. Hát nem? Nem elég, hogy az űrből érkeztek holmi nagy behemótok, még a rohadt amcsi dögök is ott maradtak és tovább rontják a levegőt. Ezért aztán a helyi erők (lázadók??, fundamentalisták??) nagyobb igyekezettel próbálják irtani az amerikai katonákat, mint az idegen lényeket. Ebbe a helyzetbe érkezik, csöppen bele néhány fiatal amerikai katona, akik egy tapasztalt őrmester vezetésével kezdik meg járőrszolgálatukat, amely abban csúcsosodik ki, hogy meg kell menteniük egy őrjáratot, amely elveszett valahol a semmi közepén. Természetesen nem az idegenektől kell megmenteni, ők csak díszlet, hanem a helyi rohadékoktól, akiknek a motivációja körülbelül egy öt éves gyermekével ér fel. Innentől kezdve a film tele van eszméletlenül gáz jelenetek tömkelegével, amelyeket olyan komolyan adnak elő, mintha egy valódi, drámai erejű (háborús) film kellékei lennének. Ám nem azok és ezért sem a halál ábrázolása, sem a konfliktusok nem nyernek igazi értelmet, sőt, ehhez képest még egy videojáték történetvezetése is nagyobb élményt nyújt és drámaibb hatást vált ki belőlünk. A színészi teljesítmények a rossztól egészen a borzalmasan és elfogadhatatlanul rosszig terjednek, bár őszintén szólva ehhez a háttér,-és kerettörténethez nem is dukál más.  

A film zárójelenetei olyan melodrámába torkollnak, amilyeneket a legjobb szappanoperákban lehet látni. Érteni vélem, mit szeretett volna Tom Green, valami olyasmit előadni, ami még talán nem volt, legalábbis nagy filmen. Idegenek és emberek konfliktusa helyett, emberek konfliktusa emberek ellen, a régi beidegződések (legyenek azok vallási, etnikai, stb. síkon kezelve) félre tenni nem tudását bemutatni az alienek fenyegetésének hátterében, akik talán nem is jelentenek olyan nagy veszélyt ránk, mint mi egymásra. Hát ez piszkosul nem jött össze. Annyira nem, hogy a "Monsters" egyik legrosszabb filmélményem volt már hosszú idő óta. Ha teheted, tartsd távol magad tőle, jó messze, ha viszont megnézed, magadra vess. Én szóltam.