Hallottatok már a gőzmozdonysebességgel dübörgő észt animációs filmgyártásról? Ez bizony nem a véletlen műve. Ez volt az első film, amire beültem az idei KAFF-on, és még tele energiával, hogy mennyi jó filmet láthatok. Meg is adta az alaphangulatot. Összesen tíz egészestés filmet sugároztak, hetet a verseny szekcióban, hármat pedig az úgynevezett információs szekcióban, nyilván jelezvén, ilyen is létezik, vagy, hogy színesítsék a palettát. Nos, sikerült.

Szóval nyilván nem véletlenül nem hallunk róla, hogy ismét kiadták az új észt rajzfilmet. A fantasztikus észt rajzoló új munkája hamarosan a mozikban... és sorolhatnám. Abban sem vagyok biztos, hogy ez egyáltalán egész estés film, mert egyes helyeken éppen több mint hatvan percre taksálják, máshol megadták neki a 72 percet is, de legyen. Több alkotásra is igaz volt a fesztiválon az amit most írok le. De végtére is kinek gyártják az ilyesmit? Gyerekeknek biztos nem - mert felnőtt mese  és így tele van obszcén jelentekkel amik így animációban olyannyira groteszkek, hogy én biztos nem ültetném be rá a csemetét.

De felnőttnek se lehet ajánlani, mert nekik már túlságosan bugyuta, és tinédzsereknek se mert ők meg vagy kiröhögik, vagy már rég a South Parkot nézik. Akkor maradnak az ilyen fesztiválok, ahol nagyjából húsz ember ül a legkisebb teremben. Tehát elmondható, ezek a filmek leginkább a rendezők miatt készülnek, akik elmondhatják, hogy csináltak valamit, közpénzből, marha sok idő alatt - elvégre bábanimáció, azt meg Európában még elismerik, mert hajlít kis kart vissza huszonnégyet fényképezni, majd vissza hajlítani tovább kis kart, majd vissza 24-et fényképezni. És ezzel el is telik a nap.

Ha viszont ez sül ki belőle, akkor már bocsánat, de inkább táncoljanak, a port jobban bírom. Mert, hogy írni sem tudnak az fix. Most komolyan azt gondolták, hogy 2013-ban - e film két éves - a hatvanezredik Rómeó és Júlia történet ezúttal narancsokkal és citromokkal előadva még bárkinek mond majd valami újdonságot? Ráadásul az egész afféle színdarabként, musicalként lett előadva, ahol tíz percen keresztül a világ legunszimpatikusabb paradicsoma készíti fel a közönséget, hogy most valami más helyett mégis inkább ez a zagyvaság fog következni.

De elég csak egy pillantást vetni a címre, két idióta név, aztán egy alcím. Na ugyanez jellemző az egész filmre. Valami expozíció, hogy szegény Narancs menekülne, mert hazájában nagyon rossz, de úgy hallotta külföldön a lányokon sokkal kevesebb a ruha... és ez az egyetlen oka annak, hogy megszökik hazulról. És ezt vagy két teljes percen keresztül énekli. Utána hasonlóan hosszú ideig énekli, hogy végre szabad - még az Szabadság szobor is megjelenik jó giccsesen - majd kiderül cseberből vederbe került, mert ugyanúgy kell dolgoznia, csak éppen Citromföldön.

Igen ám de van a gonosz ültetvényesnek egy másképp gondolkodó lánya - enyhe szájbarágós jelzésképpen neki máshogy áll a feje -, aki sokáig úgy tesz mintha nem is ebben a történetben szerepelne  - bikóz áj láááv jú, bikóóóz áj lááááv jú, bikóóó... - aztán amikor holtpontra jutunk valamiért mégis úgy határoz, ő megmenti a Narancs fiút, akibe nyilván azon jelenetekben szeretett bele, amiket elfelejtettek rögzíteni. Ezt tetézendő, a filmnek két befejezése van - a'la Brazil - , egy pozitív, meg egy ezmiakarlenni, denemérdekel, különbenismennikell a négyesterembe, mertkezdődik a másik film, miközben a műsorfüzet azt mondta, koppanásra vége lesz ennek.

Az észt filmben ráadásul franciául énekelnek, angol és magyar felirattal. Kapunk egy meglehetősen infantilis tanulságot, miszerint Narancs és Paradicsom az együtt finom és jó...? Mi az isten? Szóval katasztrófa az egész, kész szerencse, hogy a készítőnek Mait Laas-nak elfogyhatott a pénze, és amúgy Gyaloggalopposan csapot papot ott hagytak valahol félúton, mert simán el hiszem, hogy kellő mennyiségű támogatási pénzt belapátolva, ezt az elmekórtani kirándulást még tudták volna fokozni a végtelenségig.

Ugyanakkor maga az animáció egyáltalán nem lenne rossz, a karakterek is jópofák, csak épp a torka véres az egésznek. Kellett volna valami friss és új, és leginkább koherens meg következetes történet, merthogy a Toy Storynak mindez meg volt, és azért lett olyan híres. És arról még nem is szóltam, de így a végére egész jó csattanó lesz, hogy a script, hazánk lánya Kovács Kati terméke - aki ugye nem az énekes? Természetesen eme akármi megtekintését senkinek nem ajánlom, akinek maradt csöpp esze. Paradicsomreklámnak túlságosan hosszú, filmként viszont élvezhetetlen, alig vártam, hogy menekülhessek a teremből.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!