Ez a cseh filmecske ugyan tavalyi termés, de azért még egészen friss. Állítólag Hans Christian Andersen A kis hableányát dolgozza fel – de minthogy a Disney-féle verzió annyira átmosta az agyam, ezt nem is realizáltam a stáblistáig. De mindegy is, Disney mellett talán csak Andersent gyűlölöm hasonló elánnal. Már gyerekként se szerettem ezeket a búban, kínban, szenvedésben, nyomorúságban és dögrovásban tobzódó történeteket. Most komolyan: felolvasol egy ilyen „vidám” dolgot, utána meg jó éjt kisfiam, álmodj szépeket. Andersen többet tett az emberiség félreneveléséért, mint Comenius és Páduai Szent Antal együttvéve.
Mire eddig eljutottam, már rendesen lent volt az agyam alfában, de úgy voltam vele, egy óra tizenegy percet ha féllábon is, de kibírok. Ugyanakkor szerencsére erre semmi ok nem volt, mert elfelejtettem egy nagy igazságot: a csehek nem csupán a sörfőzéshez, de az animációhoz is értenek. Úgyhogy sikerült kifordítani Andersen eredeti történetét éppen eléggé, és úgy tálalni a felnőtt közönségnek, hogy helyenként ne essünk át a groteszk és a jó ízlés határán. Ráadásul meglepően humorosra sikeredett ez a morbid és cseppet sem humoros történet. Ahol Kicsi, a naiva beleszeret a gigerli night club tulajdonosba. Vágyának csupán egyetlen akadálya van: a férfi ember, ő meg egy hal.
Nosza elmegy a boszorkához, ahol lábakat – vagy valami hasonlót kér –, és onnantól kezdve ő számlázhatja a bevételt, egészen addig, míg az élet pofán nem csapja, és lapátra nem teszik egy újabb nőstény kedvéért. A történet tehát nem igazán tartalmaz újdonságot ezúttal sem, de a mai szexista világunkban talán intő példaként szolgálhatna azok számára... akik valószínűleg sosem fogják ezt a filmet megnézni. De a szándék a fontos ugyibár. Meg persze a fantasztikus bábanimáció, ami hamisítatlanul európai, sőt, kelet-európai, sőt mintha szándékosan az egykori szocialista időket idézné a hangulatával, szinte mondhatni: bájával. Valami ilyesmire gondolok:
A képi világa olyan eltalált, és néhány poént addig ismételnek, míg az ember mégiscsak röhögőgörcsben tör ki a láttukon, bármennyire nem akaródzott volna neki. Személy szerint a narrációt tartottam a legjobbnak, ugyanis végig egy kellemes hangú úriember beszél ízes cseh tájszólással. Ő személyesít meg a filmben mindenkit, legyen az nő, avagy férfi. Ráadásul én a világ egyik legmókásabb nyelvének tartom a csehet, véleményem szerint ha valaha cseh kivégzőosztag elé állítanának, előbb halnék meg a röhögéstől, minthogy elérjenek a puskagolyók. És ez az egyveleg nagyon jótékony hatással bír az egész sötét történetre, a maga akasztófa humorával, meg a talán túlzásba vitt bábcicikkel.
Mindez kellően hangulatos zenei betétekkel megtámogatván nálam az egyik legkellemesebb emlékként maradt meg a tavalyi KAFF-ról. Kecskemét városa azonban nem osztotta a véleményem – de még a zsűri sem! –, amiben nyilván közrejátszhatott az is, hogy adaptációról beszélünk, míg minden más versenyfilm eredeti forgatókönyvvel rendelkezett. A rendező úr, Balej Jan munkáit ugyanakkor érdemes lesz figyelemmel követni, és ha úgy adódik, hogy egyik-másik munkáját elcsípjük valamikor hajnaltájt egy csatornán, akkor előtte maradni, és kikapcsolódni egy bő óra erejéig.
Ha tetszett a bejegyzés akkor azért, ha pedig nem, akkor azért oszd meg a Facebook oldaladon!
Jerryco 2015.07.01. 22:42:42
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2015.07.01. 22:58:39
GERI87 2015.07.02. 22:20:59
2016.02.04. 22:54:59