Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Casshern (2004)

2016. február 06. - scal

2004 egy érdekes év volt, egyszerre három film is debütált, amelyek az úgynevezett Digital Backlot technológiával készültek. Itt a színészeken és néhány minimális kelléken kívül mindent digitálisan generálnak, legyen szó helyszínekről, tárgyakról, akár személyekről. Az amerikaiak a talán mindenki által ismert Sky kapitány és a holnap világa-val hasaltak szépet, bár a kritikusok szerették a filmet. Európából a franciák álltak elő a Halhatatlanok című rémséggel - nem egyenlő a szintén CGI-ben úszó, Tarsem-féle Halhatatlanokkal -, ami viszont már nem csak a kasszáknál bukott meg, de a kritikusok is utálták. Ázsiában pedig a japánok készítették el a Casshern-t, amely egyben mai témánk is.

yuda.jpg

E filmet mind a szakma, mind a közönség imádta és ez nem véletlen, a Casshern talán a létező leggyönyörűbb japán mozi. Ha levennénk a hangot róla, és csak a zenét figyelnénk közben, ahogy peregnek a képek, még akár szórakoztató is lenne, azonban a rendező, Kiriya Kazuaki sajnos a színészeknek mondatokat is adott a szájukba. Na jó, megpróbálom takarékra venni magam, de nagyon nehéz a dolgom. Ugyanis a Casshernt akár mondatról mondatra szét lehetne szedni, mennyire kusza, értelmetlen zagyvaság, ami a legtöbb fehér embernek megüli a gyomrát, de ugyanakkor annyira gyönyörű vizuális orgiát kínál, olyan fájdalmasan szép zenei aláfestéssel bír, hogy emiatt nem érdemli meg, hogy lehúzzam. Azonban az említett történeti, és dramaturgiai kuszaságok miatt nem kaphatja meg az áhított pontszámot sem, amit látványilag abszolút megérdemelne.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy a színészek rosszak lennének, vagy közrejátszana a sokat emlegetett ázsiai túljátszás, aminek itt nyoma sincs, arról van szó, hogy jeleneteket látunk egymás után, amelyek gyakran logikátlanul követik egymást, és a szereplők mindeközben értelmetlenségeket közölnek a dialógusokban, aminek fele egyszerűen nem illik oda, másik fele meg csak szimplán hülyeség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy irdatlanul lassan indul be - harminc, de inkább negyven percet kell átvészelni -, akkor már kezditek kapiskálni, hogy nem egy könnyed szünidei matinéról van szó.

A történetet éppen ezért meglehetősen nehéz pár mondatban leírni. Valamikor a 21. század vége felé járunk, amikor az Európai Unió, és a Keleti Konföderáció közötti 50 éves háború véget ért, a keletiek győzelmével. Azonban a pusztító hadakozás során, szinte lakhatatlanná tették az Eurázsiai kontinenst, ráadásul a hamuból új erőszakszervezetek, terroristamozgalmak élednek, így továbbra sincs béke, mert az úgynevezett Hetes Zónában, állandó harcok folynak, hogy a kiváltságosok viszonylagos nyugalomban éljenek elzárt városaikban. A biológiai fegyverek okozta mutációk, és fertőzések látszólag megállíthatatlanok, azonban egy genetikus, Dr. Azuma felfedezi a neo-sejteket, amik lehetővé teszik, hogy újra generáljanak szöveteket, csontot, izmot, akár komplett testrészeket, megmentve ezáltal a haldoklásra ítélt emberiséget.

casshern_wallpaper04.jpg

Filmünk főszereplője tehát Azuma professzor és családja lesz. Azumát szorítja az idő, mivel felesége, Midori szintén haldoklik, és ennek első jeleként lassan elveszti látását. Fia Tetsuya teljesen elhidegült apjától, aki éjt nappallá téve csakis a kísérleteivel van elfoglalva, semmi nem érdekli, csakhogy megmentse szerelmét. Félig dacból, félig meggyőződésből vállalja, hogy bevonul a seregbe, csak azért, hogy egy év múlva koporsóban térjen vissza. Jegyese Luna belebetegszik a bánatba, hiszen egy évig várt rá, de ahogy az lenni szokott semmi nem ilyen egyszerű. Tetsuyának a lelke ugyanis nem tudott megmaradni a túlvilágon, és ott köröz a szerettei közt mintha lenne még valami dolga.

És ekkor megmagyarázhatatlan módon, villám csap a kísérleti központba - egy olyan villám ami később szilárd halmazállapotot vesz fel, mint amikor a láva kihűl - és ettől a kotyvasztó teknőben, ahol a testrészek vannak, egybeforrnak, és életre kelnek - a'la Frankenstein. Persze a kormány nem ezt akarta elérni, úgyhogy tűzparancsot ad ki rájuk, így az új emberek közül csupán páran élik túl a mészárlást, és magukkal hurcolva a vak Midorit - aki segíteni akar rajtuk, mert nem látja kik is ők, és így nem tesz különbséget - elmenekülnek a messzi északra, ahol hogy hogy nem találnak egy elhagyatott kastélyt, egy robothadsereggel. Ugye, ilyesmit az ember lépten nyomon csak úgy talál. És a Casshern tele van ilyen baromságokkal, amiknek azért nem ártott volna adni valami háttértörténetet, magyarázatot, egy félszeg utalást legalább.

Ott tartunk, hogy az életben maradt négy szuperember, elnevezi magát neo-sapiensnek, felszívja magát, és háborút hirdet az emberiség ellen, mert ők se hagyták őket élni egy percig sem. Négy ember, AZ emberiség ellen... meg a pikk-pakk összerakott robotseregük. Időközben Azuma minthogy nem halad előre egy jottányit se a kísérleteivel, feléleszti a fiát a trutyiban, de minthogy így Tetsuyát is megölnék, rábízza Lunáékra, akinek szintén tudós apja egy páncélruha prototípuson dolgozik. Ezt ráteszi a fiúra, hogy annak túlburjánzó izomfejlődése ne szakítsa szét a testét. Tetsuya azonban emberfeletti szuperképességeivel, és felvértezve a páncélruhával elindul kiszabadítani az anyját, és megvívni harcát a neo-sapiensekkel, mielőtt azok végleg elpusztítanák, ami maradt a világból. Na, és ITT indul be a Casshern!

casshern-japanese-movie_7.jpg

Lehet érezhető már a problem. Ugye milyen zagyvaság ez? Ha hozzátesszük, hogy Tetsuya egy éve a katonaságban mindössze tíz másodpercig tart, akkor elképzelhető, milyen szinten váltakozik a cselekmény. És ez sem véletlen. Kiriya ugyanis ezzel a filmmel debütált mint rendező, előtte klippeket gyártott, és operatőrből avanzsált direktorrá. Mindig nagyban befolyásolja a filmet, mi is volt a rendező azelőtt. Jelen esetben ez arra volt elég, hogy a Casshern gyönyörű képekkel, nagyon szépen szűrt felvételekkel, cool beállításokkal, viszonylag egész pörgős akciókkal megtűzdelt értelmetlen katyvasz legyen, ami annyira ordít egy forgatókönyvírói átfésülésért, hogy az elképesztő.

Mostanában sokat hallom, hogy J. J. Abrams filmjeihez napszemüvegre lenne szükség... miért nem tűnt ez nekem eddig fel? Mert én láttam a Casshernt, még viszonylag egész korán, valamikor 2004 végén. Együtt kaptam az Oldboyyal, a Meghallgatással, meg a Halál Jelével még ezt is Darcotól, úgyhogy afféle terápiaként is kedves emlékeket ápolok e filmmel, mert akkoriban a gyönyörűen bemutatott szerelmi szál nagyon hatott rám. Itt eleve úgy néznek ki a képek, mint ahogy parodizálják pl. a Star Treket. Minden csillog, úszik, van akinek ez bizony megfekszi majd a gyomrát, pedig a rendező mindent elkövetett az animés hatás érzékeltetésére: a szereplők, tárgyak - pl. egy katana - csíkot húznak maguk után a légtérben ha gyorsan mozognak, képeket úsztat, kamerát tol el, pörget, a látószöget variálja, szóval ha van a Sin Citynek előszobája, akkor az a Casshern.

Sokan vélik úgy az alapanyag miatt esik szét a film. A Casshern eredetileg egy 1970-71-ben futó 26 részes anime sorozat volt, és egy sorozatot két és fél órába belesűríteni bizony nem kis feladat, és sokan megfilmesíthetetlennek tartották, - szerintem az is maradt. Casshern időről-időre feltűnik, 1993-ban OVA (original-video-animation), 2004-ben ez az élőszereplős anime-film, legutóbb pedig egy reboot anime sorozat készült 2008-2009 környékén, Casshern Sins címmel, szintén 24 résszel. Csakhogy, az eredeti animében Casshern egy kis android, míg itt Tetsuya lényegül át Cassherné, születik újjá Casshernként - ez sem ilyen egyszerű, mint ahogy most leírom -, így Kiriya feltöltötte egy jó adag emberi morális problémával, dilemmával filmjét, ugyanakkor így nem igazán tekinthető az anime feldolgozásának.

casshern2.png

Ezt bizonyítandó, az extrák közt található interjúban szinte mindenki elmondja, hogy sose látta az alapanyagot. Amit az animéből átemelt, az az utópisztikus környezet - érdekes megjegyezni a japánok mennyire nem tudnak elszakadni a fasiszta állam utópiájától, a jövőt szinte csak ilyen komoran látják, lásd még Appleseed - és a páncélruha Azonban Tetsuya pont az emblematikus sisakot nem viseli, arra csupán egyszer rázoomol a kamera egy polcon.

Beszéljünk erről a "páncélruháról", ami nekem már elsőre se tetszett, mert nem hiszem el, hogy ez páncél lenne. Ez olyan mint egy pizsama. Amin látszik, hogy ruha, és én értem, hogy azért mert valójában ruhából van, hogy könnyen tudjanak benne mozogni a jövő katonái, de akkor is. Ennek valahogy ténylegesen erőt kellene sugároznia, rá kellene feszülnie az izmokra, ha már az a feladatuk, hogy pont azokat tartsák kordában. Mondjuk, mint a Pókember ruhája, vagy mint a cirkoruha a fremeneknél a Dűnében, vagy mint a nano-öltözék, a Crysisban. De sajnos nem ilyen. Ez persze nem egy eget-rengető probléma, csak pont az ilyen apróságok miatt nem áll össze egésszé a film.

Vagy itt vannak ezek a szuper-emberek, nem nehéz felfedezni a Szárnyas Fejvadásszal kapcsolatos áthallásokat - ők is négyen vannak, a vezetőjük ráadásul bosszúra szomjazik, utálja a teremtőjét, és még a haja is fehér -, de akkor is, azért kicsit jobban bemutathatták volna, miért ennyire veszélyesek. Mondjuk mint a Superman 2-ben, ott el lehetett hinni, hogy az a három pszichopata el tudja pusztítani az egész bolygót, pedig az a film fele ennyire se vette komolyan magát.

08.jpg

A Casshern ráadásul annyi szálat mozgat, hogy esélye sincs kibontakozni bármelyiknek is - az USA-ban nem is cicóztak, kivágtak belőle majdnem félórát, gondolták, úgy se veszi észre senki -, pl. a jelenlegi vezető ellen annak fia katonai puccsot hajt végre, de itt is olyan bonyolult apa-fia problémák vannak, mint Azuma és Tetsuya esetében. Vagy a társadalmi különbségek, amik olyan finoman vannak ábrázolva ebben a filmben, hogy ha a rendező nem tárgyalja ki egy kisfilmben az extrák közt az életben nem tűnt volna fel. Ott van Luna, hogy lehet egy ilyen jó nőt otthagyni a francba, csak mert harcolni akarok egy háborúban, ahová nem is kötelező mennem?

Tetsuya egyébként meglehetősen elítélendő dolgokat is tesz, és ezekből fejtik ki a film legerősebb mondanivalóját, a háború értelmetlenségét, a bosszú bosszút szül ideológiáját, amit elég sajátosan kommunikálnak le. Pl. Tetsuya egymás után ötször mondja el kánonban, hogy "Fogalmad sincs milyen a háború!!!!!!", de az is érdekes, amikor ugyanazt a párbeszédet, két különböző helyzetben halljuk, teljesen funkciótlanul.

Említettem a színészi alakításokat is, különösebben egyik sem kiemelkedő, de nem is rosszak, a legjobb talán Mitsuhiro Oikawa, aki hihetetlen jó arc lehet az interjúi alapján, saját maga szerint is kifejezetten mangás feje van. Ő egyébiránt egy afféle szürke eminenciást alakít, aki nagyon titokzatos, és nem is nagyon lehet tudni mi a funkciója, de amolyan jóindulatú elmebeteg. Akira Tereo se rossz az apa szerepében, felesége Kanako Higuchi valóságos gyönyörűség 46 évesen, a Lunát alakító Kumiko Aso bájos, és nagyon szerethető, és akkor vajon ki az akivel gond van? Úgy van, a címszereplő. Yusuke Iseya tökéletes mellétrafálás, nem tudom neki elhinni, hogy ő egy hős lesz, persze lehet így könnyebben el tudjuk fogadni a sötét oldalát is - ami minden emberben ott lakik -, de azért elég nagy baj, ha a főszereplő cseppet sem szerethető.

de9195fcd8d8c2c3ad201432282728de.jpg

Mire megbánja bűneit, mire beteljesíti végzetét, a filmnek is vége, és egyesek ugyan mondhatják, hogy ez egy Shakespeari-dráma, - leggyakrabban a Hamlettel hozzák összefüggésbe - persze, de az avoni hattyú nagyon szépen leírta az ok okozati viszonyokat, itt meg két és fél óra után elégedjünk meg annyival, hogy az emberek azért bántják egymást, mert ilyen a természetük? De mi szeretni való van abban, aki utálja az apját? Egyáltalán miért? Mert az annyira szereti a feleségét, hogy ezáltal elhanyagolta a fiát, mert annyira a munkájának szenteli életét - ami egyébként ezt bemutatja, egyike a legjobb legszebben felvett jeleneteknek. Vagy ott hagyja a nőt, akit épp akkor jegyzett el, és gyilkolja azokat a neo-sapienseket, akikhez már ő is tartozik félig meddig. Szóval Tetsuya emberként is meglehetősen hitvány alak, Casshernként pedig hibát hibára halmoz, és csak nagy nehezen fedezhető fel benne bármiféle jellemfejlődés.

A gyönyörű képek között azért akad pár hatásvadász is, mint a fekete-fehér jelenetek, szerintem erre semmi szükség nem lett volna, és az is fura összhatást eredményez, hogy a távoli jövőben, második világháborús sisakban öldösnek a Hetes Zónában - egyáltalán minek kell oda menni? De ugyanilyen eklektikus hatást kelt az orosz neo-avantgard grafikák megjelenítése, a cirill betűk, meg a német feliratok alkalmazása, ami mutathatná a nagy kevert népi közösséget, de ezzel az a probléma, hogy itt mindenki ázsiai.

Végezetül a zenéről is szeretnék bővebben szólni, ami mind a score, mind a soundtrack alapján nagyon el lett találva, amikor kell vérpezsdítő, amikor kell szívbemarkoló, helyenként törékeny hangulatot ad a jeleneteknek, igyekszem párat belinkelni, hátha valamit átadok a film éteriségéből. A főtémát ráadásul a rendező akkori felesége, egy japánban népszerű pop énekes, Hikaru Utada énekelte fel. Azóta már ők is elváltak.

A DVD kiadásról -

Minthogy ez egy ismertető illik kitérnem a DVD kiadásra is. Ezúttal azonban nem sokat tudok regélni, ugyanis a filmet az a Black Mirror adta ki, akik tíz éve még a hazai ázsiai filmek egyik legnagyobb patrónusaként tetszelegtek, mára azonban csődbe mentek. A kiadással különösebb gondok nincsenek, nagyon szép dupla lemezes átlátszó tokot kapunk, van belső borító is, ahonnét szintén a főhős tekint le ránk, - valamiért nagyon rosszak a Casshern plakátok - és kapunk jelenet választást is magyarítva. Nagyon klassz a kiadásban, hogy minden kapott magyar feliratot.

A lemezek szitázása szép, a menü egész jó, főleg a görgethető jelenetválasztás, mindig jó ha találkozunk egy kis változatossággal. Az első korongon kap helyet maga a film, eredeti képaránnyal 2.35:1-ben, magyar és japán 5.1-es, valamint - dobpergés - DTS eredeti hanggal, és szinkronnal, emiatt a Casshern erősen ajánlott teszt-DVD-nek is mert valami elképesztő hangzást, zörejeket, és zenét produkál. Sajnos a DTS miatt egy audiokommentár már nem fért fel a lemezre, pedig ha van film ami ordít ezért az opcióért, az a Casshern. A rendező úr megmagyarázhatta volna néhol miért szállt el az agya, vagy egyáltalán mit akart. A magyar feliratokban nem találtam kivetnivalót, a szinkron elfogadható, bár ez a film eredeti nyelven százszor szebb a fülnek.

Az extra korong meglehetősen karcsú. Kapunk húsz pernyi kihagyott jelenetet, kommentálva, ami jó, mert legalább itt megtudunk némi hátteret a filmről. Igazából az összes extrából sokkal többet tudunk meg a filmről, mint magából a filmből. Kicsit gonosz akarnék lenni azt is írhatnám, hogy az extrák sokkal izgalmasabbak, mint maga a film. Például, hogy a filmet nagyjából két hónapig forgatták, és utána még félévet szenteltek az utómunkálatoknak, úgyhogy volt vele meló nem is kevés, minderre rekordmennyiségű összeget - az USA-ban röhejesen kevés - 6,6 millát vertek el.

casshern_wallpaper02.jpg

Vannak interjúk, 2003-2004-ből a bemutató idejéről, ez nagyjából félórát tesz ki, minden főbb szereplő megszólal, ezek is frappánsak és érdekesek. Valamint egy negyedórás rendezői mélázás a filmről, néhány olyan jelenet megtekintése közben, ami végül be sem került, pedig akkor nyilván akkor jóval nagyobb mélységet kapott volna a Casshern. Itt a rendező olyan nüanszokra is felhívja a figyelmet, minthogy milyen merész volt betenni a csókolózós jelenetet, hogy kifejezze Tetsuya és Luna őszinte szerelmét. Merthogy ez japánban ma nem elfogadott, de a jövőben már az lehet majd. Érdekesek azért ezek a japánok is, ugyanaz a nép, amely annyira elfojt magában mindennemű testi vágyat, odahaza igazi perverzé alakul, hentaiokban - felnőtt animék - csápos szexben csúcsosodik ki a kreativitásuk, és akkor elítélnek egy nyilvános csókolózást????

Ezen kívül található a korongon két előzetes, és egy 21 képből álló galéria, amit igazából sosem tudtam hová tenni, miért is erőltetik ennyire. Azt pedig, hogy a tokon mit keres egy bazi nagy 18-as karika, végképp nem értem, mert hogy van benne egy kis vér, az oké, de ez bőven elmegy a tinédzser korosztálynak, ők lehet még inkább zabálni fogják az akciók miatt.

Ez volna tehát a Casshern, kilenc éve még mennyire imádtam, most újra nézve kisebb csalódásként könyvelhettem el, ugyanis talán mondanom se kell, de egyes CGI jelenetek az elmúlt dekád alatt iszonyatosan avíttá lettek, és így már korántsem olyan szép az összkép, mint az volt régen, amikor retinaszakasztóan jól nézett ki. A Casshern egy háború ellenes film, amely a küzdelem hiábavalóságáról szól, melynek során nem csak azok vesznek el akik kardot fognak. És ha már ide jutottunk a magvas gondolatokban, hagy osszak meg egy anekdotát, amivel zárnám is soraimat. Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd-ban hallható párbeszéde hangzik így.

02.jpg

"Az évek során gyakran megkérdezték tőlem azok, akikkel összeakadtam az utcán vagy egyebütt, hogy min is dolgozom. Én pedig rendszerint azt feleltem, hogy a legfőbb munkám az a könyv, amit Drezdáról írok. Egyszer elmondtam ezt Harrison Starrnak, a filmesnek is, mire ő felvonta a szemöldökét és megkérdezte:

- Ez valami háborúellenes könyv?

- Igen - feleltem. - Úgy hiszem.

- Tudja-e, mit mondok annak, akiről azt hallom, hogy háborúellenes könyvet ír?

- Nem. És mit mond annak, Harrison Starr?

- Én annak ezt mondom: Miért nem ír helyette inkább egy gleccserellenes könyvet?"

Ha tetszett a kritika akkor azért, ha pedig nem, akkor azért oszd meg a Facebook oldaladon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Madnezz · http://sorfigyelo.blog.hu 2016.02.06. 22:46:57

Ötször szájbarágósan előadják, hogy a háború rossz. OK. Aztán végre jön egy bazi nagy csavar, hurrá tök jó, azta! És mi van utána a végén? Na, kitaláljátok? Megint azt mondják, a háború rossz. Amikor már megbocsájtanék minden addigit a filmnek! Na, jó, most lenyugszom.
Amúgy nekem inkább első világháborúnak tűnt a 7-es körzetbeli dolog.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.02.06. 23:52:56

@Madnezz: megjelenítésben igen, de azért attól fényévekre vagyunk

amúgy meg:

FOGALMAD SINCS MILYEN A HÁBORÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!

Gyingizik 2016.02.07. 01:22:09

Gyenge és keszekusza alkotás volt, nem tudtam végignézni. A látvány se nyűgözött le, ordított minden másodpercről, hogy gyenge CGI.
A Sky kapitány viszont tetszett.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.02.07. 18:38:54

@Gyingizik: az is nagyon rossz volt pedig akartam szeretni :D

Darkcomet 2016.02.08. 16:56:17

Azért azt ne felejtsük el, hogy ez a film nem nemzetközi forgalmazásra készült. Tehát aki ismeri az eredeti sorozatot, illetve az ennek alapját képező mangát, nagyjából maga alá vizelt a gyönyörűségről. Ez a mozi kb. olyan, mint a mostani Marvel filmek. Képregényes előképzettség nélkül nekem élvezhetetlen baromság az összes.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.02.10. 18:11:49

@Darkcomet: ha CSAK azok tudnák élvezni a Marvel élvezhetetlen baromságait, akiknek van képregényes előképzettsége nem lenne ekkora siker

épp hogy - hozzám hasonlóan - azok is élvezik őket akik aztán semmiféle képregényt nem olvastak előtte, sőt inkább azután kezdtek el érdeklődni az egész iránt, hogy megnézték ezeket a filmeket

azt sem tartom elfogadhatónak, hogy nem nemzetközi forgalmazásra készült

akkor már megengedhető, hogy szart gyártsanak? szerintem nem, túl belterjes? hát rábasztak, mert még hazánkba is eljutott

aki ismeri az eredeti sorozatot - és nagyon sok eredeti sorozatot - az nyilván azzal is egyet értene, hogy NEM kell egy film élvezetéhez 30-500 rész tartalmával tiszteletben lenni (vagy ha igen az kibaszott nagy gáz)

meg azzal is, hogy a filmnél jobb a sorozat, annál meg jobb a manga (lásd Dragonball tipikus esete)
süti beállítások módosítása