Titanic Fesztivál - The VVitch - A New England Folktale

2016. április 25. - Filmbook

Nem az a szokványos horror. Talán egy rossz álom. Talán csak egy elferdített történet a tizenhetedik századból. Érdemes adni neki egy esélyt, habár nem könnyű mozi. Milyen lehet egy olyan film, amelyikre Stephen King, a koronázatlan horror-író - és sok egyéb más - tweeterén úgy hivatkozott, mint "A film, ami még rám tudta hozni a frászt!"? Egyáltalán nem rossz. Robert Eggers eredetileg egy sokkal komorabb, szürkébb, homályosabb és elvontabb moziban gondolkodott, azután baráti tanácsra kicsit visszavett a művészieskedésből és egy olyan mozit hozott össze, amely többféle értelmezéssel ruházható fel és nem feltétlenül negatív kicsengéssel, vagy csak az őrülettel kapcsolatban.

William (Ralph Ineson) családjával kénytelen elhagyni az Amerikában új életet kezdő puritán közösséget, vallási okokból. Gyakorlatilag száműzetésbe kényszerül a várost védő falakon kívül. Kis vagyonkájukkal felkerekednek és jó napi járóföldre a teleptől berendezkednek egy elzárt életre. Körülöttük zsíros föld és sejtelmes erdőség. Egy ideje már ott élnek, házat is húztak fel, mikor a nagylány, Thomasin (Anya Taylor-Joy) nővé kezd érni és ezzel furcsa, misztikus események szabadulnak el a család körül. Kezdetben állattámadást sejtenek Sam, a csecsemő eltűnése mögött, majd mikor a nagyobbik fiú, Caleb (Harvey Scrimshaw) is követi, míg végül eszméletlenül és betegen kerül elő, a család boszorkányságot kezd emlegetni. A jelek Thomasinra mutatnak és védekezésében nem segít az sem, hogy fiatalabb ikerhúga és annak öccse az anyjuk, Katherine (Kate Dickie) alá adja a lovat. Egyedül az apa igyekszik megőrizni hidegvérét, ám rajta is elhatalmasodik a vallási fanatizmus és a gonosztól való félelem, így a család egyenes úton halad a végzetük felé.

Aztán, hogy mi történik, azt a nézőre bízzák és lehet találgatni. Vagy a nem megfelelő ellátás miatt alakul ki a megszállásra utaló jel a gyerekeken és hatalmasodik el az őrület, mert egyszerűen, nincs semmi másuk, hogy a monoton unalomból éhezésből kitörjenek, vagy tényleg Thomasin lepaktált az ördöggel, vagy csak egy nővé érő lány féltékeny lesz anyjára és ott okoz neki fájdalmat, ahol az a legsérülékenyebb, esetleg a félelem, hogy lassan cselédsorba, uram bocsá' eladósorba kerül, erőszakra sarkallja övéivel szemben. A történet időben 1630-ban játszódik azaz közel hatvan évvel a híres Salem-i boszorkányperek és boszorkányüldözés előtt.

Talán épp ezért nem egyértelmű teljesen, hogy amit látunk boszorkányok műve vagy a képzeleté, annak ellenére, hogy a boszorkányság - ugyan nem a mai formában, de kezdetleges szinten - egyidős az emberiség történelmével. Ahogy az első kuruzslók és varázslók megjelentek az ősi törzsek között, úgy velük a természetfeletti tudományok bitorlói is, akik hókuszpókusszal biztosítottak maguknak megélhetést, kihasználva ostobább társaik félelmeit. Ez is lehet kulcsa annak, ami megelevenedik az orrunk előtt a vásznon. Vagy egy öntudatra ébredő fiatal lány balsorsát látjuk, akit megőrjítettek a hormonjai és megcsömörlve a napi rutin és felelősség terhe alatt olyan tettekbe hajszolja magát, amely végzetes következményekkel jár. Vajon Kosztolányi Dezső Édes Annáját is az ördög szállta meg, mikor megmagyarázhatatlan tettét elkövette? - Tudom, erősen erőszakos párhuzamot vontam a két történet köré...

És ebben az esetben minden, ami a boszorkányhoz köthető, álom és fantázia csupán. Magam pedig ez felé hajlok, hiszen, ha megtörtént volna ez az eset, ugyan ki mesélhette volna el az utókornak hitelt érdemlően?Mindegy is, hiszen a történet, legyen bármi is a végső megoldása, összességében egy remek mese, amivel el lehet szórakoztatni a hallgatóságot a tábortűz körül, hogy álmatlan éjszakát okozzunk ezzel a kicsiknek. Aztán az is lehet, hogy az őslakos indiánok rabolták el a csecsemőt, majd terrorizálták a családot, végig megbújva az árnyékban, hogy elkerüljék a retorziót. Egyes vélemények szerint ugyanis a betelepülőket érő titokzatos és véres támadásokat kapcsolták néha boszorkányság meglétéhez, amelyekhez sokkal inkább lehetett az őslakosoknak köze, akik hamar megtanulták, hogy a fehér ember bosszúja elképesztően súlyos lehet.

Hasonló történet képezte a Cate Blanchett western alapját "Az eltűntekben - The Missing (2003)".Mondjuk erre van a legkisebb esély. De nem kizárható.Gyakorlatilag az egyetlen, amit azonnal kizárnék, hogy a természet viszontagságaival dacolva félmeztelen nők csoportja háborgatja a főszereplő kis családot és hajszolja őrületbe.Remek fényképezés, remek helyszínek - bár, ott nem kellett túlzásokba esni, értelem szerűen és remek színészi játék. A Calebet alakító fiú megtérése pl. lenyűgöző alakítás.A zene pedig egyenesen félelmetes. Köszönjük meg Mark Korven-nek. Innentől figyelni fogom!