Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hakkapelle! A 2. Világháborús finn honvédő harcok.III. rész - Tali-Ihantala 1944

2016. május 07. - Oldfan

A diktátorok, akár csak a macskák, nem felejtik el a bajszuk megrángatását. Sztálinnál akadt mit meghúzgálni, és  ő aztán végképp nem tartozott a megbocsátós típusúak közé. Márpedig a "Vasember" nagy és veszélyes macska volt. Így amikor lehetősége nyílott rá, azonnal megragadta az alkalmat, hogy ismét Finnország ellen küldje a csapatait, amely 1941-ben volt olyan merész, hogy visszakövetelte magának a tőle fegyveres erővel elragadott, mintegy 40 ezer négyzetkilométernyi területét. Eljött az elnyúló háborúskodás harmadik szakasza. A történetírás ugyan csak két részként kezeli a finnek elnevezése szerinti „Folytatólagos háborút,” de miután hosszabb ideig, mintegy két évig, viszonylagos csend volt az északi fronton, nyugodtan tekinthetjük az ebben a moziban mutatottakat egy újabb, harmadik menetnek.

tali-ihantala_06.png

Történelmi háttér

A szovjet-német viszony megromlása kapóra jött Suomi népének. A két nagyhatalom, amely 1939-ben még simán megegyezett a balsorsú Lengyelország feldarabolásában, 1941-re egymás ellen fordult. A történészeknél időnként vita tárgya, hogy a németek vajon csak megelőzték-e Sztálin támadását, vagy ilyen terv nem létezett. Hogy hol az igazság, azt döntsék el a szakemberek. Katonai értékelések szerint a szovjetek kezdeti hatalmas veszteségei túlmutatnak az elfogadható mértéken. Tudvalévő, hogy a támadásra felvonuló hadseregre mért váratlan ellencsapás a csapatok elrendezkedése miatt a „szokottnál” nagyobb károkkal jár. Később, 1943-ban, a kurszki ütközet előtt, a németek tapasztalják meg ennek igazságát. Szóval, amikor 1941. június 22-én Hitler hadosztályai minden hadüzenet nélkül rázúdulnak a Szovjetunióra, az északiak elérkezettnek látták az időt a revánsra. Erről az időszakról szólt az Előőrs mozi. Bár a kék keresztes zászlósok mindvégig tagadták, hogy a németek érdekei mellett harcolnának, csak véletlen egybeeséséről beszéltek, a Talvisota idején őket övező rokonszenv a nyugati világban gyorsan odalett. (Pláne, hogy kb. 200 ezer német érkezett az országukba. Igaz, teljesen szabad kezet sosem kaptak, de azért a fronton megjelentek. Később, 1944-ben, visszaküldték vagy lefegyverezték őket.) Pedig 1941. jún. 23-án a finn kormány még semlegességről nyilatkozik, viszont a Szovjetunió ezt nem ismeri el és 25-én finn városokat bombáznak. Két nappal később beáll a tényleges hadiállapot. A szovjeteknek a német front volt a fontosabb, így a finnek viszonylag gyorsan tudták visszavenni a moszkvai kényszerbékében elvesztett országrészüket. Hitler személyes kérésére Mannerheim tábornok hajlandó volt az eredeti határoknál kissé beljebb küldeni a csapatait a Szovjetunióba, ám Leningrád teljes körülzárásába már nem egyezett bele és minden német sürgetés ellenére sem támadtak tovább a következő két évben.

tali-ihantala_02.png

Ez a bölcs passzivitás a háború legvégén kifizetődőnek bizonyult, az ország függetlenségének megőrzésében komoly szerepe volt. Viszont előtte még nagy próba várt a kis népre. 1944-re végérvényesen megfordult a hadi helyzet a keleti fronton, a németek egyre hátráltak. Zsukov marsall 1944. június 22-re időzítette az elképesztő méretű Bagratyion hadműveletet, - korántsem véletlen volt a dátum kiválasztása - amelynek megvalósításával a lengyel és fehérorosz területekről szándékozott kiűzni a Wermacht erőit. Továbbá, teljesítve a szövetségeseknek ígért vállalásukat, a már megnyílt "Nyugati fronton" akarta tehermentesíteni az amerikai csapatokat. A hatalmas csapatösszpontosításból jutottak hadosztályok északra is, így a finnek ismét belekóstoltak a földi pokolba. A Leningrádi Hadseregcsoport június 10-én indult rohamra. Hamarosan áttörték a régi, és csak nagyjából kijavított Mannerheim vonalat, majd június 20-án a kezükre került Viipuri városa, ami kulcsfontosságú volt Helsinki védelmében. Körülbelül itt indul a trilógia harmadik filmje, a 2007-ben forgatott Tali-Ihantala, amely a döntő ütközet színhelyéről kapta a címét. Szó nincs már a régi területek védelméről, amikor bekapcsolódunk a történetbe. A visszaszorított finn hadsereg éppen kétségbeesetten igyekszik tartani azt a keskeny sávot, ami a szovjeteket még meggátolja az áttörésben a fővárosuk felé. Szerencsére a terepviszonyok nekik kedveznek. A mocsarak határolta szűk erdei ösvényeken nem tud kibontakozni a túlerő, amely térhez jutva kétségkívül elsöpörné őket. Minden méter számít, de ezzel mindkét fél tisztában van.

tali-ihantala_01.png

A mozi sokban hasonlít a már kitárgyalt Talvisotára. Legfőképp a kiállítás mértékében és a mutatott haditechnika precíz bemutatásában. Ez tulajdonképpen elvárható követelmény egy olyan csata képre vitelekor, amelynél nagyobbat nem vívtak az északi területeken a történelem folyamán. (A felülmúlásától bízvást eltekintenénk a jövőt illetően.) A korhűséget szeretők számára a mozi kétségkívül csemege. Nem tudom, honnan ástak elő a rokonok ennyi mindent. (Valószínűleg „kifosztották” a múzeumaikat.) Van itt minden, mint a zsibvásáron. Rohamlöveg, különféle tank típusok, egylövetű puskától kiindulva a híres dobtáras géppisztolyokon és a félelmetes méretű nehéztüzérségen át eljutunk bombázó gépekig. Aki az ilyesmiket szereti látni, csak csettinthet az élvezettől. Ezt a szemléletet erősíti a korabeli híradók részleteinek bevágásai, amik fokozzák a hitelesség érzetét. Az nyilvánvaló, hogy a finnek fontos volt a mozi, hiszen végtére is abban az ütközetben dőlt el, megmarad-e az önálló állami létük, vagy bekebelezik őket. (Maximum egy kommunista bábkormány jutott volna még nekik a látszat kedvéért, amely egyébként már készen állt a korántsem nemes feladat elvégzésére.) A tényleg történelmi fontosságú ütközet jelentőségének kifejezése a körítésben nyilvánult meg. Az elit tankhadosztályoktól kiindulva a mélységi felderítőkön, a keményen küzdő gyalogságon, a rádiósokon, a svéd önkénteseken, a tüzéreken és tűzvetőkön át egészen a repülő századokig jutunk. Gyakorlatilag minden fontos egységnek jut egy-egy tisztelgő részlet, amelyek hozzátették a magukét a diadal kivívásához. Még a tisztikar, azon belül a tábornokok sem maradnak ki, pedig az eddigi mozikban őket hanyagolták. Mannerheim marsall ezúttal kap pár percet. De a megfáradt, kimerült katonát láthatjuk, nem a nemzeti hőst.  A finn filmes felfogás a nemzet szolgálatáról szól, a háború dicsőítését kerüli, még közvetett módon sem ad rá alkalmat. Azért az becsülendő, hogy a hadi "gloire” kerülése és a kényes téma ellenére volt merszük a német légierő tagjainak juttatni egy rövid tisztelgő jelenetet, akiknek valóban fontos szerep jutott a Vörös Hadsereg megállításában.

tali-ihantala_05.png

A szovjet oldal katonái tényleges emberi alakban csak elvétve láthatóak. Legjobban egy finn sebesültet az erdőből kihozó harcosuk szimbolizálja, hogy túloldalt sem vadállatok küzdöttek. Ám többségében inkább csak statiszták, akik a körítést adják egy hatalmas túlerőben lévő ellenség megszemélyesítéséhez. A film végén tömegével heverő testük, a gyászt idéző felvételekkel, azért részvétet mutat irántuk. Megkapják a tiszteletet. Pedig az új békekötés kemény feltételeket támasztott a finnek iránt. Nagyjából az 1940-es béke lépett életbe a területi elosztásra vonatkozóan. Hadba kellett vonulniuk az egykori szövetségesük, Németország, Norvégiában és náluk rekedt csapatai ellen, amit teljesítettek. Több kikötőjüket 50 évre bérbe kellett adniuk a Szovjetuniónak, továbbá 300 millió dolláros hadi jóvátétel kifizetése terhelte meg az államukat és az újra elveszített területekre kb. 104 ezer embert voltak kénytelenek kiadni. Az ütközetekben1941-44 között mintegy 60 ezer katonát veszítettek. Kevés vigasz lehetett, hogy a szovjet oldal ugyanezen száma 256 ezer főre rúgott. A finn oldalon nagyjából 20 ezer önkéntes harcolt, a legnagyobb létszámban a svédek és a dánok, de akadtak köztük angolok, franciák, norvégek, amerikaiak és más nemzetek tagjai is. Sőt, egy magyar zászlóalj szintén őket támogatta. Ezúttal ténylegesen, nem csak eszmeileg, mint a Talvisota idején.

tali-ihantala_04.png

Akiknek azonban a látványon túl a történet is fontos, nem lesznek különösebben elégedettek a trilógia utolsó filmjével. Igazán központi szereplői nincsenek, csak pár visszatérő karakter köti össze az események sorát. Így klasszikus értelemben vett főhőst sem kapunk, akiért szoríthatnánk. A színészekkel semmi gond, tudják a dolgukat. Csak elég ritkán akad számukra valódi eljátszandó, ami túllépne a hasonló filmekből ismerős problémákon. A hadsereg fentebb felsorolt egységei közötti rövid jeleneteket váltogatva tempósan fut a cselekmény. Az izgalmas páncélos összecsapások, erdei tűzpárbajok, a tüzérség munkájának hitelesnek ható felvételei közben repülnek a vetítési percek. Mintha a régi szovjet mozikat láttam volna, ahol megesett, hogy nem imitált robbantásokkal forgattak, a helyettesítő pirotechnikai megoldásokat elvetve. Bizony néha több mázsányi föld repül a fák hegyéig, veszélyesen közel a színészekhez és kaszkadőrökhöz. De, mi tagadás, a mesemondásra áhítozók ezúttal hoppon maradnak. Hogy némi magyaros támpontot adjak, valami olyan érzetem volt, mintha a Feszty körkép váratlanul mozogni kezdene. Csodás, monumentális, de azért megmarad a képeskönyv jellege. Furcsa, de a hús-vér alakok és realista helyzetek leginkább a közkatonák világára korlátozódik, ami  bizony elég profán. Hiába, no, a hadsereg már csak ilyen „beszólogatós,” durva hely. Az „ismeretlen katona” megállja a helyét, de az idealizált alakja sem könnyű eset a valóságban.

tali-ihantala_03.png

Úgy foglalnám össze, hogy egy látványközpontú, tempós, remekül kivitelezett freskót láthat az érdeklődő, precíz rendezéssel, kiváló operatőri munkával, korrekt színészi játékkal és megfelelő zenei aláfestéssel. Ám klasszikus háborús eposz mégsem lett belőle. Ahhoz az egyszerűsített, jelkép szerepet betöltőknél több hús-vér alakot kellett volna egy kidolgozottabb történetbe illeszteni és érzelmileg a látottaknál jobban megfogni a nézőket. Azoknak viszont, akik a szeretnének többet tudni a 2. Világháború kevésbé ismert részleteiről, és a távoli rokonaink történelmének kulcsfontosságú eleméről,mindenképp érdemes rászánni azt a két órát. Tényleg megéri.

http://www.imdb.com/title/tt0378848/

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GrG 2016.05.09. 10:22:03

Láttam a filmeket svéd és finn nyelven. A történet tényleg nem jött át (egyik nyelven sem beszélek ) de a képi világ nagyon ott van

Oldfan 2016.05.09. 10:31:50

Mind a három "Hakkapelle!" filmhez létezik fordítás. Ehhez itt:
www.opensubtitles.org/hu/subtitles/4772709/tali-ihantala-1944-hu
A másik kettő ugyanott megtalálható. Talán kedvet ébresztenek az újrázásukhoz.

2016.05.10. 05:29:59

@Oldfan: Oh és ah, külön köszönet a felirat linkjéért, én magamtól nem találtam :S

2016.06.29. 04:26:10

Na, akkor a trilógia végére értem.
Ha a Talvisota olyasmi, mint a Nyugaton a helyzet változatlan, az Ambush hasonló a Band Of Brothers-hez, akkor a Tali-Ihantala megfelelője egy átlagos háborús film, nem tudom, mint a Katonák voltunk, vagy akármi, (most persze egyetlen "klasszikus" cím sem jut az eszembe :/ ). Történet tényleg nem sok van (azt adja a történelemkönyv), az arcok megkülönböztetése nekem megint problémás volt :-D , de most ebből aztán tényleg semmilyen hátrány sem következett. A film címe lehetne "Életképek Finnországból, 1944.", tablószerűen egymás után jönnek a harci események, vagy épp a pihenés (rövid) időszakai. De a film leírása pontosan megállja a helyét, ez egy olyan háborús film, ami megállja a helyét, se több, se kevesebb. Ami nekem is feltűnt, az a pirotechnika csúcsra járatása, repül a föld, a szikla, a faforgács, sokkal valóságosabbnak hatnak a robbanások, mint az előző két filmben, főleg a végén, amikor a tüzérség mindent belead (eh, mennyi fát pusztítottak el csak ebben a három filmben :-( ).
Na, szóval, ez a film ugyan gyakorlatilag semmi eksztrát nem ad azon kívül, hogy a finn történelem egy apró szeletét is megismerjük, de tényleg nem rossz darab, nem bántam meg, hogy megnéztem.
És ismét csak köszönet a feliratért :-)

Oldfan 2016.06.29. 07:35:59

@Tralfamador75: Hah, az erdő letarolása nekem szintén bevillant a nézése közben... De lehet, amúgy is tarvágásra szánták. Praktikus népek laknak arrafelé. Bízom benne, hogy így volt.
Örülök, hogy akadt valaki, aki végignézte a trilógiát és még a véleményét is megosztotta velünk a mozikról. Köszönöm. A történelmi érdeklődési körödet tekintve veszem a bátorságot rákérdezni, hogy az "Operation Daybreak" ismertetőjét olvastad?
Úgy vélem, szintén a fogadra való történet, ha még nem láttad volna. Felirat akad hozzá...:)
subscene.com/subtitles/operation-daybreak-the-price-of-freedom/hungarian/845481

2016.06.29. 15:07:31

Köszi az ajánlást, akkor a műtétest is felvettem a listára :-D (a feliratot pedig a vinyóra).

isengardlord 2018.01.06. 19:03:35

Nagyon tetszik a blog!!! Meg a finn hadtörténelem is! A FRONTVONAL MÖGÖTT/ Framom främsta linjen egy igen jó finn háborús film, amiről itt nem olvastam. FINN FELDERÍTŐ KATONÁK MINDENNAPI ÉLETÉT, KÜZDELMEIT MUTATJA BE, EGY VETERÁN TÚLÉLŐ ELBESZÉLÉSE ALAPJÁN, TÖRTÉNETHŰEN!

Oldfan 2018.01.06. 22:31:15

@isengardlord: Köszönjük, egy dicséret mindig jólesik. Azért furcsa, hogy szó szerint másolod önmagad ugyanazon blog két cikkénél. De nagyobb bajunk sose legyen.
Remélem, az Ismeretlen katona mozit is észrevetted nálunk. Aminek időközben már 2017-es változata is született. Tobzódhatsz...:)

isengardlord 2018.01.12. 11:50:40

Igen, az Ismeretlen katona is kedvencem, az 1955-ös és az 1985-ös változat is jó nagyon, realisztikus, trükkök nélküli, a valóságot elég jól bemutató film. Tisztelem a finneket a háborús-filmgyártásuk miatt is! Várom az újat, gondolom magyar megjelenés esélytelen, de a feliratban bízom!
süti beállítások módosítása