Szkeccsfilm. Kell-e többet mondanom?

Miután legutóbb olyan jó véleménnyel voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetem kisfilmjeiről, úgy gondoltam, ideje írjak az utolsó mozifilmről, amit a Filmhéten láttam, és amit nem véletlenül halogattam. Ugyanis utálom a szkeccsfilmeket. Nem látom az értelmüket, és azok után, hogy kis utánajárással kiderült, ezt is ugyanerről az egyetemről dobták össze az akkori végzős hallgatók, most már azon is el kell gondolkodjak, hogy csak azért kerestek egy közös témát, hogy ezt az akármit moziba lehessen küldeni? Mert ha így vesszük, egy-egy kisfilmblokk is simán elment volna egy ilyen „szkeccsfilm”-nek. Adnak neki valami random címet, mondjuk Életképek kis hazánkból, és már mehet is. Ergo ez a film jobban elfért volna egy hasonló kisfilmblokkban, mint a mozikban.

Először is, itt van tíz végzős alkotó, akik között olyanok is találhatók, mint Reisz Gábor vagy Ferenczik Áron, akik azóta már letettek valamit az asztalra, tehát ha itt következetlenebbek voltak is, még elnézem nekik. De pont az ő filmjeik a legjobbak! És a többiek? Az volt a koncepció, pakoljunk mindenféle témát Budapestre, amik megtörténhetnének Szegeden vagy Békéscsabán is, mert a Párizs, szeretlek! hatás tetten érhető, és bár az a film is erősen hullámzott... Illetve ezt most még egyszer. Az a film hullámzott színvonal terén, innen meg nagy néha kicsap egy fröccs a kút mélyéről. Intő jel, hogy a film nyolc történetből áll, és mindössze 94 perces a stáblistával együtt, ugyanakkor legalább a duplájának tűnik! És most idézek:

„A diplomázó osztályok (rendező, operatőr, forgatókönyvíró stb.) minden évben közös összefogásban készítik el ezeket a vizsgafilmeket, melyeket minden alkalommal egy-egy tematika köré csoportosítanak, mint például a Szakítós filmek, Nekem Budapest vagy a Minimum fura címszó alatt készült kisfilmek. Ezekből raktunk össze Nektek egy különleges válogatást, hogy ezt a nem mindennapi jubileumot megünnepeljük."

Ha ez igaz, mi indokolta, hogy pont ezt a kupacot küldjék moziba? Elvégre Budapesten játszódik az összes, de várjunk csak, minthogy a filmiskolák Pesten vannak... ez azért eléggé kézenfekvő, ha az ember kisfilmet akar forgatni. Budapesti meglehetősen jó háttér önmagában is. Nincs köztük semmiféle kapocs, átnyúlás vagy akár csak utalás, cameozás, semmi! Emiatt úgy döntöttem, külön szegmensenként értékelem a „filmet”, ahogy azt a kisfilmeknél is tettem, max. nem mélázok annyit egy egy alkotásnál, mert ezek az emberek már lediplomáztak. De azért az elején lenne hozzájuk egy kérdésem: Szeretitek ti egyáltalán ezt a várost?

Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban?

Ha nagyon szemét akarnék lenni, azt mondanám a legjobb kisfilmmel kezdődik a nagyfilm, és itt akár abba is lehetne hagyni az egészet, mert ettől már csak lejjebb lesz. A film Ferenczik munkája, aki azóta megcsinálta a Szabó úrat is. Nekem személyes kedvencem, mert veszettül vicces, ami miatt kiemelkedik ebből a fertőből, ha mindegyik ilyen lenne, lehet, csak mérsékelten nevezném jónak, de így garantálom, hogy minden néző hozzá fog menekülni. Amúgy is szívügyem Budapest tömegközlekedése, hogy úgy mondjam, az ötletek végtelen tárháza. Mindehhez asszisztál a lehetetlenül hosszú cím és a képi megvalósítások gegjei, amihez nem sok minden kellett: egy kamera, meg egy HÉV megálló. A főszereplő Ács Tamás telitalálat – A Gyíkkirály Szigetét hozta magával olvasnivaló gyanánt! –, minden megnyilvánulása tetszetős, bevillanó képzelgései pedig hab a tortán. Hát ezt sikerül kihozni a feladatból, ha valaki azt komolyan is veszi. Jelen esetben a csillagos ötösre volt elég. Ferenczik egyébként azt is üzeni, fejezzétek már be ezt az elbaszott mélabús undort, amit művészetként adtok elő. Mindenki unja már.

Park

Kárpáti György Mór nem fog hiányozni, ha azt gondolja ilyesmiket kell rendeznie a közeljövőben. A filmben az atmoszféra a legjobb, és ezzel el is mondtam mindent. Ez a szegmens legalább tényleg megmutat valamit Budapest szépségéből. Valamint Gyabronka József hozza a kötelezőt, de kb. ennyi. A filmecske érdektelen, de legalább rövid, amikor végre valami történne, akkor pedig gyáván meghátrál a felvállalandó konfliktus elől. Nagyon nem szép munka. És ez... egy vizsgafilm.

Sándorferi

Ha a Nekem Budapestnek van alja, akkor kétségkívül Pluhár W. Attila „munkája” az. Azóta se csinált semmit, és szerintem maradjon is így, mert amit ebben a filmben el lehet kúrni, azt elkúrt. Az összes szereplőt agyonverném szívlapáttal, kezdve Picurral, a cseppet sem vonzó parasztpicsával, akit egy kuka mellett bárki megkúrhat, a narrációt levezető, magát nagyon keménynek gondoló Gulácsi Tamásig vagy legalábbis a karakteréig, mert remélem, a valóságban azért több esze van. Az operatőri munka és a fényelés botrányosan rossz, Pluhár úgy gondolta, behozza a magyar filmgyártásba a lens flare-t, vagy mi? És ez az ötlet? Menjünk le egy kocsma mellé forgatni, és ordibáljuk át az éjszakát... na, hát ez az a Budapest, amit speciel a hátam közepére se kívánok. Mindezek tetejébe a film még a hosszú is, közel negyedórás „alkotás”.

Hazatérés

Szeiler Péterről se fogunk sokat hallani, ha ilyen baromságokat készít, mint ez a film. Hogy a picsába tudta megszerezni ehhez Kerekes Vicát? Aki az EGYETLEN jó pontja ennek a hülyeségnek, ami annyival jobb a társainál, hogy szimplán CSAK unalmas. A történet szerint a főhőst alakító Hajduk Károly el akar menni a városból, de a pályaudvaron összefut ezzel a titokzatos nővel, és hát tegye már mindenki a szívére a kezét, ha Kerekes azt kérné, ugorj a kútba, azt is megtennéd. Itt viszont egészen mást kér. A film képei említésre méltóak, de totálisan érdektelen az egész, bármi is történik a két szereplő közt. Sokadjára írom le, de FORGATÓKÖNYV! Nem mondani kéne, hanem mutatni!

Bálint

Ejnye-bejnye Bálint, hát te magadról csináltál filmet? Mármint Bálint Dániel a film rendezője, aki azóta operatőrködik, többek közt olyan alkotásokban, mint a nemrég ismertetett Szabó úr. A nagyobb hatás kedvéért megkérte egy másik Bálint keresztnevű ismerősét Ivicsics Bálintot, hogy ugyan, szólítson már le random lányokat az utcán, hogy segítsenek neki a vizsgafilmjét megcsinálni. JÉZUSOM!!!! Értitek, olyan mintha a film szólna erről, pedig ez a valóság, tényleg EZ a vizsgafilm. Nem csoda, hogy nem viszi el a hátán az ötlet a filmet. Az ötlet ugyanis retekszar, öregem. Ennyire nincs semmi a fejedben? Tudom, azt mondják, olyasmiről beszélj egy filmben, amit ismersz... de ez? Ki a faszomat érdekel ez? Még azt se írhatom a számlájára, hogy rövid, mert pont tíz perccel hosszabb, mint kellett volna legyen. Ivicsics pedig a legellenszenvesebb magyar karaktert hozza, ami azért nagy szó.

Felelés

Elég lassan esett le a tantusz. Mármint, hogy ez az epizód egész végig arról fog szólni, komolyan és tényleg, hogy egy tanár mindenáron feleltetni akarja a nyilvánvalóan semmit nem tudó diákját Afrika partvidékéből földrajzórán. Ennyi a film. Szimler Bálint nyilván kemény emlékeket őriz a gimnáziumból, ahová járt, de legalább vicces lenne, vagy tanulságos, vagy életszagú – egy tanár nem engedheti meg azt magának, hogy annyi időt elvegyen egy 45 perces órából, mint amennyit ez az epizód a néző életéből. Az osztályteremről üvölt, hogy Budapesten van... NEM! Szimler azóta megrendezte a Balaton methodot, amely félig játékfilm, félig dokumentum. Remélem, ott nem ilyen unalmasan telnek a percek, mint itt. Megjegyzendő azonban, hogy sok nézőnek ez a rész tetszett, amit leginkább azzal tudok magyarázni, hogy nosztalgikus emlékeket szakíthatott fel bennük, és magukra ismertek: lám, én is ilyen hülye voltam...

Threesome

Hangulatfilm. Jellemző módon a nagyfilm egyik legjobb epizódjához nem is volt elég egy rendező, rögtön három kellett, ha már az Édeshármas témáját járták körül. Amiért ez a rész nekem nagyon tetszett – azon kívül, hogy beteg vagyok, mert szerintem az egyik legjobb az egész produkcióból –, hogy valószerűen mutatja be a pesti éjszakát. Kaporczai Erika, Csuja László, és Muhi András Pires valamit nagyon elkaptak a filmben, csak sajnos aztán nem mertek bevállalósak lenni, vagy valami érdemleges végkifejlet felé hajszolni a történetet, ami így furcsán lóg a levegőben. Eleve nagyon viccesen kezdődik, és nagyon jók a színészek is, nem hiszem el, hogy ezt az édes Annát, valóban Édes Annának hívják. Ugyanakkor az is benne foglaltatik a kisfilmben – amely egyébként a leghosszabb alkotás a maga közel 17 percével –, hogy egyes lányok meddig el nem mennek, csak hogy hajszolják a soha meg nem valósuló szerelmet. És hogy milyen jól lehet egymással beszélgetni úgy, hogy azt abszolút ne értse más, vagy éppen totálisan félreértse.

Péter

A zárófilm ismét jobb, mint a nagy többség. Lehet, nem véletlenül, Reisz azóta megcsinálta a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant. Ettől függetlenül 13 perces filmecskéje sok mindenről nem szól. Kapunk egy sztereotip introvertált srácot, Pétert – kövér és Xbox-szal játszik –, aki a Margitszigetre jár futni. Egyik reggel talál egy telefont, ami megcsörren. Hát nem változik sokat az élete attól, hogy felvette. A filmben sok dolgot lehet dicsérni, az egyik a hangulat, amit a melankolikus zene felerősít lágy dallamaival, a másik az operatőri munka, mert nagyon szépek lettek a képei, a harmadik pedig Jakab Juli, akit egyszerűen jó nézni. De ha tényleg ő írta a forgatókönyvet, azért tanulnivalója van még neki is. Összességében jó lezárása a produktumnak, és ez legalább valóban egy emblematikus helyen játszódik.

És ennyi volt, nem lennék a filmre mérges, ha nem küldik moziba, és az egyetemen megnézték volna, esetleg szerveznek neki egy vetítést, aztán elküldik fesztiválokra – még Karlovy Varyban is járt! Sőt szorgalmaznám, ne készítsetek szkeccsfilmeket, akkor se, ha úgy tűnik, egységben az erő, mert a filmeknél erre a formára ez pont nem igaz. A szkeccsfilmek lényegében önmagukat ölik meg azzal, hogy nem a jók emelik fel a rosszabb műveket, hanem pont fordítva, azok húzzák le magukhoz a mocsárba az ígéreteseket. Aminek a vége az lesz, mint a Nekem Budapest esetében is. Azt pedig, hogy mennyire csodálatos a mi kis városunk, mennyire jó itt létezni, mennyire szép az éjszaka, hogy egyszerűen meg kell élni ezt a helyet, nem ebből a filmből fogja megtudni senki. Jobban teszed, ha most szépen felkelsz a monitor elől, és elindulsz... lényegében bármerre.

Amennyiben tetszett a kritika, oszd meg a Facebook-oldaladon!