Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Snoopy és Charlie Brown - A Peanuts Film (2015)

2016. szeptember 15. - scal

Annyira vártam ezt a filmet, végig Woodstuck-oztam fél évet, amit ráadásul nem is ehhez a filmhez vettem menüként, hanem már jóval előtte, és akkor kapok egy totál unalmas, nulla történettel rendelkező, akkora csalódást, hogy azt szavakban nem tudom kifejezni. A film egyetlen érdeme lényegében az okosan használt CGI, de egy újrahasznosított vicc, maximum az újszülötteknek lesz új. Még arra is gondoltam, hogy a Garfield kalandokhoz hasonlóan Snoopy tévés megjelenéseit is számba veszem, mert rengeteg special, sőt, tévé és mozifilm is készült már kalandjaikból, amik ugyanúgy képregény kockánként kezdték mint Garfield. Aztán mégse tettem, mert nem maradt időm, de ha most azt mondom, inkább nézd meg a Snoopy, gyere haza című rajzfilmet, és sokkal jobb élményben lesz részed - hovatovább megkapod ennek a filmnek is a történetét -, akkor bizony nem sokat túloztam.

snoopy_and_charlie_brown_the_peanuts_movie_ver15_xxlg.jpg

Mielőtt ez a film a mozikban landolt volna, már mindenki húzta a száját. A Peanuts is bedőlt, CGI-t készít ő is, hát vége a világnak. Azért azt tegyük hozzá, hogy Snoopyék se ma kezdték, tavaly voltak 65 évesek. Az eredeti rajzoló Charles M. Schulz immáron tizenhat éve halott, szóval haladni kell a korral, és voltak ugyan fenntartásaim, főleg egy Garfield fiaskó után, de a végeredmény azért bőven nem olyan rossz, lehet látni, hogy itt tiszteletben tartották az alapanyagot. Szóval a megvalósítás nekem tetszett, nem rajz, de nem is az a gumiszerű hülyeség mint a legtöbb esetben. A zene fülbemászó, egyszer meghallod utána tuti nem felejted el, hosszú napokig fogod még dudorászni, sőt elkezdesz azon agyalni, anno anyádék miért is nem írattak be egy zongora tanórákra.

Tehát a látvány rendben van, a hangzás is, akkor mi lehet a baj? Hát úgy kb. minden más. Hogy nem kapunk egy önálló történetet, hogy a hatvanszor ismert poénokat puffogtatják de olyan vehemenciával, mintha ma találták volna ki őket, és ezek jelentenék a szórakoztatás non plus ultráját. Charlie Brown szerencsétlen, soha nem sikerül neki semmi, a kutyájának több esze van, több kitartás és önbecsülés szorul belé. Woodstuck füttyög és repdes, Snoopy harcol a Vörös báróval a Sopwith Cameljén, legalábbis amit annak képzel, és valójában a kutyaólja. Peppermint Patty most is itt van, hogy megkeserítse mindenki életét, és nyálazzon Schroeder után, Linus is nyálazzon, de a takaróját,, és persze Violet csak azért, hogy ismét kihúzza a lasztit az utolsó pillanatban Chuck elől. És lényegében ennyi.

Ha az alábbi képet megnézed, minden fontosabb elemét megkapod a filmnek, és spóroltál egy mozi jegyet, meg másfél órát az életedből. A "fő" történeti szál, ha lehet ezt mondani, arról szól, hogy új osztálytárs kerül a suliba, aki ki más lenne, ha nem a titokzatos vörös hajú kislány, akiben Charlie azonnal belepistul, de persze nem meri megvallani az érzéseit, mert hát hogy is nézne az ki, kinevetnék meg minden. Szóval arra az érzésre épít, amit minden szégyellős, önbizalom hiányos, csúnya, és még sorolhatnám srác átélt kisiskolásként. A film nagy része pedig azt mutatja be, miket is tesz Charlie Brown, hogy meghódítsa a lányt, hogy felhívja magára a figyelmet. És ez a szenvedés, ez a nyögvenyelős érzés jut osztályrészéül, míg a többiek önfeledten játszanak, hóembert építenek, korcsolyáznak. És ez alapjában véve tök jó, csak legalább hatszor láttuk már.

last_peanuts_comic.png

A film történetéért a leszármazottak Brian Schulz, és Craig Schulz tehetők felelőssé, a rendezést a Hortont is összekalapáló Steve Marino vállalta el. Groteszk hasonlóság az Alien filmek és Charlie Brown kalandjaiban, hogy az előbbit Halálként terjedt el hazánkban, míg a másik történetei Snoopyként honosodtak meg. Snoopy kalandjai számomra mindig is a South Park előfutáraként funkcionáltak, mert itt is vegyes összetételű osztálytársak oldották meg a hétköznapok, ügyes-bajos, nem ritkán banális dolgait. A formabontás nem a polgárpukkasztásban teljesedett ki, hiszen egy olyan korszakban keltek életre, ahol a rajzfilm és a komoly szó sem ápolt hétköznapi kapcsolatot.

Mindezek miatt Snoopy legújabb kalandja számomra akár az év csalódásaként is aposztrofálható, és te is akkor fogod tudni élvezni, és értékelni - talán még szórakoztatónak is találni - ha eddig semmit nem láttál a rajzfilmekből, nem ismered a kalandjait, nem tudod, hogy honnét ered a Kölcsönös és érdekmentes baaaa-ráát-sáág! és talán még arról se hallottál, hogy az óperenciás tengeren túl létezik egy kétbalkezes, csálé szájú, koravén, nagyfejű, kopaszodó kisfiú, akit nálunk is a kutyája miatt ismernek.

Ha tetszett a kritika legyél olyan kedves, és lájkold be a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása