Ha egy filmsorozatban öt évvel később érkezik a következő rész, az mindig jelzésértékű. Még akkor is, ha Dan Brown csak három éve méltóztatta megírni Langdon professzor jelenlegi kalandjának regényváltozatát...

A sorozatban egyébként is kavarás van, mert elsőként a második regényt filmesítették meg. Ez volt A Da Vinci-kód 2006-ban, majd mivel akkor mindössze egyetlen regény létezett, amiben a szimbólumkutató kalandozott, a sikert viszont meg kellett lovagolni, előkapták az Angyalok és démonokat, ami eredetileg a professzor egyik korábbi kalandját mesélte el. A folytatás már nem muzsikált olyan jól a kasszáknál, de még így is 500 milliót hozott. Vagyis lehetett volna ütni tovább a vasat, csak éppen nem volt miből. A problémát az jelentette, hogy Mr. Barna 2009-ben írta meg a széria harmadik tagját, Az elveszett jelkép címmel, de végül mégsem emellett döntöttek a fejesek amikor folytatást készítettek, hanem megvárták a 2012-es publikálású, és eddigi utolsó regényt, az Infernot.

Na, és akkor egy kicsit a történetről. Ebben a filmben, valami olyasmi van, hogy Danton... vagy nem, az nem az, az valami amerikai szabadságharcos volt. Edmond Dantés... Dalton? Az a izé na, aki megrajzolta a poklot is. Úúúúúh, hogy hívták már, még Pasolini is csinált vele filmet, jah nem az a Boccaccio volt. Alászállt a pokolokra DANTE! Az! Na szóval Dante körül bonyolódik a cselekmény, akiről utoljára egy Pierce Brosnan filmből hallhattál, mert munkássága messze nem olyan ismert mint az első filmben MacGuffinná váló Botticellié... mármint Leonardoé, de a filmben mégis sikerült kellően elmagyarázni, az ok-okozati viszonyokat, hogy azt az is megértse, akinek nincs bölcsész MA-ja. Végső soron a nyomozás most is izgalmas, a filmnek nem ez a baja.

Dante műveiben egy újkori messiás elrejtette az Inferno - pokol portugálul de persze ez is a latinból ered - névre keresztelt emberirtó vírushoz vezető utat. Merthogy sokan vagyunk. Már most is sokan, és mivel ez a galád emberiség képes volt úgy dönteni, hogy fejleszti az orvostudományt, meg bizonyos helyeken diplomatákkal oldják meg a konfliktusokat, amiért régen simán agyonverték egymást, ez a szaporodási ráta nem is fog megállni. Szóval ez a pofa kotyvasztott egy szert, aztán eldugta, mert gondolta, hogy lesz néhány kretén, aki ebben a csodálatos tervében megpróbálná majd megakadályozni, és amikor sarokba szorították ez képes volt megöngyilkolni magát. És emiatt most MINDENKI ezután a szer után kajtat. A WWW... nem, nem, a WMF... az a Lutra album volt... ó bazdmeg itt van a nyelvem hegyén... WMA, nem WHO! Az! Szóval az Egészségügyi Világszervezet, akik értelemszerűen szeretnék megelőzni a katasztrófát, aztán egy másik szervezet, akit a rendkívül karizmatikus Irrfan Khan vezet - akinek egyébként a szemei miatt Steve Buscemi lehetett az egyik apja. A középen pedig ott liheg professzor Langdon, akit mindenki meg akar ölni, ezért, vagy azért.

A gárda szinte ugyanaz, Ron Howard rendező ült ismét a nyeregbe, ami engem csak azért zavart, mert azóta csinált egy Tenger szívébent, és már nem tudok csak a Rush rendezőjeként nézni rá. Tom Sellecken pedig látszódnak az évek, de nagyon... hú baszki, ez nem Selleck lesz, ő a Szárnyas Fejvadászban játszott, izé az Indiana Jonesban. Öööö Tom Tom Tom... Tom Hiddlestone? Nem ő túl fiatal. Cruise! Meg van Tom Cruise, ja nem, neki jövő héten jön a filmje. Basszus, hogy a faxba hívják ezt az ürgét, hát nem igaz, hogy nem jut eszembe. Na segítsetek már, a Forrest Gumpban is játszott, nem nem a kutyát, meg most a Sullyban is, meg ő volt, aki beszélt egy labdához is a Számkivetettben... HANKS! Tom Hanks, meg van jól van. Szóval bizony látszódik, hogy eltelt az a bizonyos dekád, de továbbra is hiteles a szerepében, csak hát na, kicsit fáradt.

Az őt segítő színészekkel sem volt bajom, Khanra már kitértem, Omar Sy pedig egyre közelebb jár, hogy a kedvenc fekete színészem legyen az újkorban, akitől nem kapok agyfaszt. Az ételművész, és a Csokoládé után itt is teljesen rendben van. Felicity Jones jól járt ezzel a szereppel, remélem felkapják a kis hölgyet, mert nagyon megjárta a befuccsolt Pókember reboottal. Jelenléte üdítően hat a stréber, professzort bálványozó és amellett az utolsó pillanatokig kitartó ápolónő szerepében. A legjobban Ben Foster szívta meg ismét, akinek egyetlen valós idejű jelenete sincs. Mindegyik a múltban zajlik, visszaemlékezés, vagy videofelvétel. Ő játssza Zobristet a vírus kifejlesztőjét. Jah és van benne egy bulldogfejű román bige, aki valamiért azt hiszi a Terminátor 3-hoz írt alá...

A film számomra legjobb része, hogy a kétharmadáig Itália csodálatos helyszínein járunk, Firenzében, Velencében, majd a záróakkordban Isztambulban. Az ember legszívesebben már holnap felkerekedne, hogy élőben is megtekintse ezeket a helyeket, az 500-ak termét, a Dózse palotát, a Szent Márk teret, vagy akár csak Velence gyönyörű látképét. Számomra, aki Velence szerelmese még akkor is jó volt látni ezeket ha csak pár percig tart. A finálé pedig kellően grandiózus, hogy aztán elégedetten dőljön hátra a néző... ismét megmenekült a világ... ööö... remélem nem volt túl nagy spoiler. Fontos megjegyezni, hogy a film jelentős részét hazánkban forgatták, - van benne Árpa Attila is, de szerencsére nem fedeztem fel -, meglehet ezért mutatják be nálunk két héttel korábban a filmet mint az USA-ban. És található benne Hans Zimmer-féle muzsika is. Ez utóbbi állítólag, mert szerintem totál jellegtelen.

Persze a film tele van marhasággal. Számomra a legfárasztóbb volt, ez az állandó moralizálás, hogy szabad-e gyilkolni azért, hogy az emberiség fennmaradjon. De ide tartozik Langdon professzor nevetséges amnéziája is - amiből kaphattatok ízelítőt -, vagy az erőltetett és túlkomplikált csavarok, amik inkább ásítást váltanak ki az emberből, semmint elismerő csettintést. És ez a szerelmi szál, amit valahogy be akartak integrálni... minek? Szentimentális lett professzor úr? A főgonosz, aki inkább egy főidióta, és akinek ugyanaz a terve mint Ciarán Hinds-nek a Tomb Raider 2-ben, csak ott nem rizsáztak ennyit fölöslegesen, meg az egy szar B film volt. Hogy a megoldásról ne is beszéljek, mert ott kis híján tökön szúrtam magam. Kvázi kinyírja az egész film lényegét.

Az Inferno tehát az a fajta film, amit annyira csavartak, hogy szinte egyenes lett. A nézőt a legtöbbször nem is érdekli, hogy mi történik, hova a francba mennek, csak MENEKÜLNI kell, mert MENEKÜLNI jó! És bár sokszor kapunk flashbackeket, meg ugyanazt lejátsszák többször, hogy biztos megértsd egy totális katyvasz az egész, aminek a vége szinte paródiába fordul át, és maximum azért nem sejthető, mert a film pörgős, ezt kár lenne elvitatni tőle. De a kevesebb bizony ezúttal sokkal több lett volna. Mindenesetre akinek tetszett az első két rész, annak kár lenne ezt kihagyni, akinek meg nem... az meg... mégis minek nézné pont ezt meg?

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a... öööö... mit is? Jah, meg van persze a Facebook oldalunkat!

Ui: no de mi történt Ignazioval?