Létezik egy ember. Nem érdekli a törvény, nem érdekli az igazság, egyetlen dolog izgatja: hogy szerinte mi a helyes.

A kritika először 2013-ban jelent meg, most a Jack Reacher 2 miatt, ráhangolódásként vettük elő újra!

Nem gondoltam volna, hogy az év legdurvább akciófilmjét Thomas Edison Cruise szállítja le. Pedig úgy látszik ez lesz a trend. Amikor a nagy akciósztároktól kisebb petárdákra futja - 2013-ban ha úgy vesszük elég durván lebőgött a triumvirátus, Schwarzi az Erőnek Erejével és a Szupercellával, Sly a Golyó a fejbe-vel és szintén a Szupercellával, míg Bruce minden erejével azon volt, hogy megalázza ami a Die Hard dicsőségéből megmaradt, és elszarta a G.I. Joe 2-őt egyesek szerint a RED 2-őt is - akkor mindig jön valaki akire nem is számítanánk. Elvégre ki nézte ki Liam Neesonból, hogy ennyire jól fog állni neki az akciósztár szerep, pedig ő is öreg. Mégis hiteles. Cruise is öreg, és ő is hiteles. Na jó annyira még nem öregek. De nem hinném, hogy ez bújna meg a sikerük titka mögött.

A Jack Reachertől egy igazi keményvonalas akciófilmet kapsz amiben nem rángatózik a kamera, amiben van egy izgalmas, és érdekes nyomozás, egy könnyen kijátszható szerelmi szál, amibe akár bele is bukhatott volna, és egy olyan nyitány, hogy amíg élsz nem felejted el. Hiszen egyrészt gondolj bele, kimégy vásárolni és lehet kapsz egy golyót csak mert egy idiótának olyanja volt, most belelő a tömegbe és nem volt szerencséd. És ugyanakkor ott vannak ezek a bekattant emberek is akiket eldobott az állam miután kiképezte őket mesterlövésznek, amit valljuk be háborún kívül nem igazán lehet máshol kamatoztatni. Csoda hogy begőzölnek? Csoda, hogy dühösek mindenkire? Csoda hogy eldurran az agyuk? Mégis ez nem mentség a számukra, és Jack Reacher jön. Megállíthatatlanul.

Eme film tökéletes példája a karakterépítésnek, mindenki úgy érzi tud valamit Reacherről de valójában senki se tud semmit. Az élete nyitott könyv, ami tele üres lapokkal. Mégis mindenki kíváncsi rá. Egy legenda ő, vagy fantom. De mitől vált ilyenné? Sok kérdés és miközben nézzük a filmet, a kibontakozó szövevényes cselekményt, lassan Reacherről is megtudunk ezt azt. Leginkább, hogy ő is ember, és a legendát nem ő szülte, pusztán a körülmények.

Az alapanyag ezúttal brit. Bestseller, és már tizenhét kötetnél tart, nálunk azért Reacher nem vetekedhet Holmes ismertségével/nézettségével. Cruise viszont mostanában parádézik, és ezen filmje is ezek közé tartozik. Meg se akartam nézni - tomkrúz? haggyá má' mikor volt ez az ember utoljára jó? Amikor felismerhetetlenségig elmaszkírozták, hogy Les Grossmanként oltsa a sárgákat? - igen, nagyjából akkor. A Cruise mellett levegőt kapó színészek pedig: Robert Duvall, Werner Herzog és az izgalmasan szexi Rosamund Pike parádéznak amikor vásznon vannak. De azért ne legyenek illúzióink, a Reacher Cruise nagy hattyúdala, soha többé nem lesz alkalma hogy ilyen kikezdhetetlenül még egyszer akciósztárt játsszon. Mert bizony ha valaki harminc évig fiatal, az utána rohamsebességgel öregszik meg.

Szóval meglepetésfilm. Nem mondom, hogy szeretnék több részt, nem mondom, hogy etalon lesz, de két órára tökéletes kikapcsolódás, soha ennél rosszabbat. A film azonban bejöhetett a közönségnek, mert kimondhatatlan nevű rendezője - akinek ezen kívül mindössze a Hullahegyek, fenegyerek-et köszönhetjük - 2015-re ígéri a Mission Impossible következő részét. Ha az csak fele ilyen ütős lesz, akkor nagy baj nem lehet...

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkoljd a Facebook oldalunkat!