Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

6. Mozinet filmnapok - A messzi dél vadjai (2012)

2016. november 08. - Santino89

Fél pillanatig sem érezzük úgy, hogy egy elsőfilmes rendező alkotását nézzük, annyira kiforrott mozit láthatunk, amennyiben időt szánunk a Messzi dél vadjaira. A Sundance fesztiválon robbanó, és azóta is sikert sikerre halmozó film megérdemli: több fronton is rászolgált az elismerésre.

messzidel.jpg

Ben Zeitlin rendezőként nagyon magabiztosan vezeti a sztorit, a legtöbb hollywoodi kollégája simán megirigyelné. Megteszi az egyik legnehezebb dolgot, ami csak elképzelhető ebben a szakmában; páratlan egyensúllyal mozgatja az érzelmeinket, a film nem válik giccsessé, didaktikussá, vagy nyálassá, pedig a téma bőven magában rejtette ezeket a veszélyeket. Ezt kikerülni még nem feltétlenül olyan baromi nagy dolog, hiszen az érem másik oldaláról sem szabad elfeledkezni, jelesen arról, hogy ha túlságosan visszafogott egy mozi, akkor nem tud minket bevonni a cselekményébe, ettől pedig menthetetlenül unalmassá válik, még akkor is, ha egyébként hitelesnek tűnik (lásd: Winter’s Bone). A messzi dél vadjai szerencsésen kikerüli ezt a csapdát, így nem csak a rendező jó ízlése nyer egyértelmű bizonyítást, hanem igazi minőségi élménnyel gazdagodhatunk.

Olyan apró részletekben is remekel a film, mint az emlékezetes zenei aláfestés, vagy a megfelelő tempó, amit gyakran hiányolhatunk ilyen független filmeknél. A messzi dél vadjai ugyanis csak 93 perces, de minden megvan benne, aminek lennie kell, és közben egy percre sem érezhetjük úgy, hogy rohan a tempó. Az operatőri munka szürkesége, karcossága szintén említést érdemel, de csakugyan elévülhetetlen érdemei vannak a forgatókönyvnek, ügyes ötlet volt az egész cselekményt egy kislány szemszögéből bemutatni, így még kisebbek, még elveszettebbek vagyunk ebben a nagyon valódi világban. A moziteremben ülve nemcsak a kilátástalanságot éreztem, de a lágy szellőt, a tomboló vihart, a folyamatos nedvességet, az undorító sarat és a bűzt egyaránt.

És ennyi dicséret után mégis azt kell mondanom, hogy mindez teljesen érvényét vesztette volna, ha Zeitlin nem megfelelő színészeket választ. A filmben ugyanis amatőröket láthatunk, és paradox módon (akárcsak Pasolini Máté evangéliumában) éppen ettől válik még hitelesebbé, még életszagúbbá, még átélhetőbbé az egész sztori. Ezek az arcok, a mély ráncok mesélni tudnának, nem kell hozzá különösebb képzelőerő, hogy lássuk mögöttük a sok szenvedést, bánatot, gyötrelmet, amit nem csak a mozivásznon, hanem a való életben is át kellett élniük. A főhősnő, a kis Hushpuppy (a filmtörténet egyik legcukibb neve) szerepében a mostanra már 9 éves Quvenzhané Wallis profi, felnőtt színészeket megszégyenítően játszik, az érzelmek hosszú skáláját adja át, korát meghazudtoló, megdöbbentő erővel.

THE181012BEASTS1_47.jpg

Ez mind nagyon szépen hangzik, de mégis akad egy nagyon fontos momentum, ami nekem elveszi az egész dráma élét. Hőseink a történet szerint egy gát mögötti szigeten élnek, amely egy szép napon egyszerűen el fog süllyedni, és mindannyian meghalnak. A szárazföldre mégse mennek el, mert nem hajlandóak menedékhelyre menni, illetve elhagyni az otthonukat. Inkább meghalnak, és hagyják veszni a gyermekeiket is. Mindez számomra olyan mértékű emberi hülyeséget, butaságot és primitív hozzáállást jelent, hogy komolyan meggátolta, hogy A messzi dél vadjai maradandó, átütő élménnyé váljon. Mert egy ilyen esetben a túlélés lenne a legfontosabb, főleg ha valaki már nagyon beteg. Arról nem is beszélve, ha van egy kislánya, aki ennek köszönhetően folyamatosan életveszélyben van. Nyilván erről nem Hushpuppy tehet, hanem az apukája és a környezete, de egyszerűen képtelen voltam napirendre térni efölött. Így úgy érzem, hogy hiába minden magasztos erény, a sírás és a katarzis egyszerűen elmarad.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2013.01.10. 14:32:47

No, ez igazán kedvcsináló írás volt, szóval alkalmasint megtekintem majd az opuszt. (Pasolini emlegetése különösen megbizsergette a szívemet.) Nem tudom, miért, nekem Sindó Kaneto (a zseniális ONIBABA alkotója) KOPÁR SZIGET című, bő fél évszázados filmje jutott eszembe, és talán emiatt gyanakszom arra, hogy a befejezés számomra talán éppen hogy megfelelő lesz majd. De ha láttam, majd visszatérek a témára.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.01.10. 18:53:17

@field 64: Pedig nem annak volt szánva. Persze az idei Oscar mezőnyből így is kimagaslik.
Nekem tényleg a módszerről, és az arcokról egyből a Máté evangéliuma ugrott be, úgyhogy ez még ma is hatásos eszköz lehet egy rendező kezében.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.01.10. 18:59:39

@field 64: A befejezésről szándékosan nem írtam, amit az utolsó bekezdésemben olvashatsz az nem a végkifejlet, hanem az alapszitu.
süti beállítások módosítása